Szombat előfizetés 2017

Milyen lesz a Zsidó Egyetem? –

Írta: Gadó János - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Milyen lesz a Zsidó Egyetem?

Az Országos Rabbiképző Intézet 1990-ben bővült főiskolai tagozattal, amelynek előkészítésében, megszervezésében és kezdeti finanszírozásában döntő szerepet vállalt az izraeli Midreset Jerusalaim tanintézet.

Az immár két karral rendelkező Rabbiképző ez év közepe óta viseli az Országos Rabbiképző Intézet – Zsidó Egyetem elnevezést.

Az intézmény most akkreditáció előtt áll. Meg­lehet, hogy már a következő tanévben, de legkésőbb 1999. december 31-ig (mint minden magyarországi felső- oktatási intézménynek) át kell esnie az Állami Akkreditációs Bizottság vizsgálatán, amely eldönti: megfelel-e az intézmény az egyetemekkel szemben támasztott követelményeknek. Ebből az alkalommal beszélgettünk Schőner Alfréd rektorral.

Hány tanszéket terveznek fölállítani?

A szervezeti felépítése az intézet­nek még nem kialakított. Ezek egyelőre még csak tervek. Ebben – éppúgy, mint pedagógiai munkásságom minden terü­letén, a tradíciót szeretném követni. Ki­kerestettem a könyvtárból a Rabbikép­ző Intézet még ma is érvényben lévő szervezeti és működési szabályzatát, amely még a második világháború előtt íródott. Én az akkori „tanszékeket” (amelyeket akkor nem így neveztek) képzelem el a munkatársaimmal mai tanszékeknek.

Pontosan ugyanúgy?

Tartalmában igen, elnevezésében nem. A Rabbiképző Intézet hajdani fel­ső tagozatán volt hat fő oktatási egy­ség, amelyet kötelező kollégiumoknak neveztek. Ezek voltak: bibliatudomá­nyok, talmudtudományok, szertartástani csoport, történelem és irodalomtör­ténet, vallásbölcselet, gyakorlati lel­készkedés. Ennek a régi tradíciónak az alapján született meg az új tanszékek gondolata. Ezek: Szentírástudományi tanszék, Talmudtudományi tanszék, Halacha és gyakorlati judaizmus tan­szék, Zsidó vallásbölcseleti tanszék, Zsidó történelem és irodalomtörténeti tanszék. Zsidó vallás- és módszertan és pedagógia. Ezek természetesen csak elképzelések, melyeket a Hitközség hozzájárulása nélkül nem tudok meg­valósítani, mert ennek komoly anyagi vonzata van. Ezért még a tanszékek élére elképzelt vezetőket nem tudtam felkérni.

Mikor dőlnek el az anyagi jellegű kérdések?

Remélem, hogy néhány héten belül.

Milyen forrásokból gazdálkodhat a Rabbiképző – Zsidó Egyetem?

1991-től a Midreset Jerusalaim igen jelentős anyagi támogatást adott a Pedagógium működéséhez. Sliachokat küldött és magyarországi pedagógusok fizetését is állta. 1996 decemberében szüntette be a magyarországi pedagó­gusok fizetését. 1997. januártól már csak két sliach dolgozott a Midreset Je­rusalaim kiküldetésében: Naomi Spitzer, a pedagógiai tárgyak felelőse és én. Naomi Spitzer 1997-ben hazatért, így most én vagyok az egyetlen kikül­dött. A Midreset Jerusalaim felkérésére a Szochnut az elmúlt években és még idén is biztosította a héber nyelvtanáro­kat. 1998 szeptemberétől ez utóbbi is bizonytalanná válik. Továbbá 1991-től minden másodéves pedagógiumi hall­gató a harmadik szemesztert Jeruzsá­lemben tanulta végig. A hallgatók kint­létét, az ottani pedagógusok fizetését, sőt hosszú ideig még a tanulók útikölt­ségét is – úgy tudom – a Midreset Jeru­salaim biztosította. Csak az utolsó egy-­két évben kellett a hallgatóknak fedez­ni az útiköltséget. A segítség formájáról a tárgyalások még tovább folynak. Az biztos, hogy a Mazsihisz fogja a továb­biakban is fizetni az intézmény oktatói gárdáját, de ez nem zárja ki, hogy a majdan Magyarországra jövő sliachok, például egy szentírásoktató pedagógus fizetését ne a Midreset Jerusalaim adja. A következő évtől a Rabbiképző hallga­tói is Izraelben töltenek majd egy fél évet a Midreset Jerusalaim költségén.

