Szombat előfizetés 2017

TÍZ ÉV, TÍZ KÖNYV – (Plusz még néhány)

Írta: Deutsch Gábor - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Naftali Kraus igényli az őszinte kritikát, akár a szigorú bírálatot is. Teher alatt vi­rul a pálma – az erős hang tőle sem ide­gen, mástól sem veszi zokon. Létezik a szerzőnek olyan műve – nemrég jelent meg nem kell messzire menni, hogy megtaláljuk, amelyet nem nehéz elma­rasztaló szavakkal illetni. Azonban most feladatunk az Ősi forrás sorozatának ér­tékelése, s erről csak jót írhatunk. A so­rozatcím mottója a pozsonyi rabbióriás, Chátám Szófértől származik „Legyen az Örökkévaló akarata, hogy a forrás ne száradjon ki és a fa ne vágassék ki”. Naftali Kraus mélyen ás a tikkadt földben, míg vízre nem lel, hogy éltesse, táplálja a forrást. Új fákat ültet, hogy gazdagítsa azt a magára maradt, gyökérzetében nagyszerű, de megtépázott és hervadt levelű ligetet, amely alatt a magyarorszá­gi zsidóságot értjük. A rendszerváltás körül mások is foglalatoskodtak ugya­nebben a témában, ugyanilyen okokból, köztük voltak külföldiek és hazaiak. Sőt, a tűz a hamu alatt csendesen pislákolt, de a legnehezebb időben sem aludt el, mert az őrzők ott voltak a vártán. Senki­nek az érdemeit kisebbíteni, vagy két­ségbe vonni nem akarjuk. Mégis tíz év távlatából az Ősi forrás sorozat jelentő­ségét már fel tudjuk mérni, és nyugodt lelkiismerettel kijelenthetjük, hogy hi­ányt pótolt. Sorrendisége következetes volt, és akinek a polcán sorakoznak e kötetek, nagyon sokat tudhat meg a zsi­dó vallásról.

Éppen a sorrendiség egy másik hason­ló cselekvési sort juttat eszünkbe, a haj­danvolt időkből, bár tudjuk, a hasonla­tokkal óvatosan kell bánni, mégis né­hány párhuzam kézenfekvő. Ezra, az ír­nok, időszámítás előtt kb. 500-ban a száműzöttek élén hazatért a Szent Föld­re, és lesújtó állapotokat talált. Az em­berek nem ismerték a Tórát, a templom romokban hevert, az áldozatok meg­szűntek, az ennek helyébe lépő imák esetlegesek voltak, kevés imaszöveg állt rendelkezésére. Ezra a nagy gyülekezet élén munkához látott. Bevezették a rendszeres Tóra-olvasást vasárnapokon, hétfőn és kedden, hiszen a Sábát eddig is az olvasás napja volt. Megszövegezték az akkor még hatáldásos Tfilát (= az imát), amely később 18 + 1 áldásos Ámidá bővült. Több szertartást iktat­tak be szokásaink közé, például kidust, azaz a hávdálát.

Naftali Kraus a nyolcvanas évek vége felé látogatott Magyarországra. Tapaszta­latai nem voltak kedvezőek. Bár olvas­ták a Tórát, a szent szöveget kevesen ér­tették. A naponta imádkozok gépiesen ismételték a számukra nem sokat mon­dó imaszöveget. Sokan azért nem imád­koztak, mert nem ismerték a héber be­tűket. Az olyan sorsdöntő szertartás, mint az Ábrahám Szövetségébe való fel­vétel, a brit, igencsak megritkult. Más szertartás, mint például az elsőszülöttek kiváltása, a pidján hábén, szinte teljesen elfelejtődött. Tehát ő is munkához lá­tott. Mem véletlen, hogy az Ősi forrás so­rozat első darabja a Tóra heti szidráinak az ismertetése. Ez látszott a legfonto­sabbnak. Majd a prófétai szakaszokról kaptunk tájékoztatást, hiszen a Tóra ol­vasást, a Háftárá zárja le. Arról van szó, hogy voltak időszakok időszámításunk előtt 160 körül, Epiphanesz idejében, vagy i.sz. 130 körül, a rómaiak uralkodá­sa alatt, amikor a Tóra olvasást szigorú­an tiltották. A bölcsek megoldásként olyan prófétai szöveg után kutattak, amelyek valamilyen formában kapcso­lódnak a heti szakasz témájához. Ezt ol­vassa fel a befejező, a máftir. Ezen pró­fétai szakasz neve Háftóra. Hogy milyen vonatkozású a kapcsolat, és miért pont az a prófétai részt választották bölcse­ink, ezt taglalja olvasmányosan a soro­zat második kötete, a Próféták népe.

