„Mindennap elmondom, hogy nem leszünk Magyarországon örökké”

Dr. Israel Selával, a JOINT magyarországi igazgatójával beszélget Gadó János

• Úgy tudjuk, a JOlNT megszünteti a magyar zsidóság bizonyos tevékenysé­geinek támogatását.
• Amit Ön mond, az teljesen téves. Nem tudom, honnan vették ezeket az in­formációkat.
• Az Új Életben olvashattunk egy cikk­sorozatot, amely arról szól, hogy a közös­ség bajban van, mert a JOINT nem támo­gat tovább bizonyos tevékenységeket.

Nos, ők meg sem kérdeztek, így en­gem is meglepett, amit olvastam a lap­ban. Az egyetlen tényleges változás az, hogy a Joint 5 százalékkal kénytelen csökkenteni a költségvetését világszer­te, mert a New York i iroda erre kérte az egyes országok Joint irodáinak igazga­tóit. Ez egyrészt nyilván az adományok csökkenésének köszönhető. A csökke­nés másik oka a volt Szovjetunióban élők növekvő szükségletei. (így például a Joint kijevi támogatottjai nem meleg ételt kapnak, mint a budapestiek, ha­nem tejet és kenyeret.) A csökkentés nem a stratégiánkban beállott változás következménye, csak adminisztratív kényszer. Ezért nagyon meglepett, amit az Új Életben olvastam. Hogy ezt a csök­kentést hogyan hajtják végre, milyen területről vonnak el pénzt, az már az országos igazgatók dolga. A mi elkötele­zettségünk változatlan. Segíteni akarjuk a magyarországi zsidó közösséget. Ezért tevékenységét különböző projektek for­májában támogatjuk. Mindenekelőtt el­kötelezettek vagyunk a holocaust-túl­élőkkel szemben. Így egyebek közt készpénztámogatást is adunk nekik. Szeret­ném hangsúlyozni, hogy teljes költségvetésünk egyharmada havi készpénz­támogatásra megy el. Célunk ezzel az, hogy a minimális életfeltételeken túl a méltó életvitel lehetőségét nyújtsuk ezeknek az embereknek. Ezáltal mód­juk nyílik tisztesebb életvitelre, vehet­nek maguknak újságot, gyógyszert stb. Mintegy kétezer-négyszáz ember kap ha­vi készpénztámogatást. Természetesen nem tudunk mindenkit segélyezni. Hogy e körbe ki kerülhet be, azt a szakértőink által felállított kritériumrendszer, vala­mint egy interjú alapján döntjük el. (A támogatás összege 500 és 8000 forint között van, függően egyebek közt attól, hogy egyedülálló személyt, házaspárt vagy gyerekes szülőket támogatunk.) Tá­mogatunk tovább 157 fiatalt is, akik rokkantak vagy mentális problémákkal küszködnek. Rendkívüli segélyt is nyúj­tunk rászorulóknak, pl. ha valakinek vá­ratlan baljai támadnak (betegség bal­eset, haláleset). Rászoruló holocaust-­túlélőknek nyújtunk segélyt, ha a laká­suk rendbehozatalánál merültek föl vá­ratlan költségek vagy méltatlan lakáskörülmények között élnek és ezen javítaniuk kell.

• Az a zsidó is kaphat rendkívüli se­gélyt, aki az „utcáról” jön be?

Ha valaki az „utcáról” jön be vá­ratlan bajában, és igényét jogosnak ta­láljuk, az kap tőlünk támogatást. Nem­csak a hitközség tagjait támogatjuk, ha­nem szervezethez nem kötődő zsidókat is. A támogatást a JOINT nem közvetle­nül nyújtja, hanem a Magyarországi Zsi­dó Szociális Alapítványon keresztül: az ezzel kapcsolatos szakmai munkát mind ők végzik. Kisebb támogatásról önállóan döntenek, nagyobb támogatásról a kura­tórium.

