Számszaki jelentés – Szociológiai felmérés a magyarországi zsidóságról

Írta: Kovács András - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Bevezetés

 

1999 márciusa és novembere között kérdőíves szociológiai felmérést végeztünk a mai magyarországi zsidóságról. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociológiai Intézetében működő Kisebbségkutató Intézet szervezésében folytatott kutatás során 2015 interjú készült. A kérdezőbiztosok a megkérdezetteket személyesen keresték fel, az interjúk átlagosan két óra hosszat tartottak.

Felmérésünknek több célja volt. Először is arra törekedtünk, hogy a vizsgálat adatainak alapján képet alkossunk a zsidóság helyének történelmi változásáról és mai pozíciójáról az ország gazdaságában és társadalmában. Ennek érdekében négy generációról – a megkérdezettek nagyszüleitől gyermekeiig – próbáltuk összegyűjteni a legfontosabb demográfiai és társadalmi adatokat.

Felmérésünk másik legfontosabb célja az volt, hogy feltárjuk: mi a mai zsidók viszonya saját zsidó mivoltukhoz és általában véve a zsidósághoz. Ennek érdekében megvizsgáltuk a zsidó hagyományhoz való viszonyt a korábbi és mai generációkban, kérdéseket tettünk fel a zsidó identitás különféle változatainak elfogadásáról illetve elutasításáról, és feltérképeztük a megkérdezettek véleményét az asszimiláció, integráció illetve disszimiláció alternatíváiról. A kérdőívbe külön kérdéscsoportot illesztettünk be az Izraelhez való viszony és a Holocaust mai jelentőségével kapcsolatos vélemények összegyűjtésére, és a szervezett zsidó életben való részvétel mértékének, illetve a zsidó szervezetek és kulturális intézmények ismertségének és megítélésének mérésére.

Mindezeken kívül a kutatás adatai lehetővé teszik a mai magyarországi zsidóság politikai, gazdasági és szociális attitűdjeinek és véleményeinek, az antiszemitizmusról való vélekedéseknek és a zsidók és nem-zsidók mai viszonyáról való elképzeléseinek megismerését.

Felmérésünk egyik legnagyobb problémája, hogy a 2015 interjú adataiból leszűrt eredmények mennyire általánosíthatók. Kijelenthetjük-e, hogy adataink a mai Magyarországon élő egész zsidóságról adnak képet? Reprezentálja-e az általunk használt minta a teljes zsidó népességet? Amint a kutatási gyorsjelentés ezt részletesen elemzi: adataink minden bizonnyal lehetővé teszik a zsidóság valamennyi jellegzetes csoportjának jellemzését, de az egész népességre vonatkozó statisztikai adatok hiánya miatt mintánk reprezentativitása korlátozott. Feltevéseink szerint a mintavétel nehézségei és a felmérés különleges mivoltának következtében valószínűleg nagyobb arányban szerepelnek a mintában a zsidósághoz jobban kötődő és a kötődést erőteljesebben hangoztató csoportok, mint az egész zsidó népességben.

A jelen beszámoló un. kutatási gyorsjelentés. A kutatás eredményeinek ez az első összegzése csak a rendelkezésünkre álló adatok egy részéről nyújt áttekintést, és nem tárgyal olyan összefüggéseket, amelyek csak bonyolult módszerekkel és nagyobb terjedelemben elemezhetők. Ez a feldolgozás következő fázisában történik majd meg, amely reményeink szerint 2000. nyarán fejeződik be. A kutatási gyorsjelentés a mintavétel és az adatfelvétel néhány fontos módszertani problémáját, a vizsgált népesség demográfiai adatait, térbeli, szociális és kulturális jellemzőit, több generáció vallási-származási adatait, a mai zsidóságra jellemző identitás mintákat, az Izraelhez és a zsidó szervezetekhez való viszonyt jelző válaszokat elemzi. A feldolgozás második szakaszában kerül sor a zsidó népesség létszámbeli változásainak, a zsidó társadalmi mobilitás kérdéseinek, a zsidó csoportok sajátosságainak, belső szerkezetének, a zsidók gazdasági, társadalmi és politikai attitűdjeinek, véleményeinek, a sztereotípiákkal, az előítéletekkel és az antiszemitizmussal kapcsolatos kérdéseknek, a zsidók és nem-zsidók viszonyának problémáival foglalkozó kérdéssorozatoknak az elemzésére.

A kutatás elvégzéséhez nyújtott értékes segítségükért köszönettel tartozunk Zvi Gitelman professzornak (University of Michigan, Ann Arbor), dr. Barry Kosminnak (Institute for Jewish Policy Research, London), Karády Viktor professzornak (CNRS, Párizs) és dr. David Singernek (American Jewish Committee), a kutatás támogatására létrehozott nemzetközi tanácsadó testület tagjainak.

A mintavétel és az adatfelvétel Borsos Gabriella és Szendrő Zoltán irányításával zajlott, az adatok elemzését Angelusz Róbert, Kovács András, Ladányi János, Stark Tamás és Tardos Róbert végzi.

A kutatás költségeit az American Jewish Committee, az American Joint Distribution Committee, a Claims Conference, a Jewish Agency, a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány és a Ronald S. Lauder Foundation fedezte.

Kovács András

 

Áttekintés a zsidó népesség demográfiai-társadalmi jellemzőiről és a zsidó identitás változatairól

 

  • kutatási gyorsjelentés –

 

1999-ben első ízben került sor átfogó szociológiai vizsgálatra a magyarországi zsidó népesség társadalmi, kulturális, demográfiai jellemzőiről. Bár néhány más országban (Anglia, Dél-Afrikai Unió, Egyesült Államok) nemrégiben végeztek hasonló kutatásokat, amelyek tapasztalatai már rendelkezésre állnak, a felvételnek járatlan úton kellett elindulnia. Az eredmények feldolgozása, a tartalmi és módszertani következtetések levonása még hosszabb időt vesz igénybe, de néhány egyszerűbb megállapításra már az adatok első áttekintése után lehetőség nyílik. A jelen kutatási gyorsjelentés erre a feladatra vállalkozik.

A mostani beszámoló tartalma két szempontból is korlátozott. Az adatfelvétel számos olyan témakörre is kiterjedt, amelyekkel most még nem foglalkozunk. Az alábbiakban csak a mintavétel kérdéseit és a felvétel néhány módszertani problémáját, a népesség demográfiai, társadalmi-kulturális és vallási-származási összetételét, valamint a zsidó identitás néhány jellemzőjét fogjuk több-kevesebb részletességgel tárgyalni, de nem a gyorsjelentés nem tér ki között jó néhány olyan témára, amelyre vonatkozóan a kérdőív számos kérdést tartalmazott. Csak később fogjuk elemezni az előítéletekkel, sztereotípiákkal kapcsolatos kérdésblokkokat, az antiszemitizmus megítélését, a holokausztra vonatkozó kérdések nagy részét, a médiafogyasztással és a politikai beállítódásokkal foglalkozó kérdéseket, továbbá a zsidóságot érintő néhány aktuális kérdésre adott válaszokat.

A második korlátot a feldolgozás szintje jelenti. A jelen elemzés kényszerűen csak az egyszerűbb, aránylag világosan átlátható összefüggések feltárására vállalkozik, és el kell tekintenie a bonyolultabb, időigényesebb szerkezetfeltáró módszerek alkalmazásától. Az eredmények leírása azonban már több ponton megjelöli, előrevetíti a később megválaszolandó kérdéseket és ellenőrizendő feltevéseket.

 

1. A minta

A zsidóság azok közé a populációk közé tartozik Magyarországon, amelyekről nem áll rendelkezésre egységes nyilvántartás. Ez az un. reprezentatív minta kialakításának legnagyobb akadálya. Reprezentatív minta vételét azonban az a tény is nehezíti, hogy a jelentős méretű asszimiláció és keveredés következtében az objektív kategorizálás – annak eldöntése, hogy ki zsidó – sem egyszerű feladat. Emellett az antiszemitizmus történeti tapasztalatai és az ebből eredő félelmek egy bizonyára nem jelentéktelen méretű csoportot ma is visszatartanak a vallási-etnikai azonosság nyílt vállalásától (többé-kevésbé függetlenül attól, hogy az illetők származási hovatartozása mennyire bizonytalan).

