Szombat előfizetés 2017

Ortodoxia: hamvába holt reform

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Gadó János / 2007. június A Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség éves közgyűlésén az elnök és a vezetőség – az alapszabállyal ellentétesen – 2 évre meghosszabbította saját mandátumát. Egy évi többszázmilliós költségvetéssel működő felekezet vezetőségét nem megválasztani, hanem mandátumát soron kívül meghosszabbítani, már önmagában is aggályos – mutattak rá a tagok közül többen.

  A Kazinczy utcai ortodox zsinagóga  
  Kazinczy utcai zsinagóga  

A közgyűlésen jelen lévő Deblinger Eduárd (azóta lemondott) alelnök – az elnöknek címzett és minden választmányi tagnak elküldött – levelében egyebek közt az alábbiakat írta:

Mivel a választások a Hitközség életének egyik legfontosabb eseménye és a Közgyűlés egyik legfontosabb funkciója, ezért ezt nem „Egyéb” napirendi pontként kell lebonyolítani. A választás tényét a meghívóban külön… napirendi pontként kellett volna feltüntetni, hogy a tagság ennek tudatában menjen a Közgyűlésre…

Felháborítónak tartom nemcsak a szabálytalanságot magát, hanem annak lefolyását is.

A Közgyűlés legelején a tagsággal megszavaztatják a napirendi pontokat, benne az „Egyéb” napirendi pontot, mint utolsót. Majd az „Egyéb” napirendi ponthoz érve, felvetik az egész Elöljáróság és Választmány mandátumának további 2 évre történő meghosszabbítását. Az alapszabályra vonatkozó félrevezető tájékoztatás után mindez meg is történik, „természetesen” nyílt szavazással, ugyancsak az „Egyéb” napirendi pont alatt, az utolsó percekben. (kiemelés az eredetiben – G. J.)

A jelen lévők elmondása szerint az inkriminált jelenet a következőképpen zajlott: a sokéves megszokott rutin szerint csordogáló közgyűlés „Egyéb” pontjaihoz érve Herczog László elnök azt kérte a jelenlévőktől, hogy válasszák meg vezetőségi tagnak Róna Imrét – a formaságoktól eltekintve, nyílt szavazással. Ez megtörtént. Ezután az egyik jelenlévő (alighanem beavatott) valami olyasmit kérdezett: lehetséges-e hasonlóképpen meghosszabbítani az egész vezetőség mandátumát. A vezetőség többsége ezt nem ellenezte, az ilyen fordulatra fel nem készült, be nem avatott tagoktól pedig annyi tellett, hogy fölvessék: vajon az alapszabály ezt megengedi? Ekkor a közgyűlésen jelen lévő dr. Feldmájer Péter (a Mazsihisz elnöke), megnyugtatta az érdeklődőket: igen, ez lehetséges. (Ezt nevezte levelében Deblinger „félrevezető tájékoztatásnak”.) Ezek után a szavazási procedúrát – az alapszabályban előírt titkos szavazást mellőzve – gyorsan megejtették, s az elnökség további két évre nyeregben érezhette magát.

Herczog László szerint ő valóban Róna Imre megválasztása okán kért felmentést a közgyűléstől a titkos szavazás kötelezettsége alól – noha nem mondta meg, hogy ennek érvénye mire terjed ki. Ezután ­ folytatta – az egyik választmány tag azt kérdezte, „tekintettel arra, hogy a két és fél év, amit eltöltöttem, nyilván nem elegendő az eredmény produkálására, csak a bevezetésekre, ez gyakorlatilag a két év meghosszabbítást teszi indokolttá. Itt a lajstromos szavazás alól való fölmentésre a vezetőséget kértem… Feldmájer Péter, aki választmányi tag nálunk, szintén értelmezte az alapszabályt és mondta, hogy ez lehetséges.” A szabálytalanság miatt tiltakozóknak ezt üzente: „A hozzászólásra mindenkinek adott volt a lehetősége.” Arra a felvetésre, hogy az alapszabály mindezzel együtt sem teszi lehetővé a vezetőség mandátumának választások nélküli meghosszabbítását, az elnök ezt válaszolta: „Én nem félek egy választástól. Én garantáltan bízom benne, hogy engem az eltelt idők eredményei okán megszavaznának újra. Egész egyszerűen egy ilyen ellenzék belépett a hitközségbe, aki felforgatja a belső életet, aki mindenáron a másiknak a halálát akarja.”

