Miért éppen most?

Michail Heller a Szovjetunióban született, tizenöt éve él orosz zsidóság históriája tárgyában. Az orosz zsidók kilá­tásait szülőföldjükön meglehetős borúlátással ítéli meg, amiként ez a Belgiumban megjelenő Regards című zsidó lapnak adott interjújából kitetszik.

Az izraeli hatóságok arra számítanak, hogy körül­belül 400 000 orosz zsidó bevándorló érkezik az országba. Vajon melyek a politikai és történelmi okai ennek a tömeges aliának?

-Nem az első eset, hogy ezzel a jelenséggel van dol­gunk. Emlékezzünk csak a hetvenes évekre. Amióta Iz­rael Állam megalakult, a szovjet külpolitika váltópénz­nek tekinti a szovjetunióbeli zsidóságot. Valahányszor csak sürgős segítségre van szükség külföldről, kiváltkép­pen az Egyesült Államokból, Moszkva minden ilyen eset­ben megnyitja a kapukat és enged kivándorolni zsidókat.

Most azonban hatalmas exodus tanúi vagyunk.

-Ez igaz. De a döntés arra nézve, hogy a zsidók tá­vozhassanak, nem mai keletű. Tudjuk, hogy ezt a döntést a hetvenes évek végén hozta a Politikai Bizottság. Még­pedig az akkori KGB-főnök, Jurij Andropov kezdemé­nyezésére.

És milyen meggondolásból?

-Andropov az elnyomás és félrevezetés nagymestere volt. Egyetlen pillanatig sem habozott a szokásos sztálini erőszakot alkalmazni, de más, kifinomultabb módszerek­kel is élt. Ő úgy látta, hogy ha szabadságlevelet ad a zsi­dóknak a távozáshoz, akkor ezzel megvásárolhatja az Egyesült Államok támogatását, úgy döntött, hogy egye­dül a zsidóknak kell lehetővé tenni az elmenetelt a „szov­jet paradicsomból”. Ezért és azóta zúdul a zsidóságra a többiek elvakult gyűlölete.

Csakhogy a szovjet antiszemitizmus nem a hetvenes években jelentkezett először.

-Ez természetesen igaz. A népmitológiában a zsidók „tehetnek” az októberi forradalomról. Majd amikor hagy­ták őket kivándorolni, akkor az a vélekedés kapott lábra, hogy lám, most, amikor a forradalom örvénybe került és menthetetlen, akkor a zsidók azok, akik elmenekülnek a süllyedő hajóról.

-Ne legyen senkinek kétsége afelől, hogy a szovjet hatóságok folyvást ezekkel a verziókkal bűvészkednek. Nem kivétel ez alól Gorbacsov sem.

Mit kér ma Gorbacsov cserébe a szovjet zsidókért?

-Egész sor határozott követelése van. Legelőször is azt kéri, hogy érvénytelenítsék az ún. Jackson-klauzulát, amely miatt a Szovjetunió nem kaphatja meg a legna­gyobb kereskedelmi kedvezményt. Ezt akkor vonták meg Moszkvától, amikor megtiltotta a kivándorlást. Nincs két­ség afelől, hogy a máltai csúcstalálkozón megegyezés szü­letett Bush és Gorbacsov között ebben a kérdésben. A szovjet vezér pontosan tudja, hogy a határok megnyitása jó üzlet, mert az amerikai zsidó lobby felbecsülhetetlen értékű támogatással fizet érte. Ennek ellenére a gorbacsovi politika ismét működésbe léptette az antiszemitiz­mus gépezetét.

Ez nagyon súlyos vád, nemde?

-Mindenki láthatja, hogy ma a Szovjetunióban rend­kívüli méreteket ölt az antiszemita mozgalom …

Csak nem azt akarja ezzel mondani, hogy Gorbacsov a felelős, mégpedig személyében, az antiszemitizmus fellángolásáért?

