Szombat előfizetés 2017

Olaszország – Új “betérési törvény” –

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Új “betérési törvény” – Olaszországban

Itália nagy hagyományú zsidó közösségében megnőtt a feszültség a régi vágású, toleránsabb vezetők és az elmúlt évtizedekben betelepült ultra-ortodoxok között. A viták a betérés kérdésében éleződtek ki.

A milánói zsidó közösségben fokozódnak a feszültségek. Rabbik és szülők állnak a barikád mindkét oldalán. A kérdés, ami megosztja őket, a zsidó apától és nem zsidó anyától született gyermekek státusza. A szembenállás mélyén azonban komolyabb különbségek húzódnak meg: a régi, magát ortodoxnak nevező, ám liberális szellemiségű olasz zsidó közösség, mely büszke sokévszázados történetére, tradícióira, nyitottságára, szembeszegül a viszonylag új keletű ultra-ortodox közösség rabbijainak és tisztségviselőinek nyomásával. A konfliktus kiváltó oka a közösség iskolája, amely különböző okokra hivatkozva bezárta kapuit azok előtt a gyerekek előtt, akiknek az anyja nem zsidó és nem is akar betérni. A szembenállás gyökere azonban az “ősolasz” zsidók és az elmúlt évtizedekben döntően muszlim országokból érkezett hittestvéreik közti ellentét.

A vita októberben robbant ki, mikor az itáliai rabbik tanácsa ajánlásában arra intette a híveket, ne fogadják el olyan gyerekek betérését a zsidóságba, akiknek az anyja nem zsidó és nem is akar az lenni. A múltban Milánó és Róma ortodox vallási tanácsai (Olaszországban nincs bejegyzett reform- vagy konzervatív zsidó közösség) gyakorta elfogadták tizenhárom év alatti gyerekek betérési kérelmét, függetlenül nem zsidó anyjuk szándékaitól. Ilyenkor az apa indítéka volt a döntő: ő tagja volt a hitközségnek és gyerekét is szerette volna annak normái szerint nevelni.

A rabbitanács új ajánlása egy hosszabb folyamat végpontja. Néhány évvel ezelőtt a Milánóban működő Chabad (ismertebb nevükön: lubavicsi) rabbik kezdték megkérdőjelezni a közösség, általuk túlságosan liberálisnak ítélt, betérési politikáját. A helyi rabbinátus lassabb magáévá tette a lubavicsiak szemléletét, és végül az országos tanácsot is meggyőzte ennek helyességéről.

Az ügy azonban ezzel korántsem zárult le, hiszen az új “vezérfonal” lehetetlenné tette számos vegyes házasságból származó gyerek bejutását a közösség jóhírű iskolájába. (A sokkal rövidebb ideje működő lubavicsi iskola még nem olyan vonzó a szülők szemében.) Az iskola hosszú ideig a kohéziós erő egyik fő forrása volt a közösségben belül, mert minden zsidó szülő számíthatott arra, hogy gyerekét fölveszik. Az iskolában tanuló gyerekek közt vannak számosan olyanok is, akik maguk tértek be a zsidóságba, keresztény családban született anyjuk nélkül. “Ez halachikusan elfogadható – magyarázza Giuseppe Laras, Milánó főrabbija – ha a szülők őszinte ígéretet tesznek, hogy olyan légkört teremtenek otthon, amely kedvez a hagyományhű zsidó életmódnak. Ám a mai engedékeny világban már alig valószínű, hogy a vegyes házasságban élő szülők ígéretükhöz híven valóban olyan otthont teremtenek, melyben a parancsolatokat meg lehet tartani. Ezért ha egy gyerek ma a zsidó iskolába akar járni, akkor anyjától is elvárják, hogy zsidó legyen, mert csak így hihető, hogy otthonában a hithű zsidóság légkörét törekszik megteremteni.”

A döntést követően azonban a kívülrekedtek szülei felháborodottan követelték, hogy gyerekeiket vegyék föl az iskolába. A milánói hitközség hírlevelében haragos levélírók magyarázták, hogy ha ezek elől a gyerekek elől elzárják a zsidó tanulás útját, akkor ragaszkodó, tisztességes embereket rekesztenek ki a közösségből. A hírlevél egy olyan esetet is ismertetett, mikor egy gyerek fölvételét a fenti okok miatt megtagadták, miközben idősebb testvére az iskolában tanul, ahová a liberálisabb érában még bejuthatott.

Laras rabbi a szemrehányások ellenére is kitart az új irányvonal mellett, arra azonban ígéretet tett, hogy külön oktatási intézményt hoznak létre az ekképp kívülrekedt fiatalok és szüleik számára, továbbá hithű zsidó családok”adoptálják” majd őket, hogy sabatkor és az ünnepeken megismerkedhessenek a zsidóság légkörével. Ennek ismeretében a tizenharmadik életévüket betöltött fiatalok felelősen dönthetnek majd a betérés dolgában.

Az ortodox szemlélet térnyerése éket vert a rabbik közé is. Az itáliai rabbik doyenje, a nagy tiszteletnek örvendő Elio Toaff, a római rabbikar feje (akit a magyar közönség elsősorban a pápával készült találkozások során láthatott) nem volt jelen azon az összejövetelen, ahol az ominózus döntés született. Toaff rabbi szerint nem szabad a konkrét tényektől függetlenül döntést hozni: bizonyos esetekben igenis betérhet a gyermek akkor is, ha anyja nem követi a példáját. A római rabbinátus szóvivője úgy nyilatkozott a Jerusalem Report újságírójának, hogy – miként a múltban – ezután is minden esetet külön, érdeme szerint fognak megvizsgálni és aszerint döntenek majd.

