Szombat előfizetés 2017

Széljegyetek

Írta: (stark) - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Önérzetünk is van

Rokonszenves írásában Csalog Zsolt az antiszemitizmus nekibátorodó megnyilvánulásaitól tartó magyar zsidókat igyekszik megnyugtatni. ״Azt mondom nekik: én a magam részéről nem nagyon hiszem, hogy az ő létük valóban fenyegetve lenne itt, hogy ezért tényleg el kell menniük innen” – írja (Magyar Hírlap, nov. 9.), majd hozzáteszi: ״Még ha fáj is, meg kell értenem érzékenységüket, ha egy-egy rossz szó hallatán rájuk tör a menekülés emberi reflexe.”

Azt magam sem hiszem, hogy a mai politikai viszonyok között létében lenne itt fenyegetett a zsidóság. (Ámbátor mindjárt hozzáteszem, hogy ezek a viszonyok közel- és középtávon nagyon is kiszámíthatatlanok szerte Kelet-Európában.) És ami engem illet, ״egy-egy rossz szó hallatán” nem is menekülésre érzek késztetést. Nem a lábam lendül meg önkéntelenül, hanem az öklöm. Nem elfutni támad kedvem, hanem odacsapni.

Amilyen arcátlan vagyok ugyanis, nem érem be azzal, hogy zsidóságom miatt senki (?) sem akar meggyilkolni, kirabolni vagy elkergetni. Még azt is elvárnám, hogy meggyalázzanak oly sokan, bizonyos politikai tájakon és fertályokon, hogy ne a zsidót okolják a Rákosi- és a Kádár-rendszer bűneiért, a mai kormány eredményeinek hiányos voltáért, az Expo esetleges elmaradásáért, a Duna alacsony vízállásáért.

Elvárnám, hogy bizonyos kormánypárti körök, amelyek nem zsidóznak, mérsékletre kényszerítsenek bizonyos más kormánypárti köröket, amelyek viszont zsidóznak. Ehelyett azt kell látnom, hogy az emilyen és amolyan körök között egyfajta munkamegosztás érvényesül: ti zsidóztok (burkoltan vagy nyíltan), mi meg letagadjuk, és védelmünkbe veszünk benneteket.

Én személy szerint szeretem és tisztelem Csalog Zsoltot, de azt hiszem, félreismeri a mi bajunkat. Ha el akarunk menni innen, úgy az (legalábbis ma még) nem azért van, mert az életünket féltjük. Csak nagyon elegünk van abból a konok értetlenségből, abból a sok hibásan címzett szemrehányásból, abból a hol dühödten, hol hűvös tárgyilagossággal ránk szórt sok sértésből, aminek szem- és fültanúi lehetünk. Van önérzetünk is.

ggy

Régi ismerősök

Az 1919-es ellenforradalom stílusára és atmoszférájára emlékeztető politikai kampány indult meg a közelmúlt hetekben az úgynevezett Közakarat Egyesület és a Sajtószabadság Klub létrejöttével. A Csurka István és eszmetársai szellemiségétől áthatott kezdeményezők ״nemzeti televíziót” követelnek, miközben kurtán nemzetellenesnek kiáltják ki mindazokat, akik nem paríroznak nekik. A sajtószabadság megszűntéről kiabálnak, mi több, a ״nemzeti gondolat” híveit sújtó terrorról, csak épp e súlyos állítások bizonyítékaival maradnak adósok.

Aki megélte, emlékezhet a Horthy-korszak kezdetének jelszavaira, a ״destruktív sajtó”, a ״destruktív elemek” ellen. Akkor a darutollasok és publicistáik nem sok szót vesztegettek demokráciára, sajtószabadságra, annál több volt a nyílt zsidózás. Ma azért ugyanúgy nem lehet. A ״destruktívokat” ma a sajtószabadság nevében kénytelenek szidalmazni, a nemzeti színekkel felcicomázott türelmetlenséget (״kidobjuk őket az emeletről”) a tolerancia és a demokrácia nevében szítják. És Pálfy G. István úgy szerválja be a ״zsidó” témát piros- fehér-zöld méltatlankodásába, hogy közben panaszkodik: Pető Iván kényszerítette rá…

Csurka úr arról beszél, hogy a Sajtószabadság Klub talán felvételi vizsgát vezet majd be, így hárítva el a betóduló Kádár-huszárokat, ám amíg ilyetén kommunistaellenes húrokat pengetnek, bizonyos Kádár-huszárokat vezető szerephez juttatnak a maguk köreiben.

Pálfy G. úr is kénytelen volt beismerni, hogy egykoron bizony titkára volt a Kádár-párt valamely szervezetének. Szokolay Zoltán MDF-es képviselő, az egyik fő-fő kezdeményező az írószövetég KISZ-titkára volt. Ott találhatók a Sajtószabadság Klub alapító atyái között a Kádár- korszak olyan cégéres propagandistái, mint Sugár András és Chrudinák Alajos. (Úgy látszik, őket is a destruktív, nemzetellenes liberálisok terrorja fenyegette…) Vagy említsem Földesi Józsefet, a Lapkiadó Vállalat hosszú éveken át függetlenített pártbizottsági titkárát, aki ma a kurzuslappá átvedlett Ring főszerkesztője?

Régi ismerősök mindannyian. No persze, a bolsi csak addig bolsi, amíg be nem áll a ״nemzeti táborba”. És amíg (de ezt már csak nagyon halkan teszem hozzá) keresztlevelet nem tud felmutatni.

(stark)

 

Címkék:1991-12

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Tényekkel a feledés ellen

A kárpótlás során is felhasználható adatok Szita Szabolcs, a magyar zsidóság holocaustjának kutatója. Túlzás nélkül ma már az egész országban...

Akadályozzák a kárpótlási kutatásokat!

Egy, már a rendszerváltozás után született minisztertanácsi rendelet szerint, bizonyos kutatásokhoz a Magyar Országos Levéltár köteles kikérni illetékes minisztériumok engedélyét...

Close