Szombat előfizetés 2017

Seleanu Magdaléna: Vége az alijának?

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Vége az alijának?

Nem sokkal a Bázelben összehívott Első Cionista Kongresszus előtt, Herzl befejezte a Das Neue Ghetto [Az új gettó] című színdarabját, melynek főhőse egy Dr. Jakob Samuel nevű zsidó ügyvéd, aki egy keresztény által birtokolt bányatársaságnak dolgozik. A darab végén a társaság csődbe megy, és a tulajdonos, miután Samuelt “zsidó féregnek” nevezi, megöli párbajban. Samuel utolsó leheletével a következő szívbemarkoló szavakat mondja: “Ó, zsidó testvéreim, aligha hagynak élni titeket … míg ki nem léptek a gettóból.”

A zsidók megfogadták Herzl szavait, és a világ minden tájáról ezrével özönlöttek a Jisuvba, majd később Izrael Államba. Mára azonban mintha kiapadt volna a bevándorlók folyama. A sors iróniája, hogy a cionizmus megszületésének sz

ázadik évfordulója mintha az alija végét jelezné.

Tény és való, már egy évtizede úgy tűnt, hogy az alija lassacskán véget ér, mivel a nyugatról szinte alig alijáztak, míg a szovjet zsidóknak a drákói kivándorlási törvények nem tették lehetővé álmaik valóra váltását. Ám a kommunizmus bukása új fejezetet n

yitott az alija történetében, és az utóbbi tíz évben mintegy 800 ezer zsidó érkezett Izraelbe a Szovjetunióból.

Úgy tűnik azonban, hogy mára a

végveszélyben lévő” zsidóság utolsó nagy tárháza is kiürült. 1997 első negyedében az egy évvel korábbihoz képest mintegy 17 százalékkal kevesebb új bevándorló érkezett, és ez az egész évre vetítve majdnem 30 százalékos csökkenést jelent. 1996-ban is kevesebben érkeztek, mint egy évvel korábban (76.361-ről 69.367-re csökkent az új olék száma), s ez bizony jócskán alatta van az 1990-1991-es számoknak (200.000, illetve 176.000), amikor a szovjet zsidók tömeges kivándorlásának lehettünk tanúi.

A zsidó bevándorlással foglalkozó szakemberek figyelő szemeiket újabban nyugatra, főleg Amerikára vetik, hiszen a hatmillió főt számláló amerikai zsidóság létszámában fölülmúlja Izrael zsidó lakosságát.

Avraham Burg, a Szochnut vezetője bízik abban, hogy évente “mintegy 50 ezer” nyugati zsidó fog alijázni, míg Avigdor Lieberman, az izraeli Miniszterelnöki Hivatal vezetője, még ennél is nagyratörőbb álmokat dédelget. Szerinte a Netanjahu-kormány egyik legfontosabb feladata nem más, mint hogy 3 millió zsidót hozzon Izraelbe, elsősorban a nyugati országokból.

A Jewish Agency és a Cionista Világszervezet munkatársai szkeptikusak. Az Izraelben tapasztalható amerikanizálódás és a növekvő életszínvonal dacára az amerikai bevándorlók száma alig éri el az évi kétezret. Nincsenek kétségbe esve emiatt, sőt inkább csodálkoznak azon, hogy ennyien jönnek, hiszen – mint egyikük kifejtette – “meglehetősen nagy változást jelent egy nyugatinak, ha ideköltözik. Szinte azt kell mondanunk, hogy valami nincs rendben, ha egy amerikai család úgy dönt, hogy a továbbiakban itt akar élni, főleg ha ennek nincsenek nyilvánvaló vallási vagy politikai okai.”

Az amerikai zsidóság képviselői szerint is nevetséges elképzelés, hogy megnő a nyugatról érkező bevándorlók száma. A különböző amerikai zsidó szervezetek nem szívesen költenek az alija propagálására

– nem csupán azért, mert úgy érzik, felesleges kiadás, hanem azért is, mert nemigen lelkesednek azért az elképzelésért, hogy csak Izraelben lehet teljes zsidó életet élni.

Burg optimizmusa, miszerint jelentősen megnő a nyugatról alijázók száma, egybeesik az Izrael és a diaszpóra-zsidóság viszonyában újabban kibontakozó válsággal, amit az a törvénytervezet váltott ki, mely érvénytelenítené az Izraelben megvalósított reform és konzervatív betéréseket. A reformzsidóság izraeli központjának vezetője

, Uri Regev rabbi szerint “Izrael aligha lesz vonzó, ha afféle khomeinista, demokrácia nélküli országnak tűnik, ahol nincs vallásszabadság.” Ez annál is kínosabb, mivel az amerikai reformzsidóság új programja kifejezetten támogatja az aliját. Azt azonban a programot író bizottság egyik tagja, Amel Hirsch is elismeri, hogy ez aligha fog azonnali alija-hullámot elindítani.

*

Avraham Burg ennek ellenére nagyratörő terveket dédelget. Az elkövetkezendő években szerinte újra kell fogalmazni a Szochnut programját, és a korábbi kelet-európai, szíriai, jemeni, etiópiai, stb. bevándorlás helyett a nyugati aliját kell elősegíteni.

