Szombat előfizetés 2017

Nyíri András: Hiányzó láncszemek – tankönyvek a holocaust megközelítéséhez.

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Hiányzó láncszemek

(Tankönyvek a holocaust megközelítéséhez)

Tudomásom szerint utoljára 1994-ben, Raj Tamás szerkesztésében és a Makkabi Kiadó gondozásában jelent meg “A gyerekeknek nem mindig mondják meg az igazat” címmel egy tanulmánygyűjtemény, melyben 1992-ig dolgozták fel jeles kutatók a téma ebbéli vonatkozásait is. A hangsúly a korábbi évtizedek elfojtásaira, bántó megfogalmazásaira és torzításaira esett. A hagyományos tananyag ismeretközpontú és szigorúan unilineáris múltfeldolgozásának kínos hiányosságaira igyekezett felhívni a figyelmet.

Ez alkalommal – tetszőlegesen – további öt olyan középiskolában használatos történelemkönyvbe próbáltam betekinteni, melyekhez minden nehézség nélkül hozzájuthatunk a jelenlegi tankönyvpiacon. Nincs semmifél

e információm arra vonatkozóan, hogy egyikük másikuk mennyire terjedt el, mennyire “népszerű“.

Az öt tankönyv főbb adatai a következők:

  1. Történelem IV. 1914-1990., szerk. Magyar Lajos Alapítvány által felkért munkaközösség, Benkes, Borsányi… és mások, Cégér Kiadó, Budapest, 1993. xxx p.
  2. Salamon
  3. Konrád: Történelem IV. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1993. 297 p.

  4. Horváth
  5. Csaba: Történelem “mindenkinek” III. Az újkor és a legújabb kor 1849-1994. Pécs, 1994. 317 p.

  6. ifj. Lator László: Történelem IV. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1995. 252 p.
  7. Hosszú
  8. Gyula: A század fele (1914-1945). AKG Kiadó, Budapest, 1996. 384 p.

Már most tudjuk, hogy nemcsak valamilyen ismeretanyag rejtezik e könyvekben, hanem a tanulói attitűdöket befolyásoló egyéb mozzanatok is. Nem szívesen bár, de ezúttal el kell tekinteni annak részletes bemutatásától, hogy a tankönyvek az adott ismeretanyag

on kívül milyen módszerekkel és milyen speciális üzenetekkel jelenítik meg ezt a témát.

Tekintsük úgy, nem ok nélkül, hogy a tankönyv valóban az egyik meghatározó referencia és ismeretforrás. Gondolom, emellett a tanár (attitűdök, tudáskészlet, stb.) is hasonló rangot vívhat ki a többi ható tényező között.

Benkes, Salamon, Lator és megszorításokkal Horváth közös jellemzője, hogy a szigorú kronologikus feldolgozás útját követik azzal az obligát célkitűzéssel, hogy hozzásegítsenek a tények rendszerbe foglalt ismeretéhez, a törvényszerűségek és összefüggések felismeréséhez. Szögezzük le azt is, hogy ebben a hagyományos, merev tantárgyi menetben a követelmény elsősorban az ismeretanyag és maximális ténytudás. Néhány jellemző példát kiragadva igyekszem a továb

biakban bemutatni tankönyveink szemléleti és témakezelési sajátosságait. Benkes egyik speciális szempontja, hogy a zsidóságot nemcsak az áldozattá válás kontextusában mutatja be, hanem igyekszik például a művelődési és életviszonyok egyik alkotó komponenseként elhelyezni). A német megszállást követően a magyar felelősséget viszont egy mondatban intézi el ekképpen: “…többszázezer zsidó származású magyart gyilkoltak meg”. A totális háború összefoglaló fejezetében az anyagi károkról számszerűen esik szó (“kb. 1,5 billió dollár”!?), míg más “kardinális” veszteségekről csak relativizálóan beszél. Kiemelendő, hogy külön mellékletben közli teljes egészében az ún. Auschwitz-jegyzőkönyv (1944. május 25.) szövegét (l. 246. o.).

