Szombat előfizetés 2017

Tanítással az előítéletek, a fanatizmus ellen

Írta: Karcagi Katalin - Rovat: Archívum, Interjú

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Telefoninterjú Elie Wiesellel

A tanítást, a nevelést Elie Wiesel legalább olyan fontosnak tartja, mint az írás művészetét. A Nobel-békedíjas író, aki maga is megjárta Auschwitzot és Buchenwaldot, s elvesztette családját, könyveiben megrázóan örökíti meg a legújabb kori zsidó sorsot, az utódok viaskodását a múlttal, emlékképeikkel. A Nobel békedíjas Wiesel szerint a gyógyulást, az önmegtalálást segíti a zsidó történelem, kultúra minél pontosabb ismerete. A Bostoni Egyetemen tanít vallásbölcseletet, irodalmat, kurzusai témáját évente változtatja. Idén a kafkai életmű pszichológiai, teológiai, politikai vonatkozásait és az őrület problémáját elemzi előadásaiban. Wieselt manhattani otthonában hívtam fel.

  • Hogyan látja a térség helyzetét a közel-keleti konferencia negyedik fordulója után? Elképzelhetőnek tartja, hogy a közös gondok, a vízhiány, a környezetszennyeződés közelebb hozza egymáshoz a zsidókat és az arabokat?
  • Több a remény erre, mint valaha, mert a madridi izraeli-arab párbeszéd óta új kép alakult ki a Közel Keletről. Izrael nemcsak az arab országok képviselőivel tárgyalt, hanem a palesztinokkal is palesztinokként állt szóba. Eddig teljesen hiányzott ez a párbeszéd. Ezért vagyok optimista. Úgy gondolom, hogy ezek a tárgyalások folytatódnak. A partnerek természetesen majd új nehézségekkel találják szembe magukat, új akadályokat kell legyűrniük, ám végső soron a megértés felé haladnak.
  • De ott van még Jeruzsálem problémája.
  • Szerintem a résztvevők megértik majd, hogy ezt a kérdést csak sokkal később oldhatják meg. Meg kell mondjam, én is úgy érzem, hogy Jeruzsálemnek izraeli fennhatóság alatt kell maradnia.
  • Az egész városnak?
  • Természetesen, mert amikor Jeruzsálem ketté volt osztva és a fele Jordániához tartozott, egyetlen zsidónak sem engedték meg, hogy a Siratófalhoz, vagy más szent helyre menjen. Most ezzel szemben mindenki szabadon gyakorolhatja a vallását, eljuthat a szent helyekre, legyen zsidó, keresztény, vagy mohamedán. Nem hiszem, hogy akadna izraeli kormány, akár bal, akár jobboldali, amely feladná Jeruzsálemet. Szerintem az arabok meg fogják érteni, hogy Jeruzsálem státusa csak a tárgyalások legutolsó napirendi pontja lesz.
  • S ha Jordánia beleegyezne, hogy garantálja a zsidóknak a szabad átjárást a falhoz?
  • Izrael akkor sem fogadná el, mivel Jordánia 194849ben is megígérte ezt, mégsem tartotta be. Most miért állná a szavát?
  • Mégis, később mi lehet a megoldás?
  • Nem tudom.
  • Mennyi ideig viselheti még Izrael a bevándorlás terhét? Ha tovább nehezednek az életkörülmények, a lakosság Ön szerint akkor is zokszó nélkül fogadja majd az újonnan érkezőket?
  • Jelenleg semmiféle tiltakozás nem tapasztalható. Izraelnek ez a nagysága, de a bevándorlás tagadhatatlanul gondot is jelent. Ám Izrael kész bármilyen terhet vállalni, befogadni a bevándorlók többszörösét is. S a világ zsidósága bizonyosan segít majd. Egyébként decemberben Moszkvában voltam, a gyűlölet anatómiáját vizsgáló konferencián, amit én szerveztem. Találkoztam orosz zsidókkal, akik panaszkodtak, hogy nem érzik jól magukat. Amit láttam, az sem győzött meg arról, hogy Oroszországban a zsidók sorsa job ban menne, mint Izraelben.