A közgyűlés után szétküldött tiltakozó levelének végén Deblinger Eduárd alelnök bejelentette: lemond tisztségéről, s az ekképp a megválasztott vezetőséget nem tekinti legitimnek.

Ő az egyetlen, aki ebbéli véleményét nyíltan vállalta. A szabálytalan eljárást kifogásoló többi tag a csendes morgolódást választotta; nem kívántak névvel nyilatkozni e sorok írójának, mondván: lehetetlenné válna helyzetük a közösségben, ha a nyílt szembenállás útjára lépnének. Herczog László elnök indokolatlannak tartja az ilyen félelmeket, hiszen, mint mondta, ő még senkivel szemben nem alkalmazott retorziót.

Előzmények

Az elnök feltehetőleg Deblinger alelnök és hívei ellenében kívánta helyzetét ekképp megszilárdítani. Utóbbi még Herczog László hosszabb betegsége idején vette át az ügyek intézését (az elnök írásos felhatalmazásával), s egész más stílusban látta el a menedzsmentet. A Hanna étteremben az anakronisztikussá vált (hitközségi dolgozók számára fenntartott) kedvezmények helyett új árszabást vezetett be, s egy háromfős bizottság tagjaként új alapszabályt is kidolgozott. (Ezt is az elnökkel egyetértésben.)

Ám az elnöknek már a magasabb árak miatti morgolódás is kínos volt, az új alapszabály pedig végképp nem volt ínyére. Ez ugyanis az eddig gyakorlattal szakítva választott elnököt és az elnöknek felelős, fizetett ügyvezető igazgatót állított volna az ortodoxia élére. Ezzel a jelentős fizetésben részesülő elnököt hirtelen a munkanélküliség réme fenyegette. Ám ha ez nem is következett volna be, a veszteség elkerülhetetlen lett volna számára, mert kettévált volna a jelenleg egybefonódó reprezentatív és végrehajtói hatalom. – Az ortodoxiánál 1945 óta fizetett elnök és főtitkár a hagyomány – közölte Herczog László, hozzátéve, hogy 1945 előtt a mágnás óbudai Freudiger Fülöp valóban társadalmi munkában látta el elnöki feladatát – de akkor az volt a helyzet, hogy „az elnök mindenek felett, az alelnök pedig távollétében helyettesíti”.

Gazdálkodás

A „ki áll a hitközség élén?” valóban húsbavágó problémáján túl a gazdálkodás volt a másik vitatott téma elnök és (lemondott) alelnök között. Az ortodoxia – a Mazsihiszen keresztül – évi 100-120 milliós állami apanázsban részesül, ám éves kiadásai meghaladják a 400 milliót, melyből a legnagyobb tétel az évi 180 milliós költségvetésű iskola. (Ebből – az állami normatíva bevételezése után 120 millió terheli a közösséget.) Az éves költségvetési hiány átlag 40-50 millió forint. Az elmúlt két évben ezt két maradék ingatlan eladásából fedezte a közösség, de itt a lehetőségek kimerültek. A „békétlenek” felhánytorgatják, hogy az ingatlanok eladására egyértelmű felhatalmazás nélkül került sor. Az elnök – és Flohr Ferenc gazdasági vezető – szerint a választmányi ülésről készült hangfelvételen világosan hallható, amint a testület két nemleges és egy tartózkodó szavazattal jóváhagyja az eladást. A „békétlenek” szerint viszont a hangfelvételről mindez nem derül ki egyértelműen.

A lemondott alelnök levelében a gazdálkodás terén koncepciótlansággal, a jövő felélésével vádolja az elnököt: nem elég, hogy minden hitközségi tevékenység (étterem, kóser élelmiszerek forgalmazása, mikve, stb.) veszteséges – még elképzelés sincs ezek szanálására. Mindennek következménye – írja Deblinger – 400 millió forintos veszteség az elmúlt két és fél évben. „Fogalmam sincs, miről beszél” – válaszolja erre az elnök, aki szerint hivatali ideje alatt csak a fent említett két ingatlan szerepel a veszteséglistán.

