Politika és szakszerűség
Politika és szakszerűség
A demokrácia nem azt jelenti, hogy a „jó ügy” automatikusan győzedelmeskedik, csupán azt, hogy a közösség különböző csoportjainak esély adatik érdekeik megfogalmazására, az ezek melletti mozgósításra, és kellő támogatottság esetén ezek érvényesítésére. A Sebes Gábor ellen szavazó elsöprő kuratóriumi többség is csak arról tanúskodik, hogy a demokratikus honi zsidó közéletben csekély a szakszerű, átlátható gazdálkodás és politizálás híveinek aránya.
Sebes Gábor küzdelme a befolyásos érdekcsoportokkal valójában nem más, mint a technokrata küzdelme az apparatcsik-mentalitást elváró hatalmasságokkal. (A kicsiny zsidó közéletben a „hatalmasság” kifejezés komikusan csenghet, de tüstént értelmet nyer, ha a küzdelem tétjéül szolgáló százmilliós nagyságrendű összegeket tekintjük.) A technokrata magát a szakmai célt (jelen esetben a kárpótlást) tartja elsődlegesnek, az apparatcsik viszont a felettesek kívánságait. Erről szólt Sebes Gábor küzdelme is – vesztére – maga mellé vett helyettesével.
A kuratóriumban zajló belharcokban négy kivehető érdekcsoport mutatkozott meg: a Hitközség, az izraeli küldöttek, az állam képviselői és a demokratikus alternatíva hívei.
-
A Hitközség a magyar zsidóság berkeiben mindeddig egyeduralkodó volt gazdasági téren: évi, immár kétmilliárdra rúgó költségvetése komoly lehetőségeket nyújtott első számú vezetője, Zoltai Gusztáv számára a gazdasági tőke politikai tőkévé váltására és viszont. A Mazsök számláin forgó százmilliós összegek így érthetően fölkeltették a hitközségi vezetők étvágyát.
-
Az izraeli mentalitás a diaszpóra fölötti szupremácia érzésén alapul, ami különösen erős az elmúlt ötven évben semmi érdemlegeset nem produkáló magyar zsidóság irányában. Érthető hát, ha az izraeli kurátorok úgy vélik: a Mazsök számláit hizlaló pénzekből az általuk fontosnak tartott célokra is fordítani kell. így mindkét hatalmi csoportnak érdeke, hogy a Mazsök gazdasági autonómiáját óvó irodavezető eltűnjön a süllyesztőben. Különösen könnyű az együttműködés, ha az izraeli érdekeket képviselő Eliézer Gilad és Zoltai Gusztáv hitközségi vezető régi pajtások a zsidó árvaházból.
-
Az államot képviselő Várszegi Dóra (a civil kapcsolatok főosztályának vezetője a Miniszterelnöki Hivatalban) eddigi megnyilvánulásai a kuratórium ülésein egyetlen célról tanúskodnak: az állami kontroll érvényesítése, a törvények betartatása, az államhatalom iránti tisztelet megkövetelése. így az ő szemében sem lehet igazán jó partner egy olyan irodavezető, aki kemény hangon követeli az állam által öt éve megígért festmények átadását. (Várszegi Dóra ezt a kuratórium ülésén szóvá is tette.)
-
A fenti érdekcsoportok mellett az egyéb zsidó szervezetek nem jelentkeztek önálló erőként: magukkal sodorta őket az uralkodó széljárás. Kivételt képez a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a B’nai B’rith, amelyek az 1989-ben indult zsidó megújulás örökösei. Ez a megújulás akkor azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy a zsidó közösség magáévá teszi az akkori demokratikus ellenzékiség értékeit. Ez nem következett be, a modem, demokratikus felfogás hívei kisebbségben maradtak, amint azt a kuratóriumi vita és szavazás is bizonyította. A fenti két szervezet képviselői hiába álltak ki bátran Sebes Gábor mellett a vitában, az erőviszonyokon nem tudtak változtatni. Nem próbáltak előzetesen szervezkedni, lobbizni, nem próbálták meg mások számára is látható politikai irányzattá szervezni magukat. Mindez a demokratikus alternatíva gyengeségét bizonyítja a magyar zsidóság köreiben.
Sebes Gábor pusztán azzal, hogy kézbe vette a kárpótlási ügyeket, és cselekedni akart, a végrehajtó technokrata szerepéből óhatatlanul a politikus szerepébe lépett át. E területen azonban már mások a játékszabályok: a szövetségesek keresése, lobbizás itt alapvető a túléléshez. Továbbra is technokrataként viselkedni, befolyásos embereket kötelességük elmulasztására emlékeztetni (egyébként jogosan) természetesen ellenséges érzületet szül. A politikai szempontoktól mentes szakszerűség bevezetése a zsidó közéletbe maga is komoly politikai lépés volt. Ez a paradoxon okozta Sebes Gábor bukását.
Címkék:2002-01