Sivár örökség

A többségi nemzet zsidókkal szembeni (vélt és/vagy valós) kisebbségi érzése egy Nessus-ing, amelyben bajos önként és dalolva masírozni az Európa-ház felé kijelölt menetvonalon.

A létező szocializmus öröksége sivár. A zsidókérdést sajátos módon állította takaréklángra: 1. Leszoktatta a zsidókat arról, hogy zsidók legyenek; 2. az antiszemitizmust legalizálta a távoli Izrael Állam iránti ellenérzés szentesítésével. A zavar ily módon mindenkit sújt. Az elbocsátások célpontjai lesznek emberek, akiknek felfedezik zsidó voltát, aztán mint kommunistát, mint népfrontaktivistát, mint volt MHSZ-tagot, munkásőrt, BM-ügynököt, MSZBT-tagot, KISZ-est stb. távolítják el. Feltételezhető, hogy az önnön zsidóságát vállaló értelmiség a magánszférában is talpon marad. Tekintettel arra, hogy válsághelyzetben az antiszemitizmus pluralizmusát nemcsak sokszínűsége, rétegspecifikussága, hanem radikalizmusa is jellemzi, ezért botorság azt hinni, hogy egy demokratikus jogállam törvényeivel kordában tartható. További nehézséget okoz, hogy a zsidó identitás a zsidóság szemszögéből nézve itt, Európában a legkevésbé sem lezárt folyamat – ez magyarázza az önmagát zsidónak valló, önmagát egyszersmind sokféleképpen meghatározó embercsoport fokozott érzékenységét; minden létét, egzisztenciáját, békéjét zavaró gesztust antiszemitizmusként él meg, akkor is, ha a kritika és sok támadás szerzője szintén zsidó érdekek nevében lép fel.

Egy heterogén, önmagát egységes kisebbségként objektíve meghatározni nem tudó népcsoport életét egy vele ellenségesen (és a nemzet nevében) fellépő réteg érzelmei szerint, a kölcsönös önmérsékletre apellálva irányítani – sehova sem vezet. A térségünkben tetten érhető antiszemitizmus a tehetetlenség vélt erőhelyzetéből való gyáva agresszivitása, amely az ország érdekeit nézve improduktív agresszivitás. Ez az előre látható eredménytelenség a gazdasági bizonytalanság éveiben nem mérsékli a meglevő és latens antiszemitizmus aktivitását: az elkeseredettségből fakadó gyűlölet új falak emelésével kiterjeszti hatókörét új kritériumok alapján kinevezett zsidókra. Ennek mértéke, az antiszemitizmus határa nem szabható meg és semmilyen nagyságrendben sem igazolható. Az egészséges társadalom, a létbiztonság perspektívája visszaszorítja majd az antiszemitizmust. A gyógyulás érdekében nap mint nap nevén kell nevezni.

Pásztor Antal