Szombat előfizetés 2017

Otthon, ahol a Bibliának, a héber nyelvnek és a zsidó hagyományoknak a szeretete összehoz

Írta: Németh Ferenc - Rovat: Archívum, Interjú

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Friss költözködés nyomai – szekrények, asztalok a fal mellett – tanév­kezdéskor az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pesti Barnabás utcai épü­letének egyik első emeleti keresztfolyosóján. A szemközti falon új helyén a címtábla: Assziriológiai és Hebraisztikai Tanszék, s alatta: MTA Judaisztikai Kutatócsoport. Körülötte hirdetmények, órarend. A szomszédos ajtón a felirat: dr. Komoróczy Géza egyetemi tanár. Vele beszélgetünk az új he­lyen.

– Vadonatúj helyünk ez! A köl­tözködés nyomai? Ez az egyetem általános rendetlensége, itt ezt lát­tuk már tíz éve és húsz év múlva is ezt fogjuk látni. Hogy keresztény fogalommal fejezzem ki magam, ezen csak az utolsó ítélet segítene. Nem hiszem, hogy ilyen minősíthe­tetlen állapotban még egy ehhez ha­sonló egyetem volna a világon. Min­denesetre a bölcsészeti kar egy ré­sze elköltözött más épületekbe az idén tavasszal, és így kaptunk né­hány helyiséget. Be tudtunk rendez­ni egy nagy helyiséget könyvtárnak, teljes szilenciummal. Ezekben a szo­bákban ez lesz az első tanévünk. Egyébként két-három éve, de hiva­talosan csak egy évvel ezelőtt, az előző tanévben vezettük be a sza­kot, vannak másod-, sőt harmad­éves szakos diákjaink is. Az eredménytelen törekvések után, a Memorial Fundation for Jewish Cul­ture kezdeményezésére, a Magyar Tudományos Akadémia 1987-ben alapította meg a Judaisztikai Kuta­tócsoportot, s annak lehetőségeit fel­használva vállalkoztunk az egyete­men a hebraisztikai szak, illetve a zsidó tudományok körében folyta­tandó tanulmányok bevezetésére. Amikor azután erre a bölcsészeti kar és a minisztérium is engedélyt adott, átalakítottuk az én asszirioló­giai tanszékemet. Egyébként amióta én az egyetemen működöm – s most kezdtem a 29. tanévemet -, mindig is tanítottam hébert. Tehát voltaképpen a kutatócsoport is, meg a hebraisztikai szak is úgy indult, hogy lehetett számítani azokra a diákokra, akik a korábban tartott bibliai héber óráimon részt vettek.

Mekkora a hallgatók köre?

– Vannak, akik szakként fölvet­ték az órákat, vannak, akik az elő­adások tetemes részét hallgatják, s vannak, akik alkalmanként járnak be. Bár a hivatalos adatokat még nem kaptuk meg, a tanév kezdetén 25–30 hebraisztika szakos hallga­tóval számolunk. Ők, ha kétszako­sok, az ismert magyar-hebraiszti­ka, latin-hebraisztika vagy hebra­isztika-történelem jellegű szakpá­rosításban tanulnak. A rendszere­sen vagy alkalmanként óráinkra járó diákok köre természetesen en­nél sokkal nagyobb. Már amikor az első hebraisztika szakos tanév­ben az ókori történelmi előadások keretében a zsidóság babilóniai történetéről adtam elő a hellenisztikus kortól a gaonátusig – olyan téma, amelyben talán még e lap olvasói­nak is nem egy fogalmat meg kel­lene magyarázni -, az órákra het­venen, nyolcvanan jöttek el. Tavaly a kezdő ivrit órákra több mint har­mincán ültek be. Különféle héber óráink mindegyikén megfelelő lét­számú a hallgatóság. Az elmúlt fél­évben az egyik talmudi stúdiumon nyolc olyan hallgató vehetett részt, akik képesek voltak héberül és ará­miul olvasni a Gemárát, s követni a tanárnak – nyilván elemi szintű, de mégis talmudista – szakmagyaráza­tait.

Vannak külső, illetve külföl­di hallgatók is?

