Szombat előfizetés 2017

Minden bizonyítékot mérlegelnek

Írta: Szegő Krisztina - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink, Interjú

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Interjú a kárpótlásról Dr. Sepsey Tamás államtitkárral

A kárpótlási igények benyújtásának határideje november 2-án lezárult, ám tart még a hathónapos, úgynevezett igazolási időszak. Sokan kérvényezték ugyanis elsősorban külföldről, hogy a hivatal járuljon hozzá: kérelmüket későbben adhassák be.

Dr. Sepsey Tamás államtitkár, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnöke a Szombatnak adott interjúban elmondta, hogy míg november 2-ig mintegy 320 ezer kérelem érkezett, a hat hónap elteltéig úgy számítanak, ez a szám 350 ezerre módosul majd.

  • Ez alatt az időszak alatt még nagyon méltányosak leszünk mondta -, hiszen a jogosultak többsége 80 év körüli idős ember, aki sokat szenvedett, akár deportálás, akár malenkij robot, vagy börtönbüntetés miatt. Méltánytalan lenne tehát, ha egy határidő letelte miatt ők elesnének a kárpótlástól. A hat hónap ugyanakkor arra is jó lesz, hogy a hiányosan vagy félreérthetően kitöltött adatlapokat vissza tudjuk küldeni pótlásra, javításra.
  • Mivel az űrlapok kitöltésén és beadásán szinte mindenki túl van már, így összegezni lehet az igénylők tapasztalatait is. Igen sok, általánosságban is fölmerült kérdéssel találkozunk azóta, ami a kárigénylők számára nehézséget, érthetetlenséget okozott. Elsőként említeném az állampolgárság kérdését. Sok külföldi panaszkodott, mennyire nehézkes egy magánember számára a belügyi szerveknél eljárni, beszerezni a szükséges bizonyítékokat. A budapesti székhelyű Hivatal szúinára ez mindenképpen sokkal egyszerűbb, könnyebb lett volna. Nem gondoltak arra, hogy a külföldön élő igénylők helyett beszerzik ezeket az igazolásokat?

A bizonyítékok sokfélék lehetnek

  • Egy-egy személy esetében valóban egyszerűbben be tudjuk szerezni, ám a Hivatalhoz több mint harmincezer ilyen igény érkezett. A bizonyítékok azonban sokfélék lehetnek, számos esetben az eltávozás időpontja, a név, a születési anyakönyvi kivonat is jelzésértékű. Az állampolgárság szigorú bizonyítását csak akkor követeljük meg, amikor kétség merül föl a Hivatalban, hogy az illető magyar állampolgár volt-e, vagy sem. Ám ha rendelkezik egy magyar születési anyakönyvi kivonattal, akkor vélelmezhető róla, hogy magyar állampolgár volt.
  • Sokan azért veszítették el magyar állampolgárságukat, mert az akkori jogszabályokkal ellentétesen hagyták el az országot, azaz disszidáltak. Azóta ez már nem tekinthető bűncselekménynek.
  • A kárpótlási törvénybe éppen ezért beiktattuk azt a paragrafust, hogy akit a magyar állampolgárságától megfosztottak, az ugyanúgy jogosult a kárpótlásra. Ezeket az embereket úgy tekintjük, mint akiknek a sérelme nem következett volna be, ha nem fosztják meg őket a magyar állampolgárságuktól.

-Ingatlanok esetében gyakran fordult elő olyan eset, hogy elvételekor még csak korabeli jogszabályra sem hivatkoztak. Annyi történhetett mindössze, hogy a tanácsi ügyintéző átszólt a Földhivatalnak, írják a nevére a neki megtetsző ingatlant.

  • Ilyen esetről nincsen tudomásom, tanácsi ügyintézők érdekében ilyesmiket nem követtek el. Ha elkövettek, akkor azt jóval magasabb poszton álló személyiségekért tették, de valamiféle jogi indokot azért mindig találtak. Ezeket pedig mi kárpótlási jogcímként fogjuk föl, és kárpótlást kapnak érte a volt tulajdonosok.
  • Mit jelent akkor az „átszállás” kifejezés, amelybe sok okiraton falként ütköznek az igénylők?
  • Az „átszállás” kifejezés nemrég született, amikor külföldön tartózkodók esetében a földtörvény lehetőséget adott, hogy a közvetlen hozzátartozó kvázi-örökösként megkapja az ingatlant, és ne az állam vegye el.
  • Vidéki üzletek esetében gyakran hiába keresik az utalást a levéltári anyagban, nincsen nyilvántartva. A levéltár az önkormányzathoz, az önkormányzat a levéltárhoz küldözgeti az igénylőt. Ugyanakkor egy kisvárosban ma is, szinte kivétel nélkül mindenki emlékszik rá, hol volt annak idején Schwarz vagy Weisz szatócsüzlete, tüzép vagy magtisztító telepe. Néha ez az egyetlen lehetőség az igazolásra. A bíróságok elfogadják két tanú állítását bizonyítéknak, a Kárpótlási Hivatal miért nem?

