Szombat előfizetés 2017

Posztcionista bajok

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Izrael, Közösség, Világ

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A cionista ideológia „végrehajtó szerve”, a diaszpórában élő zsidók bevándorlását intéző Jewish Agency (nálunk ismer­tebb nevén Szochnut) válságos korsza­kot él át Mint a Szombat 1995. októbe­ri számában beszámoltunk róla, a szer­vezet új elnöke, Avraham Burg a bevándorlásra való csekély hajlandóság­gal szembenézve új filozófiát szorgal­mazott: az alija mindenáron való eről­tetése helyett fordítsunk több energiát a zsidóság diaszpórában való megtar­tására – javasolta. A hagyományos cio­nizmus harcosainak szemében eretnek nézeteit illetve az ennek fedezésére be­nyújtott költségvetést a szervezet köz­gyűlése nem támogatta. Burg azóta újabb veszteséget kénytelen elkönyvel­ni: a szervezet egyik legfontosabb prog­ramját, az ifjúsági aliját átvette a kor­mány. A programot – amelynek kereté­ben külföldi zsidó fiatalok Izraelben vé­gezhették tanulmányaikat az állampol­gárság és az azzal járó összes kedvez­mény birtokában – a Szochnut nem tudta saját forrásaiból finanszírozni, a kormány pedig csak a fent leírt admi­nisztratív változtatás árán volt erre haj­landó. A program keretében Izraelben tanuló 15 ezer külföldi diák nem fogja megérezni a változást – ígérik a kormányhivatalok. Háttér információk sze­rint az átvétel legfőbb szorgalmazója Jehiél Leket, az ifjúsági alijaosztály ve­zetője, a Szochnut korábbi elnöke volt, aki a választás során Burgtól vereséget szenvedett. Ő a hagyományos cionista felfogás letéteményese. A Szochnut nagyrészt a diaszpóra-zsidóság (első­sorban természetesen az amerikai zsi­dók) pénzéből tartja fenn magát, ezért itt erősebb a diaszpóra-szellem befolyá­sa is. 1994-ben a szervezet 201 millió dollár támogatást kapott Amerikából. Ez 30 millióval kevesebb, mint egy évvel korábban és nem véletlenül. A diaszpó­ra legitimációjának megerősödése kö­vetkeztében az amerikai zsidók adomá­nyaiknak már csak 40 százalékát kül­dik Izraelbe a tíz évvel ezelőtti 60 szá­zalék helyett. Erre késztetik őket saját növekvő gondjaik is: az erősödő asszi­miláció és az állami szociális támogatá­sok megnyirbálása.

Avraham Burg most a szükségből erényt csinálva „profiltisztításként” igyekszik értelmezni szervezetének zsugorítását: a Szochnut az alijával kapcsolatos közvetlen tevékenysége­kért lesz felelős, míg az izraeli kormány a társadalomba való beilleszkedés hosszú távú problémáit kezeli majd. A sorok összébb zárásával Burg így remél nagyobb mozgásszabadságot tervei megvalósításához. Ehhez azonban min­den korábbinál nagyobb szüksége lesz a külföldi zsidóság támogatására, mivel az izraeli establishment köreiben eret­nek elvei miatt a perifériára sodródott. Az elkövetkező öt évben a „beígért” pénzeken túl plusz 230 millió dollárra tartana igényt. Az ifjúsági alija elveszté­sével azonban az adakozók szemében – akik nagy szervezetek helyett amúgy is szívesebben támogatnak konkrét projekteket – egyik legvonzóbb prog­ramjától „szabadult meg”.

*

Az amerikai zsidóság körében mutat­kozó egyre erőteljesebb asszimiláció ellenszereként találta ki a Jewish Agency az Israel Experience fogalmát. „Vigyük a zsidó Fiatalokat életük leg­fogékonyabb korszakában, 14-19 éve­sen Izraelbe, töltsenek ott a mi költsé­günkön egy nyarat, ismerjék meg a zsi­dóság múltját, eleik gazdag hagyomá­nyát, a modern Izrael dinamizmusát, egy erős közösség szilárd értékrendjétés az identitás pislákoló szikrája erős lángra lobban.” Ezen elv gyakorlati megvalósításának első tapasztalatait összegezhették az illetékesek az első esztendő végének közeledtével.

Az eredmények egyértelműen negatí­vak. Annak ellenére, hogy csak a prog­ram népszerűsítésére egymillió dollárt költöttek, a zsidó közösségek minden­honnan ugyanazt a visszajelzést adták: a szinte ingyenes program nem kelen­dő. 1995 végéig várhatóan 4500 ame­rikai zsidó fiatal utaztatásával lehet szá­molni, ami még kevesebb, mint egy év­vel ezelőtt. (A szervezők évi 50 ezer fia­tal utaztatásával számoltak, hogy ek­képpen – valamivel több, mint egy évti­zed alatt – az amerikai zsidó fiatalság egésze átessen az izraeli élményen.)

Az okok sokfélék. Gyerekekről lévén szó, nyilván szerepet játszik a szülők ag­godalma is: Izrael veszélyes hely. A ku­darc mélyén azonban a közöny fedez­hető fel – magyarázza az egyik szervező – a családokat nem igazán érdekli Iz­rael. Az asszimiláció már annyira előre­haladott, hogy az emberek nem kíván­ják bevenni az asszimilációellenes gyógyszert.

Egyedül újsághirdetések révén nem lehet közel kerülni a zsidó családokhoz – érvelnek most egyes szakértők sok­kal komplexebb módszerek kellenek. Népszerűek például az egyetemista diák­ság számára kialakított konkrét tanul­mányi programok. Ezek sokkal komo­lyabb és egyéni igények szerint alakí­tott programok, amelyek személyes kapcsolatokon keresztül alakulnak ki, nem a „Szórakozz és fedezd fel ma­gad!” propaganda hatására.

A kamaszokat még nagyon lefoglalja a fogyasztói társadalom élvezete – mondja Howard Weisband, a Jewish Agency munkatársa. – Még ha el is utaz­nak Izraelbe, jobban érdekli őket a ten­gerparti szörfözés, mint Jeruzsálem. Próbálkozzunk inkább a huszonévesek­kel, akikben már fölébredt a spiritualitás iránti vágy.”

Ne általános propagandakampánnyal kísérletezzünk – folytatja Weisband -, hanem felkészült nevelők segítségével keressük a kapcsolatot a kisközössé­gekkel. A személyes beszélgetés min­dig hatékonyabb, mint egy hirdetés a New York Times-ban.

A működő közösségekre összponto­sító propaganda feltétlenül hasznos do­lognak látszik. Csak éppen az a veszély fenyeget, hogy ily módon ismét a kö­zösséghez egyébként is kötődő embereket érik el, az asszimiláció felé hala­dók viszont „kimaradnak a szórásból”.

Címkék:1996-01

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Valami volt a levegőben…

1994 tavaszán három hónapig ösztöndíjasként Jeruzsá­lemben tébláboltam. Meglehetősen zavaros időszakban voltam kinn, ha en­nek a kifejezésnek Izrael esetében még van...

„A mi kezünk nem ontott vért?”

Nemzetközi sajtószemle a Rabin-gyilkosság utáni két hétből „Izrael számára minden út fájdalmas lesz. De a béke útja mégis jobb, mint...

Close