Szombat előfizetés 2017

Prágai zsidó viták

Írta: Jan Fingerland - Novák Attila - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Prágai zsidó viták

Nagy vihar dúl a prágai hitközség­ben. Az egyik csoport szerint Tomás Jelinek hitközségi elnök túl ag­resszív, túl politikus és szekuláris. Ráadásul – állítják a bírálók – „kiszolgáltatta” a hitközségi tagok ne­vét, címét és e-mail elérhetőségeit egy pr-ügynökségnek. Jelinek és csapata szerint kritikusai nem bír­ták elviselni, hogy nem az övék a hatalom, és többet költöttek építé­szeti tervekre, mint a holokauszt-túlélők igényeinek kielégítésére.

Jelinek bírálói, a „védők”, többnyire az ötvenes éveik­ben járó emberek, bár sok fiatal is támogatja őket. A hitközségi intéz­ményrendszerben az utóbbi tíz-egynéhány évben vezető pozíciókat töltöttek be. De mit is akarnak? Semmi mást, mint úgy hagyni a dolgokat, ahogyan eddig is voltak. A legismertebb közü­lük Karol Ephraim Sidon főrabbi.

A másik társaságot, a „kihívókat”, Tomás Jelinek, egy harmincas éveiben járó férfi vezeti, aki 2004 áprilisa óta áll a hitközség élén. Legtöbb társa ha­sonló korú, és korábban nem töltöttek be vezető állásokat a prágai hitközség­ben, bár Jelineket már egyszer, 2001-ben, a hitközség vezetőjének válasz­tották. Ót sok régi hitközségi ember és holokauszt-túlélő támogatja. Teendői közül – mint hangsúlyozza – a túl­élőkkel való fokozottabb törődést tart­ja a legfontosabbnak. Az utóbbi hóna­pokban, a „védők” a „Cseh Zsidó Hit­községek Szövetségébe” ásták be ma­gukat, mely a prágai és más, kisebb zsidó közösségek ernyőszervezete. Je­linek csoportja pedig a prágai hitköz­séget tette meg bázisául.

HOGYAN IS KEZDŐDÖTT?

A konfliktus 2003 végén kezdett ki­bontakozni: tétje a rendszerváltás után alapított iskola irányítása volt. Az el­múlt tíz évben több mint tíz – külön­böző pedagógiai programot felmutató – igazgatója volt az intézménynek. A válság akkor tetőzött, amikor az egyik alkalmazottat rajtakapták, hogy ke­mény pornót tölt le az iskola számító­gépeire. Elbocsátották, ám – mivel az egyik hitközségi vezető fia volt – töb­ben védelmére keltek, és a közösséget megosztotta az ügy.

Az ellentét másik forrása a prágai Zsidó Múzeum, e gazdag és híres in­tézmény, amely független, ám hasz­nálja a hitközség tulajdonát képező házakat és kegytárgyakat. Mint a Cseh Köztársaság legsikeresebb múzeuma, anyagilag is komoly nyereséget köny­velhet el. Tomás Jelinek azt akarta, hogy a múzeum fizesse vissza profit­ját a hitközségnek, amiből finanszí­roznák egy új (bár nagyon drága) idősek otthonát. A múzeum igazgató­jának, Leo Pavlátnak az volt az állás­pontja, hogy a pénz kizárólag a múze­umé. Jelinek és Pavlát személyesen sem rokonszenveztek egymással. A helyzet tovább romlott, és a végén Je­linek azzal vádolta meg Pavlátot és embereit, hogy a közösségi forrásokat felhasználva önálló financiális hálóza­tot hoztak létre, saját hasznukra. Az egyébként igaz, hogy a „védők” több tagjának több állása is van a hitközsé­gi intézményekben, csakúgy, mint családtagjaiknak.

De mi is a helyzet az öregek ottho­nával? Jelinek keményen küzdött azért, hogy Hagibor néven 68 ágyas idősotthont hozzon létre, mivel a hit­községnek csak egy régi, 19 ágyas in­tézménye van. A 8,6 millió dolláros költségvetésű Hagibor-projekttel a hitközség már 1996 óta kacérkodik. Egy amerikai szponzor százezer dol­lárt ajánlott fel, ám vár a befektetés­sel addig, míg el nem csitulnak a vi­ták. A „védők” azt állítják, hogy a Hagibor-projekt túl költséges és nem is túl jól megtervezett. A kedvezmé­nyezettek viszont másképp véleked­nek. A 64 éves Eva Benesova, aki „elrejtett gyermek” volt a holokauszt alatt, úgy véli, „Jelinek úr emberi ér­zéseiről árulkodik, ahogy a Hagibor-projektet a szívén viseli”. A 75 éves Jana Drasku szerint, akit szintén el­rejtettek a háború alatt, az idősek helyzete sokat javult Jelinek idején. Felemlegette, hogy a saját füleivel hallotta, amikor egy fiatal Jelinek-el- lenes az idősek ellen ágált a 2004. novemberi hitközségi gyűlésen, ahol összecsapott a két tábor. A 84 éves Ludovit Vegh szerint a hitközségi be­vételek a holokauszt áldozatainak tu­lajdonából eredtek (a rendszerváltás után volt némi tulajdonrendezés), és ezért a közösségnek kötelessége támogatnia az idős embereket.