Hagyományaink szerint a Tóra írott szövege mellett körülbelül ugyanolyan mennyiségű szóbeli utasítást is kapott Mózes a Szinaj hegyén. Erre több bizo­nyíték van. „Maradj, én elmondom ne­ked” – mondotta az Örökkévaló Mózes­nek. Máshol ez így áll: „Ahogy megmutatták Néked a hegyen”. Bölcseink sze­rint Mózes nem tudta elképzelni a lám­pást, a Menórát, és ekkor az angyalok tűzzel rajzolták le neki az elképzelést. Számos dolgot értelmezni kell. Például az írott szövegben az imaszíjak dobo­záról csak az áll, jel legyen a kezeden, dísz a szemeid között. Hogy ez a gya­korlatban hogyan is fest? Mi legyen a szent szöveg, és milyen sorrendiség­ben legyen írva? Ezekről a szóbeli tradí­ció intézkedett, nagyon sokáig nem je­gyezték le. Nagy tanházakban, szájha­gyományként adták át a mesterek a tanítványaiknak, nem minden bölcs értel­mezte egyformán a szabályokat, így vi­tatkoztak egymással. A tanházakban fo­lyó viták lettek a zsidóság megmaradá­sának zálogai, a száműzetés, illetve a különböző megszállás idején. A Misná jelentése: ismétlés a tudás érdekében, alkották a tanaiták, tanítók – lényegé­ben a szabályok születésének körülmé­nyeit, és az ezzel kapcsolatos vélemé­nyeket írja le szűkszavúan. I.sz. 250 körül Jehuda, a fejedelem a Hillél-család sarja, minden bizonnyal írásban rögzítette, ez a Talmud első része. Le kellett írni, mert olyan mennyiség hal­mozódott fel, hogy az a megjegyezhetetlenség veszélyét rejtette magában. Mintegy 250 évvel később, Rávina és Ráv Ási megszerkesztették a Gemárát, amely már bőbeszédűbb, részletesebb elbeszélésekben is gazdag. Alkotói az Amórák voltak. E két nagy művet, amelynek összefoglaló neve Talmud, bölcseink hozták létre, akiknek Arcképcsarnokát N.K. állította össze. Rokon­szenves módszerrel, emberközelbe hozva hőseit.

