Szombat előfizetés 2017

Tiltakozó antiszemiták a Szovjetunióban

Írta: -oó- - Rovat: Archívum, Világ

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Nem túlzok-e, amikor azt állítom, hogy a lap egyetlen egy száma az oroszországi zsidóság viharos múltjának, nem éppen megnyugtató jelenének, de talán reményt keltő jövőjének tükörképét adja? Aligha. A lap neve: JEVREJSZKAJA GAZETA: Zsidó Újság. A fejléc alatt nem jelzik a lapgazdát. A Zsidó Kulturális Egyesületnek egyébként külön lapja jelenik meg. Ebből is érzékelhető, az utóbbi két évben ígéretesen megszaporodtak a zsidó lapok a Szovjetunióban. A Moszkvában megjelenő Jevrejszkaja Gazeta fiatal még, mindössze két és fél éves.

״Kérjenek bocsánatot!”

Kezdjük el az ismertetést a lapnak egyénem mindennapi merész kezdeményezésével. Leközölték a SZU-ban megjelenő összes antiszemita lap névjegyzékét. Ki ezért, ki azért tiltakozott, bírósággal fenyegetőzött. Az olyan veretes lapok, mint a Molodaja Gvargyija, krasznaja Zvezda, Szovjetszkaja Rosszija szerkesztősége panasszal fordult a főügyészhez. Ezzel szemben a Narodnije Novosztyi és a Russzkij Klics amiatt háborodott fel, hogy kihagyták ebből az előkelő listából. A többi között így adtak hangot méltatlankodásuknak: ״Miután elolvastuk az önök lapjában az antiszemita kiadványok névsorát, felháborodottan tapasztaltuk, hogy a mi lapjaink kimaradtak belőle. Követeljük, hogy a szerkesztőség nyilvánosan kérjen bocsánatot, és utólag vegyen fel bennünket a névsorba. Különben még valaki azt hihetné, hogy a zsidókat emberszámba vesszük.” (A rasszisták a zsidók megjelölésére a ״zsid” szót használják, amelynek nemcsak pejoratív kicsengése van, hanem a szovjet törvény is tiltja, magyarán annyit jelent, hogy büdös zsidó.) A tiltakozók így fejezték be levelüket: A zsidók iránti megvetésünk jeléül: s valamilyen aláírás következett.

Rendkívülinek tartom Tankred Golenpolszkijnak, a lap főszerkesztőjének kimerítő válaszát, melyet Ivan Frolovnak, a Pravda főszerkesztőjének ״Az SZKP az antiszemitizmus ellen” című írására adott. Sorra cáfolja meg, miszlikre tépi Frolov szegényes érveit, melyekkel védelmébe veszi az SZKP-t. T. G. szemére veti, hogy a pártnak minden nemzetiség tekintetében volt bizonyos koncepciója, kivéve a zsidókat. Az utóbbiak tekintetében ״nem célszerű külön kiemelni a többiek közül” érv volt forgalomban. Még a vízcsapból is, ha kinyitották, ez az érv folyt. S az illetéknek ma sem tudnak választ adni arra a kérdésre, milyen a szovjet zsidóság perspektívája az országban. Még Gorbacsov is megkapja a magáét. Igaz, azóta nyilatkozott ebben a kérdésben, első ízben ismerte be, hogy a Szovjetunióban létezik antiszemitizmus. Mi az, hogy létezik? Virul! A cikk azzal zárul, még várat magára a válasz, honnan kapta a sok pártfunkcionárius az utasítást az antiszemita szellem érvényesítésére.

Váltságdíj az alijáért

Természetesen a lap bő teret szentel Izraelnek, a kivándorlásnak, az ezzel kapcsolatos számos problémának. A szovjet hatóságok még ma is sok borsot törnek az alijázók orra alá. Megfosztják őket szovjet állampolgárságuktól, s a bizonylatért 500 rubelt zsebelnek be. A cikk szerzője emlékeztet arra, hogy a nácik annak idején egy milliárd márkát róttak ki a zsidókra a kristályéjszakán történt rombolásokért, amit maguk követtek el. A fejenkénti kvóta összességében évente 75 milliót tesz ki.

Más. Marietta Saginyan, neves írónő már korábban megírta, hogy Lenin egy kalmük rabnő unokája. Az idevaló okiratok szerint Oroszhonban csak 1825-ben törölték a rabszolgaságot. Ekkor lett szabad sok kalmük és kirgiz. Saginyan nem kapott dicséretet felfedezéséért. Szintúgy bizonyos Stein, aki kiderítette, hogy Lenin anyai nagyapja kikeresztelkedett zsidó volt. A KGB ezt zokon vette, mondván, Stein foltot ejtett a proletariátus vezérén.

S végül egy hír a judaika ״szakérdeklődőinek”, A moszkvai Lenin Könyvtárban felbecsülhetetlen értékű héber kéziratokat őriznek. Egy nagynevű tudós, Ginsburg Dávid gyűjtötte őket össze egy életen át, és végrendelete szerint (1910) a Szentföldre kellett volna a gazdag anyagot elszállítani. De közbejött a történelem. Mi lesz vajon most a sorsuk?

-oó-

Címkék:1991-11

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A zsidó történelem és a holocaust múzeuma Sydneyben

A mai Ausztrália egyik legtekintélyesebb nagyiparosa, a sátoraljaújhelyi születésű John Saunders elhatározta: zsidó múzeumot építtet Sidneyben. Az intézmény bemutatja, hogy...

„A szívemben élő halottakért kell élnem”

Simon Wiesenthalnak fenti szavaiban tömören kifejezésre jut élete krédója. Lehet, ha másvalakinek a szájából hallanám, érzelgősnek tartanám. De ő, noha...

Close