Tanúvallomás utáni mérlegelés

Rosszul tudja, a törvény alapján minden bizonyítékot mérlegelnie kell a Hivatalnak, így a tanúk állítását is. Hogy azonban helyt ad-e az előterjesztett bizonyítékok alapján a kérelmeknek, attól függ, az ügyintézőben milyen meggyőződés alakul ki, elfogadja-e a tanúvallomások alapján annak a ténynek a valódiságát, vagy pedig a bizonyítékok mérlegelése során arra a meggyőződésre jut, hogy a tanúvallomások nem kellőképpen támasztják alá az előadottakat. Ha az ügyfél nincs megelégedve az elsőfokú hatóság döntésével, fellebbezhet. Másodfokon az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal jár el, ezen döntés ellen pedig bírósághoz lehet fordulni, az elsőfokú bíróság ítélete után pedig fellebbezni lehet. Ezzel olyan széles jogorvoslati fórumrendszert alakítottunk ki, amely elméletileg kizárja a tévedés lehetőségét, hiszen ha mind a négy fórum ugyanazt az álláspontot foglalja el, akkor nagy valószínűséggel nem az ügyfélnek van igaza. Ha viszont megváltoztatják a döntést és erre megvan a jogi lehetőség -, akkor helyt adó határozat születik.

  • Elfogadják-e a tanúvallomást bizonyítéknak ékszerek esetében is, amelyeket pl. a gettóban a csendőrök vettek el? Vagy ha a család beszolgáltatta az ékszereket, ám a beszolgáltatásról szóló okiratot a deportálás során nem tudták megőrizni?
  • Még egyszer hangsúlyoznám, hogy nincs a magyar jogban bizonyítási kötöttségi kényszer. Minden tényt arra alkalmas bizonyítékokkal lehet bizonyítani. A tanúvallomás is egy ilyen bizonyítási eszköz, csakúgy mint az okirat. Nincs kizárva tehát, hogy tanúvallomásokkal alátámasztva ezeket az állításokat elfogadják, de ha az ügyintézőben az a meggyőződés alakul ki, hogy életszerűen a tanúk által előadott tény (sic! A szerk) akkor elutasíthatja a kérelmet. Ezt azonban meg lehet fellebbezni. Nincs tehát semmi különbség a jogalkalmazás terén a tanúvallomások figyelembe vételekor a bírósági eljárás, vagy az államigazgatási eljárás között. Egyfajta lehetőség, hogy az ügyfél az általa előadottakat bizonyítsa, hogy erre tanúkat hoz, ám nem biztos, hogy akár három-négy tanú felvonultatása esetén is el fogják hinni azt, amit ő állít.

Emlékezni ötven év múltán

  • Amikor egy-egy üzem alkalmazottainak számát kell igazolni, akkor az ügyintéző’a Társadalombiztosítási Igazgatósághoz irányítja a kérelmezői. Ott azonban arról tájékoztatják, hogy az egykori alkalmazottakat nem a munkahelyük szerint, hanem név szerint tartják nyilván. Eszerint a kérelmezőnek emlékeznie kéne pl. ötven évtől visszamenőleg akár 100-200 alkalmazottjának nevére?
  • Ebben a Hivatal nem tud segíteni, hiszen ha valaki azt állítja, hogy neki 200 alkalmazottja volt, akkor azt bizonyítania kell, mert komoly kárpótlást kap ezért. Akár tanúkkal, akár üzleti könyvekkel, cégbejegyzéssel.
  • A külföldiek számára hogyan lehet eljuttatni az elnyert kárpótlási jegyeket? Számos ügyintéző úgy nyilatkozott, hogy még ügyvéd vagy meghatalmazott útján sem lehet kiadni, a külföldi ügyfélnek személyesen kell átvennie, érte jönnie. Igaz-e ez? Ha pedig a külföldi ügyfél megkapta a kárpótlási jegyét, az érvényes devizajogszabályok szerint mit kezdhet vele, hol használhatja föl?
  • Fő szabályként a kárpótlási jegyeket Magyarországon kell fölvenni. Vagy az ügyfél veszi föl személyesen, vagy ha meghatalmazást ad valakinek, akkor az illető személy a nevében fölveheti. Tárgyalunk a Külügyminisztériummal, miként tudnák megoldani, hogy a követségeken vegyék át a külföldön élők a kárpótlási jegyeket. Egy biztos, postán nem lehet küldeni, hiszen ezek értékpapírok, és a postai küldemények elvesztése miatt a kockázatot nem vállaljuk.

Lehet tehát meghatalmazást adni Magyarországon élő személynek, vagy külföldi személynek, aki éppen Magyarországra jön, hogy ezeket a jegyeket fölvegye. A kárpótlási törvénybe beiktatta az országgyűlés azt a szabályt, hogy semmiféle devizahatósági engedély nem kell ahhoz, hogy a külföldön élő jogosult az őt megillető kárpótlási jegyet Magyarországon fölhasználja. E tekintetben tehát nincs különbség belföldön és külföldön élő között, a külföldiek számára ugyanazok a felhasználási lehetőségek pl. termőföldvásárlás, privatizációs vásárlás nyílnak meg, mint a belföldiek részére. Magam részéről a lehetőségek közül az utóbbit tartom a legtöbbet ígérőnek: akár egzisztenciahitelt fölvenni a kárpótlási jegyekre, és azzal indítani meg egy új vállalkozást, akár azokból a részvényekből vásárolni, amelyeket az állam fölkínál a kárpótlásra jogosultaknak.

Szegő Krisztina

Címkék:1993-01

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A héber

Kr. u. 50. Festő és költő, futó, diszkoszvető, Endüntión alakú lanthisz, Andoniosz fia, nemzetségük a zsinagóga barátja. „Legderekasabb napjaim azok,...

„Anyám a kerítésre borulva sírt”

Beszélgetés Végh Antallal Megmondod a zsidóságról a véleményedet? Megmondom: ki vagy. Ugyanis itt, Kelet-Európábán ez vízválasztót jelent. Az értelmiségi, és...

Close