Ilyen körülmények között több tekintetben is el kellett térnünk a szokásos szociológiai felvételek standard eljárásaitól. Mivel a teljes populációról – a fentieknek megfelelően – nem rendelkeztünk kiinduló adatokkal, a véletlen kiválasztáson alapuló mintavételi technika csak részben jöhetett szóba. Kiindulásként olyan listákat használtunk, amelyek egyértelműen azonosítható populációt határoltak körül, ami azzal járt, hogy bizonyos csoportok szükségszerűen a vizsgálatba bevontak körén kívül maradtak. Így az idősebb – 1945 májusa előtt született – népességről a kárpótlásért folyamodók listája állt rendelkezésre, amelyet a mintaválasztás kiindulópontjának tekintettünk. Azt feltételeztük, hogy az 1945 májusa előtt született népességet ez a regiszter közel teljes körűen lefedi. Kétségtelenül meglévő hiányossága, hogy nem terjed ki azokra, akik nem igényeltek kárpótlást. A minta előállításához a kárpótlási regiszteren kívül, a budapesti Chevra Kadisha nyilvántartását, további egyes zsidó kulturális, társadalmi szervezetek tagnévsorát használtuk. Ezekből az 1945 után születetteket vettük csak figyelembe. Az így létrejött mintakereten belül – a különböző regiszterek átfedéseinek kiszűrése után – véletlenszerű mintavételt alkalmaztunk a megkérdezendők címeinek kiválasztására. Az így kialakított címlistánszereplő személyek viszonylag jelentős részével sikerült interjút készíteni, s aránylag kis hányad, a mintakeret nem egészen egynegyede esetében kellett a főcímet pótcímmel helyettesíteni.

A mintavételi keret kialakításának adott módja miatt eleve más módon kellett megoldani az 1945 után született népesség mintabeli reprezentációját. Mivel a felhasznált listák eleve csak kevés “fiatal” címet tartalmaztak, először az idősebb népesség mintájának “hólabda-szerű” továbbgörgetésével kísérleteztünk: az idősebb kérdezetteket arra kértük, hogy adják meg fiatalabb hozzátartozóik címét. A téma kényessége miatt azonban ily módon csak kisszámú fiatal címét sikerült begyűjtenünk, és a fiatal népességet végül jelentős részben más módon kellett megközelítenünk. Nagyobb részt az idősebb, kisebb részt a már megkeresett fiatal népességről már rendelkezésre álló adatok alapján három ismérv, a (részletes) lakóhelyi, további az életkori és nemi megoszlás alapján kvóta-mintavételi keretet állítottunk össze. E három ismérv kombinációja képezte az egyes kérdezők számára megadott kvótákat.

A fentiekben jelzett módon, különböző forrásokból kialakuló és a további elemzések bázisát képező minta végülis 2015 válaszadót tartalmaz.

Bár a kvótajellegű megkeresés – mint a későbbiekben még kitérünk rá – számos társadalmi-demográfiai szempontból kiegyensúlyozott mintát eredményezett, az interjúalanyok kiválasztásának jellege óhatatlanul itt is bizonyos torzulást okozott. Mivel a megkeresettek zsidó volta nem volt nyilvánvaló, mint például a kárpótlási listákon szereplők esetén, a kérdezők ismerősöktől szerzett információk alapján keresték fel az interjúalanyokat. Ezért a homogénebb családi-rokonsági miliővel, illetve erősebben zsidó kapcsolati kontextussal jellemezhető népességszegmens könnyebben kerülhetett a kvótaszempontokat kielégíteni törekvő kérdezők látókörébe, és ez megint csak a zsidósághoz jobban kötődő csoportok irányába mozdíthatta el a mintát. Bizonyos mértékig ugyanebbe az irányba hathatott a kérdezők összetétele (nagy többségük zsidó volt), és a téma iránti átlagon felüli érdeklődése is. Mindezek a tényezők ugyanakkor a szóban forgó fiatalabb népességnek iskolai végzettség és társadalmi státusz szerinti valamelyes felülreprezentáltságát is előidézhették. A magasabb státuszú rétegek kapcsolatainak gazdagsága és társadalmi “láthatóságuk” tovább növelhette mintába kerülésük valószínűségét (bár a nyilvános szereplők egy részénél az előzőekben már említett motívumok valószínűleg a fiatalabb korcsoportokban is ellenkező irányban hatottak, és bizonyos mértékben mérsékelhették a magasabb státuszúak felülreprezentáltságát).

Összességében véve, a fentiek alapján azt valószínűsíthetjük, hogy mintánkban a zsidósághoz jobban kötődő, erősebb zsidó identitással rendelkező csoportok jelentősen, a magas társadalmi státuszú csoportok pedig valamelyest nagyobb arányban szerepelnek, mint a teljes vizsgált népességben. Emellett az is valószínűsíthető, hogy mind a megkeresés jellege, mind a kérdezői stáb összetétele a zsidó identifikáció irányában befolyásolta a konkrét válaszokat bizonyos témakörökben. Feltehető, hogy e kérdésekben más válaszok, megoszlások születtek volna, ha a megkérdezetteket nem zsidó minőségükben, hanem például egy országos reprezentatív minta névtelen válaszadójaként keresték volna meg. A speciális interjúszituáció kettős befolyást gyakorolhatott a válaszok validitására. A kérdezettek az adott interjúszituációban vallásilag, kulturálisan védettebbnek érezhették magukat, és kevésbé kényszerültek “kisebbségi” viselkedésmódra: bizonyos attitűdök elrejtésére. De e pozitív befolyás mellett ugyanez a tényező csökkentette is a viselkedés validitását, mivel más helyzetben és közegben bizonyos attitűdök valószínűleg ambivalensebben, vagy legalábbis visszafogottabban jelentek volna meg. Bár a válaszok validitására gyakorolt befolyások kontrollálása, kiszűrése rendkívül nehéz feladat, a későbbi részletesebb elemzéseknél kísérletet fogunk tenni e hatások jelzésére.

 

2. Demográfiai adatok

A népesség körvonalainak bizonytalansága és a mintavétel jelzett heterogén jellege folytán a zsidóság demográfiai összetételről kapott adatokat is némi óvatossággal kell kezelni. A fiatalabb népesség mintakvótáinak meghatározásakor például eleve alkalmaztunk bizonyos demográfiai szempontokat, tehát mintegy megelőlegeztünk egyes demográfiai jellegzetességeket. Ezzel együtt nem mondhatjuk, hogy a valóságos demográfiai jellegzetességek egyáltalán ne ütnének át a minta összetételén. Különösen az életkori megoszláskörvonalai tanúsítják ezt. Bár a mintavételi szempontok sem az idősebb, sem a fiatalabb népesség esetében nem írták elő, hogy milyen arányban szerepeljenek az egyes évjáratok, a kirajzolódó minta kormegoszlása mégis szembeötlő korspecifikumokat tartalmaz. Érdemes e sajátosságokat részletesebben is szemügyre venni, majd a valóságos arányokhoz való viszonyukat némi megfontolás tárgyává tenni.

Tekintsük elsőként azt a kormegoszlási adatsort, amely (a legfiatalabb és a legidősebb korcsoportoktól eltekintve) tízévenkénti bontásban kategorizálja a minta tagjait, és lehetővé teszi a fiatalabb és az idősebb mintaszegmensek külön-külön való szemügyre vételét. A táblázat az összesített adatok mellett nemek szerinti “korfát” is tartalmazza.

1.tábla
A teljes minta kormegoszlása és a korcsoportok nemek szerinti alakulása
(százalékban)

Teljes minta Férfiak Nők
18-25 évesek 12.6% 13.9% 11.6%
26-35 évesek 8.6% 9.7% 7.8%
36-45 évesek 12.0% 12.8% 11.2%
46-55 évesek 18.7% 17.9% 19.3%
56-65 évesek 13.1% 11.7% 14.3%
66-75 évesek 17.8% 18.2% 17.2%
75 év felett 17.2% 15.8% 18.6%
Összesen 100% 100% 100%

Szembetűnő a kormegoszlás egyenetlensége. A fiatalabb korcsoportok esetén ez annál figyelemre méltóbb, mivel a kvótás mintakeret nem tartalmazott ilyen eltéréseket. A felvétel során azonban kiderült, hogy bizonyos korcsoportokban könnyebb, másokban nehezebb megfelelő számú interjúalanyt találni. Azonban az idősebb korcsoportok közt is található egy, a szomszédos korcsoportokhoz képest mindenképpen kis létszámú kohorsz: a felvétel idején 56-65 éveseké. Nagy valószínűséggel ez történelmi folyamatok követkzménye. Az 1934 és 1943 között született generáció – akiket akár háborús nemzedéknek is nevezhetük – minden bizonnyal eleve kisebb létszámú volt, részben a gazdasági válság, részben a háborús előszelek, illetve a már kitört világháború következtében. Amelletta kivándorlás két alkalommal is erőteljesen megcsapolta ezt a nemzedéket Magyarországon: először a háború utáni kivándorlás hullám Izraelbe – amelyre a következő korcsoportnak már nem volt lehetősége -, azután “disszidálási” hullám az 1956-os forradalom idején, amikor ugyanennek a generációnak a tagjai – az akkori huszonévesek – hagyták el legnagyobb számban az országot. E tendenciák – nem meglepő módon – még erőteljesebben jelennek meg a férfiak esetében.

