Szombat előfizetés 2017

Optimisták – Körkép a francia zsidókról

Írta: Archívum - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

2002-ben Erik H. Cohen professzor vezetésével széles körű szociológiai felmérést végeztek a francia zsidóságról, amelynek eredményeit elsőként a L’Arche című francia zsidó folyóirat 2002. decemberi száma közölte. Az alábbiakban összefoglaljuk a tanulmány fontosabb megállapításait.

Zsidó vagy izraelita?

Miként definiálná magát: zsidó vagy izraelita?” hangzott az egyik első kér­dés. A megkérdezett 577 férfi és 555 nő 67 százaléka a „zsidó” meghatáro­zást választotta. Mindössze 5 százalé­kuk tartotta magát „izraelitának”, míg 28 százalékuk mindkettőt megfelelő­nek vélte. Két korábbi (1976-ban illetve 1988-ban) végzett felmérés még jóval több izraelitát és kevesebb zsidót talált a kérdezettek között. A két szó mögött két világ húzódik meg. Az „izraelita” de­finíció a XIX. századi emancipáció kor­szakának terméke, amely a zsidóságot felekezetnek tekintette, népi/nemzeti mivoltáról nem volt hajlandó tudomást venni, és az állampolgári hűséget min­den más lojalitásnál előbbre valónak te­kintette. Ma, amikor a francia zsidók százezres tömegben, izraeli zászlókat lobogtatva tüntetnek Párizsban a zsidó állam mellett, a szemérmes „izraelita” szó – mindazzal együtt, amit takart – nyilvánvalóan anakronisztikussá vált.

Hagyományőrzés

A vallásgyakorlást firtató kérdésre a válaszolók fele (51 százalék) nevezte magát „hagyományőrzőnek” (traditionalist), ami annyit jelent, hogy a hagyo­mány bizonyos elemeit tartják, de ko­rántsem ortodox módon (amely utóbbi mellett a válaszolók 5 százaléka tett hitet). A 15 százalék „liberális” még keve­sebbet tart a vallási szokásokból, 29 százalék pedig a „nem vallásgyakorló” definíciót választotta. A francia zsidók 71 százaléka tehát valamennyit tart a hagyományokból.

Askenázok – szefárdok

E hagyománytisztelet minden bizon­nyal erősen korrelál az észak-afrikai or­szágokból bevándorolt, erősen hagyo­mányőrző szefárd zsidók jelenlétével: ma már a francia zsidók 70 százaléka a szefárdok közül kerül ki.

A nagy bevándorlásra 1955-1965 között került sor, amikor a francia gyar­mati sorból függetlenné váló Magreb országokból (Algéria, Marokkó és Tuné­zia) a gyarmatosítókkal együtt a sok évszázada ott élő zsidók túlnyomó ré­sze is elmenekült, akiknek többsége ekkor Franciaország vagy Izrael felé vette útját.

A szefárdok aránya a francia zsidósá­gon belül folyamatosan nő: ezelőtt ti­zenöt évvel még csak 50 százalékot képviseltek a 34 százalék askenáz (ke­let-európai eredetű) zsidóval szemben (a maradék 16 százalék „vegyes házas­ságból” származónak mondta magát). A jelenség magyarázata szintén a szefár­dok erősebb hagyománytiszteletében keresendő, melynek integráns része a gyerek- és családközpontú felfogás.

Optimizmus

A francia zsidó családok fele ma két vagy három gyereket nevel, de 12 szá­zalékuk 4 vagy annál is több gyerekkel büszkélkedhet, ami meghaladja a fran­cia átlagot. Ha beszámítjuk a minta 23 százalékára rúgó gyermektelen csalá­dokat is, az átlagos gyerekszám csalá­donként 1,89. A magyarországi zsidók­nál ugyanez a szám 1,2. A következő táblázat jól szemlélteti a különbsége­ket:*

A hagyományos, családközpontú fel­fogás mellett minden bizonnyal szere­pet játszik a gyerekvállalási kedv fenn­tartásában az optimizmusra okot adó franciaországi légkör is: a bevándorló szefárd zsidók elmúlt negyvenöt éve olyan sikertörténet, amely vetekszik az askenázok száz évvel korábbi legendás társadalmi sikereivel.

