Szombat előfizetés 2017

Mérlegen a zsidó óvodák

Írta: Pécsi Katalin - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Fenákel Judit írónő emlékei kerülnek ezúttal elő Eszter táskájából: az író­nőt új regénye kapcsán kedvelt témánkról, a női emlékezet és a női hang mibenlétéről faggattuk.

Másik cikkünk praktikus tanácsokkal is kíván szolgálni azoknak a fiatal szülőknek, akik bizonytalanok, melyik zsidó óvodába is adják gyereküket.

Februárban is lesz Esztertáska Feminista Filmklub: tájékozódjanak programjainkról és terveinkről web oldalunkon! www.nextwave.hu/esztertaska)

Pécsi Katalin

Magyarországon négy zsidó óvoda műkö­dik, összesen alig háromszáz gyerekkel.

A legtöbb zsidó család ma is önkor­mányzati vagy magánóvodába járatja gyermekeit, akik így csak később, vagy egyáltalán nem ismerkednek meg a ha­gyománnyal. A zsidó óvodák vezetői szerint így valójában nincs választási le­hetőségük a gyerekeknek: a szekuláris világgal szemben nem is tudják, hogy mi az alternatívájuk.

Az ortodox hitközség által fenntartott, Dob utcai óvoda üzemel a legrégebben: a rendszerváltás előtt ez volt az ország egyetlen zsidó óvodája. Egy éve költöz­tek át az Amerikai Alapítványi Iskola épületének földszintjére: tizenöt gyere­kükkel összesen két termet vesznek igénybe. A sok kipás, ciceszes kisfiú és a héber betűs fali díszek láttán az em­bernek egy pillanatra az az érzése: Izra­elben jár. Ez azonban csak a látszat. Fischer Miklósné, Piri néni meglepő ta­pasztalata, hogy a szocializmusban több gyerek járt hozzájuk. Véleménye szerint azonban nemcsak arról van szó, hogy akkor még monopóliumuk volt, hanem arról is, hogy régen jelentősebb volt az ortodoxia is. A rendszerváltás óta elöregedett a komoly vallásos életet élő utolsó generáció is, így a gyerekek többségénél már egyáltalán nincs meg a megfelelő családi háttér, mely fontos­nak tartaná a vallásos oktatást.

– Legtöbbször a nulláról kell kezdeni az oktatást, és mikor a vallásról van szó, a gyerekek úgy néznek rám, mintha kína­iul beszélnék – panaszkodik Piri néni. A másik ortodox óvodát 1996 óta Gan Menachem néven a Chabad Lubavics üze­melteti az Orbán-hegyen. A jóval igénye­sebb, kertes, modem intézményben az iskolásokkal együtt hatvan gyerek tanul. Oberlander Batsheva igazgatónő sze­rint azért fontos a gyermekek vallásos nevelését a legkisebbeknél kezdeni, mert öt éves korig lehet egy gyereket iga­zán tanítani. Fischerné Piri néni is egye­tért ezzel, több évtizedes pályafutása alatt úgy tapasztalta, hogy a hitbe bele kell nőni. Azért jó, ha már egész kicsi kor­ban megtanulják a gyerekek az imákat, vagy hogy Istennek meg kell köszönni az ételt, mert igazán csak így kerülhetnek közel a valláshoz. A hitet és a vallást el­vileg a családjukban kellene megtanulniuk, ám ma már kevesen tudnak ehhez eleget: így a nem ortodox családok ese­tében a nevelési intézményekre hárul a feladat. A nevelők szerint ez azért vesz­élyes, mert hiába van egy gyereknek zsi­dó identitása, ha nem ismeri a tradíció­kat, előbb-utóbb asszimilálódni fog.

„A gyereknek csak akkor tudunk va­lódi választást adni, ha alaposan megis­merheti a zsidóságot is: a világi dolgok­ról amúgy is nap, mint nap nem zsidók közt az utcán, ismerősöktől vagy a tele­vízióból értesül” – mondja Oberlander Batsheva, majd hozzáteszi: a zsidósá­got pedig sajnos a legtöbb gyerek ott­hon nem tudja megismerni. „Márpedig ha egy gyereknek azt mondja az ember, „válassz”: ebben a szobában van egy csoki, a másik szobában pedig egy nagyon-nagyon finom, óriási fagyi, ha a fagyit nem látja, legyen az akármilyen fi­nom, biztos, hogy a csoki mellett dönt.”

