Szombat előfizetés 2017

Prés alatt – “Romániából kiüldözik a zsidókat”

Írta: Archívum - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Prés alatt

Az alábbiakban Sós Endre, 1957-1965 közötti MIOK-elnök romániai tapasztala­tait megfogalmazó feljegyzését adjuk közre (némileg rövidítve). 1965-ben már re­kordsebességgel folyt a romániai zsidóság kivándoroltatása. A román zsidóság so­ha nem integrálódott olyan mélyen az ország gazdasági, szellemi vérkeringésébe, mint a magyar, így könnyebb szívvel dönthettek az elvándorlás mellett. Az erdélyi – javarészt magyar ajkú és magyar kultúrájú – zsidóság kivándorlása azonban fáj­dalmasan érintette a MIOK-elnököt, aki íróként, újságíróként maga is otthon volt a magyar kultúrában, hitközségi funkcionáriusként pedig egy másik felfogás híve volt: annak, hogy a zsidók hű fiai szocialista hazájuknak. Alighanem szívesen lát­ta volna, ha a magyar kultúrájú zsidó elit java inkább Magyarországra jön. A „testvéri” Románia belügyeibe beavatkozni nem kívánó kádári vezetés azonban nem tett lépéseket ennek érdekében.

Figyelemre méltó az ÁEH irányába egyébként rendkívül szervilis MIOK-elnök ön­tevékeny magatartása: hivatalos megbízás nélkül Erdélybe utazik, felpanaszolja az erdélyi magyar egyetem bezárását, elítélően beszél egy másik szocialista ország főrabbijáról, sérelmeket sorol föl, agitál. Talán ez is motiválhatta az ÁEH hivatal­nokait, amikor megbízhatóbb hivatalnokot kerestek a MIOK élére. Az utód, Seifert Géza, minden bizonnyal jobban megfelelt az elvárásoknak: jelentéseiben csak a hitközség mintaszerű kézben tartásáról, valamint a renitensek magatartásáról ol­vashatunk – a Sós Endrééhez hasonló nagy horderejű kezdeményezésekkel nem zaklatta följebbvalóit.

Bizalmas feljegyzés

A romániai zsidóság keserves helyze­téről három forrás alapján alkothatok véleményt.

A múlt évben alkalmam volt nagy­váradon, Aradon és Temesváron, az­után pedig Bukarestben tartózkodni né­hány napig…

Gyakran keresnek fel hivatalom­ban erdélyi magyar anyanyelvű zsidók, akik zokogva beszélnek mindarról, ami velük és körülöttük történik.

Alkalmam volt Budapesten és kül­földön sok zsidó vezetővel beszélgetni.

Részletezem tapasztalataimat:

1. Nagyváradon, Aradon és Temesvá­ron különösen nagy a számuk azoknak a magyar anyanyelvű zsidóknak, akik elvesztették régi állásaikat és hátrányos helyzetbe kerültek. A kórházak egy ré­szében kitették a zsidó főorvosokat. A nagyobb üzemeknél menesztették a zsidó vállalatvezetőket. Folyamatban van a szellemi élet nagyfokú zsidótlanítása. Az erdélyi magyar anyanyelvű zsi­dók úgy élnek, mintha gyászházban lennének. Azt hallottam mindenütt: „Bennünket, magyar anyanyelvű zsidó­kat kétszeresen ütnek: először zsidó­ként, másodszor magyarként kapjuk a pofonokat.” Arról is hallottam, hogy az erdélyi zsidóság és az erdélyi magyar­ság hasonló nehézségek között él. Több alkalommal kerestek fel erdélyi zsidók és erdélyi magyarok (nem zsi­dók), akik megkérdezték, hogy miért hagyja őket „bántani” Magyarország? Miért nem tiltakozik a magyar kormány a lenini nemzetiségi politikával ellenté­tes „zsidóüldözések” és „magyarüldö­zések” ellen? Az erdélyi magyarok külö­nösen amiatt keseregtek, hogy Magyarországnak nem volt tiltakozó szava a kolozsvári magyar egyetem megszünte­tése ellen.

Tény, hogy Romániában két-három év alatt 240 000-ről 100 000-re csök­kent a zsidók lélekszáma. Havonta 6500 zsidó kényszerül újabban elhagy­ni Romániát. Elutazásuk előtt nemcsak a lakásukat kell ingyen odaadniok, ha­nem holmijaikat is le kell adniuk.

