Szombat előfizetés 2017

Robert Capa és a zsidóság

Írta: Archívum - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Robert Capa és a zsidóság

A Budapesten Friedmann Endreként született világhírű fotós, Robert Capa bátyja két kötetben adta ki testvére fo­tóit és dokumentumait. A 81 éves, szintén fotós Cornell Capa – aki a Li­fe magazin fotóriportere volt – érde­kes képet fest az 1954-ben, Indokíná­ban meghalt Robertról. Az első kötet a Spanyolország szíve nevet viseli, és Robert 205, a spanyol polgárháború­ban készített fotóit tartalmazza. A kö­tet ugyanabban az időben jelent meg, mint ahogy megnyílt a polgárháború­ról megemlékező nagy madridi kiállí­tás. A másik kötet egy már megjelent kiadvány reprintje, Robert Capa máso­dik világháborús memoárkötete, mely a Kissé életlen (Slightly Out of Focus) címet viseli.

A két könyv felvet néhány kérdést: mennyiben releváns Robert Capa zsi­dósága a művek szempontjából? Cornell szerint a bátyja 1948-ban – nyilván a nagy világégés hatására – sokkal inkább azonosult a zsidósággal, mint 1938-ban. Ekkor az történt, hogy Izra­elbe ment, hogy megnézze és lefotóz­za a zsidó állam születését.

Capa sorsa egyébként jól mintázza a nyitott, tehetős budapesti asszimiláns zsidók sorsát.

A numerus clausus törvény miatt Németországban tanult, majd a spa­nyol polgárháború tette politikailag is aktív emberré. A spanyol köztársaság védelmezőit sokan vádolják – és nem is alaptalanul – azzal, hogy a sztálinis­tákkal kötöttek szövetséget, de Friedmann Endrének a fasizmus elleni har­cot jelentették a küzdelmek. Capa – aki ott volt 1936 decemberében Madridban, amikor a köztársaságiak visszaverték Franco rohamát – min­den idejét a republikánusokkal és fő­leg a magyar kommunista vezetés alatt álló 12. Nemzetközi Brigáddal töltötte. A nyilvánvalóan elkötelezett fo­tós azonban sikeresen ábrázolta azt a szférát, amelyet addig csak kevesek­nek sikerült: lencsevégre kapta, hogy a háború hogyan hatolt be a minden­napokba, és szervezte át az életet.

Robert Capa második világháborús memoárjaiban (melyet eredetileg for­gatókönyvnek szánt) szó esik magyar­ság és zsidóság viszonyáról. A zsidóel­lenes diszkrimináció és a fasizmus egy olyan folyamat részeseként ábrázolja a szerzőt, amelyben a magyar zsidók a magyarsággal való azonosulást el­utasítják, és egyre inkább univerzális vagy zsidó koordináták mentén határozzák meg magukat. Amikor Capa brit beutazási vízumhoz folyamodott, visszautasította, hogy nemzetiségét azonosítsa: „Azt írtam, hogy… amíg Hitler gondjára van bízva Magyarország, nem akarom azt mondani, hogy magyar, inkább azt, hogy minden ízé­ben zsidó vagyok, és hogy utálom a nácikat. Éreztem, hogy a fotóim hasz­nosak lehetnek még az ellenük folyta­tott propagandában.”

Címkék:2000-04

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Vita a szenvedés monopóliumáról Romániában

Vita a szenvedés monopóliumáról Romániában Az alább ismertetett vita a román sajtóban zajlott: Norman Manea román társadalomtudós ismertette a Héber...

A Rav és az ő munkássága

A Rav és az ő munkássága Nemrégiben érdekes könyv jelent meg Josef B. Soloveitchik rab­biról (1903-1993), korunk egyik legnagyobb rabbinikus...

Close