A megkérdezettek 90 százaléka „bol­dog” egy kérdés tanúsága szerint, és 89 százalékuk „elégedett az életével”. A zsidók önbizalmára utal az a tény, hogy a „Miként szeretne újjászületni?” kér­désre válaszolva 80 százalékuk a „zsi­dóként” alternatívát választotta, méghozzá 42 százalékuk a diaszpórában és 38 százalékuk Izraelben. 19 százalé­kuk számára nem fontos, hol és mi­ként, s csupán egy százalékuk hangsú­lyozta, hogy nem zsidóként szeretné újból meglátni a napvilágot.

Politika

Mindemellett a nyugtalanság is jelen van a francia zsidók életében – ennek okairól a következő táblázat ad szá­mot:

Világosan látható, hogy a kérdezet­teket leginkább aggasztó négy dolog politikai természetű, és egyértelműen összefügg az elmúlt két évben egyre súlyosbodó izraeli-palesztin konflik­tussal, amely átcsapott Franciaország­ba is. Ezek a közösséget kívülről, erő­szakkal fenyegető veszélyek, s csak ezek után következnek azok a vesze­delmek, amelyek a közösség belső összetartását teszik próbára, mint az AIDS, a kábítószerek vagy a vegyes házasság. A kér­dezettek 21 százaléka állította, hogy az elmúlt két évben valamilyen formában szenvedő alanya volt az antiszemitizmusnak.

Ma a nyugati demokráciákban, ahol az antiszemitizmus nem szalonképes, az ilyen indulatok kiélésére a baloldali, kisebbségvédő frazeológiába csoma­golt Izrael-ellenesség ad lehetőséget. Ennek ellenére a francia zsidók többsé­ge a mérsékelt baloldal híve. Politikai orientációjukat az alábbi táblázat mu­tatja:

A táblázat nem szól arról, hogy az elmúlt két év eseményei hatására változott-e a francia zsidók politikai ori­entációja. A baloldali túlsúly jól látha­tó – ez a zsidókra világszerte jellemző -, de a jobboldal híveinek száma sem elhanyagolható, hiszen Franciaország­ban a jobboldal egyértelműen elhatá­rolódik a szélsőjobbtól. A két szélső­ség egyáltalán nem népszerű a zsidók körében: sem az idegenellenes Le Pen Nemzeti Frontja, sem a (kommu­nista párt lehanyatlásával felvirágzó, vadul anticionista) trockista pártok nem számíthatnak rokonszenvükre. E téren világosan különböznek a francia átlagtól: a legutóbbi elnökválasztáson ugyanis Le Pen 18 százalékkal a máso­dik helyen végzett, míg a négy szélső- baloldali párt jelöltjei együttesen tíz százalékot gyűjtöttek be.

Értékek

A francia zsidók társadalmi előme­netele, gazdagodása egyáltalán nem szorította ki a hagyományos értéke­ket. A következő táblázat azt mutat­ja, mit tartanak fontosnak életükben a kérdezettek. (A megadott fogalma­kat 1 és 3 között pontozhatták, attól függően, hogy „kevéssé fontosnak”, „fontosnak”, vagy „nagyon fontosnak” vélték.)

A két legfontosabb érték a családról szól, amint azt a hagyományos felfo­gás megkívánja. Az utána következő két szempont (tanulás, önmegvalósí­tás) viszont az individualizmus világá­ba vezet. A „mások segítése” közössé­gi érték, az „élet élvezete” és az „azt csinálni, ami tetszik” viszont a legegy­értelműbb individualizmus. A „hasz­nálni a társadalomnak” ismét közössé­gi érték. A közösségi és individuális ér­tékek ily látványos keveredése aligha­nem arról szól, hogy a francia zsidók egyidejűleg igyekeznek fenntartani kö­zösségi kötődésüket és alkalmazkodni a szélsőséges individualizmusra épülő modern világhoz.