Ahogy már szó volt róla, a kormegoszlás egyenetlensége különösen pregnánsan jelentkezik a fiatalabb korcsoportoknál. A háború után az elmaradt szülések koncentrált pótlása a negyvenes évek második felében futtatta magasra a mai ötven év körüliek kohorszát, és ezt a tendenciát erősítette néhány évvel később a “Ratkó-korszak” hatása. Az 1956 utáni kohorszok ehhez képest erős apadást mutatnak. Részben az amúgyis viszonylag kislétszámú “háborús nemzedék” gyerekeiről van itt szó, részben az 56-os disszidálási hullám visszahatása mutatkozott meg a szülőképes korosztály csökkenésében. A hatvanas évektől aztán már az általános demográfiai apály megjelenése is tükrözik az adatok. A legfiatalabbak, az 1974 után születtek magas aránya ismét egy általános demográfiai tendencia, ezúttal egy a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójáig tartó hullámhegy megjelenésének jele (ami összefügg függetlenül a háború utáni, illetve a “Ratkó-generáció” nagy létszámával a szülői csoportokban).

Végül a korfa szembetűnő jegye a legidősebb korcsoportok, s ezen belül a 75 éven felüliek igen magas aránya, ami mindenképpen eltér a magyarországi teljes népesség adataitól. Megalapozottnak tűnik feltételezni, hogy ez nem csak a mintavétel speciális sajátosságaival hozható összefüggésbe, hanem a zsidó népesség aránylag magas átlagos élettartamával.

A nemek szerinti megoszlásról csak röviden szükséges említést tenni. A mintabeli 47-53 százalékos férfi-nő arány reálisnak tekinthető, mint ahogy a nőknek az idősebb korcsoportokon belüli koncentrálódása is megfelel az általános tendenciáknak.

A családi állapot szerinti összetétel már több sajátosságot tartalmaz.

2.tábla
A teljes minta családi állapota és a csoportok életkor és nemek szerinti alakulása
(százalékban)

Teljes
minta
Férfi 18-25
év
26-35
év
36-45
év
46-55
év
56-65
év
66-75
év
75 év
fölött
Nőtlen, hajadon 18 20 17 85 36 12 6 7 5 2
Házas 46 56 37 4 38 58 63 64 49 34
Élettárssal élő 7 8 6 11 19 10 6 4 4 2
Elvált 12 7 17 8 19 22 16 13 6
Özvegy 16 9 23 1 3 9 28 54
Összesen 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100

A magyarországi teljes népességhez viszonyítva a zsidó népességen belül alacsonyabb a házasok és magasabb az elváltak és özvegyek aránya. Az utóbbiak magas száma a zsidó populáción belül a magas életkorúak, főként az idős nők viszonylag magas számával hozható összefüggésbe.

A nemek szerinti adatok az özvegyek arányának különbsége mellett az elváltak arányának jelentős eltérésére hívják fel a figyelmet: a házas/elvált arány jelentősen különbözik a férfiak és a nők között. Az elváltak aránya – ahogy a táblából is kitűnik – főként a nők között magas. Elsősorban itt haladja meg ez az arány a magyarországi népességen belüli adatot.

A tényezők, amelyek a zsidó népesség házasodási magatartása szempontjából bizonyára jelentőséggel bírnak, még behatóbb vizsgálódást igényelnek, bizonyos feltevések azonban már az adatok első áttekintése alapján is megfogalmazhatók. A férfiak körében gyakoribb a nem-zsidó partnerrel történő házasságkötés. Az is megállapítható, hogy az elvált férfiak között magasabb az újraházasodási arány. Az életkori adatokból kitűnik, hogy az elvált státuszból adódó problémák a fiatal-középkorúak között kulminálnak. Ahogy említettük, további elemzésekre van még szükség arról, hogy az újraházasodás jellege – például életkor és iskolai végzettség tekintetében – hogyan tér el az előző házasságokétól (azaz milyen gyakori az előzőhöz képest fiatalabb, esetleg alacsonyabb iskolázottságú partnerekkel történő házasságkötés, ami az általános kulturális normák talaján a férfiak közt elfogadottabb magatartás, mint a nők esetében). Hasonlóképp részletesebb vizsgálatot igényel a demográfiai tényező szerepe az (újra)házasodásban – így a korfa komolyabb behorpadásai egyes korcsoportokban, különösen a férfiak már említett “háborús generációja” esetében.

E kérdéskörben a további behatóbb elemzések azért is indokoltak, mivel a családi állapotról valói adatok sok tekintetben ellentmondanak a zsidó népesség “családközpontúságáról” elterjedt sztereotípiáknak (amit egyébként a jelen vizsgálatnak az önsztereotípiákra vonatkozó kérdésblokkja is megerősíteni látszik). Úgy tűnik, a fiatalabb népesség esetében – a globális tendenciákkal egybecsengően – a fent leírt tendenciák még erősebben érvényesülnek: felfelé tolódik el a házasságkötések időpontja, és növekszik az élettársi közösségben élők aránya. A 30 év alattiaknál az utóbbi már jelentősen meg is haladja a házasok előfordulását.

Mindez a gyerekvállalással, az átlagos gyermekszám kérdésével is összefügg. Egészében az figyelhető meg, hogy a gyermekszám a zsidó népességben hasonlóan alacsony, mint a magyarországi népesség egészében: a minta tagjainak átlagos gyerekszáma 1.20. A minta tagjai – természetesen főként a fiatalabb korcsoportok – között 29 százalék a gyerektelenek, 30 százalék az egy, 31 százalék a két, és csak 7 százalék a három vagy több gyerekkel rendelkezők aránya. Itt is további elemzéseket igényel, hogy az alacsony gyerekszám mennyire függ össze a késői házasodással, az élettársi kapcsolatok elterjedésével, a válások magas arányával vagy egyéb tényezőkkel, mint például a nők újraházasodási problémáival. Mindenesetre megfigyelhető az egyáltalán nem magától értetődő tény, hogy kb. 40 éves kor fölött a férfiak gyerekszáma számottevően magasabb, mint a nőké.

 

3. A népesség térbeli, szociális és kulturális jellemzői

A magyarországi zsidó népesség talán legszembetűnőbb státuszjellegzetessége nagyfokú térbeli koncentrációja. Már az idősebb népesség kiinduló mintakerete is megerősítette az erre vonatkozó becsléseket: eszerint a populáció közel 90 százaléka összpontosul a fővárosban. Érdekes ezt egybevetni a korábbi generációkról nyert adatokkal, illetve a minta tagjainak születési adataival.

3.tábla
A teljes minta és a felmenők településtípus szerinti elhelyezkedése
(százalékban)

Nagyapa
(legtartósabb) lakóhelye
Apa (legtartósabb)
lakóhelye
Saját születési helye Saját jelenlegi lakóhelye
Budapest 40 71 70 88
Vidéki város 29 19 20 11
Község 15 7 7 2
Külföld 7 3 4
Összesen 100 100 100 100

Látható, hogy a jelenlegi zsidó populáció nagyobb részének felmenői (nagyapai szintig) még vidékről származnak. (Ennél – ahogy az erről való korabeli statisztikák is tanúsítják – jóval jelentősebb volt a vidéki zsidóság aránya, hiszen az üldöztetések következményei sokkal súlyosabban érintették a vidéken élő népességet, mint a budapestit.) A nagyfokú koncentráció a közbülső generáció életútja során, lényegében az elmúlt ötven évben mehetett végbe. A fővárosba áramlás a jelenlegi generáció életében is folytatódott, amit a születési és a jelenlegi lakóhelyi adatok egybevetése is tükröz.

Ez a nagyfokú területi koncentráció a fővároson belül is érvényesül. Az adatok szerint a minta budapesti tagjainak közel egyharmada két kerületben, a XIII. és a II. kerületben lakik, s ezek mellett elég jelentős az V., VII., XI. és XIV. kerület részesedése is. A hagyományos “gettóövezet” részesedése összességében ma már inkább átlagosnak mondható. A külső kerületekben – különösen a XX.-XXIII. Kerületekben – csekély a zsidó népesség (e négy kerületben alig haladja meg a minta fővárosi tagjainak az 1 százalékát).

Az iskolai végzettség és foglalkozási összetétel tekintetében is sajátos kép rajzolódik ki már a legáltalánosabb adatok alapján. Tekintsük át először az iskolázottsági adatokat, az alapmegoszlás mellett a viszonylag éles választóvonalat képező aktív-inaktív tagolódás szerint.

4.tábla

A teljes minta, illetve az aktív és inaktív népesség iskolázottság szerinti megoszlása
(százalékban)

Teljes minta Aktív Inaktív
max. 8 általános 3 1 22
Szakmunkásképző 5 3 6
Középiskola 29 30 28
Főiskolai diploma 19 22 16
Egyetemi diploma 37 46 22
összesen 100 100 100

Az adatok egyrészt a populáció igen magas iskolázottságát, másrészt az iskolázottság fokának időben növekvő tendenciáját mutatják. Jól érzékelhető, hogy már a mai inaktív népesség iskolázottsága is magas volt, a diplomások aránya megközelítette a kétötödöt, és ez számottevően tovább emelkedett. A mai aktív népesség körében már a kétharmadot is meghaladja a diplomások aránya. Ezzel egyidejűleg az alacsony képzettségi szintek erősen összezsugorodtak.

