Szombat előfizetés 2017

Mintazsidóság? – Londoni mintavétel

Írta: Gadó János - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Mintazsidóság?

Londoni mintavétel

A londoni zsidók három­negyede a hagyományok szellemében nevelkedett, két­harmaduk ma is hagyomány­tartó. Több mint három­negyedük, valamelyik londoni elővárosban saját családi házban él. Négyötödük zsidónak vallotta magát a legutóbbi népszámláláskor, kilencven százalékuk olvassa a helyi zsidó sajtót, kétharmaduk végez valamilyen közösségi munkát.

Eddigi legalaposabb felmérését tette közzé a londoni székhelyű Institute for Jewish Policy Research a brit főváros zsidó közösségéről.

Életkor Az igen terjedelmes, tizen­egy fejezetből álló tanulmány a demog­ráfiával kezdi, és ebből kiderül, hogy a londoni zsidóság elöregedő népcso­port: átlagéletkora 56 év. A harmincöt év alattiak mindössze a népesség 10 százalékát alkotják, míg a hatvanöt éven felüliek 34 százalékot képvisel­nek. A háztartások 70 (!) százalékában nincsen gyerek. A maradék 30 száza­lékban is az egy vagy két gyerek a jel­lemző, mindössze a háztartások 6 szá­zalékában nevelkedik három gyerek, 1 százalékában pedig négy. Öt vagy több gyereket a 2965 kérdezett egyikénél sem találtak. (A felmérésbe technikai nehézségek miatt nem vonták be a fő­város ultraortodox közösségeit, ahol a gyerekszám sokkal magasabb.)

Régi megfigyelés, hogy a zsidó közös­ség sok tekintetben jóval a befogadó ország lakossága előtt jár: magasabban képzett, vagyonosabb, jobban szerve­zett – és öregebb. Az elöregedés a nyu­gati társadalmak jellemző vonása, és a brit zsidóság ebben is „példát mutat”. Ez kulcsfontosságú megállapítás a ku­tatók számára, mivel a vizsgálatnak az volt a célja, hogy felmérjék: miként kell a közösség szociális intézményrendsze­rét a változó valósághoz igazítani.

Társadalmi státusz A kérdezettek 61 százaléka dolgozik. Az aktív londoni zsidók többsége a munkavállalói hie­rarchia csúcsán helyezkedik el: kéthar­maduk felső vagy középvezető illetve hasonló státuszban lévő, magasan kva­lifikált munkavállaló. 14 százalékuk kisvállalkozó vagy önálló, 9 százalékuk „köztes foglalkozású” és mindössze 6 százalékuk tartozik a „művezető”, vagy ennél alacsonyabb kategóriákba. Vég­zettségük is ennek megfelelően magas: 69 százalékuknak van valamilyen felső­fokú végzettsége; ezen belül 19 száza­léknak egyetemi diplomája, 29 száza­léknak posztgraduális végzettsége, 2 százaléknak pedig doktorátusa.

A felmérés szerint a londoni zsidók 80 százaléka saját – többnyire kétszin­tes – családi házában él. Észak-London elővárosi negyedei a zsidók által ked­velt lakónegyedek – noha egyetlen városrészben sem alkotnak többséget. Az egyes negyedeknek mégis van valami­lyen zsidó jellege: az itt élők közül szin­te mindenki ismer más zsidókat a köze­lebbi-távolabbi szomszédságban. A vá­rosközpontban mindössze a kérdezet­tek tíz százaléka él: többnyire egyedü­lállók. Dél-London az asszimiláció föld­je: az itt élő zsidók (a kérdezettek egy tizede) a vizsgálat szerint sokkal lazáb­ban kötődnek a közösséghez.

A kérdezettek 92 százalékának van autója – a családok kétharmadában kettő vagy három is.

Hagyományőrzés Míg a magas isko­lai végzettség és társadalmi státusz a magyar zsidókat is kiemeli a befogadó társadalomból, hagyományőrzés tekin­tetében a londoni zsidók összehasonlít­hatatlanul jobban állnak. Egy olyan tár­sadalom tagjaiként, melynek szövetét évszázadok óta nem szaggatta fel sem belső, sem külső erőszak, a londoni zsidók is hagyományaik gazdagon ta­golt világában élnek. A kérdezettek 55 százaléka „tradicionális” (tehát a hagyo­mányokat tisztelő, de azokat csak rész­ben megtartó) családban nőtt föl, 9 százalékuk kapott szigorúan ortodox nevelést, 27 százalékuk „szekuláris” környezetben nevelkedett. A hagyomá­nyok visszaszorulása azonban, mely ál­talános trend a zsidóság körében, itt is hat, csak lassabban: az ortodox és „tra­dicionális” életmód híveinek aránya csökken (utóbbi 15 százalékkal), vi­szont előretört a szekuláris zsidó élet­mód (több mint 30 százalék), valamint a reformzsidó irányzat (15 százalék). A befogadó társadalomtól magát elszige­telő harédi (ultraortodox) közösség esetében a fenti trendek nem érvénye­sek: az ő létszámuk (egyelőre párezer fő) növekszik.