Típusok

Az értékválasztás alapján a vizsgá­latot végzők négy kategóriát alkottak. Az egoizmuson alapuló értékek (sport, külső megjelenés, nyaralás) előnyben részesítőit nevezték „individualistáknak”. Az autonómia (azt csi­nálni, ami tetszik) és a társas kapcso­latok (barátokkal lenni) fontosságát előtérbe helyezők az „univerzalista” csoportba kerültek. A hagyományos, közösségi értékek (szülők tisztelete, istenhit) híveit „tradicionalistának” nevezték, míg az autonómia és a ha­gyomány értékeit ötvözők a „revivalista” elnevezést kapták. (A francia revivalist szó szerint „újjáélesztőt” jelent, s itt elsősorban azokra vonatkozik, akik a modern világból ki nem lépve – a hagyományok útján – igyekeznek vissza a közösségbe.)

A négy típus aránya a teljes mintából:

A vizsgálat szerint az individualisták nagy része negyvenes éveiben járó, Észak-Afrikából bevándorolt szefárd, aki a közösségben született és nevel­kedett, de elhagyta azt, amikor a modern világba cseppent, mert a kettőt nem tudta szintetizálni. Jól beillesz­kedtek a francia társadalomba, de a zsidó közösségnek legfeljebb a pere­mén élnek. Nem őrzik a hagyományo­kat, nem tartják fontosnak, hogy gyere­kük zsidó nevelést kapjon, vagy zsidó házastársat válasszon. Mindezt azon­ban nem valamilyen ideológia alapján teszik – csupán az élet sodorta el őket a közösségtől.

Az univerzalisták központi értéke a szabadság és a társas együttlét. Több­nyire 30-as 40-es éveikben járnak, ma­gasan képzettek, jövedelmük átlag fe­letti. Ők távolodtak el legjobban a zsi­dóságtól: közel felük vegyes házasság­ban él, kétharmaduk nem nyújt zsidó nevelést a gyerekeinek, és 90 százalé­kuk nem bánja, ha gyerekük nem zsi­dó házastársat választ.

A „tradicionalisták” között (mint az várható) az idősebb, alacsonyabb vég­zettségű, a modem világba kevéssé in­tegrálódott emberek vannak jelen átla­gon felül. Jelentős részük Észak-Afrikában született. Számukra fontosak a ha­gyományos értékek: az „istenhit”, a „szülők tisztelete” és a „családalapí­tás”. Sokkal erősebben ragaszkodnak a hagyományokhoz: többségük meg­tartja a kasrut szabályait és a szom­batot.

A „revivalisták” egyszerre élnek a ha­gyomány és a modern kor világában. A négy csoport közül itt a legalacso­nyabb az átlagéletkor: a legnagyobb korcsoport a 29-39 év közöttieké. Meg­lehet, hogy ez az értékrend most van kialakulóban: hagyomány és modern világ korábban inkább taszították egy­mást, szintézis nemigen létezett. Átlag feletti arányban találták magukra jel­lemzőnek a „boldog”, „elégedett” meg­határozást. E csoport tagjai a tradicionalistákhoz hasonlóan tartják a zsidó hagyomány előírásait, viszont kevésbé fontos számukra az istenhit. Központi jelentősége van a zsidóság politikai vo­natkozásainak, mint amilyen Izrael, az alija, illetve az antiszemitizmus és rasszizmus. A revivalisták élnek leg­erősebben a közösségben és annak in­tézményeiben: számukra a legfonto­sabb, hogy gyerekeik zsidó nevelést kapjanak, az ő körükben a leggyako­ribb, hogy barátaik túlnyomó része zsi­dó. Nekik – és a tradicionalistáknak – van a legtöbb rokonuk Izraelben.

A kérdezettek értékválasztását leg­erősebben befolyásoló tényezőnek a szociokulturális háttér (jövedelem, anyagi helyzet, képzettség, kulturális orientáció) bizonyult. Minél magasabb a képzettsége, minél nagyobb a jöve­delme, annál valószínűbb, hogy az egyén az univerzalista értékek felé for­dul és kifelé gravitál a közösségből. A zsidók közismerten erős társadalmi mobilitását ismerve ez azt jelentheti, hogy minél jobban beilleszkednek, mi­nél nagyobb sikereket érnek el, annál inkább eltávolodnak a közösségtől. Ez az európai asszimiláció másfél évszá­zada jól ismert trendje. A közösségért aggódók számára azonban reményt nyújthatnak a „revivalisták”, akik a mo­dem világ értékeit a zsidóságon belül igyekeznek meggyökereztetni, ekképp vonzóvá téve azt az univerzalista érté­kek hívei számára is.

