Szombat előfizetés 2017

Száműzöttek kiállítása Bécsben

Írta: Szegő György - Rovat: Archívum, Képzőművészet

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A 20. század egészén át embe­rek millióit rekesztették ki szülőföldjükről, politikai, intellektuális, szociális vagy gaz­dasági okból kivándorlásra kényszerítet­ték. A művész számára a hazája kultúrá­jából való kizárás nemcsak gyötrelmes folyamat, amely elrabolja politikai és tár­sadalmi jogait, de elveszti az identitását is, amelyet addig a kép nyelvén képes volt megfogalmazni. A kiállítás egyaránt felvet a száműzetés okaira és következ­ményeire vonatkozó kérdéseket is, első sorban a művész viszonyát hazájával és későbbi, választott honával.

A kiállításon kiválasztott tizenegy mű­vész példázza a folyamatos kulturális exodust Ausztriából, 1914-1918 között a gazdasági viszonyok, majd az első vi­lágháború utáni közvetlen politikai destabilitás miatt. Ezt fokozta már az oszt­rák nacionalisták 1934-es hatalomátvé­tele. A száműzetés és emigráció kény­szerét tömegessé tette Ausztriának csat­lakozása az Anschlussal 1938-ban a Har­madik Birodalomhoz. A menekülni kénytelen százötvenezer osztrákból százharmincezer zsidó volt, ez jelentette a túlélést számukra. A náci üldözés a szülőföldjükön maradt zsidókat megtize­delte, ők voltak a fő áldozatok. Az itt be­mutatott művészek többsége zsidó volt.

Erika Giovanna Klien és Friedrich Kiesler még nem kényszerből, hanem szabad akaratukból mentek az USA-ba, ahonnan nem térhettek már vissza, nem vállalták a közösséget a nemzeti­szocialista Ausztriával. Később sokáig a demokratikus Ausztria sem vállalt semmiféle felelősséget a történtekért, és nem is kívánta „visszaszerezni” az így elveszített osztrák identitásokat, szellemi értékeket. Csak az utolsó évti­zed hozta meg a változást, éppen a múzeumi szakemberek törekvései nyomán. Victor Hammer sokoldalú építész és művész volt, igazi akadémi­kus alkotó, aki talán bele is fért volna a náci művészet klasszicizáló ízlésébe. Zsidó felesége miatt mégis száműze­tésbe vonult. Csak az avantgárd képvi­selői, Kiesler és Wolfgang Paalen ér­tek el az USA-ban jelentős sikert. Kies­ler a hatvanas években mint egyetlen szürrealista építész csinált karriert. Vé­gül ő lett a jeruzsálemi Izrael Múzeum könyvszentélyének tervezője. Paalen, a párizsi szürrealisták Amerikába ke­rült képviselője, híd az európai és a „bennszülött” avantgárd művészek kö­zött. A kulturális identitás – akár a szár­mazási országban, akár az exilium or­szágában – törékeny konstrukció. A tá­vozás időpontjában e művészek több­sége osztráknak, egy specifikus oszt­rák kultúra részének tekintette magát – legalábbis a nyelv, a szülőhely, a csa­lád és a képzés tekintetében. Legtöbb­jük a száműzetés kezdete után tovább­ra is osztráknak vallotta magát, és ki­terjedt kapcsolatot tartott az osztrák kultúrával. Az, hogy később mégis so­kan ausztro-amerikaiak lettek, ennek a hű honfiúi kísérletnek kudarcát mutat­ja. Munkájukat „osztrák művészet a száműzetésben” címkével jelölték meg, és ezzel azt a sokrétű európai be­folyást is ignorálják, amelyet indulá­sukkor mint ifjú művészek az Oszt­rák-Magyar Monarchiában láthattak.

Egyesek az itt bemutatott művészek közül a saját identitásukban is bizonyta­lanságokra utalnak. Legszebb példa erre az eredetileg Schiele köréhez tartozó Max Oppenheimer vallomása. Zsidó származása miatt Ausztriában a nácik üldözték volna. Ráadásul modern művész volt és homoszexuális. Már 1911-ben foglalkoztatta a német-zsidó kettős identitás: Eredetem körülményei meg­felelnek a munkámban mutatkozó mo­bilitásnak, ez alkotóerőm szempontjá­ból előny lehet. De az életben elérhető pozíciók tekintetében kétes erénynek számít.” Ezt a mondatát huszonöt évvel később, 1938-ban újra kinyomtatta, mi­előtt az USA-ba emigrált. A megkínzott művészt ábrázoló 1911-es képét (vérző önarckép) magyarázza. A művész úgy mutatja lelkének sebeit, mint a keresz­tény hit Jézusa saját testének eucha­risztikus szimbólumait. De a kezei is piroslóan maszatosak, lévén festőről szó. E kezek kreativitásának és vigaszának eszközei, ugyanakkor fájdalmának és szenvedéseinek forrásai is. Az arca a kép bal felső sarkában árnyékban van: „ecce homo”, de olyan kompozícióban, amely a 20. században egyszerre jelzi az avantgárd művész, a zsidó és a ho­moszexuális kiszorítottságát. Tehát Oppenheimer már jóval a valódi menekü­lés előtt, a modern művészetben meg­fogalmazott egyéni szabadság várható emigrációját festette, jósolta meg.

Gustav és Alma Mahler lánya, Anna Mahler: szobrász, a Duna-metropolis szalonkultúrájának fontos figurája. Auto­didakta művész, szenzibilis képet farag a „társaság” vezéralakjairól. Stílusa alap­ján mégis beillene az osztrák 20. száza­di szobrászatnak Hanak és Wotruba, de a náci Thorak vagy a kommunista Hrdlicka között feszülő ívébe. Ám az emigrációba szakadt, száműzött életművek passzivitásra ítélve mégis felmérhetet­len űrt képeznek az eredeti régió kul­turális közegében. Mi lett volna, ha… A többség így, másutt többnyire marginális művész lett, mint például Henri Koelner, akiből kint csupán a Time magazin címlapjának sikeres grafikusa, Hans Buhler pedig New York bárjainak beleérző krónikása lett. A Belvedere mostani (és a Kunsthalle két évvel ez­előtti, a száműzött osztrák építészek munkásságát bemutató) kiállításának ál­talános kérdéseit természetesen a Magyarországról elüldözött képzőművészek és építészek kapcsán is fel lehet tenni, ha lesznek végre ilyen tárlatok Buda­pesten.

 

Címkék:1996-04

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Pilinszky János versei

  Infinitivus INFINITÍVUSZ עוד אפשר לפתוח. ואפשר לסגור. עוד אפשר לתלות. ואפשר לנתק! 'עוד אפשר ללדת. ואפשר לחפור. Még ki...

Bemutatom Tarbay Dávidot

Az Amerikai Alapítványi Iskola első félévében önképzőkö­rünk lelke volt, aztán egyszer csak elköszönt: másnap alijázni fog. Három héttel később vastag...

Close