Deblinger úgy véli, már régen lépni kellett volna az iskola ügyében is: a nagy költségeket felemésztő épületben jelenleg kevesebb, mint száz gyerek tanul a tizenkét évfolyamon, s idén nem indult első osztály. (Nota bene: az ortodoxia képviselői néhány éve értesültek róla, hogy az épület a BZSH tulajdona. Addig úgy tudták, hogy a fővárosé, amelytől 99 évre használatba kapták. Mindez kissé a keszthelyi vagy a kecskeméti hitközségi vezetők történetére emlékeztet, akik véletlenül tudták meg, hogy ingatlanjaik immár a Mazsihisz tulajdonában vannak.) Fölmerült, hogy a növendékeket az ortodoxia Dob utcai épületébe költöztetnék, ám ez – Herczog szerint – még „nagyon távlati terv”, aminek nincs anyagi fedezete. Az iskolát időről időre a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány segíti ki szorult helyzetéből: két éve húszmillió forintot szavazott meg a kuratórium, s Herczog László most is innen reménykedik hathatós támogatásban. Elmondása szerint azonban számos New York-i útja során sikerült a következő tanévre az iskola működési költségének felét előteremtenie. (Ez a pénz még csak ígéret – mondják erre a békétlenek.)

Tenni vagy nem tenni

Az elnök nem értékeli különösebben, hogy az ő sokhónapos betegsége alatt Deblinger Eduárd fizetés nélkül látta el munkakörét, s minden lépésében kivetnivalót talál. A Hanna étterem új árszabásának elkészítése szerinte „összesen kétórai munka volt”; az új alapszabályt szerinte Deblinger nem a háromfős bizottság keretében készítette el, így ez nem szabályos; mikor Pészach előtt az alelnök élőállat felvásárlásával segített az akadozó húsellátáson, túllépte a hatáskörét; az Alma utcai szeretetotthon felújítására tett javaslatai „komolytalanok voltak”; mikor (saját költségén) a multimilliomos Albert Reichmannhoz utazott Floridába az iskola ügyében, nem sikerült pénzt szereznie. (Nota bene: ezt az utat, hasonló eredménnyel, Herczog László is megtette.) Az alelnök működése idején Herczog szerint „az égadta világon semmi nem történt”.

Deblinger szerint a rendelkezésére álló rövid idő alatt ennél több változást nem tudott kezdeményezni – főleg az újítások iránt nem túl lelkes munkatársakkal a háttérben. Az elnöknek az ő lépései nem tetszettek, azokat nem támogatta, vagy épp gátolta, de a problémák megoldására nem tett javaslatot – gyakorlatilag struccpolitikát folytatott. A konfliktus ma már inkább múlt idejűnek mondható. A konfliktust vállaló alelnök lemondott, a vele rokonszenvezők nem állnak ki nyíltan, így Herczog Lászlónak nincs ellenzéke.

*

Az ortodoxia gondjai a Mazsihiszéhez hasonlatosak, csak még súlyosabbak. Az ortodox életvitelt gyakorlatilag lehetetlenné tevő Kádár korszak harminc éve szétzilálta a közösséget. A csekély taglétszám (2005-ben 267 fő ajánlotta fel adója egy százalékát) egyfelől, valamint az államtól befolyó jelentős apanázs (évi százmillió fölött) és a hajdani magyar ortodoxia nyugaton máig élő dicsfénye komoly hatalmat biztosít az elnöknek. Nem létezik a hatalmat korlátozó adófizetői öntudat. A hatalomgyakorlás finomodott, de alapjaiban nem sokat változott azóta, hogy a Kádár rendszerben szocializálódott, s elnöki posztjához haláláig ragaszkodó Fixler Hermann helyett Herczog László vette át az irányítást. Utóbbi maga is húsz éven át a főtitkári tiszt birtokosa volt elődje idején.

Gadó János

Címkék:2007-06, 2007-09

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Háború utáni borzalmak a náci levéltárból

2007. június 3. Több mint fél évszázados diplomáciai kűzdelmet követően elérhetővé tették a 17,5 millió egykori kényszermunkás iratait őrző Bad...

Palesztin „becsületgyilkosságok”

2007. június 3. A Ma'an nevű, nők jogait védő palesztin NGO jelentést tett közzé az úgynevezett „becsületgyilkosságokról”. A hagyományos iszlám...

Close