Mindez természetesen jelentősen befolyásolja a foglalkozással, munkaviszonnyal kapcsolatos jellemzőket, a foglalkozási hierarchiában való elhelyezkedést.

A népesség átlagos életkorát tekintve viszonylag magas az aktív népesség részaránya. A munkanélküliek hányada mindössze 1 százalék. Az inaktív népesség dominanciája magasabb életkorban kezdődik, mint a magyarországi teljes népességen belül. Viszonylag alacsony a jelenlegi nyugdíjkorhatár előtt inaktívvá válók aránya. Az inaktív népesség jelentős csoportja a felsőoktatási intézmények hallgatói – főként egyetemen tanulók – közül kerül ki (a teljes mintában 9 százalékot tesznek ki).

A foglalkozás szerinti összetétel is a magas képzettségi szintet jelzi. Az alapadatok mellett itt is az aktivitás szerinti megoszlást mutatjuk be.

5.tábla

A teljes minta, illetve az aktív és inaktív népesség foglalkozás szerinti megoszlása
százalékban)

Teljes minta Aktív Inaktív
Vezető állású 26 25 27
Beosztott értelmiségi 29 32 25
Önálló, vállalkozó 16 25 6
Egyéb szellemi 21 14 29
Szakmunkás 6 4 9
Egyéb fizikai 2 1 4
összesen 100 100 100

A magas státuszú foglalkozási csoportok dominanciája a teljes mintában is szembetűnő, és még inkább így van ez a jelenleg is foglalkoztatott, zömmel fiatalabb népesség körében. A vezető állásúak, értelmiségiek és az önállók részaránya a populáció egészében eléri a 70 százalékot, az aktív népességen belül a 80 százalékot is. A jelenleg aktív korosztályokon belül főleg az alacsonyabb szintű irodai dolgozók, alkalmazottak részaránya csökkent, az önállók, vállalkozóké jelentősen emelkedett az előző generációhoz viszonyítva.
Míg ez utóbbi tendencia a zsidó népesség korábbi foglalkoztatási hagyományaihoz való visszatéréseként is értelmezhető, az ágazati megoszlásról való adatok egy módosult szerkezetről tanúskodnak. Míg az inaktívak között még a kereskedelem volt az egyik legfontosabb foglalkozási terület, a fiatalabb nemzedéken belül ennek szerepe jóval kisebb, és az (üzleti, személyi) szolgáltatások, illetve a kulturális szféra vette át a vezető helyet. A hagyományos termelő ágazatok, ezen belül az ipar szerepe is erősen visszaszorult az aktív népességben az inaktívak egykori foglalkozási struktúrájához képest.

A jövedelmi és anyagi helyzetről való adatok ugyancsak a népesség magas státusszintjét jelzik. A nettó kereset átlaga a teljes mintában 91 ezer Ft, ezen belül az aktív foglalkoztatottak közt 132 ezer, az inaktívak között 53 ezer Ft. (Bár a jövedelmi adatok összehasonításakor a szokásos indikátor a lehetséges középértékek közül az itt használt átlag, a teljesebb kép kedvéért érdemes hozzátenni, hogy a kereső népesség körében a rangsor közepén az ún. medián érték – az elsősorban a nyugdíjasokat jellemző – 50 ezer Ft-nál található, míg a leggyakoribb előfordulások ehhez hasonlóan az 50-60 ezer Ft-os sávban találhatók).

Ami az egyes foglalkozási csoportokat illeti, az aktívak közt a rangsor élén a vezető állásúak állnak nettó 184 ezer Ft-os átlaggal, ezt az önállók, majd a beosztott értelmiségiek követik 149, illetve 113 ezer Ft-tal. (Meg kell jegyezni, hogy különösen az aktív népességen belül jelentős volt azok aránya, akik nem kívántak nyilatkozni jövedelmükről. Az összes megkérdezett 20 százaléka hárította el a személyes keresetre vonatkozó kérdést, ezen belül az aktívak közül 27 százalék. Különösen az önállók és a vezetők közt volt gyakori a válaszmegtagadás 40, illetve 30 százalékkal.)

A jövedelmi adatok mellett a háztartások felszereltsége, tartós javakkal való ellátottsága is sokat mond az egyes csoportok anyagi helyzetéről. A felvétel során tizenkét konkrét tárggyal való ellátottságról gyűjtöttünk adatokat. A következő tábla ismét a teljes mintára, illetve az aktivitási csoportokra vonatkozóan mutatja be az eredményeket.

6.tábla

Tartós javakkal való ellátottság a teljes minta, illetve az aktív és inaktív népesség körében
(százalékban)

Teljes minta Aktív Inaktív
Telefon 96 98 96
Mobil telefon 39 59 14
Személyi számítógép 47 67 19
Internet-csatlakozás 23 35 6
Teletextes tévé 51 56 43
Videó 68 82 52
Hifi berendezés 51 69 27
Mikrohullámú sütő 68 78 56
Automata mosógép 87 96 78
Mosogatógép 21 31 9
Autó 55 72 36
Üdülőtelek, nyaraló 29 32 23

 

A magas általános ellátottsági szint különösen szembetűnő az utóbbi években terjedésnek indult eszközök – a személyi számítógép, mobiltelefon, internet-csatlakozás, mosogatógép – esetében. Bár az országos átlaghoz képest az inaktívak felszereltsége is kedvezőnek mondható, a fiatalabb aktív és az idősebb inaktív csoport között több tekintetben – így az előbb említett javak, de az autó esetében is – határozottan kivehető a különbség. A részletesebb elemzések persze nyilván azt mutatják majd, hogy a viszonylag kedvező általános anyagi helyzet mellett a zsidó népességen belül is jelentős anyagi különbségek állnak fent.

 

4. Vallási és származási háttér, vallási-kulturális aktivitás

A vallási-származási háttér vizsgálata objektíve a témakör legnehezebb kérdései közé tartozik. Több körülmény is nehezíti a valósághű leírást. A zsidó-nem zsidó háttér vizsgálatában elvben több generációra kellene visszanyúlni. A ma élő generációk azonban részben nem rendelkeznek elegendő információval a felmenőkről, részben pedig minden generáció esetében még egy szinttel vissza kellene menni az időben, hogy ellenőrizhessük a kiindulópont vallási-származási jellegét. Gondot okoz az a körülmény is, hogy sokszor megfelelő információk birtokában sem egyértelmű a felmenők kategorizálása, mivel – az identitás változása, esetleg kitérés következtében – a származási és a felekezeti hovatartozás nem esik egybe. Ezek mind objektív korlátok, amelyekhez a szubjektív hatások, az interjúszituációval összefüggő esetleges befolyások is hozzá járulnak.

E tényezők egy részét a vizsgálat kényszerűen leegyszerűsítve kezeli, mivel el kellett fogadnunk bizonyos kompromisszumokat a kérdés valamelyest elfogadható megközelítése érdekében. Így például a felmenők vallási-felekezeti hovatartozását csak a nagyszülőkig regisztráltuk, és el kellett fogadnunk azokat az információkat, amelyket a megkérdezettek adtak felmenőikről. A kényszerű kompromisszumok némi ellensúlyozásaképpen arra törekedtünk, hogy a felvétel több vonatkozásban közelítse meg a vallási-származási háttér jellemzőit. Külön kérdések vonatkoztak a megkérdezettek hat felmenője (két szülő és négy nagyszülő) esetében arra, hogy az illetők zsidó származásúak voltak-e, zsidó vallásúak voltak-e, s esetleg kitértek-e. Mindezeknek a vonatkozásoknak a külön-külön történő, részletekbe menő elemzésére a későbbiekben fog sor kerülni. A jelen gyorsjelentés ennél lényegesen egyszerűbb feladatra vállalkozhat csak. Bizonyos átfogó indexek segítségével annak első megközelítésére, hogy milyen mértékű volt a vallási-származási homogeneitás és a házasodási homogámia (a zsidó-zsidó házasságok aránya) a különböző generációkban, és milyen tendenciákat figyelhetünk meg a korábbi generációk, illetve az idősebb korcsoportoktól a fiatalabbak felé haladva. Ezek az adatok fontos információkat szolgáltatnak arra is, hogy milyen a zsidó közösség megtartó ereje, kohéziója – általában véve és időbeli metszetben.

A vallási-származási homogenitás indexét a négy nagyszülőre vonatkozó mutatók alapján alakítottuk ki. A “homogén” csoportba soroltuk azokat a válaszadókat, akiknek mind a négy nagyszülője akár származási, akár vallási szempontból zsidónak minősült a megkérdezettek szerint. A “részben homogén” csoportba azok kerültek, akiknél a négy közül az egyik nagyszülő nem volt zsidó (egyik szempontból sem). Végül a “vegyes származásúak” azokat foglalják magukba, akiknek legfeljebb két nagyszülőjük minősült zsidónak. Az így kialakított index alapján az alábbi táblázat a teljes minta és az egyes korcsoportok adatait mutatja be.

