Őrségváltás a berlini zsidóság élén

A II. világháború után első íz­ben fordult elő, hogy a berli­ni zsidó Közösség parlament­je háború után született igaz­gatót választott a 46 éves Andreas Nechama személyében. A 76 éves, most visszavonuló Jerzy Kanal utódjától a legnagyobb németországi zsidó közös­ség megújhodását várják az érdekeltek. A visszavonuló igazgató ingatlanüzletek­kel foglalkozott, amely komoly vagyont és sokak szerint kétes hírnevet eredmé­nyezett számára. Andreas Nechama a közösség európai hírű kántorának fia, történész, a városban működő „A terror földrajza” elnevezésű alapítvány vezető­je, amely a Gestapo rémtetteiről szóló állandó kiállítást tartja fent. Tíz évvel ez­előtt Nechama kezdeményezésére in­dultak be a városban az azóta évenként ismétlődő „Zsidó kulturális napok”. Ko­molyabb hírnevet akkor szerzett magának, mikor „A zsidó élet mintái” címmel rendezett országos figyelmet keltő kiál­lítást közössége történetéről.

Legfontosabb feladatának az új igazga­tó a bevándorolt ex-szovjet zsidóság in­tegrációjának előmozdítását tekinti. A nagytekintélyű Frankfurter Allgemeine Ze­itungnak adott legutóbbi nyilatkozatában arról beszélt, milyen fontos az újonnan érkezetteket a közösségi munkába bevonni – hiszen véleményük, szükséglete­ik csak így ismerhetők meg. Az új válasz­tásokat megelőző kampány során több­ször is elhangzott a vád az előző vezetés­sel szemben: nem tett semmit annak ér­dekében, hogy az orosz zsidókat bevonja a közösségbe. Ez a réteg ma már a város zsidóságának több mint a felét adja – no­ha a közösség újonnan választott parla­mentjébe egyetlen képviselőt sem tudott küldeni. (A berlini fal leomlása óta mint­egy 30 ezer zsidó vándorolt Németországba a Szovjetunió utódállamaiból. Közü­lük sokan csak azért tartották fontosnak zsidóságukat, mert ily módon könnyeb­ben kaptak bevándorlási engedélyt a nyu­gati jóléttel kecsegtető országba. Letele­pedésük után már korántsem ragaszkod­nak annyira a zsidó közösséghez.)

Mielőtt a távlati tervek felé fordíthatná tekintetét, az új igazgatónak le kell csitítania a személyes torzsalkodásokat, bot­rányokat és vissza kell állítania a berlini zsidók képviseletének hitelét, amelyet a német sajtó cikkei erősen megtépáztak. Az előző igazgatótanács határozottan visszautasította a sajtó vádjait, amely közösségi pénzekkel való visszaéléssel és kétes ingatlanügyekkel gyanúsította meg a parlament egyes tagjait és azok egynémely hozzátartozóit. Az érintettek mindenesetre az új választásokon már nem indultak.

Az 1945 után Németországban ma­radt vagy ott letelepedett zsidók egy ré­sze ingatlanügyeken gazdagodott meg. (A 60-as évek újbaloldali mozgalmaiban alkalmanként felbukkanó antiszemita érvelés erre a jelenségre is hivatkozott.) E jómódú vállalkozók közül többen magas posztra jutottak a hitközségben. Így történt a most lemondott berlini igazga­tó, Jerzy Kanal avagy a németországi zsi­dóság első embere, Ignatz Bubis eseté­ben. Utóbbi a jeles publicista Peter Sichrovskyval kívánta életrajzát meg­íratni, de a Sichrovsky által festett kép – nem utolsó sorban az ingatlanügyek mi­att – olyan pöttyösre sikeredett, hogy Bu­bis nem engedélyezte a könyv kiadását.

A sajtóban elhangzott állítások aláás­ták a korábbi igazgatótanács hitelét, en­nek következtében alaposan megnehe­zült a közösség ügyeinek intézése. Az új tanács feladata lesz a holtpontról elmoz­dulni. Nechama megválasztását üdvö­zölte Micha Gutmann, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának korábbi el­nöke is: „Ő olyan ember, aki képes lesz a közösség ügyeit végre ismét normális mederbe terelni.”

Kérdés, hogy a pénzügyekben igen já­ratos korábbi vezetés lemondásával a tör­ténész Nechama mit kezd majd a hirtelen nyakába szakadó anyagi gondokkal. A szintén pénzhiánnyal küszködő Berlin vá­ros tanácsa ugyanis számos zsidó közös­ségi program támogatását megszüntette, így például szeptembertől nem ad többé pénzt a közösség népszerű felnőttoktatá­si programjaira, amelyeket a nem zsidók köreiből is sokan látogattak.

Miután ezekkel a feladatokkal végzett, az új igazgató nekiláthat a közössége és a város viszonyát érintő kérdések meg­oldásának, Ezek közt az első a jövő év­ben Berlin városa által megnyitandó zsi­dó múzeum ügye. A múzeum igazgató­ját már kinevezték az izraeli Amnon Barzel személyében, a városi tanács azonban bánja döntését, mert Barzel a kortárs zsidóság életére kívánja helyezni a hangsúlyt, míg a városatyák a helyi kö­zösség múltját kívánják viszontlátni.

* Lásd: Péter és a farkasok. Szombat, 1997. ja­nuár, 19. oldal.