Szombat előfizetés 2017

Nem mindegy, milyen célra használjuk a pénzt

Írta: Pollák Jenő - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A Szombat szeptemberi számá­ban az egyházak új finanszírozásá­nak tervezetéről megjelent tájékoz­tatást szeretném kissé bővíteni és kiegészíteni, főként arra vonatkozó­an, mit jelentene ez a zsidó felekezetnek.

Hangsúlyozom, hogy csak elkép­zelésről van szó, a végső döntést a tervezetről a parlamentnek kell ki­mondani. Figyelemmel a kormány és a Vatikán közötti megállapodás­ra azonban valószínűtlen, hogy az ismert elképzelések jelentősen vál­tozzanak.

A legjelentősebb változás a visszaigényelt egyházi ingatlanokkal kapcsolatos. A jövőben mód nyílik arra is, hogy a visszaigényelt, de vissza nem kapott ingatlanok érté­ke után az igényről való lemondás mellett az egyházak évjáradékot kapjanak. Ennek mértéke az ingat­lan értékének 4,5-5%-a.

A zsidó felekezet ilyen módon a különböző becslések szerint 430-700 millió forinthoz juthat. Nem mindegy tehát, hogy milyen célra és milyen elvek szerint hasz­náljuk fel ezt a pénzt.

A BZSH és a Mazsihisz jelenlegi évi költségvetése mintegy 1,4 milli­árd forint, melyből nagyjából 2/3 rész a BZSH-é. (Ez és a további adat csak orientáló jellegű.)

A hitéleti támogatás megszűnik, helyébe lép az állampolgári felaján­lás, de az állami garancia mellett ez az összeg változatlannak, kb. 90 millió forintnak vehető.

Némileg javul az átvállalt felada­tok (pl. oktatás, szociális ellátás) ál­lami finanszírozása, ez is legalább változatlannak vehető az elkövetke­ző évekre.

A kormány tervezete szerint telje­sen megszűntek volna az egyházi in­gatlanok felújítására nyújtott állami tá­mogatások, de ebben hajlandó a kor­mány kompromisszumra.

Ez annyit jelent, hogy a fenti összeg csaknem egészében az eddigiekhez képest többletként jelentkezik.

A jelenlegi költségvetési hiányt és egyes szervezetek mérsékeltebb jövő­beni szerepvállalását figyelembe véve azt lehet mondani, hogy a jelenlegi szinten a finanszírozásra további 100 millió forint szükséges.

Így látható, hogy a nem visszaadott ingatlanok utáni járadék a meglévő eszközök egyharmadával vagy többel – 4-500 millió forinttal – való növeke­dését jelenti. Ez alapvetően változtat­hatja meg a hitközségek életét, tehát kardinális kérdés, hogy a várhatóan 1998-tól rendelkezésre álló összeget megfelelően használjuk fel.

A felosztás módja körül a vita már fo­lyik, az indulatok itt-ott el is szabadultak.

Tudomásom szerint két alkalom­mal, Szegeden és Debrecenben ültek össze a hitközségek vezetői és a BZSH, valamint a Mazsihisz tisztségvi­selői ebben az ügyben. Született is egy állásfoglalás, de ez szemmel lát­hatóan nem tükröz egységes véle­ményt. Kiderült ez a Mazsihisz közgyű­lésén a felszólalásokból, még inkább a folyosói beszélgetésekből.

Az egyik vélemény szerint a pénz elosztásának elve az kell, hogy le­gyen, kiktől államosították a kérdéses ingatlanokat. így komoly összegre je­lentett be igényt az ortodoxia, azzal, hogy a háború előtt a vidéki hitközsé­gek zömmel ortodoxok voltak. Hason­ló az érvelése a vidéki hitközségeknek is, akik azonban nem tekinthetők egy­ségesnek. Az államosított ingatlanok­ból nem részesedő hitközségek in­kább csak a vidék erőteljesebb prefe­rálását szorgalmazzák. Még egyes vi­déki hitközségek kiválásáról a Mazsihiszből is elhangzanak célzások.

Sajnos, az eddigi megbeszélések és állásfoglalások egy rossz kompro­misszum irányába mutatnak. Úgy tű­nik, a valós szükségleteknél fontosab­bak a viták elsimítására, a „mindenki­nek fogjuk be valamivel a száját” irá­nyuló törekvések.

A másik, nem jelentéktelen problé­ma, hogy a vidéki hitközségek önálló­ak, ennél fogva önállóan kezelik pén­zeiket is. Nem az önállóság ellen szó­lok, de mindaddig, míg a létszámról, a tényleges bevételekről és kiadásokról nincs alátámasztott ismeret, a megje­lölt igények szükségessége érdemben nem vizsgálható, márpedig minden megnyugtató felosztás kiindulása csak ez lehet.