7.tábla
Vallási-származási homogenitás a teljes mintában és korcsoportok szerint
(százalékban)

Teljes minta 18-25
év
26-35
év
36-45
év
46-55
év
56-65
év
66-75
év
75 év
fölött
Homogén 72 40 39 56 79 84 88 89
Részben homogén 6 11 13 10 5 5 1 3
Vegyes származás 22 50 48 34 15 11 11 8
Összesen 100 100 100 100 100 100 100 100

Mint a 7. tábla mutatja, a népesség közel háromnegyede tartozik a “homogén” csoporthoz. Az idősebb korosztályokban ez az arány azonban számottevően magasabb, a fiatalabb korosztályokban viszont – főleg 50 évtől lefelé – már lényegesen alacsonyabb. 35 évtől lefelé lényegében azonos a teljesen vagy részben homogén és a vegyes származásúak aránya. A további adatok azt mutatják, hogy ez a keveredési tendencia a legfiatalabb korcsoport felé haladva már nem erősödött.

A házasodási egyneműség, a homogámia megközelítésére részben a szülői és a jelenlegi generáció, részben az utóbbin belül az egyes korcsoportok összehasonlításával is lehetőség nyílik. Mivel a férfiak és a nők házasodási gyakorlata különböző lehet – a családi állapot kapcsán már láttunk erre utaló jeleket -, a következő táblázat a generációk és a korcsoportok összehasonlítása mellett a nemek szerinti adatokat is tartalmazza.

8.tábla
Házasodási homogámia a szülői generációban, a házasok közt,
a homogámia nemek és korcsoportok szerinti alakulása
(százalékban)

Szülői
család
Háza-
sok
Férfi 18-25
év
26-35
év
36-45
év
46-55
év
56-65
év
66-75
év
75 év
fölött
Homogám 79 51 44 58 48 37 44 48 44 51 70
Nem homogám 21 49 56 42 52 63 56 52 56 49 30
Összesen 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100

A legszembetűnőbb adat, hogy a szülői generációban lényegesen magasabb szintű volt a házasodási homogámia, mint a jelenlegiben. Ezt részben már az előző tábla is sugallta, de ezek az adatok egy fokkal korábbi időszakra mennek vissza. Mindezen változások értelmezésekor természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül a történeti-demográfiai összefüggések, a magyarországi zsidó népesség jelentős veszteségei a holokauszt, majd az emigrációs hullámok következtében, melyek a homogám házasodás környezeti esélyeit (az ilyen párok véletlenszerű találkozásának valószínűségét) nagyságrendnyivel csökkentették. A homogámiának a korcsoportokkal való csökkenése ugyanakkor – mint ahogy a táblázat jobboldali felének az adatai jelzik – nem egyenletes, s mintha a 40-50 százalék közötti szinten állt volna be. (Hozzá kell tenni, a legfiatalabb korcsoportokra vonatkozó adatok csak részlegesen igazítanak el, mivel – mint a korábbiakan láthattuk – az első házasodás jellemző időpontja jelentősen kitolódott).

A nemek szerinti egybevetés további lényeges különbséget jelez, ami – mint azt a táblázat adatainál részletesebb bontás megmutatja – kisebb mértékben már az apák és anyák generációjára is jellemző. A mai generációban a férfiak közt lényegesen alacsonyabb szintű a homogámia, mint a nők között. A korábbiakban hipotetikusan már jeleztük néhány olyan tényezőt (mint például válás esetén az újraházasodás eltérő gyakorisága, az eltérő életkori vagy iskolai státuszú partnerrel való házasodás valószínűségének különbsége, a férfi és női korfa eltérő egyenetlenségei), amelyek a homogámia terén tapasztalt különbség magyarázatához is behatóbb vizsgálatot tesznek szükségessé. A kérdéskör további vonatkozását, a csoportbeli-csoportközi zártság és nyitottság további részleteit fogják feltárni azok az elemzések, melyek a válaszadók (a családi szálakon kívüli, pl. a baráti, ismerősi kontaktusokat is felölelő) személyes kapcsolathálózatáról felvett adatokból indulnak majd ki.

A zsidó szocializáció egyik lényeges forrása az általános vagy magasabb szintű felekezeti vagy világi zsidó oktatásban, a hittantanulásban való részvétel. Hasonló szerepet tölthet be a zsidó ifjúsági szervezetekben folyó “informális oktatás”. A kérdőív egyik kérdéscsoportja az ilen oktatási forákban való részvétel felmérésére irányult. Az adatokat az alábbi táblázat ezúttal a teljes mintára és az egyes életkori csoportokra vonatkozóan adja meg.

9.tábla
A zsidó oktatásban és ifjúsági szervezetekben való részvétel egyes mutatói
a teljes mintában és az egyes korcsoportokban
(százalékban)

Teljes
minta
18-25 év 26-35
év
36-45
év
46-55
év
56-65
év
66-75
év
75 év
fölött
Hittan tanulás 55 50 21 18 28 62 90 92
Zsidó általános (elemi) iskola 20 10 3 4 2 29 40 36
” középiskola 12 30 5 5 2 7 22 13
A héber ábécé “jó” ismerete 23 39 31 16 16 14 24 27
Zsidó ifjúsági szervezetbeli tagság 18 42 20 7 3 13 25 19

A szóban forgó vonatkozásokban – nyilvánvalóan a történeti törésvonalakkal összefüggésben – különösen élesek a korosztályok, kohorszok közti különbségek. Markánsan rajzolódik ki az a – kb. 1935 és 1965 közt született korosztályok által jelzett – három évtized, amelyben a hittan és a vallási nevelés gyakorlatilag minden formája háttérbe volt szorítva. A legfiatalabb korcsoportban azonban a zsidó kultúra felé fordulás jelei figyelhetők meg. Erősen megnövekedett körükben a hittant tanulók, a zsidó középiskolába járók és a zsidó ifjúsági szervezetek tagjainak aránya. Ezek a tendenciák még ekkor is figyelemre méltók, ha tekintetbe vesszük a minta és az interjúszituáció bizonyos jellegzetességei, illetve a szóban forgó oktatási-kulturális formákban résztvevők feltehetően nagyobb válaszadói hajlandóságát, tehát azt, hogy a mibntába került fiatalok között minden bizonnyal felülreprezentált a zsidósághoz kötődők, illetve “visszatérők” csoportja. Emellett az a kérdés is megfogalmazódik, hogy az új jelenségek hogyan értelmezhetők: vajon a hosszas lefojtás után a megnyíló lehetőségek esetleg különösen intenzív, de nem feltétlenül tartós kihasználásáról van szó, vagy egy tartósan kibontakozó tendencia kezdetéről.

A fentiek után még érdekesebb lehet a kérdés: mennyiben jutnak kifejezésre ezek a generációs jellegzetességek a családi vallási-kulturális miliőről rendelkezésre álló adatokban. E témáról a kérdőív egyebek közt egy olyan kérdéssorozatot tartalmazott, amely a vallási-kulturális hagyomány egyes elemeinek előfordulását vizsgálta részben a szülői családban, részben a megkérdezettek saját családjában. (Bár a szülői generáció esetében a kérdőív mind a szűkebb család, mind a tágabb rokonsági kör egykori gyakorlatáról tartalmaz adatokat, az összehasonlítás céljából itt csak a szülői családra vonatkozó adatokat vesszük figyelembe. Még egy pontosítás: mivel a jelenlegi saját család gyakorlatáról értelemszerűen csak azokat a válaszadókat kérdeztük, akik már elhagyták a szülői családot, a két vonatkozásról válaszolók köre – elsősorban a fiatalabb korcsoportokban – nem esik teljesen egybe, a jelen családot illetően némileg szűkebb.)