A felsőoktatási törvény előírja, hogy a tanszékek vezetői tudományos fokozattal rendelkezzenek…

Vagy tudományos fokozattal rendel­kezzenek vagy szakterületük kiemelke­dő tudású személyiségének kell lenni­ük. A tudományos fokozatok problémá­ja elsősorban művészeti és teológiai fő­iskolákon létezik.

Az elmúlt időszakban Magyarorszá­gon nem bővelkedtünk a judaika terü­letén kiváló szakembergárdával. Ezek hiányában esetleg külföldről jönnének megfelelő szakemberek?

Igen, lehetséges. Bővebbet még er­ről sem tudok mondani, mert ez is „tárgyalási fázisban” van. A Midreset Jerusalaimtól szeretnék segítséget kér­ni azokon a területeken, ahol arra a le­gégetőbb szükség van: így a szentírás, a Talmud, a halacha és a héber nyelv területén. Ha nem találok megfelelően kvalifikált szakembert Magyarországon, akkor a Midreset Jerusalaimtól kérek akár tanszékvezetőt is. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy ők készek ilyen irányú kérésnek eleget tenni.

Ön szerint a szükséges tudományos fokozattal rendelkező oktatóknak mek­kora részét kell majd a Midreset Jerusalaimból toborozni?

Ha két-három magasan kvalifikált szakembert kapnék a Midreset Jerusalaimtól, azzal meg lennék eléged­ve, a többi személyi kérdést meg tud­nám oldani.

A törvény szerint bizonyos számú főállású oktató is szükséges az egyete­mi rang elnyeréséhez.

Teológiai karoknál ez a szám ki­sebb, a szakemberhiány miatt, mint ál­lami egyetemeknél. Kérdéses még az is, hogyan alakul a főállású, mellékállá­sú és az óraadói státuszú tanárok szá­ma. Ez elsősorban anyagi kérdés. Min­denképpen főállásúnak vagy félállású­nak kell lennie a tanszékvezetőnek és lehetőség szerint tanszékenként még egy-két embernek.

A tervezett hat tanszékkel számol­va ez legalább 20-25 főállású munka­társat jelent.

Egyelőre még nem tudom, hány tanszéket tudok felállítani. Amennyi­ben ez problémát jelent, márpedig va­lószínűleg azt fog jelenteni, akkor vala­milyen racionális kompromisszumos megoldást kell elérni, azaz tanszékeket összevonni.

De két-három tanszék mégis szük­séges.

Hat tanszéket ideálisnak találnék.

Van valaki a reménybeli oktatók kö­zül, aki az ELTE hebraisztika tanszékén végzett?

Egyelőre nincs, de lehet.

Hogyan alakul majd az együttmű­ködés ezzel a tanszékkel, amely egé­szen a közelmúltig az első számú mű­helye volt a hazai judaikának?

Komoróczy professzorral több al­kalommal beszéltem és abban marad­tunk, hogy folytatjuk ezeket a beszélge­téseket. Ennél tovább nem jutottunk. Eddig az oktatóimat főleg a magyaror­szági szellemi elitnek abból a rétegéből toboroztam, amelyhez ismeretségeim kötnek. Mondok egy példát: a követke­ző évtől kezdve Hunyadi László pro­fesszor a „Biblia és a számítógép” cím­mel fog nálunk tanítani. Ő jelenleg Debrecenben nyelvészetet oktat. Az Egyesült Államokban és Izraelben foly­tatta posztgraduális tanulmányait és itt mélyedt el a Biblia és a komputer kap­csolatának vizsgálatában. Ő a debrece­ni hitközség tagja, a hitközség Samor V’zachor című kiváló folyóiratának szerkesztője. De óraadó tanár lesz ná­lunk Bence György professzor, az EL­TE Filozófiai tanszékének vezetője. Az idén, a második félévben már oktató­ink között található Ferge Zsuzsa pro­fesszorasszony.

Nem zsidó diákok tanulhatnak az intézményben?

