Szombat előfizetés 2017

Olvasóink írják: – Kertész mellett, a lágerben – Egy elfelejtett kérdés

Írta: Heisler András - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Egy elfelejtett kérdés

Válasz Feldmájer Péter Mazsihisz-alelnök cikkére

A Mazsihisz, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége a rendszervál­tás után alakult meg mint a MIOK, a Ma­gyarországi Izraeliták Országos Képvi­seletének jogutódja. Alapszabálya záró rendelkezésének 100. §-ában található ez a definíció, amelynek a formai ele­meken túl hangsúlyos tartalmi jelenté­se van.

A rendszerváltást követően megala­kult szervezet ezzel a paragrafussal át­vállalt magára minden olyan funkciót, amelyet korábban a magyarországi zsi­dóságot képviselő elődszervezetek gya­koroltak. A deficites költségvetés és sú­lyos pénzügyi adósságok mellett a Ma­zsihisz vállalta az akkor volt magyaror­szági zsidó hitélet egészét, a szociális gondoskodás és ellátás kötelezettsé­gét, a vallásoktatás fejlesztésének bo­nyolult igényét, és egyben az akkori – mind építészetileg, mind a falakon be­lül zajló események tartalmát illetően – áporodott hangulatú intézményeit. A Mazsihisz nehéz örökséggel indult, s ma zsidó reneszánszról hallani.

Különös ezért, ha az elmúlt 12 évben elért eredményeket olyan ember kriti­zálja, aki ennek az időszaknak a két­harmadában a szövetség első számú vezetője volt. Különös, hogy a választá­sok után fél évvel átfogó kritikai elem­zéssel próbálkozik, miközben ebben az elemzésben kevés szerep jut a valóság­nak, ám rengeteg a csúsztatásnak, az igazságtalan sztereotípiáknak. Különös, ha a Mazsihisz alelnöke úgy próbál kí­vülről kritizálni, hogy közben belül van, és ezt az ellentmondást még az sem oldja fel, hogy történetesen a zsidó közéletben más szervezetet is képvisel.

A szövetség strukturális gondjairól mindenki tud. A Mazsihisz minden ép­eszű vezetője vallja, hogy a rendszervál­táskor elévülhetetlen érdemekkel meg­alkotott alapszabály az elmúlt 12 év so­rán megkopott. Mindenki tudja ezt leg­alább 6 éve, hiszen már Feldmájer Pé­ter vezetése, majd Tordai Péter ciklusa alatt az alapszabály megújítására szá­mos sikertelen kísérlet történt. Ennek a feladatnak a felelős végrehajtására a Mazsihisz létrejötte óta először tétetett ígéret, s a Mazsihisz közgyűlésének tag­jai tisztában vannak azzal, hogy ezen ígérettel a megválasztott elnök nem csak erkölcsi felelősséget vállalt magá­ra. Az új alapszabály készül, a vezető­ség dolgozik. A Mazsihisz felépítésére, struktúrájának kialakítására alternatív javaslatok kerülnek megfogalmazásra és megvitatásra. Miközben F. P. cikké­ben a szervezet jelenlegi működésénél a valódi önkéntességet hiányolja, addig a taghitközségek csatlakozásának teljes önkéntessége ellen egyedül ő, azaz F. P. lobbizik – regionális központokba kí­vánva kényszeríteni a jelenleg autonó­miát élvező összes taghitközséget.

Szervezeten belüli véleményformáló csoportok elvi, majd későbbi anyagi megfontolásait kritizálja, nem észrevé­ve azt, hogy minden jól működő szer­vezetnek rendelkeznie kell markánsan jelentkező elvi megfontolásokkal.

A Mazsihiszben már többször felmerült a nem hitközségi szervezetek csatlakozá­sának kérdése. Azt nyílt vitákban a szö­vetség különböző fórumai többszörösen elvetették. Született javaslat a reformkö­zösség csatlakozására is, a közgyűlés hosszas vitát követően elvi megfontolá­sok alapján leszavazta azt. De a lubavicsi mozgalom csatlakozási kérését sem in­doklás nélkül utasította el a Mazsihisz ve­zetősége, mint állítja F. P., hanem a jelen­leg érvényben lévő alapszabály 6. §-a sze­rint, amely kimondja, hogy a szövetség­nek hitközség lehet a tagja, egyesület nem. E három, F. P. által kritizált döntés­nél a szövetség demokratikus vitákat kö­vetően hozta meg érdemi és felelős hatá­rozatát. A demokratikus szavazást köve­tően pedig egy szervezet választott tiszt­ségviselője előtt két út áll: vagy elfogadja a közösségi döntést, vagy nem fogadja el. De ha nem, akkor egyidejűleg lemond vá­lasztott tisztségéről, közösség által ado­mányozott tisztséget viselni és közben a közösség döntéseit sorozatban megkér­dőjelezni – álságos dolog!