– Vannak vendéghallgatók, akik az új oktatási törvény által megen­gedett módon más egyetemről, főiskoláról „hallgatnak át”. Különösen fontos, hogy van hallgatónk a bu­dapesti Református Teológiai Aka­démiáról, az idén már a Katolikus Hittudományi Akadémiáról is, és sokáig volt egy hallgatónk az Orszá­gos Rabbiképző Intézetből. Diákjai­nak módot szeretnénk adni, hogy rabbinisztikus tanulmányaik mellett egyetemünkön is végezhessenek stú­diumokat. Ami a külföldi diákokat illeti, amikor a romániai határ meg­nyílt, felajánlottuk a kolozsvári re­formátus teológiai akadémiának: minden tanévben szemeszterenként három diáknak ösztöndíjat adunk, amennyiben ez idő alatt túlnyomórészt héber órákat hallgatnak. Ta­valy három nagyon derék diák volt itt, s most is jönnek. Ezt abból a célból kezdeményeztük, hogy a ko­lozsvári teológián amúgy is erős ószövetségi vonalat a héber biblia­interpretáció új eredményeivel erő­sítsük, valamint hogy a különben már úgyszólván teljesen eltűnt er­délyi zsidóság emlékeinek kutatásá­ra legyen majd segítségünk. Ez utób­bi hosszú távú terv. Mindemellett szívesen fogadunk diákokat más­honnan is – az idén Ukrajnából van jelentkező -, ám természetesen e pillanatban nem olyan intézmény a tanszékünk, amelyik az egész vi­lágról kívánna gyűjteni diákokat, hiszen örül, hogy sajátjait ellátja.

A kapu bizonyára nemcsak befelé nyitott. . .

– Egyezséget kötünk a belgiumi genti egyetemmel, ahol a miénkhez hasonlóképpen assziriológiai és hebraisztikai tanszék működik, hogy az új nyugat-európai oktatási program, a Tempus-program keretében köl­csönösen fogadjunk és küldjünk diákokat és tanárokat egymáshoz. Diákjaink egyébként eddig csak szórványosan vettek részt külföldi tanulmányokon, de most talán ki tudunk építeni egy rendszeres együtt­működést a jeruzsálemi Héber Egye­temmel is. Egy-egy diákunk már volt ott nyelvtanfolyamon különbö­ző szervek segítségével. Az idén vi­szont tandíjmentesen vesz részt ilye­nen egy tanárunk és diákunk. Lin­der professzorral, az ottani bölcsészkari dékánnal – aki a római kori zsidó történelmet kutatja – sikerült megállapodni abban, hogy diákja­inknak elengedik az ösztöndíjat, s így e tanévben már egy-egy sze­meszterre ott hallgathatnak. Itt jegy­zem meg érdekességként, hogy a bécsi egyetem egyik judaisztika sza­kos hallgatónője kutatásai alapján a pesti Rombach zsinagóga történe­téről írta a disszertációját. Éppen most foglalkozunk a munka mutá­ciós – német és magyar nyelvű – kiadásának előkészületeivel. Kuta­tócsoportunk tagjai adják hozzá a Rombach hitközség történetére vonatkozó adatokat. Ezzel is jelezni kívánjuk, hogy nem elszigetelten, hanem nemzetközi együttműködés­ben szeretnénk dolgozni.
Egyébként a kifüggesztett órarend tanári kara is ezt jelzi.

– Az első pillanattól fogva úgy gondoltam, hogy külső és külföldi tanárokra is szükség van. E tekin­tetben két ambícióm volt. Az egyik az, hogy a magyar rabbikar s a templomok, zsinagógák köré csopor­tosuló értelmiség azon tagjai számá­ra, akiknek egyetemi gyakorlata, felkészültsége van, lehetőséget te­remtsek arra, amire a magyar tör­ténelemben sohasem volt lehetőség: tanári működést fejthessenek ki az egyetem keretei között. A másik pe­dig: szeretném legalább jelképesen jelezni azt, hogy itt vallástól és fe­lekezetiül függetlenül helye van minden héber nyelvű és zsidó vo­natkozású egyetemi tanulmánynak, és otthona azoknak, akiket e tár­gyak szeretete összehoz. Megtisztel­tetés számunkra, hogy a kezdet kez­detétől tanított itt Schweitzer Jó­zsef, Schőner Alfréd, Singer Ödön, Berger István a rabbiság köréből, s ugyanígy a református teológia és a katolikus akadémia kitűnő hebraista tanárai. Pákozdi László professzor egészségi állapota miatt sajnos nem taníthat, de vele is szoros az együtt­működésünk.

