Szilárd Klára, a sivatag festője

A VIGADÓ GALÉRIA termei szinte megítélitek elektromossággal Szilárd Klára dinamikus és könnyed ex­presszív képeitől. Izraelnek egy olyan darabját hozta el nekünk, olyan helyekre vezet el bennünket, ahová még az ott lakóknak sem könnyű eljutniuk. A Sivatag-sorozat darabjaiban ősi kőtömbök hevernek szanaszét, mint gigantikus erők já­tékszerei a teremtés kezdetén, mi­előtt az Úr megteremtette a Ren­det.

– A Smurát Hátevával* járom az országot. Ezek a többnapos, fárasztó túrák inkább nevezhetők expedíciónak, mint kirándulásnak, hiszen gyakran fordulunk meg olyan helye­ken, ahol még ember nem járt. A sivatag változik, az utakat beteme­tik a ráomló homokhegyek. Egyszer megtörtént, hogy éjszaka a hálózsák­ban fekve finom berregést hallot­tam. Felkattintottam a lámpát, egy skorpió közeledett felém. Pár centi választotta el az arcomtól – me­séli.

A jaffói óváros művésznegyedében és Éjn Hod művészfaluban van mű­terme. Mindkét hely minősít. Éjn Hod, ez a csodálatos, ihletett leve­gőjű művészfalu Alsó-Galilban fek­szik, kanyargós utcáinak ős-új leve­gője megannyi művészre hatott már.

Szilárd Klára nem szereti a galé­riák kötöttségékkel téli világát. Szárnyalni szeret magasan, mint a sólyom, hogy aztán éles szemének sugárkévéjébe fogja a neki tetszőt. A táj fogalommá válik a számára, a sivatag filozófiai rendszerré. Párizs és a sivatag c. sorozatában feltűnik az urbánus világ sivársága. A felhő­karcolók között viszontlátjuk a Szináj vihar koptatta, bölcs-öreg ho­mokkő hegyeit. A Gépek a tenger­ben c. sorozatára megkapta a Sa­lon Revélations ezüstérmét 1984-ben.

Meirovics, Streichman, Stimaczky, Pinchasz Abramovics, Marcel Janku voltak a barátai. 10 nyelven beszél. A modern világnyelveken s az ivri­ten kívül megtanulta a latint, a görög és a klasszikus arabot. A Bródy Sándor utcai lakásban, ahol született, nem messze a Rádiótól, előétel­ként tálalták a kultúrát… Édes­apja, dr. Szilárd Vilmos, jó nevű ügyvéd volt, és lányát is jogásznak szánta. De a kislányt korán kibonta­kozó képességei a képzőművészet felé irányították. 1938-ban ott talál­juk Jasik Álmos szabadiskolájában. 1940-ben beiratkozott a főiskolára, ahol Koffán Károly, Istókovits Kál­mán, Bernáth Aurél voltak a meste­rei. 1944 decemberében ő is útnak in­dul nyugat felé a halálmenetek egyi­kében. Azon kevesek közé tartozott, akiknek megadatott az életben maradás kiváltsága. 1945 októberében Genfben folytatta művészeti tanul­mányait.

1951-ben alijázott. A Habima és az Ohel színházaknál volt díszletfestő. Szoros kapcsolatok fűzték a színház világához, hiszen férje, Braun Imre húsz évig volt az Izraeli Szimfonikusok kürtöse.

Járja a világot. Párizs a második otthona. Közben zsinagógák monu­mentális méretű ablakait tervezi Iz­raelben. Nehéz veretű fém-üveg kompozícióival szétfeszíti a földi vi­lág kereteit. Olyan címeket olvasha­tunk e remek kisplasztikák alatt, mint Mozgó csillag, Álló csillag. Tiszta fények ragyognak ezeken a munkákon, talán egy boldogabb jö­vőkép reménysugarai.

Szilárd Klára boldog, hogy annyi évi bolyongás után mint izraeli tér­hetett vissza Magyarországra, ahol testvérként fogadták.

– Talán új fejezet kezdődik az életemben – mondja Klára. Egy nappal a kiállítás bezárása előtt még mindig izgatott csoportok nyüzsög­nek minden felé a Vigadó Galéria termeiben. Ez a kiállítás egy cseppet sem hasonlít azokra az ürességtől meghitten kongó kiállításokra, me­lyekhez hozzászoktunk.

Az elmúlt hónapok nyitása után az Izrael és Magyarország között fo­nódó kötelék egy újabb nemes szál­lal erősödött.

* Smurát Háteva: Természetvédők

Magén István