Konrád jellegzetes torzító szóhasználata (és szemléletmódja) tükröződik akkor, amikor a legbrutálisabb tények felvetésekor nem átall általános alanyú szerkezetet használni, vagy csak a németek kezdeményező szerepére hárítja a felelősséget magyarországi események kapcsán . Sőt, Horthy egyértelműen csak megmentőként kerül szövegösszefüggésbe akkor, amikor a budapesti zsidóság egy részének megmaradásáról van szó. A szerző beállításait és interpretációját kiegészíthetnék hagyományos tankönyvi kellékek, melyek pl. rövidebb forráskritikai elemzésre adhatnának alkalmat, ilyenek azonban sajnos nincsenek. Lator hangsúlyosabban és részletesebben tér ki a zsidóüldözés előzményeire, s a világháborúról szóló blokkban külön fejezet taglalja a zsidóság sorsát. (Wannsee, Eichmann, haláltáborok, stb. 23 sorban. Következetlen viszont, amikor A. J. P. Taylort idézve “… talán négy, talán hatmillió áldozatról” esik szó, amit húsz oldallal később már egyértelműsít (6 millió). A magyar felelősséget már az újvidéki razzia kapcsán is erőteljesen felveti. Az előző szerzőkhöz képest jobban betekintést enged a tragédia kis lépéseinek mozzanataiba. Wallenbergről, egyéb civil és nem civil mentőakciókról is arányosan többet tudhatunk meg. A holocaustról szóló rész terjedelmi aránya: 75 sor, kb. 2 oldal, kb. 4 százaléka a világháborús blokknak.

Horváth tankönyve nem a klasszikus felépítést követi. A tanulásszervezés speciális megoldásai is ezt erősítik, noha fényképanyagot egyáltalán nem tartalmaz. Egy szélesebb körű (

“mindenkinek”!?) célcsoport igényeit igyekszik figyelembe venni, amely inkább az érettségi és egyetemi felkészítés segédanyagának tekinthető, ami nem baj. Az előző tankönyvekhez képest fele akkora terjedelemben esik szó a világháborúról és arányosan (aránytalanul?) szűkül és torzul el a holocaust bemutatása. Tematikusan csak a deportálás kerül kiemelésre (Eichmann, felelősség, Wallenberg, stb. nélkül). Egy további megfogalmazás is enyhén szólva felületes: Magyarország embervesztesége … elérte a 900 ezret! Ebből a nagy többséget a polgári áldozatok jelentették (az elpusztított zsidók, …” l

Utoljára hagytam Hosszú Gyula tankönyvét, mely az eddigiektől koncepcionálisan, szerkezetileg, vizuális megjelenítésben, stb. eltérő társadalomismereti tananyag. Tanárként ebben a műfajban (lineáris történeti feldolgozás) pillanatnyilag nem találok jobbat. Szemléletmódjában az egyoldalú politikaközpontúság felől a társadalomtörténet irányába mozdul el, melyben a demográfia, a lakókörnyezet, a mentalitás, stb. is történelmet konstituáló szerepet kap. A szokásosnál több forrás

t, képet, térképet tartalmaz, vagyis módszertana az önállóbb tanulói tevékenységre épít, ily módon is növelve a tananyag motivációs erejét. Véleményem szerint mintaszerűen próbál lehetőséget teremteni a többszólamú múltbeli tájékozódásra, ami kicsinykét növelheti az esélyét annak, hogy egyéni választásra és ö9meggyőződésre alapozódjon a diákok önépítése. A világháború tárgyalásán belül több mint 10 százaléknyi rész foglalkozik a zsidóság helyzetének változásaival. Néhány elemzendő feladat: Borsányi György tanulmányrészlete az antiszemitizmus előzményeiről, Szabó Dezső regényrészlet, gyerekvers és karikatúra a Stürmerből kommentárral, a zsidó nemzeti mozgalom bemutatása haszidokkal és cionistákkal, a zsidótörvények parlamenti vitájának részletei, a hivatalos magyar porhintés, mentők, a számvetés szükségessége.

Ez a könyv átvezetésül is szolgált, mert átmenetet is jelent az eddigi tananyag-típushoz képest: Az újabb – külföldi mintára készülő – , már nem pusztán ismeretközvetítő célú könyvekben a hangsúly az ismeretekről a tanulói tevékenységekre, ezen belül a személyes döntésekre, a felelősségvállalásra helyeződik. A fókusz nemcsak az áldozatok és elkövetők, hanem mindenekelőtt a kívülállók – a mindenkori többség – attitűdjeire irányul.

Nyíri András tanár, a Soros Alapítvány által támogatott

Szemtől szemben program koordinátora. (A hasonló című, középiskolásoknak szóló szöveggyűjtemény (megjelent Korona Nova Kiadó, 1997., Budapest 522 p.) egy szociálpszichológiai indíttatású társadalomismereti tananyag adaptációja. Az eredetileg Facing History and Ourselves címet viselő programot az Egyesült Államokon kívül, ahonnan származik, Európa több országában ismerik és tanítják.)

Németország, USA, Izrael

Mit tanulnak a holocaustról az iskolában?

  1. Németország

A mai Németországban minden diák iskolai pályafutása alatt legalább egyszer szembesül a német múlttal. Először többnyire a 6. vagy 8. osztályos olvasókönyvben találkoznak a történtekkel, amikor Anna Frank Naplóját, vagy hasonló témájú novellákat olvasnak az irodalomórán. Történelemből 9-10-ben tér vissza a téma, majd a gimnáziumban, újra előkerül, a 11-13. osztályban.