Mielőtt tovább ismertetnénk a sorozat egymást követő könyveit, meg kell emlí­tenünk, mert időrendben körülbelül ez időben történt, hogy Naftali Kraus az imádkozni akarók gondjaira tekintettel, akik vagy nem ismerték a betűket vagy nem értették a szöveget, bekapcsoló­dott a Lubavicsi Oktatási és Nevelési Központ kezdeményezésébe, amelynek élén Baruch Oberländer állt. Egy másik sorozatot indítottak, magyarra fordított jegyzetekkel ellátott imakönyveket ad­tak ki. Első darabja a Sámuel imája cí­mű imakönyv volt, ezt követte az Újévi machzor, majd a Jom Kippuri imakönyv és végül a művészi ihletésű Hágádá. A jegyzeteket gondos magyarázatokat Naftali Kraus írta. A fordítás Simon Sároni elmélyült munkája. A borítólapot a kitű­nő Fábián György tervezte. A Hágádát a költő Gréda József fordította, a borítót Papp Zoltán tervezte, azon észrevételre reagálva, hogy az utóbbi, bár igen szép, és rendkívül gazdag tartalmú, de éppen a magyarázatok, kommentárok bősége miatt nem szertartási Hágádá. Hiszen ha mindent elolvasnánk, amely a könyvben le van írva, három éjszaka is kevés len­ ne egy széderhez. Baruch Oberländer rabbi, a kiadó úgy reagált, hogy füzetet mellékelt, amelyben csak az eredeti szö­veg és annak fordítása található. Naftáli Kraus jól tudta, hogy e két sorozat kiegé­szíti egymást és eredményes hatást csak együtt tudna kifejteni. Az igazság kedvé­ért el kell mondanunk, hogy ugyanazon időben mások is fordítottak imákat. Kik a péntek estit, ki az asztali imát foneti­kus betűkkel leírva, a Bét Perec-csoport például a Misna egy-egy traktátusát ad­ták ki magyarul, nívós Hágádák jelentek meg, ugyanazon koncepcióból. Esetünk­ben azonban teljes sorozatokról van szó, és ezt érdemes kiemelni. Óriási energiára vall, hogy szinte 9 hónapon­ként újabb kötet született meg, az Ősi forrásból. Még a felsorolás is terjedel­mes. (4) Zsidó ünnepek (5) Mózes öt könyve a Chászid folklór tükrében, (6) A zsidó etika, (7) Az öt tekercs, (8) Dávid Zsoltárait, (9) Dávid Zsoltárai II, (10) Sa­lamon példabeszédei.

A színvonal nem egyenletes. Éppen a 4. és 5. könyvből, melyekben chászid szemmel tekint az ünnepekre, vagy Mó­zes öt könyvére, érezzük, hogy az olvas­mány és mélység, amely a többi műben harmóniában voltak, a fent említettek­ben az olvasmányosság javára kedve­zett. Nem titok, hogy a szerző a chászid mozgalom egyik szárnyának elkötelezett híve, ezt külön kifejtheti, nincs ebben semmi. De amikor általános zsidó témá­ról ír, a kommentárban nem szabad ér­vényesülnie e dominanciának. Ellenpél­dát is hozhatunk, nagyon gyakran idézi a legnagyobbakkal együtt a Vilnai Gáont, jóllehet mitnágéd volt a (chászidizmus ellenzője), sőt az ellenzők vezéregyéni­sége.

Az eddig (és reméljük, csak mostaná­ig) kerek tíz könyvből álló sorozat egyes darabjai az újabb kiadást is megélték, így mindjárt a nyitómű, a Heti szidrák új Köntösben jelent meg újra. Az első ki­adás idején a szerző még nem tudhatta, hogy sorozatot ír. Igyekezett minél több ismeretet közreadni, ezért a hetiszaka­szok mellett az ünnepekről és az Atyák bölcs mondásairól is szó esik. (Ez utób­biról nem is akármilyen színvonalú az is­mertetés.) A második kiadás átdolgozott formában az eredeti témára, a szidrára korlátozódik. A tanulókra gondolva kér­déseket is feltesz és megválaszol. Közli még, hogy melyik szakasz hány paran­csolatot tartalmaz. Az ünnepekről szó esik más írásban is, de az Atyák bölcs mondásai jól sikerült kommentárját va­lahogy meg kéne menteni, akár önálló kiadványként, akár valamelyik kötetbe társítva. Mert ezekben megismerjük a mondás mellett a bölcsmondókat is. Ez a nyári szombat délutáni olvasmány a Misnából került az imakönyvbe, remél­hetőleg egyre többen elmondják, he­lyes, ha magyarázat szolgál hozzá a meg­értést elősegítve. Ha már az imánál tar­tunk, a fohászok hetven százaléka zsol­tár (thilla). Két kötet is foglalkozik Dávid zsoltáraival.

