Talmudi arcképcsarnok

(Naftali Krausz: A Talmud bölcsei. Pesti Szalon Könyvkiadó, 1993, 303 oldal, 380forint.)

A Talmud tengeréről szokás beszélni, és nem is alaptalanul, sok kötetes kiadásai néha könyvespolcokat töltenek meg. Am lateiner elmék, bi­zonyos dologgal foglalkozva nem egyszer könyvtárnyi mennyiségű köny­vet is elolvasnak. Mégis, bár a Talmud kötetei nem könyvtárnyi, „csupán” néhány könyvespolcnyi vonulatban sorakoznak egymás után, a kezdő vagy a leendő kezdő lélegzete egyszerűen elakad. Hogy miért. Mert a Talmud nem olvasmány. Nem lehet nekilátni és végigolvasni. Csak tanulmányozni. Ép­pen ezért minden bemutató, átfogó megközelítés kockázatot rejt magában. Vagy általánosítóan rendszerező és emiatt száraz; ténylegesen nem ad képet a Talmudról, szerkezetéről, vagy pedig kivonatosan csak az aggádákat, példázatos történeteket tartalmazza, ezért meseszerű, eltolódik az olvasmá­nyosság, a feldolgozás oldalára. A jelen interpretáció azonban jól szolgálja a be­mutatás feladatait, mely kissé szokat­lanul és újszerűén a Talmud szer­kesztői, a benne szereplő szerzők oldaláról közelíti meg a zsidó tudomá­nyokat. Bár a Talmud a bölcsek meg­nevezésével gondosan „megcímezi” a vitákat, állításokat, véleményeket, halachai döntéseket, mégis elsősorban an­nak tulajdonít jelentőséget, mit mond­tak, (milyen alkalommal!), nem pedig azt, hogy ki mondta, és mikor, hiszen magának a Misnának a rendszere és a felosztása is a törvények tematikai szerkesztését követi. Ezen összeállítás­ból megismerkedhetünk a zsidó tudományok több mint 2500 bölcse és tudósa közül 55-nek az élettörténetével, emberi vonásaikkal, a Tanhoz való viszonyukkal, ami reprezentálja Ezrától kezdve Jehuda HáNászin ker­esztül Ráv Asi-ig azt a csaknem évezrednyi korszakot, mely a babiloni fogságból való visszatéréstől és a Második Szentély felépítésétől a pusztuláson, bukott szabadságharcon, szétszóratáson át a Talmud végső összeszerkesztéséig tartott.

Jehuda HaNásziról, a Misna kompilátoráról feljegyezték, messze földre elindult, csak hogy felkutassa egyes Bölcsek barátait, elzüllött utódait, unokáit és a Tórára tanítsa őket.

Tekintve, hogy a Talmud egy tétel, annak magyarázata, majd sok-sok színű és szintű megjegyzések, hivatkozások egymásutánja, a könyv egyik különösen kedvező megoldása, hogy az idézeteket, a szövegben közvetlenül beékelve magyarázó kiegészítésekkel, „kommentárokkal” látja el, ami minta lehet bármilyen Talmud-szöveg inter­pretációhoz.

Bár néhol a publicisztikai stílus, – amit a fejezetek első megjelenési körülményei magyaráznak – úgy tűnik nem a legmegfelelőbb, hangulati töltés­sel tolmácsolják mondandójukat.

A leírás azonban olvasmányos, érdekfeszítő és közelebb viszi az olvasót a Talmud – bizonyos előképzettség híján (nyelvismeret, Biblia, vallási alapok) nehezen megkö­zelíthető világához, de minden bizon­nyal sikerül – a szerző nem is titkolt nemes szándékai szerint – sokakban felébreszteni a vágyat, hogy a tanulmá­nyozás göröngyös, nehéz útjának neki­vágjanak.

Ács Gábor