10.tábla

Vallási-kulturális hagyományok a gyerekkori és a jelenlegi saját családban,
a teljes mintában és az egyes életkori csoportokban
(százalékban)

Teljes minta 18-25
év
26-35
év
36-45
év
46-55
év
56-65
év
66-75
év
75 év
fölött
Gyerekkori család Jelenlegi
család
Gy. J.
cs. cs.
Gy. J.
cs. cs.
Gy. J.
cs. cs.
Gy. J.
cs. cs..
Gy. J.
cs. cs.
Gy. J.
cs. cs.
Gy. J.
cs. cs.
A szombat megtartása 30 14 8 11 6 18 11 14 20 14 38 10 49 14 58 19
Böjt Yom Kippur idején 52 34 33 44 14 34 23 33 41 38 60 26 80 27 84 40
A széder megtartása 41 29 24 37 13 35 20 34 33 35 46 24 61 21 49 24
Kóser koszt 20 8 5 13 6 14 10 9 13 8 19 5 32 3 42 10
Sólet főzése 59 38 44 50 40 31 50 38 57 43 64 38 73 34 77 35
Mezüze 37 21 25 31 13 26 17 25 24 26 37 11 59 13 66 22
Fiúknál a barmicvah megtartása 36 15 20 25 10 12 16 17 21 16 37 11 59 13 69 16
Zsidó temetkezés (zsidó temető) 64 44 58 51 46 41 58 44 59 50 68 34 79 40 80 45
A fiúgyermekek körülmetélése 41 17 21 23 13 18 19 17 29 12 47 13 65 15 72 22
A hanuka megtartása 43 32 27 39 13 41 22 38 33 36 47 26 67 23 69 28

A gyerekkori (szülői) és a jelenlegi családi minták egybevetése pregnánsan mutatja a zsidó vallási-kulturális minták visszaszorulását Magyarországon az elmúlt fél évszázad során. (Bár a bizonyos hagyományok – pl. a zsidó temetkezés – megtartása teljes eltűnésről ekkor sem beszélhetünk). Ugyanakkor a táblázat jobboldali fele, a szóban forgó összevetés korcsoportonkénti megjelenítése árnyaltabb kép kialakítását is lehetővé teszi. Ezek szerint a szekularizációs folyamatok a legerőteljesebben a mai idősebb korosztályokban mentek végbe, ahol különösen éles a szakadék a gyerekkori és a jelenlegi család gyakorlata között. A mai középkorosztályokban – kb. 40 évestől 65 éves korig – már a gyerekkorban is jól látható az erodálódási tendencia, amihez képest a saját életpálya során már mérsékelt a változás. Ezek azok a korosztályok, amelyek már a szülői családban kevés vallási hagyománnyal találkoztak, és a vallási-kulturális megújulás korszakát is olyan korban érték meg, amikor az emberek már kevéssé nyitottak az ilyen változások iránt. A legfiatalabb korosztályokban ugyanakkor jól látszanak a tradíciókhoz való visszatérés bizonyos jelei: a vallási-kulturális hagyomány legtöbb eleme mind a gyerekkori családhoz, mind az idősebb korcsoportok gyakorlatához képest magasabb arányban fordul elő.

11.tábla
Vallásosság és zsinagógába járás a szülői generációban,
a teljes mintában és az egyes korcsoportokban
(százalékban)

Melyik kijelentés jellemezné
a, édesapját b, édesanyját
c, sajátmagát?
Apa Anya Teljes minta
(maga)
18-25
év
26-35
év
36-45
év
46-55
év
56-65
év
66-75
év
75 év
fölött
A vallási előírások betartása 15 16 6 5 5 4 4 2 5 12
A nagyobb ünnepek megtartása 31 33 25 34 28 26 26 21 23 20
Hívő, vallásgyakorlás nélkül 12 13 17 11 17 13 13 21 18 27
Nem vallásos 28 27 37 40 42 38 41 38 35 29
Ateista 15 10 15 11 8 19 16 18 20 12
Összesen 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100
És a zsinagóga látogatás szempontjából?
Naponta 3 1 1 1 2 1 1 0 0 1
Hetente többször 4 3 1 4 1 1 1 1 0 2
Hetente 10 9 5 6 8 6 5 2 4 5
Kb. havonta 3 3 4 7 6 4 4 3 2 2
A nagyobb ünnepek alkalmával 36 43 26 34 25 29 31 22 26 18
Ritkábban vagy egyáltalán nem 45 42 63 49 59 60 59 62 68 72
Összesen 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100

Akár a személyes vallásosság jellemzését, akár a vallási magatartás olyan alapvető indikátorát vizsgáljuk, mint a zsinagógába járás, szembetűnő, hogy a vizsgált populáció a magyarországi népesség más vallási csoportjaihoz képest jóval kevésbé vallásos, illetve templomba járó. Míg az zsidó megkérdezettek kb. fele tekinti magát (akár a szó igen tág értelmében) vallásosnak, a hasonló arány főleg a katolikusok, de a reformátusok, sőt az evangélikusok között is magasabb (70 százalék körül mozog). Mint az adatokból kitűnik, igen magas – közel kétharmados – azok aránya, akik a nagyobb vallási ünnepek alkalmával sem látogatják a zsinagógákat. Ami a generációs különbségeket és a jelenlegi újabb fejlemények jeleit illeti, a szekularizációt és ennek a legfiatalabb korcsoportokbeli megtörését illetően a fentiekhez hasonló tendenciák figyelhetők meg.

A kutatás egy kérdéssorozata megkísérelte áttekinteni a ma már jelentős számú zsidó vallási, társadalmi és kulturális szervezetben való részvétel fokát, az ilyen jellegű intézmények, programok látogatottságát.

A vizsgálat adatai szerint a népesség nagyobb része elsősorban a kulturális intézmények több-kevesebb intenzitású látogatásán keresztül kapcsolódik a zsidó közösséghez. A megkérdezettek több mint 60 százaléka jelezte, hogy a szóban forgó rendezvények valamelyikén gyakrabban vagy ritkábban meg szokott fordulni. A zsinagógában tartott koncertek, a klezmer zenei rendezvények és a Bálint Közösségi Ház programjai egyaránt a népesség kb.10 százalékát vonzzák gyakrabban és további kb. 30 százalékát ritkábban. A Goldmark terem rendezvényeinek látogatottsága mérsékeltebb (3 plusz 22 százalék). Míg az utóbbi intézmény inkább az idősebb korcsoportok tagjai, a Bálint Közösségi Ház programjai a fiatalabbak közt népszerűbbek.

A vallási-társadalmi szervezetekben való részvétel a fentihez képest szűkebb körre jellemző. A válaszadók 39 százaléka mondta, hogy tagja valamilyen zsidó szervezetnek vagy a részvész tevékenységében. A legtöbben – a szervezetre közvetlenül vonatkozó kérdés alapján 26 százalékban – a Zsidó Hitközségben való tagságról nyilatkoztak (s ezen belül 2 százalék jelezte, hogy tisztséggel is rendelkezik), míg a rákövetkező nyitott kérdésben a megkérdezettek 20 százaléka említett további vallási-társadalmi szervezetet (ezen belül 7 százalék kapcsolódik mind az előbbihez, mind az utóbbiak valamelyikéhez). A legtöbben (12 százalékban) a MAZSIKE programjaiban való részvételről számoltak be. Még megemlítendő (2 százalékos aránnyal) az UJS, (1 százalék körüli előfordulással) a Habonim Dror, a Bnai Brith, a Szim Salom, a Magyar-Izraeli Baráti Társaság.

Megfigyelhető, hogy a kulturális és a vallási-társadalmi szervezetekhez való kapcsolódás egyfajta kumulativitást mutat: a vallási-társadalmi szervezetek résztvevői több-kevesebb intenzitással többnyire kulturálisan is aktívak, míg fordítva ugyanez nem mondható el. Az aktivitás e lépcsőzetes felépítése alapján indexet alakítottunk ki a szervezeti részvételről, amelynek fokozatai: 1. Távolmaradás mindenfajta (kulturális vagy vallási-társadalmi) szervezet tevékenységétől; 2. Kulturális szálon való laza kapcsolódás (valamelyik kulturális rendezvénytípus időnkénti látogatás); 3. Kulturális szálon való intenzív részvétel (de még vallási-társadalmi részvétel nélkül); 4. Vallási-társadalmi szervezetben való részvétel (de a kulturális rendezvények intenzív igénybevétele nélkül); 5. Több szálon való integráltság (mind vallási-társadalmi, mind intenzív kulturális részvétel). A következő táblázat az e típusok közti megoszlást mutatja be a teljes mintában, illetve az előzőekben leírt vallási-származási csoportokban.

12. tábla
A zsidó vallási-társadalmi szervezetekben és kulturális intézményekben való aktivitás
a teljes mintában és az egyes vallási-származási csoportokban
(százalékban)

Teljes
minta
Homogén Részben
homogén
Vegyes
Távolmaradók 29 27 32 37
Kulturális szálon laza kapcsolódás 26 23 27 34
Kulturális szálon intenzív részvétel 7 7 10 8
Vallási-társadalmi szervezetben való részvétel 27 32 19 12
Vallási-társadalmi és kulturális szálon is integráltak 12 12 13 8

A minta tagjainak valamivel több, mint egynegyede mutat gyakorlatilag teljes érdektelenséget a Magyarországon meglévő zsidó szervezetek és kulturális intézmények iránt. További egynegyed laza szálon kapcsolódik: időnként részt vesz valamilyen kulturális rendezvényen. A vizsgált népességnek valamivel kevesebb, mint a felére jellemző a komolyabb aktivitást. E típusokon belül már inkább a vallási-társadalmi szervezetekhez való kapcsolódás dominál. A több szálon is integráltak aránya valamivel magasabb, mint tíz százalék.

A vallási-származási szempont szerint az erősebb kötődésű, homogén csoporthoz tartozók között jóval nagyobb a több szálon vagy vallási-társadalmi szervezeteken keresztül integráltak aránya. A részben homogén, illetve vegyes csoportok tagjai inkább a kevésbé elkötelező kulturális szálakon keresztül kapcsolódnak a zsidó közösség intézményeihez.