A FORDULÓPONT

A fordulópont az a nap volt, amikor a Cseh Köztársaság főrabbiját, Karol Sidont visszahívta posztjáról a prágai hitközség vezetősége. Jelinek hívei – akik ekkor többséggel bírtak a ve­zetőségében – azt állították, hogy a rabbi nem volt jó spirituális vezető, nem érdekelték az emberek, lusta, és egyébként is jó néhány drága, a hitköz­ség tulajdonát képező menórát elveszí­tett. Felajánlották, hogy vonuljon ön­ként nyugdíjba (teljes fizetéssel). Mi­vel Sidon visszautasította az ajánlatot, visszahívták, és a helyi Chabad-rabbival. a kilenc éve Prágában tartózkodó, de csehül nem tudó amerikai Manis Barash rabbival váltották fel.

Karol Sidon nem akárki. A nem zsidó közvélemény előtt is ismert mint volt ellenzéki, író és színpadi szerző, a cseh zsidóság legismertebb figurája. Sidon apja holokauszt-túlélő zsidó, de keresztény anyja miatt be kellett térnie. Az 1990-es évek elején lett rabbi, miután több évet töl­tött Heidelbergben, ahol „zsidó tanul­mányokat” folytatott a város híres egyetemén, majd egy-két évig Jeru­zsálemben is tanult. Ezután lett prá­gai rabbi, és egyben a „Cseh Köztár­saság főrabbija”. Elődje, a budapesti Rabbiképzőben tanult Daniel Mayer Izraelbe távozott, miután az 1990-es évek elején kiderült, hogy a pártállam besúgója volt.

Sidon visszahívása óriási izgalmat keltett a zsidóságban, de a tágabb közvéleményben is. A „védők” kam­pányt folytattak Jelinek és más „ki­hívók” ellen. Úgy festették le Jelineket, mint egy lelkiismeretlen mani­pulátort, aki érdekelt a közösség va­gyona ellopásában. A „sidonisták” elutasították a visszahívás érvényes­ségét.

Miután a visszahívás patthelyzet­hez vezetett, a két csoport jeruzsálemi rabbinikus bírósághoz fordult, amely salamoni döntést hozott. Eszerint Sidont „nem hívták vissza”, ugyanakkor elismerték, hogy többé már nem ő a cseh főrabbi. Az ameri­kai Chabad-rabbi, Barash helyett vi­szont Prágába küldtek egy izraeli rabbit, Menachem Kachlheimet, aki ideiglenesen ellátja az Altneuschul rabbijának funkcióját. Sidon számá­ra pedig létrehozták a „Cseh Köztár­saság rabbijainak elnöke” címet. Így elismerték az egyébként legális visszahívást, ugyanakkor találtak számára egy elfogadható alternatív posztot.

A KESERŰ VÉG FELÉ

A Sidon sorsa körüli vita csak az egyik tét volt a két tábor közötti hábo­rúban. A nem zsidó publikum tátott szájjal figyelte a perpatvart, nem is értve, miről van szó. A végén Jelinek, aki nem túl kooperatív és türelmes partner, veszített.

Jelinek ellenzéke 2004 novembe­rében felvette a Platform nevet, és kollektíve szavazott az elnök eltávo­lítása mellett azon a viharos hitköz­ségi közgyűlésen, amelyen Jelinek és csapata lassan kioldalgott a te­remből. December elején ismét sza­vaztak – ahogy a hitközségi szabály előírja -, de ezen már Jelinek és csa­pata nem vett részt, mondván, hogy a bekiabálások az ilyen gyűléseket el­fogadhatatlanná teszik. A novemberi gyűlésen ugyanis a Platform tagjai lehurrogták Jelinekéket, és egy idős hitközségi tagnak állítólag azt mond­ták. hogy „inkább maradt volna Te­rezinben”.

2005 januárjában egy kerületi bíró­ság úgy döntött, hogy a Platform el­foglalhatja a prágai zsidó negyedben található közösségi központot. Jeli­nek ugyanakkor ragaszkodik hivata­lához, bár már a Platform ellenőrzi a hitközség bankszámláit, mobiltele­fonjait és számítógépeit. Az egyik Platform-tag közölte, hogy tagjaik vezetik a hitközséget az áprilisi el­nökválasztásig, amikor is egy 24 tagú képviselőtestületet választanak majd. Ugyanakkor Jelinek is indulni akar a választáson, bár a Cseh Köztársaság kulturális minisztériuma közölte, hogy Frantisek Banyait, a Platform tagját ismeri el a hitközség hivatalos vezetőjének.

A több kényszermunkatábort túlélt Ludovit Vegh a mostani harcokat a meggyilkoltak vagyona feletti mara­kodással magyarázza: „Ha nem lett volna Hitler, nem lenne a napjainkban látható prágai zsidó háború sem, és nem lenne ilyen nagy a konfliktus a kis létszámú tagság között a nagy tu­lajdonok miatt.

A prágai zsidóság fele holokauszt-túlélő, míg a többiek a húszas-har­mincas éveikben járnak, és sok köz­tük a betért. Létszámuk csökken, és egyre nagyobb a külföldi zsidóság, a Chabad és az izraeli ortodoxia hatása. Közben hatalmi belharcok és anyagi természetű rivalizációk is gyengítik soraikat.

Jan Fingerland

Prága

Novák Attila

Budapest

Címkék:2005-04

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Egy Izrael nélküli világ

JOSEF JOFFE* Egy Izrael nélküli világ Képzeljük el, hogy Izrael soha nem is létezett volna. Eltűnnének-e az öngyilkos me­rénylők burjánzásának...

„Jobb egy demokrácia, amely gyűlöli a zsidókat…”

„Jobb egy demokrácia, amely gyűlöli a zsidókat...” „...mint egy diktatúra, amely szereti őket” - fogalmazta meg provokatív alaptételét Budapesten, a...

Close