A jelenlegi történelem tananyag átlagosan 16-20 (45 perces) órát szentel a náci periódusnak,

a németországi terrornak, a II. Világháborúnak és a holocaustnak, kötelező jelleggel. Ezen túlmenőleg, mivel ez az órakeret szűkös, sok tanár további tanórákon is foglalkozik a korszak speciális aspektusaival, közöttük a zsidók megsemmisítésével is.

A szövetségi kultuszminisztérium koordinálja az egyes tartományok Holocaust-oktatását, és egy irányadó könyvecskét is kiadott – angolul – a téma iskolai oktatásának kívánalmairól.

(Secretariat der Standigen Konferenz der Kultusminister in der Bundesrepublic Deutchland, Ed. 1991. On the Treatment of the Holocaust at School – A contribution from the Lander, Bonn.)

A tanárok szabadságot élvenek a felhasznált forrásokat és a tananyag feldolgozását illetően.

Ellentétben az izraeli és az amerikai szemlélettel, a német iskolákban nem fektetnek hangsúlyt az érzelmi és morális megközelítésre, nem támaszkodnak például a túlélők tanúságtételére sem. Ezzel szemben a történelmi tények és a statisztikák dominálnak, a kérdések etikai szempontú felvetését kikerülik. A Dachau Múzeum meglátogatása is hozzátartozik a Holocaust tanítási programjához.

2. USA

A holocaust a legjobban dokumentált és a legalaposabban kutatott területe a XX. század történelmének – könyvtárnyi az angol nyelvű történelmi munka és tananyag mennyisége. Végtelenül sok irodalmi anyag, film, dráma-játék, tananyag-vázlat stb. is segíti az iskola munkáját. 1993-ban nyílt meg az U.S. Holocaust Memorial Museum Washingtonban, amely

nemcsak kiállításaival, de oktatási centrumával és tanárképzésévelis várja a diákokat, oktatókat.

Los Angeles-ben a Simon Wiesenthal Center végzi ezt a feladatot.

Mindezek ellenére, egyes iskolákban könnyedén elsiklanak a holocaust témája felett, illetve nem szentelnek rá elég figyelmet. Az okok: a II. világháborút átélt generációt még túl érzékenyen érinti ez a téma. Mások pedig úgy gondolják, a holocaust csak a németeket, a zsidókat és a háborús veteránokat érintette, így csakis rájuk tartozik. Noha az Egyesült Államokban senki sem vitatja tevőlegesen a holocaust-oktatás szükségességét, hallani olyan hangokat, miszerint egy nem német és nem zsidó származású gyereknek felesleges elmélyülnie annak tanulmányozásában. (Amerika multikulturális orszag, az iskolások között egyre nagyobb az afrikai, ázsiai , latin-amerikai és indián származású gyerekek aránya.) Noha az említett ellenvetésekből kiderülnek a tanítás és a tankönyvírás nehézségei, nyilvánvaló, hogy általános érvényű tanulságok vonhatók le a holocaust tanulmányozásából..

Két, az USA-ban használatos, középiskolai tananyagról – röviden:

  1. ÉLET EZ? (LIFE UNWORTHY OF LIFE)

A tananyag választ keres a rasszizmus, az intoleerancia, az erőszak és a társadalmi előítéletek problémáira is. Beleépíthető a viágtörténelem, a modern történelem vagy a társadalomtudomány tantárgyakba. A rugalmas program tanítható 5, 11 vagy 18 órás blokkban. A program lehetőséget ad a tanároknak, hogy az aktuális politikai kérdéseket és a demokratikus értékeket tanulmányozhassák a diákjaikkal. A diákoknak lehetővé teszi, hogy etikai/erkölcsi döntéseken gondolkozzanak, hogy felvessék a felelősség kérdését, hogy csökkenjen az előítéleteik száma.

A tanárok felkészítését és a tanulmányok eredményességét egy országos szervezet, a National Duffusion Network biztosítja, ill. ellenőrzi.

2. HOLOCAUST TANULMÁNYOK – FÜGGETLEN TANULMÁNYI PROJECT

( Holocaust Studies Independent Study Project (ISP)),

a Thornhill-i Középiskolában

A project-munkára alapuló program a diákoktól önálló kutatómunkát, elemző- és szintetizáló készséget, gondolati függetlenséget és a munka iránti elkötelezettséget vár. A diák maga választ egy, a Holocausttal kapcsolatos témát, melyet megbeszél a tanárával. Különösen ajánlottak az olyan témák, amely iránt a diák esetleg személyes okokból is érdeklődik. A különlegesen ambíciózus témákért a munka értékelésekor külön bónuszpontot is lehet kapni. A diáknak a témazáró dolgozattal kell bizony

ítania, hogy kutatásai során kritikai érzékre és fejlett kifejezőkészségre tett szert.

