Neonácik az NDK-ban

Néhány hónappal ezelőtt az NDK tömegkommunikációs eszközei randalírozókkal, skinheadekkel, szélsőjobboldali elemekkel nem foglalkoztak. A Német Szocialista Egységpárt mindig is megnyugtatóan nyilatkozott e témában: „országunk politikája nem nyújthat teret efféle irányzatoknak”. 1987-ben, amikor nyugat- és kelet-berlini skinhedek összeverték a Zion Templom (K-Berlin) békés koncerthallgatóit, a Berliner Zeitung (K-Berlin) így nyilatkozott: „Most már mindenki elképzelheti, hogy mik történnének itt biztos határok nélkül.”

És milyen a helyzet most? Minden, ami eddig is jelen volt, most is megvan, csak kommentárokkal fűszerezve. A belpolitikai változások után – érdekes módon – minden felszínre tört. A nagyobb szabadságot követelő jelmondatok mellett most már más is szerepel. Pirnában: „Hitler még él”, Görlitzben: „El a külföldiekkel és a zsidókkal” feliratok jelentek meg. A buchenwaldi koncentrációs tábor múzeumigazgatója egy röpiratot kapott: „Tartsátok nyitva az égetőket az oroszok és a kommunisták számara.” Schönhuber, a nyugatnémet republikánusok vezetője a minap elégedetten nyilatkozta, hogy a kelet és nyugati szélsőjobbosok között a kapcsolat egyre szorosabb.

*

A blokkpártok és az ellenzék természetesen elhatárolja magát az eseményektől. A treptow-i (K-Berlin) szovjet emlékmű oldalain „le a szovjet hódítókkal”, „népi társadalom, osztályharc helyett” feliratok tűntek fel. Ezt követően 100 000 NSZEP-tag vonult fel és tüntetett a neonácizmus ellen. Gregor Gysi, a demokratikus egységszociailisták vezetője komoly veszélyforrást lát az egyre erősödő jobboldalban. Az ellenzéki pártok egységesen azon a véleményen vannak, hogy a NSZEP a közelgő választások előtt a veszedelmes neonácizmus témával csak a tömegek szimpátiáját akarja megnyerni. Az új időkben a társadalomkutatókra is új feladat vár. Most már nyíltan is szembenézhetnek azzal a ténnyel, hogy az NDK-polgárok igenis nyitották a neofasiszta eszmék befogadására. Eddig az ifjúságot is elnyomták, nem volt lehetőség ellenvéleményekre, nemzeti (német) mivoltuk kötelező jellegű megtagadása csak frusztrációt szült. Ők is olyan németek és olyan szabadok akartak lenni, mint a másik oldalon. Az NDK lakosságának kb. 70 százaléka az egyesítés mellett van. Ez különösen Kohl kancellár drezdai látogatása alkalmával vált feltűnővé. Drezdában és Lipcsében emberek százezrei, Szászország régi zászlaját kezükben lobogtatva üvöltötték: „Egyesüljön Németország!”

(Der Spiegel, 1990,1. Dunai Andrea fordítása)