Szombat előfizetés 2017

Olvasóink írják

Írta: dr. Szeszlér Tibor - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Olvasóink írják

Mazsök kurátor lemondása

Az alábbi levelet Szeszlér Tibor bocsájtotta rendelkezésünkre.

Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány társelnökei részére

a Kuratórium Titkársága útján

Tisztelt Társelnök urak, tisztelt Kuratórium

Alulírott dr. Szeszlér Tibor kurátor bejelentem, hogy kuratóriumi tagsá­gomról lemondok. Bár a lemondást in­dokolni nem kell, lemondásomat rövi­den meg kívánom okolni.

A Közalapítvány megalakulása óta tagja vagyok a kuratóriumnak, annak megszü­letése előtti években a létrehozására irá­nyuló hosszas tárgyalásokon részt vettem.

Úgy ítélem meg, hogy azok a célok, amelyek érdekében ebben a munkában önzetlen önkéntesként eddig részt vet­tem, nem valósultak meg. A Közalapít­vány nem olyan elvek szerint működik, amit értékesnek tartok, nem hatékony, nem szolgálja megfelelően az Alapító Okirat szerinti célokat. Pedig a cél vilá­gos: a vészkorszak idején örökös nélkül elhalt zsidó származású személyek va­gyonából a túlélők, azok leszármazol és közösségeik támogatása. A Közalapít­vány eddigi működése során lépést sem tett annak érdekében, hogy a Ma­gyar Állam az induló vagyont kiegészít­se, másfelől viszont az amúgy is mél­tánytalanul csekély juttatás elosztása mögül mindmáig hiányzik a koncepció.

A Kuratórium és a pályázati bizottság ülésein az általam helyesnek vélt értéke­ket igyekeztem képviselni, kritikai észre­vételeimet nyilvánosan megtettem. Az újonnan alakult Kuratórium társelnökei­nél 2001. június 21-én írásban jeleztem, hogy a magyarországi zsidóság e fontos ügyeinek intézésére hivatott szervezet – személyi okokból – szétesőben van. Ugyancsak írásban jeleztem a Kuratóri­um titkárának, később nyilvános ülésen bejelentettem, hogy a pályázati bizottság munkájában felelősen nem vehetek részt, amíg a kuratórium meg nem hatá­rozza a támogatási pályázatok elbírálásá­nak egységes rendjét. Ez az alapvető kér­dés a Közalapítvány napirendjén sincs.

*

Ebben az évben a Kuratórium ülésein már nem vettem részt. Ma már nem bí­zom abban, hogy személyes közremű­ködésemmel a Közalapítvány munkáját az általam helyesnek vélt elvek és célok érdekében befolyásolni tudom. Ennek belátása folytán döntöttem úgy, hogy le­mondok a kuratóriumi tagságról.

A megüresedett kuratóriumi hely betöl­tésére az Alapító Okiratban biztosított jo­gával élve a B’nai B’rith Első Budapesti Kö­zösség az Alapító felé javaslatot fog tenni.

Kérem, hogy döntésemről e bejelen­tésem másolatával tájékoztassák a ku­ratórium tagjait, akiknek köszönöm, hogy a magyarországi zsidóság közös ügyeiben együttműködhettünk.

Tisztelettel:

dr. Szeszlér Tibor kurátor

Budapest, 2002. június 7.

*

A levél feladása óta kétszer maradt el a Mazsök kuratóriumának ülése. A fej­leményekről tájékoztatjuk olvasóinkat, (a szerk.)

Hol épüljön a nyugdíjas­házunk?

Közel egy évtizede beszélünk arról, hogy jó lenne létrehozni egy nyugdíjashá­zat, ahol a zsidó nyugdíjasok megfelelő ellátásban részesülhetnének, és viszony­lag nyugodtan élhetnék le hátralévő évei­ket. Elismerés illeti a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványt, hogy kb. két év­vel ezelőtt kézbe vette az ügyet, és tavaly döntés-előkészítő tanulmányt is készítte­tett, de a beruházáshoz kijelölt hellyel nem tudok egyetérteni. Elképzelésük sze­rint a nyugdíjasház Budapesten, a József­városban, a Mária utca 54. szám alatt nyílna meg annak a háromemeletes régi irodaháznak az átalakításával, amelyet az állam zsidó örökségként adott vissza. Ez a hely szerintem alkalmatlan nyugdíjas­ház létesítésére, a következők miatt:

  1. A Mária utca 54. környékén rend­kívül nagy a gépkocsiforgalom, ennek következtében az utca nagyon zajos és rossz levegőjű. Erre az utcafrontra nyíl­na a lakóegységek egyik része. Másik részük sem kertre nézne (ilyen ugyanis nincs és nem is alakítható ki), hanem egy kisméretű és három oldalán bérhá­zak közé beszorított belső udvarra.

