Olvasóink írják

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Pészachi emlék…

Beköszönt a tavasz, újra otthon vagyok, Liszkán, szülők, testvérek között. Visszamegyek, igen-igen fájdalmas szívvel, mikor egyedül ülök a szobámban. Hogy is volt? Sürgés, forgás, takarítás, készülünk a pészachra. A szekrényeket kimossuk, a könyveket, mozgatható tárgyakat kivisszük az udvarra, fújja ki a szél belőlük a chomecot. Édesapánk, a macesz sütödéjében van, ma mi kerülünk sorra. Simára súrolt fehér deszkán nyújtják az asszonyok a maceszt, megfordítani a kinyújtott maceszt nem szabad.

Egy férfi állítja össze a tésztát, ott áll a masgiach, hogy a tésztához vízen kívül semmi ne juthasson. Egy fiú radlival húz néhány csíkot a már kinyújtott tésztán. így kerül a kemencébe, süti forgatják, sütik forgatják… Egy nagy lepedőt rúdra csomóznak, két végén oda kerül az a mennyiség, ami bennünket illet, körülbelül 10-15 kg lisztből. Igen-igen erős a felügyelet, szakállas férfiak, parókás, bekötött fejű asszonyok dolgoznak. Hazakerül a macesz, csak széder este ehetünk belőle. Apánk egy nagy faedénybe (kadicskába) berakja az üvegféléket, tele van vízzel, három napig ázik a pohár, kancsó. Úgy emlékszem, naponként váltottuk a vizet. Ünnep előtti nap (ha jól emlékszem) a férfiak elmennek a rituális fürdőbe, azután ünnepi ruhát vesznek fel. Abban sütik a smíre maceszt, nem mesterei ennek, ezért vastagra sikerül. Azzal csinálják majd a szédert. „Keressük” az eldugott chomec darabokat a lakásban, gyertya a mézben, egy fehér gyolcs tollseprű, fakanál, majd minden összeszedve, spárgával összekötve, áldást mondva, elégeti apánk. Elkészül a „homec eladási szerződés”, tészta, kenyér stb. minden kidobva.

Törjük mozsárban a maceszt, diót, borsót, kezünk már fáj. Készülnek szüléink a glioláshoz, mozsár, ha nincs húsvéti, edény kerül gödörbe, rajta tüzesített kődarabok, majd „zúgó”, forró vízzel leöntve, ott tartjuk, míg a víz ki nem hűl. A húsvétre készített ivóvízért, a ,jó” kútra megyünk, ruhafélével a vödör szája letakarva. Apánk templomba megy, édesanyánk felveszi „gyertyagyújtó” rózsaszín kötényét. Körülötte állunk négyen, kellemes ünnepeket kívánunk, megcsókoljuk egymást. Készítjük a szédert, apánk két székére két párnát tesz anyánk, helyén a kitli-kapeli (abban temettem el apámat), a szédertál, hamubasült tojás, csirkenyak, sóskrumplit eszünk zöldségként, lavór, törülköző. Mindenki előtt ott a Hagada, imádkozunk, mi, gyerekek titokban csipkedjük egymást, nevetgélünk, valószínűleg unjuk.

Vacsora: hal, húsleves knédlivel, cékla… Utána imát már nem vagyunk hajlandók mondani testvéreimmel. Félünk, mikor a sötétben ki kell nyitni az ajtót és üdvözölni Elijáhut. Valamennyien felállunk és mondjuk, Isten hozott, persze héber szöveggel. Édesanyánk nagyon fáradt, átvesszük a mosogatást, aztán aludni megyünk…

M.N.

Ui.: Húsvéti édesség:

RÁNTOTT MACESZ 10-15 cm-es macesz boros vízben, rövid ideig áztatva, bepanírozni zsírban kisütni, cukorral beszórni.

Szombat Szalon Debrecenben

A Debreceni Hitközség meghívására folyóiratunk, a Szombat fiatal szerzői tartanak irodalmi estet a Hitközség kultúrtermében április 25-én, vasárnap délután fél ötkor.

A Szombat Szalon keretében Láng Tamás Ahogy itt lehet című regényének részlete, Lózsy Tamás „Jesivó sel mátó” Debrecen és környéke egykori tanházai, és Schweitzer Gábor 1848-49-es naplófeljegyzésekről, memoárokról szóló előadásai; Seleanu Magdaléna haszid legendafordításai, Szabó Veronika jiddis egyperces novellafordításai és Szántó T. Gábor novellája hangzanak majd el a szerzők tolmácsolásában.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Múlt havi hibáink

A Szombat márciusi számába ismét számos sajtóhiba csúszott. Sajnálatos módon kimaradt a szerkesztőbizottság névsorából Szabolcsi Miklós neve, úgyszintén hibásan jelent meg Sándor Pál írásának címe. Helyesen: Törvényes rendelet az antiszemita zavargások ellen 1848-ban. Jólesz László Még egyszer a diózásról című írásában a harmadik bekezdésben három idézőjeles szó közül kettő hibásan nyomatott. Nem „resenone”, hanem resesone, s természetesen nem „résesóne”, hanem a rásesóne a helyes.

A fentiekért, s az esetleges további hibákért az érintettek s olvasóink elnézését kérjük.

A rabbikar elítéli Landeszman György egyes megnyilvánulásait

A Magyarországi Rabbikar 1993. március 17-18-án megtartott ülésén határozatilag elítélte a Heti Magyarország február 264 számában megjelent riportot, és abban Landeszman György budapesti vezető főrabbi egyes megnyilatkozásait.

Ugyanakkor figyelemmel arra, hogy a vezető főrabbi úr elragadtatott kijelentéseiért két sajtónyilatkozatban is bocsánatot kért mindazoktól, akiket megbántott, a rabbikar ünnepélyesen felkér mindenkit arra, hogy ebben a fájdalmas ügyben gyakorolja a megbocsátás és az engesztelés erényét, és működjék közre a közbéke helyreállítása, mindannyiunk, tehát a közös haza érdekében.

Végezetül a rabbikar indíttatva érzi magát arra, hogy a legszélesebb nyilvánossággal közölje: nyomatékosan felszólította a főrabbi urat, hogy további tevékenységével állítsa helyre a magyar zsidóságról és a vallási vezetőről alkotott, megromlott képet. (MTI)

Az üggyel kapcsolatos írásainkat lásd a 8-9. oldalon.

 

 

Címkék:1993-04

Eszti és Beni oldala

Fritz Zsuzsa összeállítása Találd meg! Izrael gyermekeinek nem volt idejük, hogy megsüssék kenyerüket, mielőtt elhagyták Egyiptomot. Gyorsan összekevertek lisztet és...

Itt vagyunk

A rasszizmus ellen Itt vagyunk! - ezt a címet viselte tizenhárom művész február 21-től április első hetében is tartó kiállítása...

Close