A szó, a thilla, a dicséretből szárma­zik. Az ember magasrendű költőiesség­gel szól az Örökkévalóhoz. Dávidnak tu­lajdonítják a szerzőséget, de a hagyo­mány szerint Mózes is írt tizenegy zsol­tárt, de szerepel Héjmán, Jedutun, Ászáf és a három Kórach ifi, a versek elején, mint szerzők. Lehet, hogy éneke­sek, zenészek voltak. A zenének, dalnak nagy tere van a zsoltárokban. Számos költemény kezdő szava a karmesternek. Számos hangszert neveznek meg, amely a korabeli kultúráról árulkodik. A 150. zsoltár 9 hangszert említ meg. A Kórachifiak megnevezés a szerző leleménye. Persze a lázadó Kórach megtért és így megmenekült, művészetük nyomán hal­hatatlanná vált fiairól van szó, név sze­rint Ászír, Elkáná, és Ávijászáf, de gya­nítjuk, hogy a Kórach fiák megnevezés­sel Naftali Kraus a Csongor és Tündére gondolva, Kurrachot, Bezzeghet és Duzzoghot juttatja az eszünkbe. Egyik vers élén Salamon neve is szerepel. Bá­bel vizeinél című költemény, mivel a száműzetésben íródott, a Dávid király utáni időket idézi. Különösen a 127. zsoltárnak nagyon korrektnek tartjuk az ismertetését. Figyelemre méltó, alapos verselemzés. Tudja a szerző, hogy a Thillim, a zsoltár több mint ima; örö­mök, bánatok, remények kifejezése. Ezt mondjuk szeretteink sírjánál, ez az utol­só szalmaszál, ha nincs már reményünk és betegek ágyánál, gyászolók vigaszta­lásaként mondjuk. Mindig, amikor csor­dultig van a szívünk, Thilem szólal meg az ajkunkon. A gondos elemzések során meg is értjük, miért.

Az Öt tekercsről olyan részletes az is­mertetés, hogy lényegében terjedelem­ben olyan hosszúak a kommentárok, mint tárgyuk, a Megillák.

Néhány szó hadd illesse az egyik legsi­kerültebb kötetét a sorozatnak, a Zsidó etikát. Derech Erec, a Föld útja. Az egyetlen, amely megelőzi a Tórát. Meg­előzi történelmileg, mert Ábrahám visel­kedéséből vonjuk le az első tanulságo­kat. Az Örökkévaló meglátogatta a beteg Ábrahámot. – Tanulság, a beteglátoga­tás. Három idegen érkezett Ábrahám sátrához – Tanulság: a vendégeket fo­gadni kell, és nem kérdezni, kicsoda, honnan jött. Sátrába invitálja a vándorokat, hogy egyenek kenyeret. Levág bor­jút, Sárával süteményt süttet, minden földi jót eléjük tesz. – Tanulság: keveset kell ígérni, sokat kell adni. A vendégek, akik angyalok voltak, úgy tettek, mintha ennének. – Tanulság: alkalmazkodni kell azon vidék szokásaihoz, ahol élünk, tar­tózkodunk. Sorolni lehetne tovább a példákat, de hát ezt megteszi a kötet, ne­künk nincs rá terünk. Egy bizonyos: az egymással szembeni viselkedés, tiszte­let vagy tiszteletlenség, rendkívül fontos dolog. A földi lét elviselhetőségének tit­ka. Ha az emberek mindig betartanák a tíz- vagy legalább hétparancsolatot, cso­dálatos volna, nem lenne gyilkosság, rablás, Isten-tagadás, de mégsem biz­tos, hogy teljes lenne a boldogság. Azért még fájna, ha nem fogadnák a köszöné­sünket, fájna a harag, a rossz szó. Talá­lóan törvényfelettiségről ír a szerző. Ami nincs leírva a Tórában, de ott van annak szellemében.

Egy mondat a Salamon példabeszédé­hez. A gazdag elemzés mellett nagyon szép Naftali Kraus új fordítása, amely a fejezetekben mint illusztrív anyag, rész­letekben szerepel. Nagy kár, hogy az egész mű a kötet végén nincs leírva, mert az ismeretek birtokában szinte tökéletes lehetne a műélvezet.