A kormánnyal való tárgyalásokról az információk hiányosak. Ez nagy hiba, tápot ad a mendemondáknak, egyben megnehezíti, hogy azok, akik akarná­nak és tudnának is segíteni, megte­hessék ezt. Lehet, hogy megalapozat­lanul, de nem oszlatható el a gyanú, hogy vannak, akiknek kényelmetlen a nyilvánosság.

A magam részéről nem vitatom az egyes érvelések tényalapját, azonban félő, ezen a módon a pénzt feléljük, a mai metódust folytatjuk, átmenetileg bővült lehetőségekkel. Ez senkinek sem lenne jó. Ráadásul a szükséglet szerinti elosztás eléggé bizonytalan, lényegében attól függ, ki milyen ügye­sen állítja össze igényét. Aligha zárha­tók ki a lobbyzások ezen a módon.

Véleményem szerint a megnöveke­dett eszközöknek elsősorban a jövőt kell szolgálniok. Ez talán az utolsó le­hetőség arra, hogy intézményeinket kiépítsük és stabilizáljuk. Ennek érde­kében először az elvárásokat kell fel­mérni, majd teendőinket és a hozzá szükséges anyagi eszközöket ehhez kell igazítani.

Úgy vélem, a pénznek elsősorban oda kell jutni, ahol azt értelmesen fel is tudják használni. Vitatom, hogy olyan hitközségek, amelyek alig né­hány tagból állnak, ahol remény sincs, hogy számuk gyarapodjon, pusztán azon az alapon, hogy ott lévő ingatlant sajátítottak ki, jelentős összegeket ké­ne kapjanak.

Természetesen elfogadom, hogy szempont legyen ez is, de az ésszerű­ség határain belül. Magam három pri­oritást jelölnék meg.

Első helyre teszem a központi intéz­ményeket. Bővítésüknek azonban a reális szükségletek szabjanak határt. Nem hiszem, hogy a most épülőn túl presztízsokokból még egy iskolát ké­ne építeni, mert ki fog járni oda? A fel­esleges kapacitású intézmény feleslegesen viszi a pénzünket is.

Másik, szükségesnek tartott felhasz­nálási terület lenne regionális zsidó centrumok kialakítása. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy vidéki vá­rosaink zömében alig él zsidó, azok is idősek, hitéleti és más ellátásuk ma és a jövőben megoldhatatlan. Nincs és várhatóan nem is lesz rabbi, kán­tor, étkeztetés stb.

Ezért a megoldás az lehet, ha az egyes hitközségek önállóságát nem érintve felfejlesztjük a ma is működő és fejlődőképes hitközségeket, lehe­tővé téve, hogy a szórványokban élő zsidóság gondozását is megoldják. Ilyen centrumok lehetnek például Sze­ged, Debrecen, Pécs, Szombathely.

Ezek a központok képesek lehetnek tágabb körben segíteni a zsidóságot, ébren tartani a hitéletet, kezelni a szo­ciális, egészségügyi, oktatási és egyéb gondokat.

Úgy vélem, így lehet legtöbbet segí­teni a valóban nehéz helyzetben lévő vidéki hitközségeknek, oda koncent­rálva az erőt, ahol a legtöbb ered­mény várható.

A harmadik: képessé kell magunkat tenni arra, hogy hosszabb távon is le­hetőségünk legyen a zsidó közösség fenntartására. Ezért mértéket kell szabni akár reális vágyainknak is, és az összeg egy részéből, mondjuk 20-25%-ából alapot kell képezni. Meggyő­ződésem, hogy ez még akkor is meg­tehető, ha az összeg végül a pesszi­mistább változathoz áll közelebb.

A régiók felfejlesztése és a hosszú távú tartalékképzés biztosíthatja – a jelenlegi eszközök hatékonyabb felhasználásával együtt – a magyarorszá­gi zsidóság valódi jövőjét.

Részemről javasoltam, hogy az elosztás módozatait egy szakértő bi­zottság dolgozza ki, esetlegesen al­ternatívákkal. így kerülhetünk abba a helyzetbe, hogy megfelelően dönteni tudjunk. A javaslatot a Mazsihisz köz­gyűlése elfogadta, megvalósítása ér­dekében nem történt még semmi. Az idő múlik, a feladat körmünkre ég­het. Én még naiv és ezért optimista vagyok.

Pollák Jenő, a BZSH számvizsgáló bizottságának tagja

Címkék:1997-10

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Summary

On the occasion of Rosh Hashanah the heads of two entirely different Jewish communities shared their views with us. Based...

October 1997 Issue

Oktober 1997 On the occasion of Rosh Hashanah the heads of two entirely different Jewish communities shared their views with...

Close