– Nem szeretünk semmiféle diszkrimi­nációt. De érthető módon rabbinikus tu­dományokat olyan tanul, aki rabbi akar lenni. Jelenleg az intézményben csak zsidó diákok tanulnak. A Pedagógiumban érvényben lévő szervezeti szabály­zat szerint a harmadik félévet csak az a tanárjelölt kezdheti meg, aki halachikus értelemben zsidó. Akik eddig ilyen konf­liktus előtt álltak, azok betértek. A má­sik lehetőség az, hogy a diák tudomásul veszi, hogy nem kap diplomát, csak ab­szolutóriumot szerez a Pedagógiumban. Ilyen azonban még nem fordult elő. Szeptemberben azonban szeretnénk elindítani a zsidó művelődéstörténet posztgraduális tagozatot. Akit ennek va­lamilyen tárgya érdekel, azt vallásra való tekintet nélkül szívesen látjuk.

Miért van minden oktató óraadói státuszban?

Részint anyagi okokból, részint pe­dig azért, mert nincs annyi óraszá­munk, amennyivel egy oktatót egy tan­tárgy ellátására fel tudnánk hatalmazni. Ennek jövő szeptembertől meg kell vál­toznia, ami komoly szervezési gond és kihívás számunkra.

Mennyire kíván kapcsolatokat fenn­tartani a zsidóság reform- illetve orto­dox ágaival?

– Az intézmény továbbra is a magyar- országi neológiának lesz a szellemi központja. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének vagy nincsenek olyan előadó­ink, akik ortodox világlátásúak. Ha ők hajlandók velünk együttműködni, kész­séggel várjuk őket, de mi a neológ vi­láglátásunkat nem kívánjuk föladni.

És ha valaki reform-elkötelezettsé­gű és magasan kvalifikált, el tudja kép­zelni, hogy az intézményben tanítson?

A Rabbiképzőben, a Pedagógium­ban és a Zsidó Liturgia szakon nem, a másik két szakon inkább.

Ez az intézmény „elő fog állítani” szakembereket. De lesz erre felvevőpi­ac”? Például olyan sok liturgiai szak­emberre van szükség?

– Véleményem szerint egyelőre igen. Az első hívó szóra annyi potenciális je­lentkező volt vidékről, ami minden el­képzelésünket felülmúlta. Szeged kivé­ telével nem volt olyan közösség, ahon­nan ne jelentkeztek volna. A liturgia szakra huszonkét hallgatót vettünk fel. Természetesen tudjuk, hogy lesznek le­morzsolódások.

De ha ezeknek csak a fele végez, akkor is három évfolyam a teljes ma­gyarországi szükségletet kielégíti.

Nem biztos. Gondolja, hogy például Debrecenben elég egy előimádkozó? És mi van azokkal a közösségekkel, ame­lyek reményeim szerint újra fognak éled­ni? És az elképzelhető lett volna néhány évvel ezelőtt, hogy Vácon újra lesz hit­község, amelyik hallgatót küld a liturgia szakra? És azt ki tudta néhány éve, hogy Veszprémben több száz zsidó él? Az én és munkatársaim felelőssége az, hogy te­remtsük meg azt a szakértői gárdát, amely adott esetben ugrásra kész. Ne forduljon elő, hogy megakad a vallási vagy kulturális élet, mert nincs jelen hoz­záértő rabbi, kántor, szociális munkás vagy pedagógus. A pedagógia szakon ta­valy 11 diák végzett. Közülük kilencnek már van állása. A Lauder iskolában jelen­leg nyolc Pedagógiumot végzett egykori diák tanít. Az Anna Frank gimnáziumban és a Wesselényi utcai iskolában egy-egy.

Volt már érdeklődés a Pedagógium végzettjei iránt a zsidó közösségen kí­vülről is?

Egyelőre nem.

És ez belefér az intézményről alko­tott elképzeléseibe?

Természetesen. Nagyon fontosnak tartanám, hogy eljussunk azokba a nem zsidó iskolákba is, ahol adott eset­ben öt év múlva igényelni fogják, hogy zsidó vallásoktatás is legyen.

Címkék:1998-02

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A londoni “aranyértekezlet” után – nagyobb a csalódottság, mint a remény

A LONDONI „ARANYÉRTEKEZLET" UTÁN Nagyobb a csalódottság, mint a remény Az angol fővárosban decemberben háromnapos tanács­kozáson vettek részt negyvenegy állam...

Még nyolcvanan

Libanon Még nyolcvanan Mielőtt az olajsejkségek meggazdagodtak, a függetlenségét 1944-ben elnyert Libanon volt a legfejlettebb arab állam; a cédrusok országát...

Close