Bukarestben alkalmam volt laikus­prédikációt mondani a legnagyobb zsi­nagógában, ahol pénteken este közel ezer ember jelent meg. Siralmas képet mutattak. Úgy festettek, mintha nyo­mortanyákról jöttek volna. Istentiszte­let után sokan körülfogtak, és olyan kérdések is elhangzottak, hogy „med­dig tűri még a világ, hogy kikergesse­nek Romániából öreg és beteg embere­ket?”.

A fiatal román zsidók többsége való­ban szívesen megy az „antiszemita szellemű” Romániából Izrael Államába. De az idősebb zsidóknak eszük ágában sincs otthagyni nyugdíjaikat és lakásai­kat. Őket már nem csábítják az izraeli életlehetőségek. Ők sírva beszélik, hogy „halálba kergetik őket”.

Olyan nagy számban jelentkeznek Romániában lakásigénylők, hogy a ha­tóságok gyakran olyan zsidókat is való­sággal kivándorlásra kényszerítenek, akik zokogva hagyják el Romániát.

Nem lehet ellenőrizni azokat a világ­szerte elterjedt mendemondákat, hogy Románia bizonyos dollárösszeget kap (dollárfejdíjat) minden egyes zsidó ki­vándorló után az amerikai cionista szervezetektől. Ilyen hírek hallatszanak egyébként minduntalan magában Ro­mániában is.

A román egyházügyi hivatal főnöke (ha jól emlékszem: Dogaru professzor) kihallgatáson fogadott, dr. Rosen ro­mán országos főrabbi társaságában. A franciául kitűnően beszélő egyházügyi hivatali elnök megkérdezte tőlem: mi a véleményem a romániai magyarokról és zsidókról. Hozzátette, hogy azért ér­deklődik nálam mindkét ügyben, mert tudja, hogy egy személyben magyar író vagyok és a zsidó közösség országos elnöke. Én teljes nyíltsággal megmond­tam, hogy nem felel meg a lenini nem­zetiségi politikának a kolozsvári ma­gyar egyetem megszüntetése, és ugyan­így ellentétben ál a lenini nemzetiségi politikával mindaz, ami Romániában a zsidókkal történik. Dogaru professzor azt felelte, hogy a kolozsvári magyar egyetem megszüntetése nem sérelem, mert az történt, hogy most Romániá­ban „közös román-magyar egyetem” van, a Babes-Bolyai Egyetem, ahol ma­gyar nyelvű tanítás is folyik. Azt felel­tem, hogy akkor Párizsban közös ma­gyar-francia és Londonban közös ma­gyar-angol egyetemről beszélhetünk, hiszen Párizsban is, Londonban is akad egy-egy tanár, aki magyar nyelven adja elő a magyar irodalmat. A zsidókkal kapcsolatosan abban foglaltam össze véleményemet, hogy „Ne csináljunk tit­kot abból, hogy a zsidókat Romániából kitessékelik. Nincs veszélyben az életbiztonságuk, de voltaképp vándorbotot adnak a kezükbe.”

Dogaru professzor kifejtette, hogy Romániában nem történt más, mint amit maguk a zsidók kívántak. A zsidók folyton „szabad kivándorlást” követel­tek, és Románia teljesítette ezt a ké­rést. A zsidóknak a „szabad kivándor­lásra” irányuló állandó kérelmük növel­te a romániai antiszemitizmust. A ro­mániai antiszemiták könnyen hivatkoz­hattak arra, hogy a zsidók nem akarnak államhű elemek lenni. Dogaru pro­fesszor szerint Romániában nem tör­tént „zsidó sérelem”; a közvélemény is, a párt is egyszerűen teljesítette, amit a zsidók kívántak.

