Szombat előfizetés 2017

Száz éve született Komoly Ottó

Írta: Magén István - Rovat: Archívum, Történelem

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Kirját Gátból Askelom felé az országúton egy apró fa­lucska mellett haladunk el. Kevesen tudják, hogy a Jád Nátán mosáv az 1892-ben Budapesten született Komoly Ottóról – aki Nátán Zeév néven jegyeztetett be a hitköz­ségi anyakönyvbe – kapta a nevét.

Apja Kohn Dávid asszimiláns zsidó kereskedő volt, akinek életszemléletét a cionizmussal való megismerke­dése gyökeresen megváltoztatta. Ha­gyománytiszteletre, s az ősújország iránti szeretetre nevelte fiát. Talmud-Tórára járatta, mégis a cionista életszemlélet volt az a meghatározó erő, mely az őt kísérő fiút döntéseiben befo­lyásolta. Sok más kelet-európai cionistá­hoz hasonlóan, virtusból, elsők között jelentkezett a frontra 1914-ben. Főhad­nagyként szerelt le, és talán a háborús tapasztalatainak összegzéseként, talán az 1918-19-es forradalomnak hatására pamfletét szerkesztett a Zsidó nép jövője címen. A „nagy őrület”, ahogyan Avigdor Hameiri hasonló című könyvében az első világháborút jellemezte, ke­ménykötésű katonát faragott a fiata­lemberből, aki mégis békés pályát vá­lasztott. Elvégezte a műegyetemet, és tervezőirodát nyitott Pesten. 1933-ban tanulmányt jelen­tetett meg Hogyan készül az én házam címmel. Családi há­zakat tervezett, és talán Izrael városait tervezte volna

egyszer, ha nem szól közbe a történelem.

*

1941-ben a Magyarországi Cionista Szövetség elnö­kévé választották. Mint klál cionista, kiegyensúlyozó szerepet töltött be a különböző szélsőséges csoportok között. 1943-ban a Budapesti Mentőbizottság vezetője lett. Dr. Kasztner Rezső a helyettese. 1944 nyarán meg­kezdődik az az idegtépő küzdelem, melynek mérnöki pontossággal kitervelt akcióihoz jó előgyakorlatok vol­tak a tervezőasztalnál eltöltött évek. Felsorakozik mö­götte a cionista ifjúság színe-java, akik közül nem egy az 1942-ben megjelent Cionista életszemlélet című tanulmá­nyából merít erőt. „Közeledik a magyar zsidóság vége” – írja Sally Mayernek, a Joint vezetőjének Svájcba.

*

Komoly, Ottót 1944-ben a Nemzetközi Vöröskereszt „A” osztályának ügyvezetőjévé is megválasztották, személyes kapcsolatai és képességei hivatott vezetővé avatták. Az ő és munkatársai mentőmunkájának sok ezer budapesti zsidó köszönhette az életét. Tevékenysége a Magyar Fronthoz és a Jó Pásztor mozgalomhoz fűződő kapcsolatai révén teljesedett ki. Mély és őszinte szálak fűzték Mester Miklós államtitkárhoz, Bereczky Albert református püspökhöz és Tildy Zoltánhoz, a későbbi ál­lamelnökhöz. 1944 augusztusában kezdte írni drámai erejű naplóját. A vi­déki zsidóság javarészét ekkora már Auschwitzban elégették, és a maradék a koncentrációs táborokban szenvedett. A rekordidő 49 nap alatt befejezett de­portálás a magyar hatóságok olyan mértékű együttműködéséről tanúsko­dott, mely még a németeket is meglep­te. Horthy szerette volna elkerülni, hogy a budapesti zsidóság is hasonló sorsra jusson. Románia és Finnország kiugrása után a németellenes front tag­jai úgy érezték, hogy megérett az idő a kilépésre, mert a németek végső ka­tasztrófába sodorják az országot. Na­ponta érkeztek a bíztató és a lehangoló hírek a deportálásokkal kapcsolatban. A naplóban leírt hosszas beszélgetések legtöbbje arról szól, hogy miként lehetne kielégíteni a németek féktelen zsidóéhségét időhúzással, látszatintéz­kedésekkel. Közben más dolgokról is olvashatunk. Pél­dául arról a legszűkebb körben felvetődött javaslatról, hogy Komoly Ottó, mint tárca nélküli miniszter foglalkoz­zon a zsidó ügyekkel a Lakatos kormányban. Az ötletet Ko­moly azonnal elutasította. Tudta, hogy a nyilasok vadásznak rá. 1945. január 1-én egy rövid megbeszélésre hivatkozva a nyilasoknak sikerült munkatársai köréből kiszakítaniuk. Munkatársai akkor látták utoljára. A Makkabeusok szelleme lobogott benne. Többször kime­nekülhetett volna a pokolból, de csak a leányát küldte el a Kasztner-féle Bergen Belsen-csoporttal Svájcba.

*

A demokratikus magyar kormány képviselői 1948-ban átnyújtották a posztumusz Szabadság-emlékérmet Tel-Avivban élő özvegyének. Unokái, dédunokái élnek ma Izraelben, akik megvalósítják mindazt, amit elvett tőle az embertelenség.

Magén István

Címkék:1992-05

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Jesiva-éveimről: Büdszentmihály

A holocaust előtti Magyarországon jesivák tucatjai működ­tek. Csaknem minden olyan helyen, ahol az ortodox anyakönyvvezető főrabbi volt, jesivát is létrehoztak....

Zsidó szellemi élet Magyarorszá­gon a két világháború között

Az Alapítvány a Magyarországi Zsidó Kultúra Megőrzéséért, az Országos Rabbiképző Intézet, valamint az MTA Judaisztikai Kutatócsoport közreműködésével és a Moskovits...

Close