Szombat előfizetés 2017

“Halld Izrael (vagy amit akartok)”

Írta: Rózsa György - Modor Melinda - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Augusztus elején a budapes­ti járókelők (és tévénézők) érdeklődését szabadde­mokrata másságfesztiválok hangulatát idéző plakátok vonhatták magukra. Halld Izrael… – így a hangzatos cím, és a figyelmesebb szemlélődő először nem is gondolha­tott másra, mint hogy egy Izrael állam ötvenéves jubileumát kissé megkésve ünneplő rendezvényről lehet csak szó. Ám ez a plakátdolog nem volt ilyen egy­szerű; szaxofonok és menórák, afrikai dobok és izraeli zászlók – az alattuk lé­vő szöveg pedig hasonló: nemzetközi zsidó dicsé­ret-, zene- és táncfesztivál.

Egy szó, mint száz, a rendez­vényt vétek lenne kihagyni…

Augusztus 7-én pénteken a Budapest Sportcsarnok mind­össze félig telt meg, a színpa­don egymást váltották zené­szek, táncosok, szónokok. Az Új Jeruzsálem tánccsoport, később a hasonló nevű együttes örven­deztette meg a közönséget közis­mert hangulatkeltő dalokkal (Hava Nagila, Smá Jiszráel). Mint menet közben kiderült, szó sincs jubileu­mi ünnepségről, bár első pillantásra tényleg zsidó rendezvényre hasonlí­tott a dolog. A szokásos kép: vidáman hórázó, kipát viselő fiatalok, boldogan visítozó kisgyerekek, örömtől sugárzó arcú felnőttek. Néhány percig azt hit­tem, a szarvasi tábor költözött új helyre gyerekestül, madrichostul.

A bájos idillt azonban néhány „oda nem illő dolog” zavarta meg. Nem csak a fiúk, a lányok közül is viseltek néhányan kipát, és a szónokok, hogy, hogy nem, mindég a názáretinél lyukadtak ki.

Az előadások alatt a szervezők (volt belőlük bőven) marékszám osztogatták a reklámanyagot, köztük egy udvarias hangvételű kérdőívet, mely a látogató adatait, származását, felekezeti hova­tartozását volt hivatva kipuhatolni. Ap­ropó szervezők. Könnyen lehet, hogy II. János Pál pápa magyarországi látogatá­sai óta még nem gyűlt össze ennyi biz­tonsági ember egy helyen. A kiadvá­nyok szerint a gyülekezet a messiás-hí­vő judaizmus eszméjét vallja magáé­nak, mely minden hitét a Megváltásba veti, és bízik benne, hogy Isten betart­ja ígéretét: a világ utolsó napjaiban megmenti népét, Izraelt. A mozgalom „a Messiás, a názáreti (nazarénus) rab­bi korai követőinek hitéhez való vissza­térés is”. A frazeológia hasonlít a többi ilyenfajta megmozduláséhoz.

Jézus helyett Jesua, a tanítások szinte kizárólag újszövetségi idézetekre ala­pozódnak. A komolyabban érdeklődők számára jövő év januárjától messiási zsidó bibliaiskola indul Budapesten, nappali tagozattal.

Szombaton és vasárnap már teltház volt, így a fő attrakció, Jonathan Bernis „rabbi” már nyugodt szívvel, sok ezer embernek nyilatkoztathatott ki. Jellegzetes, amerikaias hangulatú pré­dikációit akármelyik más térítő megiri­gyelhette volna. Beszélt Jézusról, holo­caustról, mindenről. Szombat délben a soa túlélőinek és családtagjaiknak szer­veztek közös ebédet, de hogy mi cél­ból, az számunkra nem vált világossá.

Ebből a borotvaélen táncoló egyve­legből mindenki azt olvashatott ki, amit csak akart. A Mátyás királyról és az okos (dörzsölt) lányról szóló mesére gondoltam: jöttem is, meg nem is… Zsi­dók is vagyunk meg nem is, kereszté­nyek is vagyunk, de … mégse! Így hát kénytelen volt mindenki az intuíciójára hagyatkozni, néhány intuitívabb alkat fennen hangoztatott allelujákkal könnyítette meg a többiek dolgát. A tel­jes zűrzavarból lágyan kibontakozni ké­szülő ökumenikus szellemet a Schindler listája című film jól ismert zenéje csitította el, valószínűleg örökre.

A fesztivál végén tudakozódásunkra ki­tárultak az ajtók, és nemsokára ott ültünk Jonathan Bernis „messiási rabbi” előtt.

Korrekt, jól felkészült embert ismertünk meg benne, aki készséggel, örömmel vála­szolt minden kérdésünkre.

Szombat: Elöljáróban szóljon néhány szót a kö­zösségükről!

J.B.: Szervezetünk ere­detileg egy amerikai zsidó szervezetként indult, New York-i központtal. Mára már Oroszországban és Ukrajnában is vannak központjaink. A kezdő lökést az a felismerés adta, hogy manapság egyre több zsidó fo­gadja el Jézust mes­siásnak, de eddig ez a gondolat nem öl­tött még szervezeti formát. Meglepő volt, hogy az évek során hány ember csatlakozott hozzánk.