• Úgy tudom, az egyik „legkényesebb” téma jelenleg a Páva utcai konyha. Csök­kentették a konyha támogatását az utób­bi időben?
• Korábban a JOINT üzemeltette a konyhát. Néhány évvel ezelőtt azonban az egészet átadtuk a hitközségnek. Nem leszünk itt Magyarországon örökké, sze­retnénk, ha a hitközség képes lenne ön­állóan ellátni feladatait és ennek elő­mozdítására az egyik mód az, hogy a projektek egy részét átadjuk neki. A kony­hát tehát most a hitközség üzemelteti, mi pedig támogatjuk azokat az embere­ket, akik a konyha szolgáltatását igény­be veszik. Ennek mértékét nem csök­kentettük, hanem szinten tartottuk (dol­lárban számolva), de mivel a költségek emelkedtek, részesedésünk csökkent. Erre – mint mondtam – összköltségveté­sünk csökkenése miatt kényszerültünk. A rászorulóknak nyújtott készpénztá­mogatások esetében is „szinten marad­tunk”, így nagyjából sikerült lépést tar­tanunk az inflációval. De a költségkímé­lés érdekében – véleményem szerint – a konyha technikai működésén lehet még javítani.

– Mit gondol, miért panaszkodik az ÚJ Élet áramló pénzügyi helyzet miatt?

• Nem tudom.
• De eddigi tapasztalatai alapján nyil­ván sejti?
• Én nagyra értékelem a Joint és a hit­község együttműködését. Mi úgy véljük, a törvényesen megválasztott képviselet­tel kell együttműködnünk, mert ez van. Mi nem vagyunk önálló politikai szerve­zet, mi csak segítjük a magyar zsidóság szervezeteit. És valóban, egy napon el fogunk innen menni.
• Az mikor lesz?
• Ezt nem tudom megmondani. Ad­dig itt maradunk, amíg a holocaust­-túlélők köztünk vannak. Őket támogatnunk kell. Változhatnak a prioritások, de irántuk való elkötelezettségünk változatlan. Azonban nem lehet úgy tekinte­ni a Jointot, mint amely egyedül felelős a magyar zsidóságért.
• Ön ezt tapasztalja?
• Állandóan. Ennek talán tör­ténelmi oka van. A magyar zsidó­ság (nem csak a hitközség) ré­széről több aktivitásra van szük­ség.
• És lát ilyesmit?
• Igen, mert nincs más válasz­tásuk. A hitközség például a konyha fenntartására már pályá­zik különböző helyekre, nem tu­dom, mennyire professzionáli­san csinálják ezt, de ez minden­esetre pozitív változás. Fordul­hatnak a kormányhoz is, hiszen a támogatottak egyben magyar állampolgárok is.
• A JÓI XT támogatottjainak száma csökkent?
• Ez nagyjából állandó, mert ha egy támogatottunk meghal, mindig helyébe lép egy új pályázó. Ami probléma lehet, azok a romló gazdasági körülmények, aminek következtében több lehet a rá­szoruló. De mindent elkövetünk, hogy az egy főre jutó támogatás ne csökken­jen, inkább több pénzt próbálunk sze­rezni.
• A kórháznak nyújtanak támogatást?

Rendszeres támogatást nem, de egy általunk közvetített szponzor segélyéből most nyitottak egy intenzív osztályt. Ugyancsak a mi támogatásunkkal tudta kiegészíteni a hitközség az újpesti öre­gek otthonát egy új épülettel. Az öregek otthonának egyébként nyújtunk rend­szeres támogatást. Támogatjuk az Anna Frank Gimnáziumot és a Rabbiképző In­tézetet. A mi segítségünkkel újították föl az Alma utcai öregek otthonát is, amely­nek egyébként szintén rendszeres támo­gatást nyújtunk.

• Hogyan ellenőrzik, hogy miként hasz­nálják fel a konkrét célokra adott pénzt?