Az egyes korcsoportok között e tekintetben kevésbé markánsak az eltérések. Itt tekintetbe kell venni, hogy a magasabb életkor az aktivitási szintet önmagában is mérsékli. A fiatalabb korcsoportokon belül az – ilyen szervezetek derékhadát adó – 50 év körüliek, továbbá a főként az ő gyerekeik közül kikerülő legfiatalabb 18-25 éves korcsoport tagjai mutatkoznak a legaktívabbnak.

A Zsidó Hitközség tevékenységével egy kérdéssorozat több kérdése is foglalkozott. A gyorsjelentés a hitközség közvetlen értékelésére vonatkozó kérdést emeli ki. A megkérdezettek 40 százaléka nem tudott véleményt nyilvánítani a Hitközség tevékenységéről – a véleménynyilvánítási kompetencia nagyon erősen összefügg az előbb bemutatott aktivitási típusokkal (az érintkezés hiánya véleménynélküliségben fejeződik ki). A véleményt nyilvánítók közül valamivel többen adtak pozitív, mint negatív értékelést. A megkérdezettek 5 százaléka mondta, hogy nagyon elégedett, 19 százaléka, hogy elégedett a Hitközség tevékenységével. Az ellenkező póluson 4 százalék volt nagyon elégedetlen, 10 százalék elégedetlen, míg a megkérdezettek 20 százaléka a közbülső “elégedett is, meg nem is” típusú választ adta. Az elégedettség a vizsgált tényezők közül elsősorban az életkorral függ össze: az idősebb korcsoportban a fiatalokhoz képest jóval gyakoribb a pozitív értékelés. Az utóbbiakon belül a legfiatalabb korcsoportban javul valamelyest a Hitközség megítélése. Az aktivitási, illetve a vallásossági csoportokat tekintve az elégedettség valamelyest nagyobb az aktívabb, illetve vallásosabb csoportokon belül, az eltérések azonban az életkori különbségekhaz képest lényegesen mérsékeltebb.

5. Identitás

 

A nyilvánvaló pozitív összefüggés ellenére a zsidó vallás esetében különösen nem értetődik magától a vallásosság és az etnikai-kulturális identitás azonossága. E kutatás további feladata lesz annak elemzése, hogy milyen a viszony a vallásosságnak és az etnikai-kulturális identitás között, és e dimenziók mentén milyen különböző típusok alakultak ki. Az identitás vizsgálata az empirikus kutatások egyik legnehezebb feladata, és a jelen kutatás során is több oldalról vizsgáltuk meg ezt a kérdést.

Az interjúk két olyan kérdést tartalmaztak, amelyek az azonosságtudat legközvetlenebb indikátorának tekinthetők. Először is arra kértük a válaszadókat: öt állítás közül válasszák ki azt, amely a legpontosabban fejezi ki, hogy mekkora súlya van számukra a magyar, zsidó és európai identitásnak. Az első választáson kívül a kérdőív második választást – s ezzel árnyaltabb kép kialakítását – is lehetővé tette.

A másik kérdés négy – egymást skálaszerűen követő – kijelentés közüli választásra szólította fel az interjúalanyokat. A kijelentések a zsidó identitás intenzitási fokának különbségeit mérik. A következő táblázat ezeket a mutatókat összefoglalóan tekinti át, és a teljes népesség válaszain kívül az azonosságtudatra kétségkívül befolyást gyakorló tényező, a vallási-származási homogenitás szerinti eltéréseket is magába foglalja.

13.tábla
A személyes azonosságtudat közvetlen indikátorai a teljes mintában és az egyes vallási-származási csoportokban
(százalékban)


A személyes hovatartozás, azonosság kifejezése (kártyaválasztás)
Teljes
minta
Homogén Részben
homogén
Vegyes
1.helyen 2.helyen 1.és 2.helyen együtt
Zsidó vallású (származású) magyar 30 25 61 53 46
Magyar is, meg zsidó is 24 24 51 48 48
Magyarországon élő zsidó 23 16 45 50 28
Európai polgár 12 22 34 40 45
Magyar 13 10 20 19 40
A zsidósághoz fűződő viszony
kifejezése (kártyalap)
Rendkívül erős a zsidó tudatom, és ez nagyon fontos a számomra 15 17 14 10
Elég erősek a zsidó érzéseim, de más dolgok is fontosak számomra 52 54 51 45
Tudom, hogy zsidó vagyok, de ezzel nem foglalkozom sokat 28 25 31 35
Zsidónak születtem ugyan, de ez szinte semmit nem jelent számomra 5 4 5 9
Összesen 100 100 100 100

Mind közvetlen jelentésük, mind a más mutatókkal való kapcsolatuk alapján elmondható, hogy az első kérdéssorozatnál szemantikai értelemben az egyik póluson a magyar hovatartozási attribútumát esetlegesnek tekintő “Magyarországon élő zsidó” válasz áll, a másikon pedig a zsidó attribútomot kikerülő “magyar vagyok” típusúönbesorolás. Mindent összevetve elmondható, hogy – mind az első, mind a második választásokat tekintve – a válaszadók többsége a kettős identitáson alapuló választípusokat (így elsősorban a “zsidó vallású/származású magyar”, másodsorban a “zsidó is, magyar is” választ) preferálta. E két – kettős identitást tükröző – válasz együttesen a választásoknak több, mint a felét tette ki. További elemzések szükségesek a különféle választípusok tartalmának és szociológiai jelentésének tisztázására. Mindenesetre az máris megállapítható, hogy – nem meglepő módon – a zsidó népességet erősen differenciált identitásváltozatok jellemzik.

Az egyes tételek jelentéséről sokat mindent elárul az identitás másik közvetlen indikátorával – a második kijelentéssorozattal – való kapcsolatuk. Azok, akik a két szélső pólust jelentő kijelentések egyikét választották az első kijelentéssorozatból, jellemző módon más identitáscimkét választottak a második sorozatban felkínált lehetőségek közül. Az összefüggések iránya a homogenitási csoportoknál látottakhoz hasonló, de annál jóval markánsabb. Míg azok, akik “rendkívül erős zsidó tudat” meglétével jellemezték magukat, 47 százalékban a “Magyarországon élő zsidó” önmeghatározást választották első helyen. Igy ez az összes alternatíva közül egyértelműen a legmagasabb helyezést érte el. A másik pólus – akiknek “szinte semmit sem jelent a zsidóság” – válaszmintája még inkább eltér az átlagostól – mégpedig tartalmilag konzisztens módon: ennek a csoportnak a tagjai a “magyar vagyok” identitáscimkét választották a leggyakrabban az első helyen, mintegy 52 százalékban. Ugyanebben a csoportban az “európai polgár” választása volt a második leggyakoribb, míg a “Magyarországon élő zsidó” megjelölést itt mindössze 5 százalék tartotta a legtalálóbbnak magára nézve.

A 13. táblázat a korábbiaktól eltérően a generációs és korcsoportonkénti elemzés helyett a származási homogenitási szempontot emeli ki, amely szerint – a várt irányban – könnyen értelmezhető különbségek alakultak ki a csoportok között. Az életkori bontások e tekintetben kevésbé világos képet mutatnak, mivel az életkor és az adott tekintetben nagyon fontos homogenitás-tényező szorosan összekapcsolódik. A további elemzéseknek kell arra fényt deríteni, hogy a viszonylag csekély korcsoportonkénti eltérések mögött milyen keresztező hatások állnak (például összefüggésbe hozható-e a korábban kimutatott megújulási tendenciákkal az, hogy a fiatalok heterogénebb származási összetétele egészében nem jár mérsékeltebb identitással).

A mai zsidó identitás tartalmának és motívumainak elemezéséhez a kérdőív egy tíztételes kérdéssorozatát használtuk. A válaszadókat arra kértük, hogy egy 1 – 5 skálán értékeljék, milyen jelentőséget tulajdonítanak az egyes tényezőknek azsidósághoz tartozás szempontjából. A következő táblázat az átlagpontszámok alapján a teljes mintát és ismét a homogenitási csoportokat mutatja be.

