Szombat előfizetés 2017

Ros Hásáná: Idén a Sófárfúvás elmarad

Írta: Rónai Ádám István - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Rónai Ádám István

Ros Hásáná: Idén a Sófárfuvás elmarad

Ebben az esztendőben csak az ünnep második napján hallhat­juk zsinagógáinkban a kos szar­vából készült ősi hangszer, a sófár hangját. Mivel Ros Hásáná első napja szombatra esik, bölcseink rendelkezé­sének megfelelően ezen a napon a sófárfúvás elmarad. E rendelkezésnek oka az, hogy szombaton tilos magunk­kal vinni tárgyakat az utcán, még egy zsebkendőt sem vihetünk a zsebünk­ben, és ha kötelező lenne a sófár meg­szólaltatása e napon, bizony sokan fe­ledkeznének meg erről a tilalomról, és magukkal vinnék a sófárt. Megszólalta­tása nagy szakértelmet kíván, így annak veszélye is fennáll, hogy a sófárfúvás e napra rendelt isteni parancsát teljesíte­ni kívánó hithű zsidó, néhány sikerte­len próbálkozás után – megfeledkezve a szombati tilalomról – kétségbeeset­ten fut majd segítségért – kezében a sófárral – olyasvalakihez, aki igazi értője e hangszernek.

Bölcseinknek ezen praktikus szem­pontokat figyelembevevő indoklásán kívül más, sokkal mélyebb okokat is tu­dunk, miért zárja ki a szombat szelle­misége a sófár fújásának előírását. Eh­hez azonban már a sófár valódi szere­pét kell vizsgálnunk:

A Tóra Ros Hásánáról szóló szavai­ban találjuk: „a T’ruá napja legyen szá­motokra”.

A T’ruá szó kettős jelentésű: egyfelől kürtharsogást, vagyis a sófár megfújását jelenti, másfelől pedig megtörtséget jelent. Ez utóbbi jelentés tulajdonkép­pen a Ros Hásáná valódi üzenete: e na­pon fogalmazódik meg a Világ Teremtő­jének az új évre szóló ítélete minden ember sorsáról. Ezért hát valóban megtörtség kell hogy elfogjon bennünket, amikor arra gondolunk, milyen vétke­ket követtünk el az elmúlt évben, me­lyek aztán alapjaiban befolyásolják majd az ítéletet. És amikor belegondo­lunk abba, hogy minden tettünk, min­den mozdulatunk eredete az az ener­gia, amit a T-remtőtől kaptunk, és Ő most ezt számon kéri tőlünk – ugyan­csak a megtörtség érzése kell, hogy erőt vegyen rajtunk e napon: És aki valóban megtört szívvel áll az Ö-ökkévaló elé, bűneinek súlyát átérezve és megfogad­va hogy helyrehozza vétkeit, nem sújt le rá a megérdemelt szigorú ítélet. Hiszen ítélet csak akkor végrehajtható, ha az elítélt létezik. Ám amikor az em­ber a saját létezését töri meg, vagy ami­kor megérti azt, hogy csak porszem a Világ Királyának végtelen erejéhez ké­pest, nem marad belőle semmi, amire az ítélet vonatkozhatna. „A T’ruá napja legyen számotokra” – ha úgy tetszik egyfajta jó tanács is: a megtörtség szin­te érzése, az I-tenhez való visszatérés e különösen erőteljes formája eredmé­nyezi azt, hogy az igazságos ítélet he­lyett az I-teni kegyelem végtelen szeretete sugározzon ránk.

A T’ruá szó kürtharsogást is jelent, vagyis a sófár megfújását. A sófár szó betűinek számértéke – hozzáadva a be­tűk számát a gemátria szabályai szerint

  • kiadják a „Sivron lév” szavakat – me­lyek jelentése: összetört szív, vagyis a sófár eszköz abban, hogy e nap való­ban a megtörtség napja legyen, nem­csak a léleknek, hanem a testnek is eb­be az állapotba kell kerülnie, és a sófár

  • mint a fizikai világ része – elsősorban a testre, a fizikumra hat

Így most már érthetjük, miért nincs szükség a sófárra szombaton. Hiszen a szombat a lélek ideje, amikor a lélek a legmagasabb színterekre jut el, és a test teljesen alárendelt szerepbe kerül. A Tórában szereplő felszólítás: „Őrizd meg a szombat napját, hogy megszen­teld!” – a fizikai tevékenység korlátozá­sára vonatkozik, nem szabad különféle munkákat végeznünk. A másik szom­batra vonatkozó tórái felszólítás – „Em­lékezz a Szombat napjára, hogy megszenteld!” – cselekedetre szólít fel, de ez a lélek, a gondolat cselekedete.

Minden szombatra vonatkozó tórái ti­lalom a fizikumnak szól és minden te­vőleges parancsolat a léleknek. Vagyis a fizikai megtörtség állapotát előidézni képes, a fizikai világból való eszközre – a sófárra – nincs szükség, mert szom­baton a test a lélek alárendeltje.

A Misnában olvassuk: „Ros Hásáná ün­nepe, ha szombatra esik: a Szentélyben fújják a sófárt, de az országban nem” – vagyis bölcseink a sófár fúvását tiltó ren­deleté – mint ahogy általában a rabbinikus tilalmak – nem teljed ki a Szentély területére. Hogy ennek okát jól megért­hessük, látnunk kell, hogy minden I-teni előírás teljesítésénél a fizikai hatáson kí­vül van egy olyan szellemi hatás is, amely nem látható és nem érzékelhető, csak a szellemi világ magaslatain. A Szentély központja a szellemiségnek, hozzá képest minden más hely fizikai ter­mészetű. Márpedig e Szentélyen kívüli helyeken szombaton megszűnik az azt jellemző természetes fizikai állapot, amely teljes egészében a szellemiség alá rendelődik, vagyis az előzőekben már is­mertetett okok miatt beláttuk, hogy nincs miért sófárt fújni e napon. De a Szentélyben, a szellemiség központjá­ban nincs semmi változás, ott, a szelle­miség magaslatán minden I-teni előírás teljesítésének szellemi hatása is jól érzé­kelhető. Ezért hát Ros Hásáná ünnepén, ha szombatra esik, a Szentélyben szól a sófár hangja, míg a mi világunkat a szombat szentsége emeli fel a T-remtőhöz való közelség szellemi magaslataira.

Címkék:1999-09

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Jézus, a fodrász, avagy ahogy egy szemtelen diák olvassa a “zsidó Jézus” könyveket

Visi Tamás Jézus, a fodrász avagy ahogy egy szemtelen diák olvassa a „zsidó Jézus” könyveket David Flusser: Jézus (Múlt és...

A cipő

Etgar Keret A cipő Holocaust napon tanárnőnk, Sá­ra elvitt bennünket az 57-es busszal a Volhinia Zsidóházba, és én rettentő fontosnak...

Close