A Mazsihisz működési színvonalának emelésére szükség van. Az új alapsza­bály elfogadását követően a belső sza­bályozás korszerűsítése nem megkerül­hető. A szövetség azonban már jelenle­gi működése mellett is bátran vállalhat­ja a magyarországi zsidóság egészének képviseletét. Nem kell ebben a tekintet­ben sem álszentnek, sem félénknek, sem kishitűnek lenni, hiszen más ér­dekvédelmi szervezetek sem tömörítik az összes általuk érintett állampolgárt szervezetükbe. Vegyük példának a Ma­gyar Autóklubot, annak sem minden au­tós a tagja, mégsem kérdőjelezi meg senki az autóstársadalomban érdekkép­viseleti jogát, s a szakszervezetek sem tömörítenék minden munkavállalót szervezetükbe, mégis az összes munkavállaló érdekeit védik. Természetesen a Mazsihisz sem tudja tagjai között mind a százezernek mondott zsidót, de már a jelenlegi, esetenként jogos kritikát ki­váltó tevékenységével is képes vállalni képviseletüket, érdekvédelmüket. A szövetség nem fél, mert nem kell félnie az újonnan alakuló, független erőforrá­sokkal rendelkező zsidó szervezetektől, sem a nyilvános vitáktól. A szövetség ál­tal képviselt értékrendszer vállalható. A Mazsihisz jelenlegi – nem feltétlenül kí­vánatos – hegemóniáját pedig nem kizá­rólag a források feletti rendelkezés, ha­nem alapvetően a szövetség által gya­korolt funkciók biztosítják. Mindazon funkciók, melyeket a Mazsihisz megala­kulásakor egy romokban lévő intéz­ményrendszerrel együtt felvállalt, de ér­dekes módon akkor senki sem irigyelte ezt tőle. Tévedés – különösen a Mazsi­hisz alelnökétől – zsidó politikáról és a zsidóság rendelkezésére álló erőforrá­sokról beszélni a magyarországi zsidó­ság érdekében kifejtendő hitéleti, okta­tási, szociális és egészségügyi feladatok ellátásának megemlítése nélkül.

„Megtehetjük-e, hogy ezen új ténye­zőkből nem vonjuk le a megfelelő követ­keztetéseket a Mazsihisz szervezetére vonatkozóan?” – kérdezi F. P. A válasz egyértelmű: nem tehetjük meg! De az utóbbi hat évben – s ez részben F. P. el­nöksége időszakára esik – sajnos meg­tettük. Nem foglalkoztunk azzal, hogyan alakuljon a Mazsihisz és a taghitközsé­gek viszonya, nem tettük fel érdemben azt a kérdést, ki a szervezet stratégiájá­nak tényleges irányítója: az adminisztrá­ció, avagy a választott társadalmi testüle­tek. De nem merült fel annak kérdése sem, hogy miért a szövetség alkalmazza a rabbikat, s miért nem a taghitközsé­gek. Csoda, hogy F. P. nem veszi észre a fél éve rendszeresen ülésező alapsza­bály-előkészítő bizottság munkáját – mi­közben a bizottságnak F. P. is aktív tagja. E munka során mindezen – a cikkében hiányolt – kérdések már kivétel nélkül felmerültek, ráadásul közülük számosat a szövetség vezetősége meg is válaszolt. Bátorság kellett volna feltenni ezeket a kérdéseket az elmúlt hat évben bármi­kor, de nem volt elnök, aki ennek leve­zénylésére vállalkozott volna. Most is el­szántság kellett ahhoz, hogy olyan ké­nyesnek mondott kérdések kerüljenek tárgyalásra, amelyeket az elmúlt évtized­ben még folyosói suttogásokban sem mertek sokan megfogalmazni. Az elmúlt fél év során megtörtént e mulasztás pót­lása, súlyos hiba volt F. P. részéről a cikk­ben tudatosan hallgatni róla!

Túl sok a tévedés, túl sok a csúsztatás a „Kérdések válasz nélkül” című cikkben ahhoz, hogy a tévedések tendenciózusságához kétség féljen. Pedig a posztválasz­tási küzdelemnek már elmúlt az ideje, újabb választási kampány indítása pedig még korainak tűnik. A Mazsihisznek jelenleg nem erre, hanem nyugodt és kon­cepciózus építkezésre van szüksége. A magyarországi zsidóságot az elmúlt he­tekben is komoly politikai támadások ér­ték. E nehéz környezetben a Mazsihisz bármely vezetőjének – így F. P. alelnöknek is – csak jól átgondolt, felelős kritiká­val szabad élnie, s ennek megvannak a demokratikus helyszínei. S ha bárki, aki a közgyűlés által magas tisztségbe juttatva nem képes azonosulni a közösség által képviselt értékekkel és döntésekkel, an­nak valóban fel kell tennie egy kérdést, amiről sajnos F. P. cikke elfelejtett be­szélni. Ezt az elfeledett kérdést azonban F. P.-nek nem mások felé, hanem önmagának kell feltennie. S a választ is önma­gának kell megadnia, a szükséges kon­zekvenciák egyidejű levonása mellett.

Heisler András

Mazsihisz-elnök

Címkék:2003-12

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Fontos, hogy tudják az igazat

Fontos, hogy tudják az igazat A 2003. novemberi számban megje­lent „Csak másban moshatod meg ar­codat” c. írással kapcsolatban a Haver...

Gyűlöletbeszéd – „A törvény hatékony alkalmazása a gyakorlatban elbukott”

Gyűlöletbeszéd „A törvény hatékony alkalmazása a gyakorlatban elbukott” A kirekesztésre uszító református lelkész bírói felmentése nyomán fellángolt a vita a...

Close