Szombat előfizetés 2017

Olvasóink írják

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Emlék a Hatikváról

Ahogy múlnak az évek, úgy látszik egyre több fájdalmas és szépséges régi emlék teszi változatossá a múló, örömtelen időt.

A minap a Szombat olvasása közben ráakadtam A Remény című szívszorító és nagyon ismerős dalra.

Nagyon rég volt.. Még iskolás se voltam, édesapám szívbetegsége gyógyítása végett Marienbadban töltötte a nyarat a családdal együtt.

Édesapám igen vallásos volt, így hamarosan összebarátkozott Naftali Herzzel, aki azért töltötte idejét a híres és divatos fürdőhelyen, mert fehér és világoskék színű finom papírból szegfűket tervezett, amelynek a szára drótból készült, hogy mikor a kolonádon reggel és kora délután a legtöbben sétálnak, akkor mi gyerekek, ifjú hölgyek és urak fáradhatatlanul áruljuk a „virágot”, és magyarázzuk nagy nehezen minden nyelven, hogy a virág árából mielőbb narancsfát kell ültetni, hogy mihamarabb felépíthessék Ciont. Ha a sétálók megértők és gálánsak voltak, hálából elénekeltük a Hatikvát. Úgy emlékszem, így szólt:

Míg csak egy kebelben zsidó szív dobog,

Es vágyódásunk ismét Cionért égni fog.

Míg csak egy könny csillan népünk bús szemén,

Míg csak egy zsidó sarj ősi sírhoz mén,

Nem-veszett még ősi népem el,

Újjá éled, új reményre kel.

Földem és népem újra él,

Új fényre, új életre kél.

Simon Zsuzsa

Kicsoda Benedek?

Benedek István „professzor”? Talán főorvos! Semmilyen egyetemtől professzori címe-rangja nincs, valaki valamikor elkezdte így nevezni, s úgy látszik, ő nem tiltakozott ez ellen. (Olaszhonban persze kijár a professzore megszólítás egy gimnáziumi tanárnak is, de mi Magyarországon élünk.)

Dr. Figyelő Frigyes

A Szombat válaszol

Több szerzőnknek. Lassan egy éve, hogy új irányt vett a Szombat, nyitottabb látókörrel, szélesebb tematikai kínálattal, kibővült szerzőgárdával igyekezve az olvasói igények mind teljesebb kielégítése felé. Ez alatt az idő alatt, mint minden normális szerkesztőségben, megszaporodtak a kéziratok, hűvös halomban várakoznak a közlésre váró anyagok. Egy-egy lapszám összeállításánál a szerkesztő nem tudja, „bal vagy jobb kezét vágja le”, melyik komolyabb, hosszabb cikket hagyja ki, merthogy – mint mondják – nem gumiból van a lap, terjedelmi korlátok között kell léteznünk. A nyomdai leadások után hatalmas sóhajjal nyugtázzuk: hálisten ez ide „befért”, meg az is. Ám akad mindig, ami kényszerűen kimarad, csúszik tovább egy hónappal, mert pont annyi oldal fér a lapba, amennyi. Kérjük szerzőinket, levélíróinkat, ne sértődjenek meg, ha várakozniuk kell írásaik viszontlátására. Az alkalom, az aktualitás, s a terjedelem egyenrangúan parancsoló szempontjait kell figyelembe vennünk – egyidejűleg.

Minden jóakarónknak. Aki járt már „szerkesztőségünkben”, tapasztalhatta a modern technika vívmányaival való felszereltségünket. Egy darab agyonhasznált, mechanikus írógép jelenti irodai berendezésünket! Akinek tehát módjában áll rendelkezésünkre bocsátani új, vagy jó állapotban lévő használt villanyírógépet, kérjük, ne tétovázzon. Folyóiratunk anyagi körülményei nem engedik a könnyelmű pénzkiadást, sőt mind újabb és újabb támogatási forrásokat kell felderítenünk autonóm létünk megőrzéséért. Ezért ha bárki közvetlen anyagi, vagy dologi támogatásunkra, vagy akár csak erre vonatkozó ötletekkel történő megsegítésünkre lehetőséget lát, kérjük, keresse meg szerkesztőségünket. Köszönjük!

 

Címkék:1992-09

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

1992. júniusi szám

Slomo Tánni: És nem hallatszik Itamár Jáoz-Keszt: Éjjeli kísértés Három vallás Jeruzsáleme (vadász): Töprengés egy régi okmányt olvasva (róbert): Hová...

És nem hallatszik

Megbánunk mindent míg csak ki nem fehérednek csontjaink, a megbánás száraz, akár a por és nem hallatszik a sírásunk, jajgatásunk....

Close