Közösség

A vizsgálat szerint a francia zsidók 72 százaléka részesült valamilyen formális zsidó nevelésben – noha e kategóriába a zsidó iskolától kezdve a talmud tórán át a zsidó ifjúsági mozgalmakig és a nyári tá­borig minden intézményt beszámítottak. A kérdezettek 59 százaléka rendszeresen gyújt sabbati gyertyát és mond kidust, 12 százalékuk időnként. 49 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy tud héberül olvasni, 24 százalékuk beszéli a nyelvet, 21 százalé­kuk pedig írni is tud héberül. A zsidó saj­tót rendszeresen olvassa 23 százalék, al­kalmanként 30 százalék. Ugyanezek az arányok érvényesek a zsidó rádióadók hallgatottságára is. (Ebből Franciaország­ban több is van.) Az internetes zsidó hon­lapokat a kérdezettek 18 százaléka olvas­sa rendszeresen.

A kérdezettek 70 százaléka zsidó há­zastárssal él együtt (a vizsgálatot csak a családfők körében végezték). A vegyes házasság azonban itt is egyre inkább jel­lemző: a 29 év alattiak esetében ez az arány már 40 százalékra emelkedik. A vizsgálat szerint azonban az endogám (csoporton belüli) házasságok stabilab­bak: a válás aránya itt csak 8 százalék, míg az exogám (csoporton kívüli) házas­ságoknál 20 százalék. Ami gyermekeik párválasztását illeti, a kérdezettek 57 százaléka nem szeretné, ha nem zsidó veje vagy menye lenne, noha csak 36 százalék ellenezné ezt nyíltan.

A kérdezettek gyerekeinek 26 száza­léka jár zsidó iskolába – azonban 70 százalék nyilatkozott úgy, hogy ilyen in­tézménybe járatná gyermekét, ha volna ilyen a lakóhelye közelében.

Az imént vizsgált mutatók bármelyikét nézzük is, mindig azt az eredményt kap­juk, hogy a fentebb említett négy cso­portból a „tradicionalisták” és a „reviva­listák” átlag feletti, az „individualisták” és „univerzalisták” pedig átlag alatti mér­tékben kötődnek a közösséghez.

Végül vessünk egy pillantást az alábbi táblázatra, amely – néhány összehason­lítható számadatot kiemelve – a francia és a magyar zsidók közösségi kötődését próbálja egybevetni.

A fenti vizsgálat egy jól beilleszkedett, sikeres, alapvetően optimista francia zsi­dóság képét vetíti elénk. Súlyos kérdés, hogy az elmúlt két év fejleményei, ame­lyeket a hosszú távú trendeket elemző vizsgálat nem mutathatott ki, mennyire változtatják meg ezt a képet. A magrebi arab bevándorlók által elkövetett számta­lan atrocitás, a francia hatóságok habozó magatartása, a mértékadó baloldali fran­cia közvélemény és a francia külpolitika Izrael-ellenes beállítottsága aligha hagyta csorbítatlanul a franciaországi zsidók op­timizmusát. Ennek hosszú távú hatásait azonban csak egy tíz-húsz év múlva el­végzendő vizsgálat mutathatja majd ki.

*A magyarországi zsidókra vonatkozó ada­tok forrása Kovács András vizsgálata: Zsidók és zsidóság a mai Magyarországon. Egy szo­ciológiai kutatás eredményei. Szerkesztette: Kovács András. Kiadta a Szombat, 2002.

Címkék:2003-10

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Keleten a helyzet…

Keleten a helyzet… Meghívást kaptam Kirjat Árbá zsidó tele­pülésre, az izraeli Hebron közelében, 2003 Pészachján. A várost alagút köti össze...

Telepestörténelem

Telepestörténelem „Magam vagyok a polgárháború / egyik felem lövi az utolsónak maradót / a legyőzöttek falainál" - írta az 1950-es...

Close