14.tábla
“Mennyire fontos az Ön számára a zsidósághoz tartozás szempontjából…. “
Válaszok a teljes mintában és az egyes vallási-származási csoportokban
(átlagpontszám; 5: nagyon fontos, 1:egyáltalán nem fontos)

Teljes minta Homogén Részben homogén Vegyes
a zsidóságot ért üldöztetések tudata, a Holocaust emléke 4.47 4.57 4.18 4.22
a felmenők, a zsidó múlt emlékének ébrentartása 4.09 4.17 3.85 3.92
a zsidósághoz tartozás
szubjektív érzése
4.00 4.11 3.87 3.69
a zsidó kultúra iránti érdeklődés, az abban való otthonosság 3.98 4.01 3.84 3.90
a zsidóság nagy alakjai, teljesítményei felett érzett büszkeség 3.68 3.77 3.42 3.45
a zsidókkal való baráti kapcsolatok bensőségessége 3.45 3.50 3.33 3.30
az Izraelhez való közelség érzése 3.24 3.40 2.96 2.77
zsidó házastárs választása 2.73 2.89 2.59 2.24
a zsidó vallás gyakorlása 2.26 2.28 2.19 2.21
a felekezeti, hitközségi életben való részvétel 2.01 2.06 1.89 1.89

kérdéssorozatra adott válaszok együttese jól érzékelteti azt a a zsidó közösséghez tartozás szempontjából jellemző összefüggést, amit már előzőleg a vallásossággal és az azonosságtudattal kapcsolatos kérdések egybevetése is jelzett. Míg a zsidósághoz való tartozás személyes meghatározásában a hagyományos vallásgyakorlás és a vallási-közösségi intézményekhez való kötődés a régi korokhoz képest jóval kisebb súllyal szerepel, addig a más forrásokból táplálkozó identitás különböző változatai lényegesen gyakoribbak. A táblázatból kirajzolódó rangsor szerint a történeti, kulturális és szubjektív érzelmeken – a felmenők emlékének megőrzésén, az üldöztetésből fakadó sorsközösség tudatán – alapuló mozzanatok jelentősen megelőzik a valláshoz, a felekezeti intézményekhez kötődés fontosságát. A kognitív szerkezeteket feltáró egyszerűbb elemzések is jelzik ez utóbbi tényezőknek az előbbiektől való elválását. A hagyományosabb motívumok viszonylag jelentősebb szerepe inkább az idősebb korosztályok tagjainál, a történeti-kulturális-szubjektív mozzanatoké a fiatalabbaknál figyelhető meg (bár az eltérések nem igazán jelentősek). Általánosnak mondható a holokauszt mint integratív szimbólum kiemelkedő szerepe – ezt a személyes-családi érintettség eltérő mértéke alig befolyásolja. Ahogy a vallási-származási csoportokra vonatkozó adatok jelzik, a kirajzolódó alapminta egyaránt jellemzi a népesség homogén és vegyesebb hátterű szegmenseit. Ugyanezek az adatok viszont azt is jelzik – s ezt további összefüggések is megerősítik -, hogy az erősebb kötődésű csoportok (tartalomtól bizonyos fokig függetlenül) több szempontot tekintenek fontosnak a zsidósághoz tartozás szempontjából. Így – az azonosságtudat már bemutatott közvetlen indikátorai mellett – a válaszok összesítésén alapuló index az identitás további mutatója lehet.

A zsidó identitásnak egyik fontos komponensét jelentik az Izraelhez fűződő családi, ismeretségi és kognitív-érzelmi szálak. A népesség nagyobb része rendelkezik valamilyen rokoni vagy baráti kapcsolattal, illetve járt Izraelben. A megkérdezettek 73 százalékának él egy vagy több családtagja, rokona, barátja Izraelben, és 53 százaléka járt már ott egy vagy több alkalommal. Ezek a számok akkor is magasnak mondhatók, ha tekintetbe vesszük a minta összetételéről korábban elmondottakat. Figyelemre méltó, hogy – noha elvben koruknál fogva erre kevesebb lehetőségük volt – a fiatalabbak közül még többen jártak Izraelben, sőt a legtöbb látogatás a legfiatalabb korcsoportban fordult elő.

Néhány további kérdés segítségével megvizsgáltuk az Izrael iránti attitűdöket, a részben ismereti-szemléleti, részben érzelmi vonatkozású beállítódásokat. Már első pillantásra látható, hogy ezek az attitűdök szembetűnő összefüggést mutatnak mind a rokoni-baráti kontaktusokkal, mind az előzőekben tárgyalt identitás-mozzanatokkal. Ezeknek az összefüggéseknek az alaposabb elemzésére később fogunk sort keríteni. Egyelőre az Izraellel kapcsolatos vélekedések néhány alapjellemzőjének bemutatására vállalkozunk, a teljes minta adatain kívül a fontosabb társadalmi-demográfiai változók közül az e szempontból legnagyobb eltéréseket mutató életkori bontásban

15.1.tábla
Izrael iránti attitűdök a teljes mintában és az egyes korcsoportokban
(átlagpontszám; 5: nagyon egyetért, 1:egyáltalán nem ért egyet)

Teljes
minta
18-25
év
26-35
év
36-45
év
46-55
év
56-65
év
66-75
év
75 év
fölött
A zsidóságnak biztonságot ad, hogy
Izrael létezik.

4.52

4.37

4.25

4.56

4.53

4.59

4.61

4.56

A zsidók büszkék lehetnek Izraelre.

4.40

4.00

4.07

4.20

4.43

4.60

4.64

4.57

Izrael a zsidóság szellemi központja.

3.62

3.10

3.13

3.43

3.56

3.97

3.85

3.97

Izrael a zsidóság igazi hazája.

3.34

3.08

3.13

3.26

3.22

3.36

3.49

3.68

A cionisták sokszor eltúlozzák Izrael
jelentoségét.

3.22

3.48

3.21

3.15

3.30

3.16

3.10

3.13

5.2.tábla
“Összességében hogyan jellemezné Izraellel kapcsolatos érzéseit?”
Válaszok a teljes mintában és az egyes korcsoportokban (százalékban)

Teljes
minta
18-25
év
26-35
év
36-45
év
46-55
év
56-65
év
66-75
év
75 év
fölött
az eros összetartozás érzése jellemez 27

22

21

21

28

32

32

30

van bizonyos összetartozás érzésem 49

45

44

48

51

51

52

48

Nincsenek különösebb érzelmeim 22

30

32

29

20

16

15

21

inkább negatív érzéseim vannak Izrael iránt 2

4

4

1

1

1

2

2

Összesen 100

100

100

100

100

100

100

100

A 15.1 táblából a beállítódások differenciált képe rajzolódik ki. Izrael mint a biztonságérzet és egyfajta önbizalom forrása – e motívumok lényegében általános egyetértéssel találkoznak. Jóval inkább megoszlanak a vélemények arról, hogy Izrael a zsidóság központja-e – legyen szó kulturális, s még inkább nemzeti szempontról. Ez utóbbi vonatkozásokban az életkori tényező mellett az iskolázottság hasonlóan komoly – sőt az utóbbi tekintetben némileg erőteljesebb – szerepet játszik.: a népesség legmagasabb képzettségű csoportjaiban vonják leginkább kétségbe Izraelnek ezt a funkcióját (az egyetemi diplomások közül valamivel többen nem értettek.egyet, mint egyetértettek az “Izrael a zsidóság igazi hazája” kijelentéssel). És különösen megosztottak a véleményeket a cionizmus jellegének megítélésében.

Ami viszont egyöntetű: az attitűdök magasabb hőfoka az idősebb korcsoportokban. Ez a kijelentésegyüttes valamennyi tételére érvényes (a legszembetűnőbben éppen a vitatottabb kijelentésekre), és az érzelmi viszonyulást közvetlenebbül kifejező személyes önbesorolásra is. Ha a kifejezetten negatív attitűd ritka is, az idősebbek közt “az erős összetartozás” választása meghaladja a “nincsenek különösebb érzéseim” típusú választ, míg a fiatalabb korcsoportokban ennek a fordítottját figyelhetjük meg.

Bár az asszimilációra, integrációra és a kivándorlási elképzelésekre vonatkozó kérdéscsoportokkal ugyancsak a további feldolgozás fog részletesebben foglalkozni, a szóban forgó összefüggésben indokolt egy adatra röviden kitérni. A teljes mintának 15 százaléka válaszolta, hogy – élete során valamikor – már foglalkozott az Izralbe való kivándorlás gondolatával, de ez az arány az általában legmozgékonyabb, legfiatalabb (18-25 éves) korcsoportban sem haladta meg a 20 százalékot. Figyelmet érdemel emellett, hogy míg a más országba történő kivándorlás gondolata a teljes mintában kevesebb válaszadóban vetődött fel (12 százalék), a legfiatalabb korcsoport esetében a két adat gyakorlatilag egybeesik. Úgy tűnik tehát, a vizsgálat néhány korábbi, visszatérő megállapítása a fiatal népességre jellemző vallási-kulturális és identitásbeli megújulásról még további, árnyalt elemzést igényel. A jelek arra mutatnak, hogy a tradícióhoz való visszatérés motívumai, megnyilvánulási formái és egészében az identitás jellege a fiatal korosztályokban több tekintetben más, mint az idősebb generációkban.

 


Címkék:2000-03

2000. februári szám

Gadó János: Mazsök - a torzsalkodó demokrácia szervezete Reformzsidóság a kapuk előtt Kárpótlási fejlemények Fogyatkozó és erősödő zsidóság (Gadó János)...

Új felvetések egy régi témáról – Román nacionalisták és a Holocaust (Munkácsi Krisztina)

A kötet egy fejezete foglalkozik a történelmi áttekintéssel, ahol a két világháború közötti évek és a háború alatti események kapnak...

Close