Szombat előfizetés 2017

Területek – vagy bevándorlás?

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Izrael

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Izrael létezésének 44 éve alatt a háborúkban és terrorcselekmények következtében csaknem húszezer ember vesztette életét. Alig van család, amelyet ne ért volna veszteség. A békevágy éppúgy közös, mint az Izrael Állam létének biztosítása iránti felelősségtudat. Hiszen Izrael Állam megalakulása közvetlenül összefüggött a holocaustban elpusztult sok millió zsidó halálával és Izrael keletkezésének és létének tulajdonképpeni értelme és célja, hogy menedéket nyújtson a rászoruló üldözött zsidóknak.

A kérdés csupán az, hogyan lehet eljutni a békéhez, anélkül, hogy veszélybe kerüljön Izrael Állam léte. Van egy számszerűen nem nagy csoport, amely szerint a háború felújulásának veszélye nem veszélyezteti Izraelt: „Isten keze megoltalmaz bennünket” – mondják (csak kár, hogy nem magyarázzák meg, miért nem oltalmazott meg Auschwitzban); egy másik, ugyancsak kis számú csoport kizárja annak a lehetőségét, hogy a palesztinok (vagy az arabok) megsértik a megkötendő békeszerződést, és újabb támadást indítanak Izrael ellen: „A palesztinok csak egy önálló államot kívánnak, nem viseltetnek gyűlölettel Izrael iránt” – állítják. A nagy többség viszont tudatában van annak, hogy bármely megoldás kockázattal jár. A nemzetek abban a kérdésben térnek el, hogy miben rejlik a nagyobb kockázat: a mostani állapot folytatásában, amely további háborúkhoz vezethet az egyre erősödő és jobban felfegyverzett arabok ellen vagy pedig egy kompromisszumos békében, amely viszont a békeszerződés megszegésének veszélyét hordozza magában, amikor Izraelnek kisebb területen és rosszabb körülmények között kellene felvennie a harcot. Másképpen fogalmazva, jobb addig várni, amíg az arabok elfogadják a „békét békéért” elvet, és meghagyják Izraelnek az 1967-ben elfoglalt területeket (ami esetleg soha nem következik be), vagy inkább a „területeket békéért” elv alapján kellene tárgyalni?

A két izraeli tábornak vannak arab megfelelői. Az arabok között is vannak a „békét békéért” elv hívei; de persze fordított előjellel. Izrael – úgymond – ürítse ki előbb a megszállt területeket, ott egy palesztin államot alapítunk, amely aztán – talán! – békét köt Izraellel. De az utóbbi években a palesztinok közül egyre többen ismerik fel (főleg a megszállt területeken élők), hogy a kérdést kompromisszum útján kell megoldani. „Sajnos” – teszik hozzá őszintén.

A „területeket békéért” elv izraeli ellenzőinek történelmi, politikai, biztonsági és vallási érveit röviden így lehet összefoglalni: Izrael területe kicsi, nem mondhatunk le róla (az ortodox vallásos pártok hozzáfűzik: „Izraelnek nem szabad lemondania semmilyen területről, amelyet Isten egyszer a kezébe adott”); az araboknak 21 államuk van, minek nekik egy huszonkettedik; nem bízhatunk meg az arabokban (vagy a palesztinokban) még ha aláírják is a békeszerződést, az első alkalommal meg fogják szegni, és hogyan védekezzen Izrael, amikor az 1967-es határok között az ország szélessége egy helyen nem haladja meg a 16 kilométert? A nemrég még a kormányban is képviselt szélsőségesek szerint, két nemzet amúgy sem élhet egy államban, a megoldást a palesztinoknak a határok mögé történő „transzferálásában” kell keresni.

