Relikvia
(Újból és mindörökké. Az 1943-ban megjelent Magyar Zsidók Könyve hasonmása. Kiadta a Kner Nyomda 1994. 479 oldal. Ára: 450 Ft.)
MERT KEVÉS maradt meg belőlük, értékessé vált a múlt minden alkotása, még a maguk idejében gyengének, kevésbé szépnek minősítettek is. Ki tudja, hogy az 51 éve kiadott antológiának milyen volt a fogadtatása, ma, az alábbi fenntartásaink ellenére mondjuk: helyesen tették, akik néhányezer példányban újranyomatták.
Az 1943-as Magyar Zsidók Könyve kilencvenöt zsidó származású írót, költőt, bölcselkedőt szerepeltet három csoportban: az elsőben hazaiak, a másodikban nyugat-európaiak, a harmadikban pedig a Palesztinában újhéberül alkotók. Az akkori zsarnok cenzúrára emlékezve sem hallgatható el a szerkesztők megalkuvása, mert abban az esztendőben, amikor az Ukrajnába hurcolt munkaszolgálatosok hírmondói vánszorogtak hazafelé, amikor az országban rettegtek a Németországból, Ausztriából, Lengyelországból, Szlovákiából, Jugoszláviából ide menekültek, amikor fellázadt és elpusztult a varsói gettó, az írások jó része idillikus volt, egyetlen sor sem céloz a veszedelemre, nem panaszol, nem óv! Így hát a válogatás nem korkép, csupán kultúrhistóriai rögtönzés.
Utólag is fel kell tenni a kérdést, hogy Molnár Ferenc, Pap Károly, Vészi Endre, Zelk Zoltán mellől miért maradt el (önkényes a felsorolás) Hatvani, Heltai, Radnóti, Sárközi, Szerb, Vas, a Hajnal-testvérek? És miért kerültek be tizedragú irományok?
Értékes azonban a külföldiek évszázadokat átfogó vers, novella, regény- és színdarab részleteinek, filozófiai töredékeinek gyűjteménye. A szerzők közül kiragadott nevek: Spinoza, Ludovic Halévy, Heine, Bergson, Stefan Zweig, Kafka, Maurois. Az 1943-as olvasó először találkozott magyarul (és utoljára) Leone Ebreo, eredetileg herceg don Giuda Abravanel nevével. Édesapját az arisztokraták közé pénzügyminiszterként emelte V. Alfonz portugál király. Utóda azonban Spanyolországba űzte a családot, ahol az apa a királyi pár tanácsosa, a filozófus-orvos pedig a király gyógyítója lett. Mégis tovább kellett menniük Velencébe. Ott írta Ebreo 1535-ben a Dialoghi d’amore című művét, amely több mint elmélkedés a szerelemről, s abból idéz az antológia.
És biztosan kevesen ismerik az 1260 körül született Manoelo, eredetileg Immanuel ben Slomo Há-Rómi munkásságát, hiszen 1943 előtt mindössze egy verse jelent meg magyarul, és azóta is csak az 1957-ben megjelent Nyolc évszázad olasz költészete című összeállításban volt olvasható. (Az 1942-as és az 1957-es antológiáknak egyaránt Rónai Mihály András volt a szerkesztője.) Manoelo héber verselés után olaszul írt, klasszikus költővé lett, olyan híres ma az olasz nyelvterületen, mint Magyarországon Balassi Bálint. A századforduló után alkotó, a legnagyobb francia prózaírók közé tartozó Ernest La Jeunesse egyetlen magyarra fordított esszéje is a Magyar Zsidók Könyvében található.
Az antológia 1943-as olvasóinak reményt adott a harmadik rész. Az akkor már ismert, vagy azóta ismertté vált tollforgatók, mint Bialik, Csernihovszki, Jehuda Kárni, Ráhél, Sin Sálom mellett nagy íróvá nem lett szerzők együtt mutatták be az államalapítás előtti országépítést.
A könyv bevezetője egy Lector Judaeus álnév alatt közölt tanulmány a „Honi izraeliták között magyar nyelvet terjesztő egylet” 1843-44-es alapításáról, az 1848-ban megjelent Első Magyar Zsidó Naptár és Évkönyvről. Abból közli 14 megye és 10 város zsidóságának foglalkozási adatait. Abban olvasható, hogy másfél évszázada felmenőink között nagyon sok volt az asztalos, cserző, bádogos, kordoványos (csizmakészítő), kovács, rézöntő, szíjgyártó, takács, tímár, varga. Ezekről kevés könyvben olvashattunk…
(várai)
Címkék:1995-05