Dogaru professzor szerint két-három év alatt lezajlik a romániai zsidók kivándorlási folyamata. Összesen harminc-negyvenezer kommunista zsidó marad Romániában. Ezek teljes egyen­jogúságot élveznek. Magas tisztségek betöltői is vannak közöttük. (…)

Érdekes, hogy Rosen dr., Románia országos főrabbija, aki rendkívül tehet­séges kalandor, milyen szivárványszínű változásokat mutat a romániai zsidóság sorsával kapcsolatosan. Négy-öt évvel ezelőtt dr. Rosen zokogva állított be Budapestre, és itt elpanaszolta, hogy Romániából kiüldözik a zsidókat. Ke­sergett, hogy mi lesz vele? Azt magyarázgatta, hogy a romániai zsidók kiüldö­zésével kapcsolatosan fel kellene rázni a világ zsidóságát. Újabban dr. Rosen maga is a „kivándorlási ügynök” szere­pét játssza. Világszerte meséli, hogy ő eszközölte ki a román zsidók kivándor­lásának engedélyezését, a világ zsidó­sága hálás lehet neki, hogy ő szabadít­ja meg Romániából a zsidókat; mint a román zsidók megszabadítója ünnepel­teti magát a nyugati zsidó konferenciá­kon. Közben világszerte tárgyal, hogy milyen nagy álláshoz jusson, ha két-há­rom év múlva elhagyja Romániát, ahol ő most már nemcsak országos főrabbi, hanem a zsidók országos szervezeté­nek elnöke is.

Miközben a román zsidók koldussze­gényen hagyják el Romániát és kol­dusszegényen kerülnek Izrael Államá­ba, ahol a zsidó kapitalisták kiuzsorázzák őket, dr. Moses Rosen fejedelem­ként utazik egyik kontinensről a másik­ra. Román állami megbízásból hirdeti mindenütt, hogy Románia milyen nagy­szerű politikát folytat. Hálára hívja fel a világ zsidóságát Románia iránt, amely megengedi a kivándorolni akaró zsidók kivándorlását.

Dr. Rosen újabban teljesen azonos húrokat penget dr. Nahum Goldmann-nal, a Zsidó Világkongresszus elnöké­vel. Ez a kalandor-főrabbi, aki fényűző­en és fejedelmien él, egyfelől a román parlament tagja, másfelől az amerikai cionisták kegyeltje.

Dr. Rosen arról beszél a Zsidó Világ- kongresszus ülésein, hogy Románia mi­lyen „szabad ország”, hiszen akkor me­hetnek el onnan a zsidók, amikor akar­nak. Erre azután dr. Nahum Goldmann joggal kérdezi – miután dr. Moses Ro­sen félrevezette -, hogy miért nem kö­vet Magyarország is Romániához ha­sonló „szabad politikát”? Miért nem mehetnek el Magyarországról is töme­gesen a zsidók?

Amikor én is, dr. Seifert is Zürich­ben két év előtt azt magyaráztuk dr. Na­hum Goldmann-nak, hogy a magyar zsi­dóság nem akar kivándorolni, akkor dr. Nahum Goldmann azt vetette szemünk­re: „Ne mondjuk neki a hivatalos kom­munista magyar álláspontot, hiszen egészen bizonyos, hogy a magyar zsi­dóság ugyanúgy kivándorolna, mint a román, ha megengednék neki, hogy el­menjen Izrael Államába.”

A világ cionista szervezetei egekig magasztalják a román kormány zsidó- politikáját. A világ cionista szervezetei azt kérdezik: miért nem engedik Ma­gyarországból ugyanúgy kivándorolni a zsidókat, mint Romániából?

Meg kell jegyeznem, hogy a magyar zsidóság és a romániai zsidóság között sok különbség állapítható meg. (…) A magyar zsidóság tehát egészben véve magyar. Ezzel szemben a romániai zsi­dóság részben jiddis, részben magyar anyanyelvű, tehát eltérő a román nép­től.

A magyar zsidóság jelentős része ma­gas nívójú értelmiségi. A román zsidó­ság többsége elég alacsony szellemi ní­vót mutat. A román zsidóságnak tehát nincs meg Romániában az a tekintélye, amit nálunk a magyar zsidóság élvez. (…)

Jelenleg a „régi” Romániában dr. Rosen országos főrabbival együtt össze­sen két olyan rabbi van, akik egyete­met végeztek. Románia erdélyi terüle­tein is csak egy főiskolai végzettségű rabbi található. (…)