  2. A lakóegységek egy részét félkomfor­tosra tervezték, tehát több szobához tar­tozna egy közös WC-mosdó blokk. Lehet, hogy a meglévő adottságok miatt építé­szetileg nem volt más lehetőség, de Buda­pesten manapság nem szoktak félkomfor­tos nyugdíjasházi lakóegységeket építeni.

A belépési díjakat komfortos lakó­egységeknél hárommillió forintra, fél komfortosoknál másfél millió forintra, a szociális támogatottságúaknál pedig százezer forintra tervezték. Kérdéses, hogy három-, illetve másfél millió forin­tos belépési díjak mellett volna-e elég jelentkező a nyugdíjasház így tervezett kétharmadára. Ha nem, akkor a nyugdí­jasházzal egyrészt nem érnénk el a kí­vánt célt, másrészt nem állna rendelke­zésre a tervezett anyagi fedezet.

Úgy gondolom, a sokat várt nyugdíjas­házat nem a Mária utcában, hanem lehe­tőleg zöldövezetben, de mindenképpen csendes és nagy kerttel rendelkező he­lyen kellene létrehozni. Feltétlenül szük­ségesnek tartom erre vonatkozóan az ér­dekeltek megkérdezését, hiszen életük hátralévő részét ők töltenék a nyugdíjas­házban. A kérdőív ismertesse a tervezett Mária utcai nyugdíjasház főbb mutatóit, másrészt térjen ki arra, hogy ha az előbbi nem felel meg, milyen más helyet javasol­nak, milyen alapterületű és komfortfoko­zatú lakrészre tartanak igényt, s kívánsá­guk teljesülése esetén mekkora belépési díjat lennének hajlandók fizetni. A kérdő­ívek visszaérkezése után személyes meg­beszélést is javaslok az érdekeltekkel.

A legnagyobb probléma feltehetőleg az, hogy ha az érdekeltek többsége más helyen és komfortfokozattal igényli a nyugdíjasházat, akkor azt miből finan­szírozzuk. Ebben az esetben meg kelle­ne vizsgálni, hogy a közalapítványnak és a hitközségnek vannak-e még értéke­síthető ingatlanjai a Mária utcain kívül, vagy tudnának-e vállalni az eredetileg tervezettnél nagyobb hitelfelvételt.

Mindenképpen olyan megoldásra kel­lene törekedni, amely megfelel a jelen­legi többségi igénynek, de figyelemmel van a várható növekedésre is, tehát a kiválasztandó telek a későbbi bővítés­hez is alkalmas legyen. Csak ne kelljen újabb évtizedet várni a megvalósításra, mert közben a holokausztot átélt nem­zedék teljesen kihal.

Vértes István

1072 Budapest, Dob u. 38.

Helyesbítés

Szeptemberi számunk második ol­dalán a 15 ezer márkás kárpótlással kapcsolatban tévesen azt írtuk, hogy azt már „mind az 1800 érintett megkapta”. Az igénylők száma való­jában megközelíti a 17 ezret, s kö­zülük eddig mintegy hétezer kapott kérelmére pozitív választ. Olvasóink elnézését kérjük.

Címkék:2002-10

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ügynökök halála

Novák Attila Ügynökök halála A mostanában kirobbant ügynökbot­rány felfedte azt, hogy nincs két ország, amiben éljünk, csak egy. A magyaror­szági...

Körkérdés az egyházi átvilágításról

Körkérdés az egyházi átvilágításról A múltfeltárás, a diktatúra és a demokrácia közötti cezúra meghúzása elemi társadalmi szükséglet, mely a zsidó...

Close