Szombat előfizetés 2017

PRÁGA – Az iskola ortodox felügyelet alatt áll

Írta: Archívum - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

PRÁGA

A cseh fővárosban négy intézményt támogat a The Ronald S. Lauder Foun­dation: a zsidó óvodát, elemi iskolát, gimnáziumot, valamint a Nevelési és Oktatási Központot. Az alapítvány 1994-ben a zsidó óvodának nyújtott tá­mogatással kezdte el munkáját Prágá­ban. Amikor az óvodába járó gyerekek elérték az iskoláskort és létrehozták számukra a zsidó iskolát, az alapítvány – csakúgy, mint a két évvel ezelőtt in­dult gimnázium támogatásakor – ennek finanszírozásában is részt vállalt.

A prágai zsidó óvodába jelenleg 23 gyerek jár. Az intézmény a város egyik önkormányzati óvodájának jól fölsze­relt, kellemes épületében működik, an­nak egyik elkülönített „szeletében”, de az önkormányzati intézménnyel jó együttműködésben. (A tervek szerint a jövő évben átköltöznek a zsidó iskola épületébe.)

Az óvoda vezetője a PhD fokozattal rendelkező Katarina Byglová asszony, aki a pszichológiai tudományok terén gyűjtött tapasztalatait most az óvoda vezetőjeként kamatoztatja. Személye­sen vezetett végig az épületen, sőt még ebédre is meghívott.

Noha az önkormányzati óvoda épüle­tében működő „zsidó tagozatnak” módjában állna a helyi konyha főztjéből részesülni, a kóserság követelmé­nyei miatt ez nem járható út. így az ételt a hitközségi konyháról hozatják. A gyerekek evés előtt áldást mondanak. A zsidó hagyományokat és egy kis játé­kos héber nyelvet Byglová asszony és egy fiatal izraeli lány tanítja. A másik két óvónő és a személyzet többi tagja nem zsidó – szakképzett zsidó oktató­ból Prágában még nagyobb a hiány, mint Budapesten.

A gyerekek annak rendje és módja szerint megtartják a zsidó ünnepeket, ha lehet, akkor a jó levegőn, az óvoda tágas kertjében. Ilyenkor nézőként gyakran jelen vannak a szomszéd óvo­da kicsinyei is, mint ahogy a zsidó óvo­dások is végignézhetik a szomszédság karácsonyi vagy pünkösdi ünneplését. Byglová asszony elgondolása szerint ez kölcsönösen a másság megismerésére és tudomásul vételére neveli a gyereke­ket. Különösen fontos ez a zsidó gyere­keknél, akik számára a karácsony amúgy is megkerülhetetlen. Ily módon megtanulják: a karácsony érdekes do­log, de nekik megvannak a maguk nem kevésbé szép ünnepeik.

Miután végigjártuk az óvodát, és a gyerekek kellőképpen megbámulták a furcsa, érthetetlen módon beszélő ide­gent, Byglová asszony bemutat, el­mondja, hogy Magyarországról jöttem, és az óvodáról írok majd egy újságban. Ne érezzék úgy a gyerekek, hogy a fe­jük fölött beszélnek róluk – akkor fel­nőttkorukban talán majd ők sem tesz­nek így. Általában erősen emlékeztet engem ez az óvoda az alapítvány által támogatott pesti óvodára, Byglová asszony pedig az itteni vezetőre, Haas Juditra. A szelíd, szinte egyenrangú, partneri bánásmód ugyanolyan, mint amilyenben Ráhel lányomnak óvodás korában része volt.

A zsidó óvoda 23 gyereke fakultatív foglalkozásokon is részt vehet, ha szü­leik úgy kívánják: angol, kerámia, drá­mai foglalkozás, művészeti foglalkozás szerepel az étlapon – igaz, már külön fi­zetés ellenében. A kóser étkezés napi 20 koronába (160 forintba) kerül, ma­gáért az óvodáért pedig havi 300 koro­nát (2400 forintot) fizetnek a szülők az önkormányzatnak.

Néhány nem zsidó is akad a 23 gye­rek között – ám a felvételi kritériumok eltérnek a budapestitől: a Lauder Ala­pítvány által támogatott prágai óvoda/iskola pesti társától eltérően nem vi­lági, mivel az ortodox hitközség fel­ügyelete alatt áll. A nem zsidó jelentkezők szüleivel ezért mindig elbeszél­getnek a pedagógusok, hogy azok pon­tosan tudják, mit is vállalnak, ha gyere­küket a zsidó óvodába/iskolába adják. Az esetek egy részében ilyenkor kide­rül, hogy a családnak mégiscsak van valami zsidó háttere, más esetekben a zsidóság iránti vallási rokonszenv vagy a toleráns közeg jelent vonzerőt a szülők számára.