Angliában azonban a szekuláris nem egyenlő az asszimilálttal: a legutóbbi népszámlálás során a kérdezettek 84 százaléka a „zsidó” választ adta a val­lást tudakoló (nem kötelező) kérdésre.

Egészség A londoni zsidók alkoholfogyasztása csupán töredéke a környe­ző társadalom átlagának. Mindössze 9 százalékuk dohányzik, míg a főváros egész lakosságánál ez az arány 27 szá­zalék. Az asszimiláció előrehaladtával romlanak a mutatók: a szekulárisok vagy a dél-londoniak közelebb állnak a brit átlaghoz.

A fentiek ellenére a kérdezettek 20 százaléka szenved valamilyen beteg­ségben. Ez egyértelműen a magas élet­korral függ össze. A kérdezettek 20 százalékának van olyan rokona, akit idősek otthonában, szeretetotthonban kell ellátni. Az ellátásra szorulók kétharmada zsidó intézményben lakik. Ez ismét kulcsfontosságú információ, hi­szen az egész felmérés a zsidó intéz­ményrendszer jövőbeni fejlődését hiva­tott szolgálni.

Kultúra A vizsgálat által produkált számok e téren – magyar zsidó szem­mel – nem olyan megkapóak: a londo­ni zsidók 80 százaléka az elmúlt tizen­két hónapban legalább egyszer volt színházban, koncerten és kiállításon. Az asszimilációt kulturális téren túl­kompenzáló magyar zsidó olvasót még az sem rendíti meg, ha megtudja: ugya­nez az arány az átlagos brit polgár ese­tében 20 százalék körül van.

Sokkal érdekesebbek azok a szá­mok, melyek a zsidó kulturális esemé­nyeken való magas részvételi arányról tanúskodnak. A kérdezettek kilencven százaléka az elmúlt tizenkét hónapban „fogyasztott” valamennyi zsidó kultúrát – has mást nem, hát megnézett egy ilyen témájú televízióadást. Mindezt persze megkönnyíti a jóval fejlettebb infrastruktúra: önálló zsidó rádióadók, rendszeres televíziós programok, kultu­rális rendezvények gazdag választéka szélesíti a kínálatot. Mindez nem volna azonban elegendő, ha a „fogyasztókat” nem motiválná a közösség iránti elkö­telezettség. A londoni zsidók közül

Megnézett egy zsidó témájú tévéadást 80 százalék

Elolvasott egy zsidó témájú könyvet 53 százalék

Meghallgatott egy zsidó témájú rádióműsort 53 százalék

Megvett egy zsidó témájú könyvet 38 százalék

Vásárolt egy zsidó kegytárgyat 25 százalék

Vásárolt egy zsidó művészeti alkotást 10 százalék

Zsidó tárgyú kiállítások, előadások, kurzusok legalább egyikét 60 százalé­kuk látogatta. E sorok íróját különö­sen ámulatba ejti, hogy a kérdezettek több mint 90 százaléka (!) olvassa a zsidó sajtót – mindenek előtt a több mint száz éves múltra visszatekintő Jewish Chronicle-t, a brit zsidóság pa­tinás hetilapját. Utóbbit 60 százalék rendszeresen, 28 százalék alkalman­ként veszi kézbe. A zsinagógák hírle­veleit is 40 százalék olvassa rendsze­resen – noha ezeket nyilván ingyen kapják meg a hívek. A fentihez képest gyengén szerepel az izraeli angol nyel­vű sajtó: a legkeresettebb a Jerusalem Post, melyet a kérdezettek 3 százaléka rendszeresen, 17 százaléka alkalom­szerűen olvas.

Jótékonyság A brit zsidóság az 1850-es években bekövetkezett eman­cipáció óta zavartalanul, minden külső beavatkozás nélkül alakíthatta intézmé­nyeit, amelyek ezért élvezik a közösség bizalmát. Ennek jele, hogy a kérdezet­tek 85 százaléka adakozott a felmérést megelőző egy évben valamelyik zsidó jótékonysági szervezet javára. (Ugya­nennyien adakoztak nem zsi­dó célokra is.) A legtöbben száz font körüli össze­get ajánlottak föl a három nagy jó­tékonysági intézmény egyikének. A pénz java persze a gazdagoktól érkezett: a teljes összeg 80 százalékát az adakozók 9 százaléka fizette be. Az adakozási hajlandóságot erősen befolyásolja a vallásos elkötele­zettség: minél inkább vallásos valaki, annál nagyobb valószínűséggel adako­zik. Ám a vallásosság növeli a közösség iránti elkötelezettséget minden más te­rületen is.

A felmérésből az is kiderült, hogy a kérdezettek háromnegyede készített végrendeletet, és közülük minden ne­gyedik jótékony célra is adakozott.