Ellenzem az államvallást

  • Helyes Ön szerint, ha a vallás meghatározó szerepet tölt be a társadalomban, sőt állami rangra emelkedik? Magyarországon vannak jelei az állam és az egyház összefonódásának. Izraelben a mindennapi élet jórészt vallási előírd sok szabályzata. Az iszlám világban is hasonló jelenségek tanúi vagyunk.
  • Ellenzem az államvallást. Nem hiszek abban, hogy a vallásnak hatalommal kellene rendelkeznie. A politika és a vallás két különböző dolog. Nem szabad, hogy a politikának vallása, vagy a vallásnak politikája legyen. A kettőt szét kell választani.
  • Mekkora a fundamentalizmus terjedésének veszélye a világon?
  • A legnagyobb veszélyt éppen a fanatizmusban Iá tóm. Úgy gondolom, mindegy, hogy iszlám, katolikus, vagy zsidó fanatizmusról van szó. Az elvakultság szabadság és kreativitásellenes, nem enged teret a fantáziának. Régóta foglalkozom a fanatizmus problémájával, próbálom felderíteni faji, etnikai, kulturális, vallási összetevőit. Szerintem világunkban ez a legsúlyosabb probléma, amivel szembesülnünk kell.
  • Lát megoldást?
  • Az egyetlen lehetőség, amit én ismerek, a tanítás. Az ENSZ, vagy az UNESCO szervezésében csúcsszinten kellene konferenciát tartani a fanatizmus természetéről. Láthattuk, mi történt Algériában, ez is intő jel. Államfők, vallási vezetők, spirituális mozgalmak vezetői tanácskozhatnának a fanatizmusról. Figyelmeztetni kellene a világot, mennyire romboló a vakbuzgóság.
  • A kontinens keleti részén történtek véget vetettek a kelet-nyugati szembenállásnak. Vajon eltolódnak a válaszfalak Észak és Dél közé, s ezentúl a fejlett ipari államok és a harmadik világ súlyosbodó ellentéteivel kell számolnunk?
  • Ezek a válaszvonalak már léteznek. S hová sorolná Oroszországot? És Magyarországot?
  • Mindkét állam a fejlett országok táborába vágyik, de még biztosan sokáig tart, amíg odajutnak.
  • A gazdaság nem a szakterületem. De azt tudom, hogy drámai a különbség azok között, akiknek vannak javaik, s akiknek nincs semmijük. A gazdagok és a szegények közötti szakadéknak nem lenne szabad léteznie. A tehetőseknek adniuk kellene a nincsteleneknek.
  • Tavaly márciusi találkozásunk óta úgy tűnik, Európa-szerte nőtt a türelmetlenség az idegenekkel szemben, még több az előítélet. Elképzelhető, hogy átmenetileg visszaszorul az antiszemitizmus, mert a bűnbakkeresők a zsidók helyett más ellenséget találtak?

A gyűlölet „internacionális”