Ez már nem az elkeseredettek bevándorlása lesz, nem a bűntudat alijája, hanem az egyenlőké, ami biztosítja a zsidóság jövőjét.

Burg azt tervezi, hogy jóval több sliachot (cionista küldöttet) irányít Amerikába (ahol jelenleg összesen tíz sliach működik), és az évi 6500 helyett 50 ezer fiatal érkezne a különféle Tapasztald meg Izraelt!”-programokra.

Burg szerint “húsz év múlva több szabadidőnk lesz, többen keresik majd helyüket a világban, és egyre többen teszik fel majd a kérdést, hogy mit is jelent számukra a zsidóság.” Ez pedig – szerinte – azzal jár, hogy egyre többen térnek vissza a zsidó gyökerekhez, “a héberhez, a történelemhez, a Tórához ... és Izraelhez.” Burgnak afelől sincs kétsége, hogy mindannyian elférnek majd. “Manhattan jóval kisebb, mint Tel Aviv, s többen élnek ott, mint egész Izraelben!”

Burg sajnálja ugyan a betérési törvénytervezet okozta “felesleges” vitát, amit szerinte az amerikai konzervatív, illetve reform irányzat abbéli meggyőződésére vezethető vissza, hogy Izrael túl fontos ahhoz, hogy az izraeliekre bízzák, s a konzervatív vezetők azért kezdtek el most fokozottan az alijára koncentrálni, hogy Izraelt belülről változtassák meg.”

Sergio Della Pergola, a Héber Egyetem demográfia professzora egyetért azzal, hogy az alija folytatódik még néhány évig olyan országokból, mint Dél-Afrika, Franciaország és Argentína, ám nagyobb bevándorlás csakis Észak-Amerikából várható. Elismeri ugyan, hogy az amerikai politikai helyzet jelenleg stabil és a belátható jövőn belül az is marad, de véleménye szerint a történelem számtalan példát kínál arra, miként emelkednek és hanyatlanak a nagyhatalmak, és “az amerikai társadalom magában hordozza a feszültség, a robbanás lehetőségét.

*

Az amerikai zsidó aktivisták és tisztviselők hivatalosan támogatják az aliját. Ám a gyakorlat némileg másképp fest. Az egyik aktivista szerint

igenis vannak olyan vezetők, akik nem akarják, hogy komolyan propagáljuk az aliját. Ugyan mindenki szívvel-lélekkel támogatja Izraelt, de mégsem szeretnék, ha csemetéik ott élnének.

A Szochnut továbbra is a bajban lévő zsidók megmentését tekinti elsőrendű feladatának, de

– teszi hozzá az amerikai aktivista – “ugyan mitől kellene az amerikai zsidókat megmenteni?”

Barry Schrage, a bostoni zsidó közösség egyik vezetője, egyetért azzal, hogy az alijára való ösztönzés nagyszerű ötlet“, de azt már nem támogatja, hogy pénzforrásaikból újabb összegeket áldozzanak a sliachok támogatására. Szerinte az aliját inkább az amerikai zsidók “vallási és spirituális érzéseinek” elmélyítésével kell előmozdítani, hiszen ezáltal megnő a valószínűsége, hogy maguktól kívánkoznak az izraeli zsidó környezetbe.

Egyes szervezetek, mint például a Los Angeles-i vagy a Miami-i, jóval lelkesebben támogatják az aliját, mint mások. Ám Bostonban a New England-i Holocaust Emlékmű jóval fontosabb az ottaniak számára és ez, Jay Shofet, a bostoni sliach szerint, “a zsidó célok fontosságának és a pénzforrások elosztásának elképesztően torz felfogását tükrözi. Ő a maga részéről úgy látja, hogy alija dolgában Észak-Amerika meglehetősen hátul kullogott az elmúlt ötven évben, és aligha várható az amerikai zsidók tömeges “hazatérése”. Ezzel Amir Shacham a New Jerseyben működő sliach is egyetért. Teljesen irreális holmi tízezrekről beszélni. Az itteni közösség igen jól él, s aligha várható, hogy Izraelbe költözzenek.

Ennek ellenére, a Szochnut és más, az aliját támogató szervezetek aktivistái már megkezdték a Burg által megálmodott programok megvalósítását. Az elképzelés lényege: a “fokozatos” alija – vagyis a zsidók először csak egy nyarat töltsenek el Izraelben, majd egy egész évet, esetleg vegyenek az országban egy nyári lakást, és így tovább.

A Chicago-i körzet sliachja, Akiva Werber úgy látja, hogy a számokkal való játék csak nézőpont kérdése. Én ismerek olyanokat, akik szeretnének egy második lakást venni Izraelben, hogy az év egy részét ott töltsék. Ez nagyjából megfelel napjaink mobilitásának és technikai fejlődésének. S valóban: egy jó laptoppal és modemmel felszerelkezett programozó éppoly könnyen dolgozhat Tel Avivban (vagy a Negevben), mint New Yorkban. Ha az ilyen embereket is bevándorlóknak tekintjük, az alija nagysága is valamelyest megnő.