*

A betérés ügye a 31 ezer főnyi olasz zsidóság két eltérő hagyományú csoportját állította szembe. Az “őslakosok” nem számítják magukat sem az askenáz, sem a szefárd zsidókhoz, ők a zsidóság azon ritka kisebbségéhez tartoznak, amely kétezer éves múltra tekinthet vissza egyazon városban. Ők Rómában voltak már az askenáz majd a szefárd zsidóság geneziséne

k idején is. Hivatalos tagozódásuk szerint ortodoxok, de annak toleránsabb, engedékenyebb válfajához tartoznak. A másik oldalon egy főként Milánóban izmosodó csoport áll, melynek tagjai a hetvenes években vándoroltak be Iránból, Libiából, Libanonból. A hagyományos közösségekben felnőtt bevándorlókat elijesztette a vegyes házasságok 50 százalékos aránya az őshonos olasz zsidóság köreiben és az asszimiláció ellen hatékony gyógyszernek találták az ultraortodoxiát – még annak lubavicsi (tehát kelet-európai, askenáz) változatát is – amelyek sokkal rigorózusabb magatartást követnek, elsősorban épp az iskolázás terén.

Az őshonos zsidók közül sokan a toleráns, humanista itáliai hagyományaikat féltik. A firenzei közösség feje,

Dora Liscia Bemporad nemrég elhunyt rabbijuk, Moshe David Cassuto példáját említi, aki a hagyományos zsidó műveltségben és a világi művészetekben, filozófiában egyaránt otthon volt – amint az Firenze városának szülöttéhez illik. “Itt soha nem volt ellentét vallásosak és nem vallásosak közt” – magyarázza Bemporad. “Mind egy családhoz tartoztunk. Pedig hozzánk is érkeztek bevándorlók Kelet- és Nyugat-Európából egyaránt. De mind elsajátították az itteni hagyományokat és olasz zsidók lettek.” Az újonnan jöttek viszont egyáltalán nem érzik szentnek az itáliai hagyományokat és úgy vélik: a verseny jót tesz mindenkinek.

Az “őslakosok” egy része most attól tart, hogy az újonnan jöttek vallási buzgalma, jóval intenzívebb zsidósága aláássa az ő hitelüket, ezért – ha félszívvel is – de valamelyest követik az ultraortodox vonalat. A velencei Chabad közösség feje, Rami Banin rabbi, aki jemeni származású (!) úgy véli, a nagyobb vallásosság mindenképpen jót tesz. “Milánóban 3-4 ezren követik az olasz hagyományt, de közülük csak egy töredék jár zsinagógába, míg az ultra-ortodoxok hat zsinagógát töltenek meg, ahol minden nap van minjen. Miért ne lennének különböző irányzatok egy közösségben? A kihívás jót tesz a régi vágású zsidóknak is. Az a hajdani egység, amiről olyan nosztalgikusa beszélnek, valójában csak azt jelentette, hogy az ő kezükben volt a hatalom.” A másik oldal viszont neheztel a lubavicsiak kijelentéseiért, melyek szerint az olasz hagyomány csak vegyes házassághoz és asszimilációhoz vezet. Szerintük éppenséggel a modern világban járatos, zsidó és világi műveltséggel egyaránt rendelkező rabbiknak van esélyük, hogy a fiatalokat visszavezessék a közösségbe. “Nem lehetünk rabjai annak az ultraortodox elképzelésnek, hogy ami mérsékelt, az egyenlő az asszimilációval!” – hangsúlyozza az egyik toleráns olasz zsidó. “Éppen a zsidóság, a zsidó kultúra fellendülésének kezdetén vagyunk, és ennek nagy része az olasz hagyományon alapul. Tucatjával fordítják a zsidó tudományos műveket olaszra. A fiatalok megtöltik a tantermeket. Idén Velencében megrendezték a zsidó kultúra fesztiválját. A szekuláris római Buber-társaságban az ősi forrásokat tanulmányozzák.

Jövőre választások lesznek az olasz zsidó közösségben. Az eddigi elnök,

Tullia Zeevi leköszön és még nyitott a kérdés, hogy a két tábor melyike szerzi meg az elnöki tisztet.


Engedje meg magának a hagyományos újságolvasás kényelmét!

Fizessen elő a Szombat folyóiratra 2017-ben is!

Előfizetőink közt értékes ajándékokat sorsolunk ki:

szombat_20c.indd

Digitálisan is olvashatod a Szombatot vagy előfizethetsz 10 lapszámára itt.

 

Banki adatok:
Név: Magyar Zsidó Kulturális Egyesület Szombat
belföldi utalás esetén: OTP 11709002-20066703
külföldről történő utalás esetén:
IBAN: HU45 1170 9002 2006 6703 0000 0000 BIC(SWIFT) OTPVHUHB



Címkék:1998-04

1998. márciusi szám

Pécsi Katalin: "Ne bántsd a holocaustomat!" Tünődés a holocaust történetének oktatásáról. Nyíri András: Hiányzó láncszemek - tankönyvek a holocaust megközelítéséhez....

Visi Tamás: “Képmutató farizeusok” –

"Képmutató farizeusok" Egy klisé nyomában A "farizeus" szó hallatán zavaros asszociációk támadnak agyunkban. "Képmutatás", "álszent jámborság" talán ezek a kifejezések...

Close