*

A Gur Aryeh elemi iskola 1997-ben indult egy első évfolyammal, miután a három évvel korábban indult óvoda végzősei iskoláskorba léptek. Jelenleg az 1-4. évfolyamok, valamint a felső tagozat 1-2. évfolyama jár az egykori zsidó árvaház épületébe, amelyet 1948 után államosítottak, majd né­hány éve – jócskán leromlott állapot­ban – visszaadtak a prágai hitközség­nek. A felújítást ebben az évben kezd­ték el, és három év múlva tervezik be­fejezni, aminek fő oka az, hogy a taní­tás a munkálatok idején is folyik. A fe­lújítás költségeit (egymillió dollár) fe­lerészben a Lauder Alapítvány, fele­részben a hitközség állja. Az alapít­vány az üzemeltetési költségekből is kiveszi a részét: annak 10 százalékát fedezi; 18 százalék az állami hozzájá­rulás, míg a többit a hitközségnek kell előteremteni.

Eva Nováková asszony, az iskola igazgatója végigvezet az egész isko­lán, amely hatalmas méretű pesti tár­sa mellett kicsiny és családias benyo­mást kelt: a hatezer fősre becsült prá­gai zsidóság egynegyede tagja a hit­községnek, amelynek minden intéz­ménye kisebb, mint annak budapesti párja. E sorok írásakor, 2000 májusá­ban 79 gyerek tanul az iskolában, mi­re az írás napvilágot lát, két új évfo­lyam belépésével 123-ra nő majd a létszám, Nováková asszony lelkiisme­retesen, bár tűkön ülve válaszol kér­déseimre: már órán kéne lennie. Igen, a gyerekek túlnyomó többsége (70 százaléka) zsidó, noha nem feltétlenül a halacha, hanem az izraeli visszatéré­si törvény szerint. A vegyes házasság itt is gond: a csak apai oldalon zsidó gyereket az iskola befogadja, de a tel­jes jogú hitközségi tagsághoz ez már nem elég. A liberális cseh főváros ne­velte zsidók közül viszont sokan ber­zenkednek az ortodox Sydon rabbi szigorú rendelkezései ellen, és készül­nek megalakítani az első csehországi progresszív zsidó gyülekezetei, amely az apaági leszármazást is teljes érté­kűnek fogadja el.

A négyosztályos Ohr Hadash gimná­ziumban jelenleg 30 gyerek tanul (1-2. évfolyam), mire e sorok az olva­sóhoz jutnak, az új évfolyammal to­vábbi húsz diák belépése várható. A tantermek nagysága általában meg­egyezik a budapesti Lauder-iskolában látottakkal, de mivel az átlagos osz­tálylétszám 10-15 fő, minden sokkal szellősebbnek tűnik. A közeg itt is a budapestire emlékeztet: a húszas éve­ik végén járó fiatal tanárok egyenran­gú partnerként kezelik a 15-16 éves diákokat. (Mindezt persze csak a me­takommunikációból sejthetem, mert jó közép-európaiként természetesen angolul beszélünk egymással, cseh és magyar zsidók. Pedig minden második prágai zsidó ezzel kezdi: apám/nagyapám Szlovákiában született és ma­gyar volt az anyanyelve, de én már nem tudok egy szót sem magyarul.)

*

Leo Pavlat, a prágai Zsidó Múzeum igazgatója lendületes magyarázatba kezd a Nevelési és Oktatási Központ te­vékenységéről. A múzeum központi épületének egyik emeletén lévő centru­mot 1996-ban nyitották meg Havel el­nök jelenlétében. Célja – különböző közösségi programok mellett – elsősor­ban az ország többségi lakosságának megismertetése a zsidó kultúra, hagyo­mány értékeivel, tudatosítása annak, mivel járult hozzá a zsidóság az ország gyarapodásához és mekkora vesztesé­get jelentett – Csehország számára is – a Soá pusztítása. Így például egyik ter­mükben rendszeresen iskolai osztályo­kat fogadnak, s néhány órás program keretében igyekeznek ízelítőt adni a gyerekeknek a zsidóság mibenlétéről: egyebek közt áldásmondás, szombati gyertyagyújtás, különböző ünnepi kel­lékek megtekintése szerepel a prog­ramban. Miután e program a különböző etnikai csoportok közti megértést szol­gálja, állami támogatásban is részesül. A központ működési költségeit ezen túl a zsidó közösség és a Lauder Alapít­vány fedezi – utóbbi évi 10 ezer dollár­ral járni hozzá a fenntartáshoz. Az öt főfoglalkozású munkatárssal és szá­mos önkéntes segítővel működő köz­pont eddigi legreprezentatívabb termé­ke egy, a cseh zsidóság történetét, kul­túráját, hagyományait és pusztulását bemutató CD-ROM.

Címkék:2000-09

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

BÉCS – “Célunk az integráció, nem az asszimiláció

Bécs „Célunk az integráció, nem az asszimiláció” Bécs patinás Leopoldstadt városrészét mindig is zsidó negyednek tartották. A vi­lág azóta sem...

BUDAPEST – “A centrumban vagyunk”

Budapest „A centrumban vagyunk” A 22-es busz lassan kanyarodik fel a Budakeszi úton. Az egyik kanyar után meglepetésszerűen bukkan elő...

Close