Úgy hallom, hogy dr. Moses Rosen, Románia országos főrabbija máris tár­gyalásokat folytat külállamokkal a ké­sőbbi elhelyezkedése ügyében, nem­régiben átutazott Budapesten dr. Walter Wreschner, a Zürichi Israelita Hit­község elnöke, aki innen Bukarestbe tartott. Elmesélte Budapesten nekem és dr. Seifert Gézának, hogy dr. Moses Rosen zürichi szerződtetéséről kíván tárgyalni Bukarestben dr. Moses Rosennal. (…) A zürichi hitközség hajlan­dó, ha kell, esetleg egy-két évet várni, amíg dr. Rosen oda tud költözni. A bu­karesti főrabbi nem mondott „nem”-et a zürichi javaslatra, de még gondolko­zik, mert állítólag amerikai, angliai és izraeli szerződtetési lehetőségei is van­nak. (…)

Szemünk láttára szűnik meg vagy zsugorodik össze egészen jelentékte­lenné a kelet-európai zsidó közösségek egyik legjelentősebbje. Érdekes az is, hogy éppen az a Románia számolja most fel az ottani zsidóságot, amely a német megszállás idején nem engedte az ottani zsidókat deportálni.

Az amerikai és angol zsidóságnak ci­onista befolyás alatt álló csúcsszerve­zetei örömmel helyeslik a román kor­mány eljárását, mert – ismételjük – ez­zel tömegek (olcsó és kihasználható munkaerők) kerülnek Izrael Államába.

A koldusként Izrael Államába kerülő romániai zsidókat olcsóbban lehet az izraeli nagytőkések gyáraiban és üze­meiben dolgoztatni, mint a nyugati or­szágokból Izrael Államába kivándorolt zsidó dolgozókat.

Elég sűrűn fordult elő az utóbbi két évben, hogy erdélyi zsidó orvosok és más erdélyi zsidó értelmiségiek ke­resték fel a MIOK-ot, kérve támogatásu­kat magyarországi elhelyezkedési terve­ik megvalósítására. Senkivel behatóbb tárgyalást nem folytattunk. Azt válaszol­tuk, hogy akkor keressenek fel bennün­ket, ha Romániából már megkapták a román állampolgárságból elbocsátó írást. (…)

2. Elég sűrűn fordult elő az utóbbi két évben, hogy erdélyi zsidó orvosok és más erdélyi zsidó értelmiségiek keres­ték fel a MIOK-ot, kérve támogatásukat magyarországi elhelyezkedési terveik megvalósítására. Senkivel behatóbb tárgyalást nem folytattunk. Azt válaszol­tuk, hogy akkor keressenek fel bennün­ket, ha Romániából már megkapták a román állampolgárságból elbocsátó írást.

Az utolsó időben több alkalommal lá­togatott meg dr. Balogh Pál, a buda­pesti népjóléti minisztérium nyugalma­zott főtisztviselője, aki kolozsvári szüle­tésű. Azzal fordult hozzánk, hogy hív­juk fel a külföldi zsidók figyelmét a ro­mániai magyarok és zsidók súlyos hely­zetére; „kapcsoljuk össze az ottani ma­gyarok és zsidók dolgát”. Felhívtam dr. Balogh Pál figyelmét arra, hogy ez az ügy nem a mi feladatunk, hiszen a ma­gyar kormány nyilván tisztában van azzal: mit kell tenni, és mi az, amit meg­tehet. Dr. Balogh Pál kicsit indignálódott is amiatt, hogy a magyar zsidóság vezetői ilyen „lanyhán” foglalkoznak az „erdélyi” kérdéssel.

3. Ismétlem: a Budapesten járt nyu­gati zsidó vezetők kizárólag Izrael Álla­mának szempontjából nézik a román zsidóság sorsának alakulását, nem ér­dekli őket, hogy Romániában felszámo­lódik a hatalmas zsidó közösség. Egyes-egyedül az vezeti minden lépésü­ket, hogy a román zsidóság likvidálása következtében a kivándorló zsidók nagy tömegei települnek le Izrael Álla­mában.

1965. november 2.

Címkék:2000-10

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Eta otthon (elbeszélés)

Magyari Péter Eta otthon Nagyon vastagon kente fel magára a rúzst a néni. Mondjuk már nem is látott olyan jól,...

Senki földje. – Jeles András filmje

Egyik kedvenc filmem az olasz Cinema Paradiso. Nem mintha kö­zöm lenne ahhoz a világhoz, amelyben lejátszódik. De nagyon is sok...

Close