Relikvia

Írta: (várai) - Rovat: Archívum, Esszé

(Újból és mindörökké. Az 1943-ban megjelent Magyar Zsidók Könyve ha­sonmása. Kiadta a Kner Nyomda 1994. 479 oldal. Ára: 450 Ft.)

MERT KEVÉS maradt meg be­lőlük, értékessé vált a múlt minden alkotása, még a ma­guk idejében gyengének, kevésbé szép­nek minősítettek is. Ki tudja, hogy az 51 éve kiadott antológiának milyen volt a fogadtatása, ma, az alábbi fenntartá­saink ellenére mondjuk: helyesen tet­ték, akik néhányezer példányban újra­nyomatták.

Az 1943-as Magyar Zsidók Könyve kilencvenöt zsidó származású írót, köl­tőt, bölcselkedőt szerepeltet három cso­portban: az elsőben hazaiak, a második­ban nyugat-európaiak, a harmadikban pedig a Palesztinában újhéberül alko­tók. Az akkori zsarnok cenzúrára emlékezve sem hallgatható el a szerkesz­tők megalkuvása, mert abban az esz­tendőben, amikor az Ukrajnába hurcolt munkaszolgálatosok hírmondói ván­szorogtak hazafelé, amikor az ország­ban rettegtek a Németországból, Auszt­riából, Lengyelországból, Szlovákiá­ból, Jugoszláviából ide menekültek, amikor fellázadt és elpusztult a varsói gettó, az írások jó része idillikus volt, egyetlen sor sem céloz a veszedelemre, nem panaszol, nem óv! Így hát a vá­logatás nem korkép, csupán kultúrhistóriai rögtönzés.

Utólag is fel kell tenni a kérdést, hogy Molnár Ferenc, Pap Károly, Vészi Endre, Zelk Zoltán mellől miért maradt el (önkényes a felsorolás) Hatvani, Heltai, Radnóti, Sárközi, Szerb, Vas, a Hajnal-testvérek? És miért kerültek be tizedragú irományok?

Értékes azonban a külföldiek évszá­zadokat átfogó vers, novella, regény- és színdarab részleteinek, filozófiai töre­dékeinek gyűjteménye. A szerzők kö­zül kiragadott nevek: Spinoza, Ludovic Halévy, Heine, Bergson, Stefan Zweig, Kafka, Maurois. Az 1943-as olvasó először találkozott magyarul (és utol­jára) Leone Ebreo, eredetileg herceg don Giuda Abravanel nevével. Édes­apját az arisztokraták közé pénzügymi­niszterként emelte V. Alfonz portugál király. Utóda azonban Spanyolország­ba űzte a családot, ahol az apa a királyi pár tanácsosa, a filozófus-orvos pedig a király gyógyítója lett. Mégis tovább kellett menniük Velencébe. Ott írta Ebreo 1535-ben a Dialoghi d’amore című művét, amely több mint elmélke­dés a szerelemről, s abból idéz az an­tológia.

És biztosan kevesen ismerik az 1260 körül született Manoelo, erede­tileg Immanuel ben Slomo Há-Rómi munkásságát, hiszen 1943 előtt mind­össze egy verse jelent meg magyarul, és azóta is csak az 1957-ben megjelent Nyolc évszázad olasz költészete című összeállításban volt olvasható. (Az 1942-as és az 1957-es antológiáknak egyaránt Rónai Mihály András volt a szerkesztője.) Manoelo héber verselés után olaszul írt, klasszikus költővé lett, olyan híres ma az olasz nyelvterületen, mint Magyarországon Balassi Bálint. A századforduló után alkotó, a legna­gyobb francia prózaírók közé tartozó Ernest La Jeunesse egyetlen magyarra fordított esszéje is a Magyar Zsidók Könyvében található.

Az antológia 1943-as olvasóinak re­ményt adott a harmadik rész. Az akkor már ismert, vagy azóta ismertté vált tollforgatók, mint Bialik, Csernihovszki, Jehuda Kárni, Ráhél, Sin Sálom mellett nagy íróvá nem lett szerzők együtt mutatták be az államalapítás előtti országépítést.

A könyv bevezetője egy Lector Judaeus álnév alatt közölt tanulmány a „Honi izraeliták között magyar nyelvet terjesztő egylet” 1843-44-es alapításá­ról, az 1848-ban megjelent Első Ma­gyar Zsidó Naptár és Évkönyvről. Ab­ból közli 14 megye és 10 város zsidó­ságának foglalkozási adatait. Abban olvasható, hogy másfél évszázada fel­menőink között nagyon sok volt az asztalos, cserző, bádogos, kordoványos (csizmakészítő), kovács, rézöntő, szíj­gyártó, takács, tímár, varga. Ezekről kevés könyvben olvashattunk…

(várai)

Címkék:1995-05

[popup][/popup]