A „területeket békéért” elv híveinek álláspontja sem egységes. Közöttük is vannak, akik szerint „a kompromisszum kényszerűség sajnos”. Vannak, akik az 1967-ben elfoglalt terület teljes kiürítéséről beszélnek, mások csak részleges kiürítésről. A visszavonulást gyakran nagyon kemény feltételekhez kötik (demilitarizálás, ellenőrzés, stb.) Egy teljesen jelentéktelen csoporttól eltekintve, e tábor hívei is elutasítják Jeruzsálem újrafelosztásának tervét. Abban viszont mindnyájan egyetértenek, hogy a békét a létező ellenséggel, tehát a palesztinokkal, az arabokkal kell megkötni, továbbá abban, hogy távlatilag a mostani helyzet fennmaradása sokkal nagyobb kockázattal jár, mint a területi engedmények, valamint a békeszerződés esetleges megszegése.

Fontosabb érveik a következők:

  1. Az eddigi egyetlen békeszerződés, amelyet Izrael egy arab állammal kötött (történetesen a legerősebb arab állammal, Egyiptommal) éppen a „területeket békéért” elven alapul. Ma már alig akad ember Izraelben, aki kétségbe vonná, hogy az Egyiptommal kötött békeszerződés teljes mértékben kárpótolta Izraelt területi engedményeiért. Elég arra utalni, hogy Egyiptom példája hozta a tárgyalóasztalhoz a többi arab ország és a palesztinok képviselőit.
  2. Stratégiai szempontból egy nagy háborúban a megszállt területek jelentősége elhanyagolható, mint ahogyan az iraki Scud rakéták támadásai bebizonyították az Öböl-háború idején. Vannak, akik úgy vélik, hogy a terület feletti katonai uralom fontos egy „kis” háború esetében és a terrorizmus elleni harcban. Ezzel szemben tény, hogy az izraeli katonai jelenlét nem volt képes három éven át leverni a palesztin „intifádát”, sőt még gyengíteni sem.
  3. Elvben, Izrael kétféle módon biztosíthatja stabilitását és tartós békéjét; vagy a palesztinok kiűzésével, vagy a velük való megbékéléssel. Az első megoldás katonai, nemzetközi politikai és erkölcsi szempontok miatt elfogadhatatlan, és megvalósíthatatlan; a második csak kompromisszum, a kölcsönös érdekek számbavétele alapján lehetséges. A palesztinok alapkövetelése, hogy saját talaj legyen a lábuk alatt. A területi kérdést tehát nem lehet megkerülni.

Erec-Jiszráel, avagy Palesztina két nemzet hazája. A palesztinok külön nemzetként tartják számon magukat, nem pedig valamely más arab nemzet részeként, és egyetlen arab nemzet sem tekinti részének a palesztinokat. Az arab államok többségében a palesztinok csak nem szívesen megtűrt idegenek. Egy „összarab” nemzet léte nem más, mint fikció.

  1. A „területet békéért” elv elvetése nemzetközi elszigeteltségbe sodorhatja Izraelt, és veszélyeztetheti az új bevándorlók befogadásához szükséges amerikai segítséget. Izraelben sokan úgy vélik, hogy tulajdonképpen nem a „békét békéért” és a „területeket békéért” elv között kell határozni. A döntés valódi tétje: „területek vagy bevándorlás”. Egy nemrégen rendezett, nyolcvanezer személyt átfogó közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 71 százaléka meg van győződve arról, hogy a megszállt területeken létesített zsidó települések „befagyasztása” pozitív értelemben fogja befolyásolni, vagy befolyásolhatná a békefolyamatot. A kutatásban résztvevő zsidó lakosok 74 százaléka úgy véli, hogy a békéért cserébe „le lehet mondani” a megszállt területekről, vagy azok egy részéről.

 

Címkék:1992-04

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Területet békéért: jelszó a háborúra

A „területet békéért” csak ürügy a területnyerésre, békét békéért kell követelnünk A közel-keleti békét értékelő kilátásokban a népi bölcsesség a...

,,Zsidók, nagy emberi nyugalommal”

Márai Sándor 1926-os palesztinai útirajzaiból Kilenc évvel a Balfour deklaráció után (és hét évvel Hitler hatalomra jutása előtt) még Párizsban...

Close