Schweitzer József most lett címzetes egyetemi tanár.

– Nagy esemény. Előzőleg csak két ízben fordult elő egyetemünk történetében. Az első világháború előtt Büchler Adolf kapta meg ezt a címet, valamint – halála előtt pár hónappal – Scheiber Sándor.

Az óratervben feltűnt, s az utóbbi évtizedek világirodalmi szenzációi folytán bizonyára kü­lönlegesség a jiddis stúdium.

– A jiddisben haszonélvezői va­gyunk annak, hogy egy nagyszerű nyelvész, Nádasdy Ádám lelkes híve e gyönyörű nyelvnek. A judaisztika programjától függetlenül évek óta foglalkozik ennek oktatásával. Pró­báltunk segíteni diákjainak abban is, hogy eljussanak az oxfordi egye­tem zsidó központjának világhírű jiddis tanfolyamaira. Az egyik diá­kunk pedig Amerikában az Amherst College páratlan jiddis könyvtárá­nak rendezésében működhetett köz­re nyári gyakorlatképpen. Megsze­reztük és a közeljövőben kiadjuk a jiddis magyarországi nagy öregjé­nek, Bihari József egri főiskolai ta­nárnak a nyelvtanát. Már tanárstá­tusban levő két, jiddist tanuló hall­gatónk az idén segítségünkkel Kár­pátalján, az ottani jiddisül beszélők körében nyelvi hagyományokat gyűj­tött, nyelvtani tanulmányokat foly­tatott. Lelkes kör érdeklődik a jid­dis iránt. Ennek azért is örülök, mert a magyarországi jiddis dialek­tus, amely már-már holt nyelvjá­rássá vált, különleges helyet foglal el a jiddis nyelvterületen, s érde­mes, hogy egy kis injekciót kapva életben maradjon.

-Több ízben is érintettük a kutatásokat. A tanszék és a kuta­tócsoport nyilván együtt dolgozik, mégis, mi a kutatócsoport prog­ramja?

– Amikor megalakult, három fel­adatot jelölt meg. Az egyik – mint említettem – a héber és zsidó tanulmányok bevezetése az egyete­men, Ez megtörtént. A másik bizo­nyos kutatási feladatok elvégzése volt, a harmadik az ismeretterjesz­tés. Mármost, ami a kutatást illeti, nekünk egyetlen főállású kutatónk sincs. Kutatómunkánk voltaképpen a kutatási infrastruktúra megterem­tésére irányul. Ilyen (munka az, amelyet egyik munkatársunk, Ha­raszti György most készített el több mint két évet fordítva rá s együttműködve a megfelelő jeruzsálemi levéltárral. Ez a magyar levéltárak zsidó vonatkozású gyűjteményeinek repertóriuma, több mint 500 oldalas kézirat, 15-18 ezer tétellel. Ez a zsidó levéltári fondjegyzék a közel­jövőben megjelenik. A kutatást foly­tatva előkészületben van a második kötet, amely az egykor Magyaror­szághoz tartozó külföldi levéltárak egy részéből gyűjti össze a zsidó vo­natkozású anyagok jegyzékét, neve­zetesen most Ausztriából és Szlová­kiából. Voltaképpen Scheiber Sán­dor több évtizedes törekvését támo­gatja, hiszen e feltérképezés révén folytatódhat a magyar zsidó ok­mánytár létrehozása. Reméljük, hogy a zsidó múzeum csodálatos levéltári anyagára is kiterjeszthetjük a mun­kát. Az első kis lépéseket sikerült megtenni Benesovszki Ilona szíves engedélyével és egy izraeli szak­levéltárosnak, Miron Eszternek a segítségével… Itt van az asztalo­mon Gazda Anikónak a könyve a magyarországi zsinagógák és hitköz­ségek történetéről. Ez a Műszaki Könyvkiadónál már megjelent szép és fontos kötetet egészíti ki, a kuta­tás számára megmentve kétezer hit­község statisztikai adatait, több mint száz zsinagóga építészeti dokumen­tációit. Foglalkozunk a zsinagóga­feliratok kiadásának tervével is, va­lamint azzal – mintegy Scheiber könyvének folytatásaként -, hogy a sírfeliratok ugyancsak könyvben megörökítve fennmaradjanak. Mind­emellett két nagy folyóiratnak, az Egyenlőségnek és a Múlt és Jövőnek a repertóriumát is készítjük, továb­bá könyvsorozaton dolgozunk, amelynek számos kötete előrehala­dott stádiumban van már. Folytathatnám, de hadd térjek át a széle­sebb körű tudományos ismeretter­jesztésre. Magam is meglepődtem, amikor a Memorial Fondationnek tartalmi időrendbe szedtem az el­múlt három évben hazai és külföldi előadók közreműködésével, jobbára itt az egyetemen tartott, jelentős közönséget vonzó nyilvános előadá­sok jegyzékét. A mintegy negyven előadás tulajdonképpen egy zsidó szabadegyetem volt.

