Mezei András versei

 

 Ők választottak

Héber vagyok, ha a Názáretit
követem, akkor is, ha Allahot félem,

héber vagyok, ha Istent elhagyom,

felmenőm (nem fajom) népem,

ők választottak engem,

nem én kértem Istent, hogy

zsidónak szülessek – nincs

választásom, hogy változtassak.

 

Ennyi

Ahol hazád van, közösséged,

nem könnyebb élni, mint máshol,

de az örömtől épp annyit sírsz ott,

mint a szomorúságtól.

 

Cfat

A hegycsúcson, a fenyőerdőben

mindkét karomat égre emelem,

melyekről, mint a fényszalagok

peregnek le a hegyiösvények

imaszíjai, a meredek szerpentinek

Cfattól egész a Hule tóig,

a kanyargó Jordán vizéig,

Cfatból le Genezáretig

alászállva a völgyi időkbe,

a Hermon havaival, a Libanon

cédrusaival a mennydörgő

Nebi Jusáig, oda, ahol Józsua

nyugszik – lát a szívem

Eszter sírjáig, s Bár Ám-ig,

ott piroslik

a hegyoldalban Jankele almáskertje,

ott áll a kibuc színháza mellett

a libanoni cédrus, és onnan

a határőr-faluból látni be

az ellenséges, sziklás hegyoldalt,

a „katyusák” onnan indulnak,

a kommandók onnan ide, már

csaknem negyven éve – be-betörnek

hogy mint a fekete vérszalagok

szakadnak le a hegyi-ösvények

imaszíjai a mélyebb völgyekbe,

Felső-Galilból, Alsó-Galilba

egészen Názáretig, s tovább

a Tábor hegyéig, amelyre

föltekeredik újra és újra

ama erős szövetség húsunkba

mélyedő bőrszíja –

 

Hallelúja!

 

Régi-új parancsolat

Szeresd a te hazádat egész szíveddel,

egész lelkeddel és minden tehetségeddel,

és legalább évente mondd el: hogy nem vagy

menekült, olyan kit befogadtak, ideiglenes

tartózkodó, mert van hazád, amit elhagyhatsz,

honod van hová visszatérhetsz, Izrael

fehér házaihoz van jogod, útleveled,

nem vagy világcsavargó, hazátlan, állandó

lakásod ott van, ahová több mint ötezer

éve már Izrael be van jelentve, nem vagy

betelepült, megtűrt, van levélcímed,

hol soha nem érhet téged kiutasítás,

nem settenkedik körülötted a gyanú, hogy

mint a csontritkulás, nem teszi törékennyé

tested-lelked az ideiglenesség,

útleveledre jogod van, melyhez kijáró sem kell,

szeresd a te hazádat egész szíveddel,

egész lelkeddel, minden tehetségeddel, mert

az idegen országok tőled nem zárkóznak el

többé: van honnan távoznod, van hová visszatérned,

mert leváltak rólad a sárgacsillagok,

vérvádak, gettók, a drótkerítések, s világszerte

az elszórt tömegsírokat, ha meglátogatod,

tudod, hogy még a csontok is élhetnek ama joggal,

mellyel a zsidó honába visszatérhet, följuthat Jeruzsálembe

mint zsidó és nem kellenek többé az árja papírok,

a hamis útlevelek, a határon a Dávid-csillagos

határőr tiszteleg neked, Auschwitz kapujának

fölirata hiába gúnyolta néped: „Arbeit macht frei”

mert a te hazádban a munka valóban felszabadított.

 

 

Honfoglaló címmel jelent meg a költő ötven verse Izrael ötvenéves fennállásá­nak évfordulójára. E kötetből közlünk verseket.