A sorozat hatásáról néhány szó. Aki tanítványok között forgolódik, láthatja, hogy a témával foglalkozó diákok tan­könyvnek, de legalábbis nagyon fontos segédeszköznek tekintik e könyveket: olvassák és idézik. A legkülönbözőbb vallású emberek könyvespolcán láttuk a teljes sorozatot, küllemén látva, hogy nem dísz, hanem gyakran leemelendő olvasmány. Ezek a látható hatások. A lá­tens hatás talán ennél is fontosabb. Szá­mosán zsidó identitásuk ébredésekor kaptak komoly segítséget a két sorozat­tól, az Ősi forrás és az Imakönyv köteteitől. A vallási életbe való visszatérésre, a felnőtt korban vállalt britre, amely nem ritkaság mostanában, bizonyára ösztön­zően hatottak ezek a művek. Ezért vár­juk a beígért folytatást, a Jób könyvét a 613 Micvát a Bál Sém Tovról készülő monográfiát, tehát a vallásos ihletésű írásokat. Talán még a kilenc hónap is sok. Koraszülöttek is lehetnek, nem bánjuk, ha izmosak és épek, hét hónap is elég hosszú várakozási idő, amíg meg­születnek. E tudat talán további energiát és erőt kölcsönöz az Ősi forrás sorozat szerzőjének, és készséget a materiális segítőknek.

Deutsch Gábor

Naftali Krausnak 1990 óta 17 könyve jelent meg Budapesten

Az Ősi Forrás – Heti Szidrák (Fórum kiadó, 1990) (2. kiadás: Ulpiusház, 2001)

Próféták népe – haftarák (1992)

A Talmud Bölcsei (Pesti Szalon kiadás, 1993) (2. kiadás: Ulpiusház, 2000)

Zsidó Ünnepek (1994) (2. kiadás: Ulpiusház, 2002)

Mózes öt könyve a haszid folklórban (Akadémia kiadó, 1995)

Zsidó Imakönyv, szerkesztés és kommentár (Lubavits kiadás, 1996)

A zsidó újév fohászai, szerkesztés és kommentár (Lubavits kiadás, 1997)

A zsidó etika (Filum kiadó, 1998) (2. kiadás: POLGart, 2002)

Az Öt Tekercs (Göncöl kiadó, 1998)

Az Engesztelőnap Imarendje, szerk. és kommentár (Lubavits kiadás, 1998)

Az Őrködés Haggadája, szerk. és kommentár (M.K. és Lubavits kiadás, 1999)

H. Donin: Zsidónak lenni, fordítás (1991) (2. kiadás: Göncöl kiadó, 1998)

Dávid Zsoltárai (1) (Göncöl kiadó, 1999)

Dávid Zsoltárai (2) (Göncöl kiadó. 2000)

Zsidó misztika – A „közepesek könyve” – Tánjá, fordítás. (Filum kiadó, 2001)

Salamon Példabeszédei (Ulpiusház, 2001)

Az áldozat visszatér (POLGart, 2002)

Jób szenvedései (POLGart, 2002)

ELŐKÉSZÜLETBEN:

Ezra és Nechemja (az Ősi Forrás 12 kötete) (2003)

A 613 parancsolat (2004)

Báál-Sém-Tov – a haszidizmus megalapítója (monográfia)

Címkék:2003-01

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ki „Az Áldozat”? – Naftali Kraus: Az Áldozat visszatér

Ki „Az Áldozat”? (Naftali Kraus: Az Áldozat visszatér. PolgArt Budapest, 2002, 732 oldal, ár nélkül) Naftali Kraus a magyar nyelvű...

2003. januári szám

Summary Hámori Zia: Mazsike Chanukka-bál Giora Feidman a Javne zeneiskolában Herzog-per: folytatása következik - Képet vissza nem adnak? - avagy...

Close