Sz.: Hány tagja van a szervezetük­nek?

J.B.: Ez nehéz kérdés. Az Egyesült Államokban már több tízezer ember fo­gadta el Jézust, a volt Szovjetunió tag­országairól már nem is beszélve. Ukraj­nában egész futballstadionokat töltöt­tek meg az érdeklődők. Mindent össze­vetve, azt hiszem, körülbelül százezer emberről beszélhetünk.

Sz.: Csak a zsidó embereket szeret­nék megtéríteni, vagy más felekezetűek is szóba jöhetnek?

J.B.: Az Újszövetség azt tanítja, hogy először a zsidókat kell megközelíteni, és csak aztán a többieket. Itt elsősorban azokról az emberekről beszélek, akiknek nincs zsidó tudatuk, esetleg semmiben sem hisznek. Javarészt ezekből a kereső emberekből kerülnek ki a tagjaink. Tehát mindenkihez szó­lunk, de leginkább a zsidókhoz. A mi üzenetünk egy régi és egy új üzenet egyben. Az új üzenet lényege, hogy minden embernek lehetősége van talál­kozni Izrael Istenével, és mi ehhez biz­tosítjuk – mondhatni – a keretet. Segít­séget nyújtunk a még mindig keresők­nek, hogy felépíthessék a hitüket.

Sz.: Mennyi időt töltenek Magyaror­szágon?

J.B.: A munkát és a csoportok szerve­zését már évekkel ezelőtt megkezdtük, de a komoly tevékenység kezdetét ez a fesztivál jelenti. Legalább fél évig szeret­nénk aktívan tevékenykedni Magyaror­szágon, a többit pedig majd meglátjuk.

Sz.: A munkájuk milyen reakciót szo­kott kiváltani a hagyományőrző zsidók körében?

J.B.: Vegyesed Leginkább negatív a hozzáállásuk, amit teljes egészében meg tudok érteni, lévén jómagam is zsi­dó vagyok. Az ő helyükben és is ugyan­így tennék. A leghevesebb ellenállást a zsidó vezetőkből váltjuk ki, és nem tar­tom elképzelhetetlennek, hogy anyagi okok állnak az érzelmeik hátterében. Szeretném itt hangsúlyozni, hogy ebben a kérdésben nem mi vagyunk a fonto­sak vagy a szervezetünk, hanem az elv.

Sz.: Van valamilyen kapcsolatuk a Magyarországon működő Hit Gyüleke­zetével?

J.B.: Nincs. Már hallottam róluk és el­ismerem a munkájukat, de eddig még nem vettük föl velük a kapcsolatot.

Sz.: A magyarországi kampányuk minden bizonnyal rengeteg pénzt emésztett fel. Szponzorálja-e Önöket valaki, vagy önerőből fedezték a költ­ségeket?

J.B.: Való igaz, hogy sokba került a reklám, de ez a világon mindenhol így van. Szervezetünk tagjai között több jó­módú üzletember akad, aki biztosítja számunkra az anyagiakat, de minden­honnan érkezett segítség a munkához, például Finnországból is. Ami a másik kérdését illeti, csak a szervezet tagjai szponzorálnak minket. Számukra ez megéri, az a legfontosabb, hogy minél több emberhez jusson el az üzenetünk. Egyébként ebből a pénzből nem csak saját magunkat támogatjuk, hanem magyarországi kórházakat és más in­tézményeket is.

Sz.: A Biblián kívül kötődnek-e más szálakkal a zsidó valláshoz?

J.B.: Elismerjük, hogy a többi könyv­ben, például a talmudban vannak ko­moly igazságok, de mint egészet, nem fogadjuk el őket. Azt hiszem, más lé­nyeges kapcsolat nincs.

Sz.: Tartják-e a kasrutot?

J.B.: Jómagam nem vagyok kóser, de sok tagunk kóser háztartást vezet.

Sz.: Végül milyen benyomásokat szerzett Magyarországon?

J.B.: Az ország gyönyörű, nagyszerű­en érezzük magunkat, de őszintén megmondom, hogy sokkal nagyobb ér­deklődésre számítottunk. Budapestet valahogy úgy képzeltük, mint a holoca­ust után megmaradt zsidóság európai fellegvárát. Remélem, a továbbiakban sokkal nagyobb lesz a népszerűségünk és a taglétszámunk is.

Modor Melinda

Rózsa György

A „Messiáshívő zsidók” nemzetközi tevé­kenységéről lásd cikkünket a 20. oldalon

Címkék:1998-09

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

“Messiás hitünkről”

Raj Tamás Messiás-hitünkről Nem kívánok vitába bocsátkozni a Jézus-hívő zsidókkal, sem a nem zsidókkal. Szükségesnek vélem azonban - hitem és...

Folyik a Zsidó Egyetem könyvtárának átépítése

Nem a vizes tornaterem fogadja az olvasókat... Folyik a Zsidó Egyetem könyvtárának átépítése Júniusban beszámoltunk az örvendetes tényről: a düssel­dorfi...

Close