Önkéntes közösségi munka A brit zsidóság erősen decentralizált: intéz­ményrendszerét közel kétezer szerve­zet laza konglomerátuma alkotja. E szervezetek mindegyike erősen támaszkodik az önkéntes munkára. En­nek megfelelően a kérdezettek 13 szá­zaléka nyilatkozott úgy, hogy tagja vala­melyik zsidó szervezet vezetőségének. A kérdezettek 57 százaléka végzett va­lamilyen önkéntes közösségi munkát a megelőző egy évben, ami leggyakrab­ban adománygyűjtés volt, vagy közre­működés valamely zsinagógái rendez­vényen. Ugyanez az arány a brit lakos­ság körében csak 27 százalék.

Zsidó nevelés, iskolázás A kérde­zettek túlnyomó többsége részesült va­lamilyen formális zsidó oktatásban: a magyarországi Talmud-tórának megfe­lelő zsinagógái kurzusokat a férfiak 81, a nők 64 százaléka látogatta gyerekko­rában. A férfiak 91 százaléka átesett a hagyományos bár micva szertartáson. A férfiak és nők egynegyede fiatal ko­rában tagja volt valamelyik cionista mozgalomnak. Érdekes módon a fiata­labb nemzedék tagjai közül többen ré­szesültek valamilyen formális zsidó ne­velésben. Ennek oka az, hogy az utób­bi egy-két évtizedben brit földön na­gyon sokat fejlődött a zsidó intézmény- rendszer. Anglia – a nyugati világban mindenütt érzékelhető tendenciának megfelelően – érzékennyé vált a ki­sebbségi kérdés iránt, és bátorítani kezdte az etnikai kisebbségeket saját intézményeik kialakítására. E kedvező légkörből sokat profitált a brit zsidó­ság, mely jelentősen bővítette formális és informális oktatási intézményrend­szerét. Így a 18-34 éves korosztálynak már egynegyede járt zsidó elemi isko­lába és egyötöde zsidó középiskolába – ami jelentősen felülmúlja az időseb­bek hasonló jellegű mutatóit. A fenti Fi­atalabb korosztály 59 százaléka volt kamaszkorában cionista nyári tábor­ban, és 56 százalékuk izraeli úton is részt vett.

E kedvező mutatókat tetézi az a meg­állapítás, hogy minél alaposabb zsidó nevelésben részesült valaki, annál na­gyobb valószínűséggel szerzett alapos általános műveltséget is. E látszólag magától értetődő megállapítás a ma­gyarországi viszonyok tükrében nyeri el jelentőségét, ahol a szocializmus évti­zedeiben a jó tanulmányi előmenetel a sikeres asszimiláció záloga volt. A bu­dapesti zsidó gimnázium a kontrasze­lekció elve alapján működött: gyakran azok kerültek ide, akiket más gimnázi­umba nem vettek fel.

A megkérdezettek közül a családo­sok 88 százaléka tartotta fontosnak, hogy gyereke zsidó közegben nevel­kedjék, zsidó ifjúsági klubba vagy más hasonló intézménybe járjon. 89 százalékuk pártolta, hogy gyerekük – identi­tása erősítése érdekében – izraeli úton vegyen részt. (A felmérést 2002-ben, az intifáda idején végezték!) Ami azonban az iskolaválasztást illeti, ott a kérdezet­tek többsége számára a magas tanul­mányi színvonal volt a legfontosabb szempont. A zsidó elemi iskola után, a szülők mintegy fele olyan zsidó közép­iskolát tartott kívánatosnak gyereke számára, amely széleskörű, multikultu­rális, világi műveltséget ad. Csaknem ugyanennyien inkább olyan szekuláris középiskolát preferáltak, ahová sok zsi­dó gyerek jár, illetve ahol a diákoknak módjuk van zsidó tárgyakat is tanulni.

A tanulmány szerzői összefoglalójuk­ban arra a következtetésre jutnak, hogy a brit zsidóság immár inkább etnikai, mintsem vallási közösség: összességé­ben fontosabb a közös eredet tudata, a kultúra, Izrael, a többi zsidó iránt érzett szolidaritás. A kérdezetteknek csupán 42 százaléka mondta magát vallásos­nak, miközben a zsinagóga továbbra is a közösségi élet kulcsfontosságú tere­pe. A vallásos intézményrendszer tehát egyre inkább az etnikai közösségi tudat kifejezésére szolgál.

Gadó János

Címkék:2003-02

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Hírek

Hírek FRANCIA ZSIDÓ STATISZTIKA Egy közelmúltban végzett statisztikai felmérés szerint a francia zsidóság 70 százaléka szefárd (észak-afrikai) eredetű: szüleik vagy...

A zsidók és az alkohol

A zsidók és az alkohol A zsidókban előforduló, az alkoholfüggőség kockázatát csökkenteni képes gén-variánsok felfedezése jó hírt jelent, ám más...

Close