A pénzt a hitközségnek adjuk, amely beszámol annak felhasználásá­ról, minden egyes tételről külön-külön. A hitközség általános gazdálkodását nem ismerjük, de részletes betekinté­sünk van az általunk támogatott projek­tek teljes költségvetésébe – akkor is, ha nem teljes egészében fedezzük azt. Ha­sonló a helyzet az orthodox közösség esetében, ahol támogatjuk az Alma ut­cai öregek otthonát, a Hanna éttermet, a Talmud tórát és mi fizetjük a sohét (a ri­tuális vágást végző személy – a szerk.) költségeit is. Az elszámolásban kétség­kívül lehetnek nézeteltérések. Így pél­dául a Páva utcai konyha esetében Zoltai úr (a hitközség ügyvezető igazgatója – a szerk.) szerint mi a költségek 40 szá­zalékát fedezzük, mi viszont úgy véljük, hogy ez az arány 70-80 százalék. Most vizsgálatot indítunk, hogy ennek végére járjunk. Tény és való azonban, hogy minden területen szeretnénk csökkente­ni a részesedésünket.

• A hitközség részéről kielégítő infor­mációkat kapnak az elköltött pénzről?
• Igen.
• A szociális szférán kívül még milyen tevékenységeket támogat a JOINT?

A másik nagy terület az oktatás. Itt meg kell említenem, hogy a Szochnuttal való munkamegosztás értelmében mi csak az informális oktatással (táborok, szemináriumok, ifjúsági programok, tan­folyamok stb.) foglalkozunk. Mivel azon­ban ez a terület a rövidebb távú progra­mokat jelenti, módunk van rugalmas­nak lenni és év közben beterjesztett programokat is támogatni. E téren ko­moly változások történtek. Az ezt koor­dináló amerikai munkatársunktól meg­váltunk és helyette egy magyar alkalma­zottat vettünk föl. így e fontos területen sikerült felkészítenünk és alkalmaz­nunk egy magyar munkatársat – ami a magyar zsidóság haszna. Az igaz, hogy ezt a döntést váratlanul kellett meghoz­nunk. Szeretnénk a közösségi házban minél több oktatási programot látni. Nyitottak vagyunk, támogatunk olyan kezdeményezéseket is, amelyek a hiva­talos zsidóságon kívül álló csoportoktól vagy magánszemélyektől jönnek. Kez­detben nagy összeggel támogattuk a Rabbiképző keretében működő pedagógiumot, részesedésünk itt már csök­kent. Kulturális területen a legnagyobb „tétel” a szarvasi ifjúsági tábor. Erre na­gyon büszkék vagyunk, hiszen ez a ma­gyar zsidóság jövője. Ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy ez nagyon sok pénzbe kerül, és a gyerekek szülei, akik többségükben magasan képzett, jó szak­mával rendelkező emberek, csak a „zsebpénzt” fizetik a gyerekek nyaralá­sához. Pedig jómódú szülők gyerekeit nem szeretnénk támogatni. A tényle­ges költség egy gyerekre 370 dollár, a szülők pedig idén 7500 forintot fizettek, ami alig több, mint 50 dollár. Kéthetes, élményekkel teli nyaralásért ez szégyenletesen kevés. Szeretném ezért, ha a szülők hozzájárulása növekedne. Ter­mészetesen egyetlen gyereket sem kí­vánunk elutasítani azért, mert szülei nem tudják kifizetni a költségeket, de meggyőződésem, hogy az esetek több­ségében nem ez a helyzet.

• Miként látja: a hitközség és általá­ban a magyar zsidóság elindult már a pénzügyi önállóság irányába?

Amint mondtam, én az általunk tá­mogatott tevékenységeket ismerem. Ezekről azt mondhatom, hogy szeretnék itt a zsidó közösség részéről több fe­lelősséget látni. Költségeink igen nagyok (pl. a Bálint Zsidó Közösségi Ház műkö­dését teljes egészében mi fedezzük, ahol csak a takarítás havi 120 ezer fo­rint). Én azt szeretném, ha a magyaror­szági zsidók maguk tartanák el az intézményeiket. Persze jól tudom, hogy az ilyesmi nem megy egyik évről a másikra.