  • Nem hiszem. Aki bárkit gyűlöl, végül biztosan eljut a zsidók gyűlöletéig. Tanulmányaim és tapasztalataim alapján úgy látom, ha az emberek gyűlölnek, a zsidók is sorra kerülnek. A jelek szerint az antiszemitizmus sajnos nem tűnik el. Amikor szembeszállók a bigottériával, az előítéletekkel, a fajüldözéssel, azért is teszem, mert az antiszemitizmus következményeit akarom enyhíteni. Az antiszemitizmus maga is betegség ugyan, de a fanatizmus, a fajelmélet komplexumába tartozik.
  • Nemrégiben náci összeesküvést lepleztek le Ausztriában, Magyarországon is eljárást indítottak újfasiszták ellen, és a szálak az Egyesült Államokba vezettek.
  • Erről nem hallottam, de a veszély valós, mert a szélsőjobboldali reakciósok és a náci pártok jól szervezettek, sok pénzük van. Résen kell lennünk. Világszerte erősödik az intolerancia, a bigottéria. Ahol rossz a gazdasági helyzet, talajra találnak az újfasiszta pártok.
  • Tehetnek-e a zsidók valamit azért, hogy elfogadtassák magukat a környezetükkel?
  • Nem hiszem, hogy bármit is tenniük kellene, ki véve, hogy vállalják önmagukat. Legyenek azok, amik: zsidók. Többet kell tudniuk magukról, tanulniuk, s nem rejtőzködni. Persze nyitottnak kell maradniuk a nem zsidókkal szemben.
  • Azért kérdeztem, múlik-e valami a zsidók viselkedésén, mert egy ősrégi vád szerint a zsidók tele vannak fensőbbség érzettel. Különbnek érzik magukat másoknál, s ez az oka annak, hogy nem fogadják el őket.
  • Képtelenség. Aki ezt állítja, nem ismeri a zsidó szellemet, lelket, hagyományt. Mi nem hiszünk a fennsőbbségben. Egyetlen ember sem különb, vagy alacsonyabb rendű a társánál. Ugyanez érvényes a vallásokra is. Szerintem a zsidó egyszerűen csak zsidó akar lenni.

Csakis a tanulás segíthet

  • Hogyan gyógyíthatók a lelki sérülések, hogyan birkózhatnak meg a felnövekvő zsidó generációk a beléjük ivódott bánattal?
  • A fájdalom az emlékekben, emlékezetükben él. Csakis a tanulás segíthet. Meg kell tanulniuk, hogy egyetlen témát se kerüljenek el. A zsidó történelem elég sok szenvedést ismer, de elég sok ünnepet is. Mindkettő a történelem része, és a zsidó fiataloknak pszichológiailag is meg kell tanulniuk az örömet és a szenvedést. El kell sajátítaniuk mindazt, ami remény re, vagy kétségbeesésre ad okot. Ebben a folyamatban alakul az univerzum, amelyben az élet, a felnövekvés, a tanulás privilégium lesz.
  • Nem süllyedhetnek a zsidó fiatalok elkeseredett lelkiállapotba, ha szembesülnek a történelemmel?
  • Nem. Igaz, a magyarországi helyzetet nem isme rém. De ott, ahol tanítottam Franciaországban, az Egyesült Államokban , egészen mást tapasztaltam. Éppen a tudatlanság taszíthat kétségbeesésbe, ezért a fiatalok mindent meg akarnak ismerni: a hagyományokat, a kultúrát, a legendákat, a törvényeket, az emlékeket, a reményeket és a félelmeket, mindent a népünkről.
  • Hogyan érhető el, hogy a különböző kultúrák, vallások békésen megférjenek egymással, megtanulják becsülni a másik értékeit?
  • Ismét csak tanulással. A különböző vallások kép viselői, magas rangú tisztségviselői néha találkoznak, bár előfordul, hogy csak titokban, de mégis beszélnek egymással és így megismerhetik a másik gondolkodásmódját.
  • S ez elég?
  • Ebből a párbeszédből soha nem elég. Persze az írásra is szükség van.
  • Oslo, Boston, Haifa, New York és Moszkva után hol tervez újabb konferenciát a gyűlölet anatómiájáról?
  • Szeretném, ha Hiroshimában tartanánk ezt a találkozót, és a gyűlölet mozgatórugóin kívül a nukleáris fenyegetésről is beszélnénk.

1992

Címkék:1992-04

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Az izraeli üzletembernek kevés az ideje…

Az Izraeli Nagykövetség kereskedelmi tanácsosa, Reuvén Sáron egyszerre három országban látja el hazája képviseletét. Havonta egy hetet tölt Lengyelországban, egy...

Az iskolában kell elkezdeni…

Magyarországi tankönyvek zsidóság-képe Március 8-9-én a budapesti Városházán szerveztek konferenciát a kisebbségekről. A népes és érdekes összejövetel egyik szekciójában tankönyvekkel...

Close