Az amerikai zsidók izraelbe csábítása csak az első csata. Jóval nehezebb feladat megtartani őket. A gyakorlati nehézségek miatt – mint például a lakás – és állásgondok megoldása – az Amerikából alijázó zsidók mintegy fele néhány éven belül elhagyja Izraelt, s ugyanez elmondható a nyugat-európai bevándorlókról is.

*

Egyesek szerint az alija drámai csökkenése afféle történelmi vízválasztót jelent. A Héber Egyetemen héber irodalmat oktató Menachem Brinker professzor szerint a bevándorlás megszűnte egyúttal a cionizmus végét is jelenti. “Csakis azok tekinthetők cionistáknak, akik rászánják magukat az alijára. A többiek csak támogatják Izraelt, támogatják a cionizmust, de mégsem cionisták. Amikor már az utolsó zsidó is, aki úgy érzi, jobb élete lesz Izraelben, alijázott, a cionizmus véget ér, és gyakorlatilag megszűnik az Izrael és a diaszpóra közötti kapcsolat, hiszen a legerősebb kötelék az alija volt.”

Amiel Ungar, politikai elemző másként látja ezt a kérdést: szerinte a cionizmus egészen addig nem végezte be feladatát, amíg létezik diaszpóra-zsidóság. “Lehet, hogy az alija forrásai kiapadnak, és ez bizony nagy csapás a cionizmusra, ám ez csak annyit jelent, hogy új stratégiát kell kidolgozni a bevándorlók idecsábítására. A zsidók visszatérése Izraelbe alapvető része a zsidó világképnek. A judaizmus nem létezhet cionizmus nélkül, nem létezhet anélkül, hogy meg lennénk győződve arról: előbb-utóbb mindenki hazatér.”

A. B. Yehoshua ugyancsak a cionizmus temetése ellen érvel, még ha más megfontolásokból is. “Ha cionizmuson csak a bajban lévő zsidók megsegítését értjük, akkor feladatát valóban bevégezte. De a cionizmusnak elvileg az is feladata, hogy elősegítse a zsidó identitás kibontakozását zsidó környezetben, és erről aligha állíthatjuk, hogy teljességgel megvalósult volna.”

Yehezkel Dror, a A cionizmus újraértelmezése c. könyv szerzője úgy véli, az igazi cionizmus a zsidóság egészének boldogulását, jólétét tarja szem előtt. Szerinte a zsidóság egy részének igenis diaszpórában kell élnie, mivel a biológiai és atomfegyverek korában a szétszóratás meggátolja, hogy az egész nép esetleg elpusztuljon, s azért is, “mert az izraeli és a diaszpóra-zsidóság közötti kapcsolat fokozza a kreativitást.”

Ez talán nem azonos Herzl száz évvel korábban megfogalmazott elképzelésével, de Dror úgy véli, mégsem jelenti a klasszikus cionista értékek feladását. “A cionizmusnak mindig is több ága volt. Mi most a klasszikus cionizmusnak csak azt a részét vetjük el, amelyik ellenezte a diaszpórát, és azt a részét hangsúlyozzuk, ami a zsidóság egészének fennmaradását és boldogulását biztosítja.”

A Jerusalem Report alapján írta
Seleanu Magdaléna


Engedje meg magának a hagyományos újságolvasás kényelmét!

Fizessen elő a Szombat folyóiratra 2017-ben is!

Előfizetőink közt értékes ajándékokat sorsolunk ki:

szombat_20c.indd

Digitálisan is olvashatod a Szombatot vagy előfizethetsz 10 lapszámára itt.

 

Banki adatok:
Név: Magyar Zsidó Kulturális Egyesület Szombat
belföldi utalás esetén: OTP 11709002-20066703
külföldről történő utalás esetén:
IBAN: HU45 1170 9002 2006 6703 0000 0000 BIC(SWIFT) OTPVHUHB



Címkék:1998-06

  • morgos68

    Vajon mostanában hol gyűlölködik a macstappancsok éke nevű, egykori indexes fizetett szélsőliberális uszító? :-DDDD

    • Rebeka

      Felhívás keringőre? Vagy netán erős hiányérzete van?

      • morgos68

        tamásmacskával tartja még a kapcsolatot?

        Amúgy mi lesz így önökkel? Már a néhány évvel ezelőtti index forumos leszámolás is kellemetlen volt, de ez…..?

        www.origo.hu/itthon/20160616-simicska-lajos-index-nepszava-168-ora-eladas.html

        Embertelenség! Ájrópa, segíts!

        “Először jönnek a szavak, azután a megkülönböztető intézkedések, majd….?”

1998. májusi szám

Ungváry Rudolf: A tekintély fogságában - megjegyzések egy enciklikáról Pelle János: Történelmi mea culpa Hankiss Ágnes: Kiengesztelődés és megbocsájtás Az...

Alan Dowty: Izrael első ötven éve

Alan Dowty: Izrael első ötven éve Demokrácia és zsidóság Lehet-e egy állam egyszerre zsidó és demokratikus? Ha a zsidóságot vallási...

Close