Tépd le a sárga csillagot
Engedtessék meg, hogy a fenti című kötet bemutatásakor egy 48 év előtti, számomra talán az életben maradást jelentő epizódot idézzek fel, mert megsegítőm valószínűleg azok közé tartozott, akikről e könyv szól. 1944 novemberében egy Dob utcai üzletlakásban bujkáltam, onnan lestem a világra, a szembeni, a 90. szám alatti, a svéd vöröskereszt által védett gyermekotthonra. Egy nap gránátokkal, puskával, pisztolynál felfegyverkezett nyilasak kíséretében hosszú sorban kislányok, fiúcskák érkeztek. Amint a gyerekek bekerültek az akkor még csak remélt, de hál’ Isten valóban azilummá lett épületbe, megkértem az egyik hungaristát, hogy házamban razziázzon. Felismertem ugyanis benne Mály Bandit, a Tisza Kálmán téri kiskörnek, a VIII. kerületi főleg zsidó kamaszok „klubjának” tagját. Bandi és „testvérei” minden lakót igazoltattak a házmester és a légoltalmi parancsnok jelenlétében, rólam megállapították, hogy Miskolcról menekült gimnazista vagyok. Ezzel néhány hétre „legalizáltak”. A fiúkról azóta semmit se tudok …
Benedek István Gábor és Vámos György interjúi 13 férfi és egy nő emlékezéseit tartalmazza, olyanokét, akik leszedték magukról a csillagot, eldobták a munkaszolgálatosok kar- szalagját, fegyveres civilként, katonaruhában, vagy éppen nyilas maskarában védték, mentették magukat, családjukat, társaikat, sőt, bizonyára sokan csak a könyvből tudják meg – keresztényeket is. A történetek feltárják az ellenállásnak ezt a csaknem ismeretlen jelentős részletét. A magyarországi cionisták tettei még hiányoznak a tankönyvekből, történelmi előadásokból, nem említik őket az akkori idők mártírjainak tisztelgő ünnepségeken.
Pedig a haluci fiatalok nagyszerű tetteket hajtottak végre, ők már a nácik bevonulása előtt hamis papírokkal segítették a Magyarországra bujdosott lengyel és szlovák zsidókat, majd 1944. március 19. után ezek közül sokat a magyar zsidókkal együtt Romániába menekítettek. Segítettek a vidéki gettókból megszökni, „leszereltek” munkaszolgálatosakat is. A Szálasi hatalomátvétel után pedig már fegyveres harcra is kényszerültek. Hősies akciókról számolnak be a tanúk, sikeres tűzpárbajokról és rajtaütésekről, amelyekben gyakran a legjobbak estek el, vagy jutották a nyilasok kezére.
A legtöbb embert azonban nyomdájukban készült igazolványokkal mentettek meg. Szinte elképesztő, hogy kiosztottak 120 ezer svájci Schutzpasst, 10 ezer születési bizonyítványt és ugyanennyi – a mai személyi igazolványnak megfelelő – személyi lapot, 60-80 ezer rendőri bejelentőt, hadiüzemi munkát tanúsító több ezer papírt, 4250 keresztlevelet, továbbá egyetemi-, nyilas- és gestapó-igazolványokat, zsoldkönyveket, még külföldi útleveleket is.
A hamis papírok gyártásában a legkiválóbbak voltak a különféle ellenállási csoportok között, s azokat is segítették. Ilyen papírokkal menekült meg számos, 1945 után jelentős, de nem mindig tiszteletreméltó szerepet játszó politikus. Közismert, hogy Kádár Jánost a zsidó és illegális kommunista, Donáth Ferenc bujtatta, aki Horthyék börtöne után megjárta Rákosiét és Kádárét, és a kötetből az is kiderül, hogy mindketten cionisták papírjait használták.
Az emlékezők közül tucatnyi Izraelben él, s mindegyikük életpályája sikeres volt: kibucban dolgozott, egyetemet végzett, többen diplomáciai feladatokat végeztek, van köztük gyáros, művész. A könyvben sokszor esik szó a snájdig hadnagyról, és megszólal ő maga is: Kádár Iván, az új Országgyűlés tagja, a Magyar Zsidók Kulturális Egyesületének egyik vezetője.
(Benedek István Gábor-Vámos György: Tépd le a sárga csillagot. Pallas Lap- és Könyvkiadó.)
(- ai)
Címkék:1990-09