-Az biztos, hogy az antiszemitizmus fellobbanása nem a peresztrojka közvetlen következménye. A szovjet antiszemitizmus jóval Gorbacsov előtt keletkezett. De megismétlem, hogy ez a válság a Gorbacsov vezette poli­tika eredménye. Még akkor is, ha személy szerint nem ő tehet róla.

Miért pont most tör ki ekkora erővel az antiszemi­tizmus?

Tudok erre egy magyarázatot adni, bár nem biztos, hogy igazam van. Nem kívánom behatóbban ismertetni a szovjetunióbeli antiszemitizmus történetét, ámbár van két vagy három olyam tény, amelyet feltétlenül számítás­ba kell venni. A harmincas években az antiszemitizmus hivatalos politika volt, csak éppen nem hirdették meg nyíltan. A háború annyiban hozott változást, hogy attól kezdve nyíltan hirdetett hivatalos politika lett. Most egy új elemmel bővült. A tömegtájékoztatásban és a szovjet kultúrában Gorbacsov utat nyitott a glasznosztynak, s en­nek nyomán újjászületett és nagy erővel jelentkezik a na­cionalista érzület, fogalmazódnak meg nemzeti követelé­sek. Ezek a nemzeti mozgalmak kivétel nélkül mind an­nak kifejeződései, hogy a szovjet lakosságot elementáris erejű elégedetlenség tölti el.

-Minden köztársaságban pellengérre állítanak vala­kiket, kijelölődik, hogy ki az ellenség, akit ördögi színben tüntetnek fel. Az esetek jó részében az oroszokat démonizálják. Nincs olyan köztársaság, ahol ne harcolnának az oroszok ellen. A szovjet birodalom igazi problémája az orosz kérdés. Ha valaki szétzúzhatja ezt a birodalmat, akkor ezt csak az oroszok maguk tehetik meg.

Mi köze mindennek a zsidókhoz?

-Kérdem én, hogy ha ez a helyzet, akkor az oroszok kik ellen fordulhatnak? Végtére is ők azok, akik a töb­bieket gyarmatosították. Ok az ellenség, de nekik is szükségük van ellenségre. Az oroszok számára az ellen­ség a zsidó, s ez eszményi ellenség. Csak el kell olvasni a mai orosz írók jó részének műveit. Lépten-nyomom azt írják, hogy a zsidók ezer éve szövik összeesküvésüket Oroszország ellen és ők szervezték a forradalmat. Ugyan­ezek a zsidók most Gorbacsov szövetségesei és közösen végzik aknamunkájukat az örök Oroszország ellen. Ha a moszkvai antiszemita robbanás okai után nyomozunk, akkor ezt a körülményt se hagyjuk figyelmen kívül.

Igaz-e, hogy az antiszemita nacionalistákkal szövet­séget kötöttek a sztálinisták, akik nem adták fel a reményt, hogy megdönthetik Gorbacsov uralmát?

-Persze, hogy igaz. Az orosz nacionalisták szoros kapcsolatban állnak a kommunista párttal és az állam- hatalommal. Már csak azért is, mert Gorbacsov jól tudja, hogy a hagyományos szovjet ideológiát, amely haldoklik, valami mással kénytelen felváltani, s ez a más a nem­zeti bolsevizmus.

Értsük úgy a szavait, hogy Gorbacsov magatartása nem véletlen? S ha így van, akkor miként értékeljük, hogy egy moszkvai mozi bemutatja Claude Lanzmann „Shoá” című filmjét. Ezzel mi a célja Gorbacsovnak?

-Gorbacsov kettős játékot játszik. Nem tesz semmit, hogy az antiszemitizmusnak útját állja. A lapokban so­rozatosan jelennek meg antiszemita levelek, és ha valaki felemeli a szavát ellene, a szerkesztő rendszerint azzal válaszol, hogy ja, kérem, nálunk pluralizmus van.