Szolidaritási tüntetés Izrael mellett

Írta: (jég) - Rovat: Archívum

Szolidaritási tüntetés Izrael mellett

… április 10-én, a Dohány utcai zsina­góga előtti Herzl téren. A Mazsihisz és a Bzsh által meghirdetett Izrael melletti szolidaritási tüntetésen mintegy ezer ember gyülekezik. Reggel óta esik az eső, a résztvevők ernyők alatt fáznak, és a tócsákat kerülgetik. Magnóról felhangzik a magyar himnusz (nehogy a választások felfokozott hangulatában az a vád érje a zsidókat, hogy ők nem magyarok), majd egy magányos hegedű játssza el a Hatikvát zongorakísérettel. Úgy szól Izrael nemzeti himnusza, mint egy kellemes koncertdarab a Zeneaka­démia kistermében. Ezután Tordai Pé­ter, a Mazsihisz elnöke lép a mikrofon­hoz, és felolvas egy háromperces be­szédet. Hangja olyan, mintha a zár­számadás adatait ismertetné a félévi közgyűlésen. „Ne feledjük: az ember egy porszem, egy semmi, és mégis e porszemnek kell embernek lenni” – zárja szavait az 1930-as évek egyik népszerű slágerének refrénjével. Mivel a szónokra nemigen lehet figyelni, az összegyűltek csendben beszélgetnek. Nem akarják megzavarni a rendez­vényt, hisz elkötelezettségük vitán felül áll, de mivel semmi lelkesítő, mozgósí­tó hatás nem éri őket, nem jön létre köztük áramkör, nem válnak egy em­berként mozgó, lüktető tömeggé.

Ezután Schőner Alfréd, a Rabbiképző-Zsidó Egyetem rektora lép a mik­rofonhoz, aki Dohány utcai rabbiként hajdan nem egy embert megkönnyezte- tett szónoklataival. A templom falán kí­vül azonban – úgy látszik – nem találja el olyan könnyen a megfelelő hangütést. „Hölgyeim és uraim! Engedtessék meg nekem, hogy néhány szót szóljak…” – kezdi inkább udvarias, mintsem lelke­sítő stílusban. Hangja néha olyan, mint­ha pohárköszöntőt mondana egy ünnepi vacsorán, máskor meg mintha szeminá­riumi előadást tartana. Jól hallhatóan ki­zökken mondandójából, amikor „az esz­telen, szörnyű, gyilkos terror” szavak hagyják el ajkát: ezek semmiképp sem férnek össze beszéde békés, nyájas alaphangjával. Rövid, formás ismertetőt tart egy-egy izraeli városról, melynek vé­gén beszámol, hány embert ölt meg ott egy pár nappal korábban végrehajtott merénylet. Csupán innen tudhatjuk meg, hogy az áldozatok zsidók voltak, mert amúgy beszédében többször meg­ismétli: „a terror nem ismer országha­tárt, vallást, népet” – mintha nem fanati­kus iszlámhívő palesztinok lennének a terroristák és zsidók az áldozatok. Még jó, hogy a transzparensek többségének szövege félreérthetetlen.

Ruff Tibor, a Hit Gyülekezet egyik ve­zetője zárja a szónokok sorát, noha ő sem tűnik ki néptribuni adottságaival, legalább néven nevezi a dolgokat: Izra­el békét kínált és terrort kapott cseré­be; a terror a Palesztin Hatóság tudtával és támogatásával zajlik, s „egyetlen sem civilizált állam sem tűri a polgárai ellen indított népirtást”. Beszédét né­hányszor taps és éljenzés szakítja meg.

A harmadik beszéd végeztével a mű­sorközlő tudatja, hogy a jelenlévők alá­írhatják az Izrael melletti szolidaritást kifejező nyilatkozatot. A rendezvény végeztével mindenkit távozásra kérnek föl, majd közük, hogy aki imaszíjat kí­ván föltenni, annak a Chabad Lubavics jelenlévő fiataljai készséggel segítenek.

A demonstráció résztvevőinek nagy része türelmesen várja, hogy az aláírási ívnél sorra kerüljön. Izraeli fiatalok és a Chabad bóhereinek egy csoportja, aki­ket kielégítetlenül hagyott a langyos tün­tetés, külön kis demonstrációt tartanak: ismert zsidó dalokat énekelnek, izraeli zászlókat lengetnek, tapsolnak és tán­colnak. A mintegy tizenöt fiatalt rokonszenvvel, ám félénken nézi a többség: mosolyognak és kicsit tapsolnak, de nem kapcsolódnak be a számukra túlsá­gosan impulzív jelenetbe. A fiatalok vé­gül meghajtják a zászlókat és eléneklik a Hatikvát. Ezenközben a hangszórók­ból Bródy János egy kedves dala szól.

*

Tisztességes és bátor gesztus volt a két nappal korábban tartott palesztin- párti tüntetésre válaszul egy Izrael mel­letti demonstrációt szervezni. Racionális döntés a békére és a toleranciára helyezni a hangsúlyt – szemben az izra­eli követség előtt, majd a Kossuth téren tartott Chrudinák-féle tüntetésekkel, amelyeket féktelenül agresszív, zsidóellenes légkör, ökölrázás, Izraeli zász­lók megtaposása és elégetése jellem­zett. A béke és türelem hirdetése azon­ban nem zárja ki a határozottságot, gyilkosok és áldozatok néven nevezé­sét. Egy tüntetés akkor ér valamit, ha erőt, határozottságot sugároz, mozgó­sít, s azt üzeni résztvevőknek és szem­lélőknek: együtt vagyunk, erősek va­gyunk, készek vagyunk a cselekvésre.

A Hitközség apparátusa a szervezés­ben hatékony, a korszerű, erőteljes és érdemi mondandó megfogalmazásában és a határozott politikai üzenet közvetí­tésében gyenge. E téren nem ártott vol­na bevonni az előkészítésbe a többi zsi­dó szervezet képviselőjét, vagy leg­alább néhány felkészült kívülállót.

(jég)

Címkék:2002-05

[popup][/popup]