• Mit tehet Ön annak érdekében, hogy a magyarországi zsidó közösséget erre „nógassa”?

Mindennap elmondom – és ezt előttem más nem tette meg, legalábbis nem ilyen egyértelműen -, hogy mi nem tudunk mindenben támogatást nyújtani, és hogy a közösségnek föl kell készülnie arra a napra, amikor a JOINT már nem lesz itt. Ezt ugyanis sokan hajlamosak elfelejteni. Még nincsenek döntő válto­zások, de az első lépéseket már megtet­ték. Biztos vagyok benne, hogy ezen az úton tovább fog haladni a magyarorszá­gi zsidóság, mert másképp nem tud élet­ben maradni. Van egy héber közmon­dás: ha dolgoztál pénteken, lesz mit en­ned szombaton. Ez kéne, hogy közös stratégiánk legyen.

*

Szerkesztőségünk megkereste a Joint amerikai központját, hogy közép-euró­pai körképet vázolhassunk a magyaror­szági információk hátteréül. Meg szeret­tük volna tudni továbbá, történt-e preferencia-módosítás a Joint támogatási rendszerében, s ha igen, miféle, kurtították-e a magyarországi működés költ­ségvetését, s ha igen, vajon milyen szempontok szerint csoportosították át más célokra.

Miriam Feldman, az amerikai Joint (JDC) szóvivője kategorikusan elhárítot­ta a Szombat hozzá intézett mind álta­lános, mind specifikus kérdéseit – tá­jékoztatott telefaxüzenetében tudósí­tónk. A szóvivő azt javasolta, hogy a lap a Joint magyarországi igazgatójánál érdeklődjék.

– Israel Sela, akinek székhelye Buda­pest, az egyetlen illetékes, aki ez ügyben nyilatkozhat. Ő a helyszínen van, ő az, aki a költségvetést készíti, ő ismeri a he­lyi viszonyokat, ez ügyben tehát őt keli megkérdezni – mondotta Feldman, s készségesen megadta a Joint budapesti telefonszámát.

Tudósítónk ellenvetésére, miszerint Selával a Szombat nyilvánvalóan beszélt már, s további értesüléseit egy maga­sabb forrásból szeretné meríteni, Miriam Feldman mereven ragaszkodott fenti kijelentéséhez. További sürgetésünkre megengedte azonban, hogy amennyiben a Szombat már értekezett Selával, s an­nak ellenére ragaszkodik egy magasabb fórummal kapcsolatba lépni, hívjuk vissza: „És akkor majd meglátjuk…”

Szerkesztőségünk nem tesz le szándé­káról, hogy információt szerezzen a Joint közép-európai működésének új szem­pontjairól. A közeljövőben ismét megkí­séreljük szóra bírni a Joint központja il­letékeseit. „És akkor majd meglátjuk…”

*

Miután az interjúban olvasható adato­kon túl dr. Israel Sela nem kívánt a Joint tevékenységéről további számsze­rű információt nyújtani, megkérdeztük Hajabács Júliát, a BZSH főkönyvelőjét, aki úgy tájékoztatott, hogy a Joint eb­ben az évben mintegy 48 millió forintot adott céltámogatásként a következő projektekhez: Páva utcai szeretetkonyha (ez “emészti föl” a fenti összeg mint­egy hetven százalékát); négy idősek klubja; újpesti szeretetotthon; Rabbiképző Intézet; Anna Frank gimnázium. (Ez utóbbi két intézmény költségvetésé­ben a Joint támogatása 10 százalék alatt van.) A Joint által segített egyéb in­tézmények, programok és tevékenysé­gek ügyében a BZSH főkönyvelője azt javasolta, kérjünk további tájékoztatást a Joint illetékesétől.

A kör bezárult.­