Az iskolai órán tanulmányozott fő problémák, melyekre a project-munka támaszkodik:

a. Az antiszemitizmus története

b.A Náci Párt és Hitler hatalomra kerülése

c. A Villámháború és Lengyelország

d. A “Végső Megoldás”, ezen belül:

– A táborok

– Az áldozatok és az agresszorok lélektana

– A Holocaust ábrázolása : irodalom/film/képzőművészet

– Orvosi kísérletek

– Erkölcsi problémák

3. Izrael

A diákok formálisan a gimnázium utolsó előtti osztályában kezdenek a Holocausttal rendszeresen foglalkozni – ám termésetesen a Holocausttal való szembenézés Izraelben nem

az iskolai tanórán kezdődik. A téma szerves része az érettségi

nek is, a Cionizmus nevű tantárgyon belül. Párhuzamosan tanulják a diákok a XX. század történelmét is.

Az alacsonyabb évfolyamokon is foglalkoznak a holocausttal, de ott inkább érzelmileg, erről irodalmi anyagokat olvasva nem történelmi megközelítésből tárgyalják. Az állami (nem vallásos) iskolákban 30 óra az erre előirányzott időkeret, a tanárok többsége azonban ennél nagyobb óraszámot szán a témának: a történelmi tényeken túlmenően, az osztályban a lélektani és etikai problémákat is megvitatják

Először kronologikus sorrendben tárgyalják a témát, majd meg-megállnak egyes tematikus kérdéseknél. Kitérnek pl. az áldozatok problémáira: a zsidó élet / gettó bemutatására, a mentési kísérletekre, a lázadásokra, a zsidótanácsok dilemmáira , az egyes emberek választási lehetőségeire, stb. Ezekben a tematikus blokkokban sok képet, filmet és irodalmat használnak, és ha mód van rá, meghívnak az órára Holocaust-túlélőket is.

1980-ig nem volt tankönyv – azóta jobbnál jobbak születnek. Foglalkoznak az órán olyan fontos filozófiai, etikai és lélektani kérdésekkel is, mint pl.: hogyan lesznek a “normális” emberekből tömeggyilkosok? Miért engedte meg a népirtást a “haladó, demokratikus világ”? Mit tehetünk a holocaust-tagadók és a neonácik ellen?

Minden iskolás eljut a Jad Vasem kiállításaira és könyvtárába; minél több gyereket igyekeznek elvinni egy Auschwitz-zarándoklatra is.

A jelenleg készülő, új tananyag a világtörténelem és a holocaust tantárgyakat szorosabb kapcsolatba akarja egymással hozni; további terv, hogy az Auschwitz-látogatás előtt a diákokat nem csupán annak borzalmaival, hanem a hajdani, európai zsidó élet mindennapjaival és szokásaival is megismertetik. Ehhez a most készülő, új könyvek sok régi képet és fotót is felhasználnak.

A holocaust témájával Izraelben nem sokkolni akarnak, és nem is a gyűlöletre nevelni, hanem éppen fordítva: bemutatni, hogy a gyűlölet mire képes kárhoztatni “anyaszülte embereket”.

Fordította és összeállította: Dr.Pécsi Katalin irodalomtörténész, tanár, a N.Y.-i Rosenthal Holocaust Intézet ösztöndíjasa


Engedje meg magának a hagyományos újságolvasás kényelmét!

Fizessen elő a Szombat folyóiratra 2017-ben is!

Előfizetőink közt értékes ajándékokat sorsolunk ki:

szombat_20c.indd

Digitálisan is olvashatod a Szombatot vagy előfizethetsz 10 lapszámára itt.

 

Banki adatok:
Név: Magyar Zsidó Kulturális Egyesület Szombat
belföldi utalás esetén: OTP 11709002-20066703
külföldről történő utalás esetén:
IBAN: HU45 1170 9002 2006 6703 0000 0000 BIC(SWIFT) OTPVHUHB



Címkék:1998-03

1998. februári szám

Aliza Shenhar: Új tipusú Izrael-diaszpóra viszony Balázs Gábor: Izrael Állam megítélése a vallásos irányzatokban Rochelle Fürstenberg: Posztcionizmus - az új...

Milyen lesz a Zsidó Egyetem? –

Milyen lesz a Zsidó Egyetem? Az Országos Rabbiképző Intézet 1990-ben bővült főiskolai tagozattal, amelynek előkészítésében, megszervezésében és kezdeti finanszírozásában döntő...

Close