A tanszék új oldaláról beszél­gettünk, de befejezésül egészítsük ki a képet a régi, nehezebben megközelíthető tudományterület­tel is.

– Én az egyetemre tanársegéd­ként is mint az ókori keleti történe­lem tanára kaptam kinevezést, s mind a mai napig és a jövőben is rendkívül fontosnak tartom, hogy az orientalisták a keleti történelem megfelelő periódusainak előadásával részt vegyenek a történelem szakos hallgatók képzésében. Hiszen még­is csak azok ismerik jobban a keleti országok történelmét, akik a nyel­vükben otthonosak. Továbbá ugyan­csak fontosnak tartom, hogy a nyelv­szakos hallgatók szűk körén kívül legyen egy szélesebb bázis, amely­ben érdeklődést, tanulni vágyást ébreszthetünk. A tanári munka megté­rülési periódusa egyébként – külö­nösen ezen a területen – hosszú. Ugyebár elsőéveseket tanítok törté­nelem szakon. Amíg végeznek, négy év eltelik még. További öt év, ami­re felépítik saját személyiségüket. Mondhatni, tíz-tizenöt év a megtérü­lés. De ebben a tekintetben nem panaszkodhatom. Mezopotámia már benne van a köztudatban, a tanulta­kat diákjaim továbbítják önállóan. Ami pedig az egyetemi oktatást il­leti, egységes egésznek tekintem a tanszéket. Vannak területek, ahol az assziriológia húz hasznot abból, hogy összekapcsolódott a hebraisztikával, és vannak területek, ahol a hebraisztikának kamatozik, hogy az assziriológiával van társítva. Számomra, aki úgyszólván egyszerre kezdtem el hébert, az akkádot és a sumert tanulni az egyetemen, nemcsak hogy konfliktus nincs, de még elválasztá­si lehetőség sincs közöttük. Az ék­írásos stúdiumoknak az egyetemi és tudományos folytatását rendkívül fontosnak tartom a zsidó tudomá­nyok szempontjából is és tőlük füg­getlenül is. Ebben a tekintetben jó­zanul úgy gondolom, hogy az ará­nyok természetesen különböznek. Mit mondjak? A hebraisztika sza­kon az említett 25-30 állandó diá­kunk van, az ékírásos szakon ebben a pillanatban két tudományos továbbképzési ösztöndíjas, és most fo­gunk újra kezdőkkel foglalkozni. Ez a természetes arány.

Németh Ferenc

Címkék:1990-11

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Katolikus-zsidó nyilatkozat a kelet-európai antiszemitizmusról

Az alábbi rövid írást a Sipos Z. Tibor boppardi református lelkész szerkeszté­sében az NSZK-ban megjelenő Reformá­tus Info c. időszaki kiadvány...

A Krisztushívő és a zsidókérdés

AZ ANTISZEMITIZMUSRA, a zsi­dósággal szembeni elutasító maga­tartásra sokféle magyarázat van. A történeti, gazdasági, szociológiai, pszichológiai stb. magyarázatok azonban nem elégítik...

Close