Zugló külső, lehangolóbb részén mű­ködik tizenegy éve a Mazsihisz-féle Ben­jámin óvoda a hetvenes évekbeli kocka épület falait a szülők nemrég átfestették nap-sárgára, a folyosókat dísznövények­kel, az udvart pedig a Joint játékaival dí­szítették. Rádainé Somosi Éva, az igaz­gató elmondta, hogy a neológ szellemi­ségű óvodát a szocialista időszak negy­ven évében kimaradt hagyományok pótlására hozták létre. Az óvónők több­sége az alapításkor kezdte magát a zsi­dóságban komolyan képezni a Szochnut segítségével. Ide, csak úgy, mint a Lauder óvodába, túlnyomó részben olyan szülők járatják a gyerekeiket, akik szekulárisak, vagy neológok, és céljuk, hogy pozitív zsidó identitást nyújtsanak. Jellemző, hogy néhány családban a gyertyagyújtást a gyerekek követelték ki az óvodában tanultak alapján. A Lauder óvodával kapcsolatban Konyor Sylvia óvónő arról számolt be, hogy a legtöbb család nem csak azért viszi hozzájuk a gyermekét, mert szeretné a hagyomá­nyokat egy kicsit megismertetni. Leg­alább ennyire fontos az is, hogy a budai hegyekben lévő óvoda nívós, tiszta, szép, jó a légköre, és a tantervet a gyer­mek egyéni fejlődésének üteméhez szabják. A játék itt nagyobb szerepet kap. A szigorúbban vallásos óvodákkal ellentétben ide több gyerek jár – akad­nak nem zsidók is – ezért természetes közösségre is lelnek a kicsik, nem a vi­lágtól teljesen elzártan cseperednek föl. A kiscsoportok megítélése ízlés-függő: van, aki kifejezet­ten jónak tartja őket, mondván, hogy így több idő és odafigyelés jut rájuk.

Verő Tamás rab­bi arról mesélt, hogy a vallásos zsi­dó családokban a gyerekek hagyományosan három éves koruktól járnak héderbe: itt alapozzák meg a zsidó tudást.

Hat éves korukban már tudnak írni-olvasni, és a tórái történeteket is ismerik. A magyar ortodox óvodák hasonlíta­nak tudás-centrikusságukban leginkább a klasszikus zsidó intézményekhez: itt kétéves gyerekek már játékosan tanulni kezdik az alapimákat, énekelnek, reggel imádkoznak, megtanulják az áldásokat, a bibliai történeteket és az ünnepi szo­kásokat is. Szemléletüket tükrözi, hogy Noé bárkája és az özönvíz hetiszakasz kapcsán tanulnak a vízről, Jákob és Ézsau történetén keresztül pedig a csa­ládról és a testvéri kapcsolatokról. A Gan Menachemben és a Wesselényi ut­cai ortodox óvodában előbb tanulják meg a gyerekek a héber ábc-t, mint a magyart, az óvoda végére már lassan tudnak olvasni is.

„Akkor vittem át a gyereket az egyik ortodox oviból egy szekulárisba, mikor otthon megláttam, hogy furcsán mos kezet” – mondta egy pszichológus anyu­ka a rituális kézmosásról, majd hozzá­tette: „mi vallásosok vagyunk a magunk módján, de ezt, meg az állandó imádkozást már tényleg túlzásnak éreztem, mi nem ilyenek vagyunk. Rájöttem, hogy a gyerekemnek elsősorban szabad leve­gő, jó társaság és sok játék, nem vallá­sos nevelés kell még ebben a korban. Elég lenne, ha vasárnaponként lenne egy-két olyan kiegészítő program, ahol a gyerekek megismerkedhetnének a zsi­dó hagyományokkal.

Tóthné Szil Katalin festőművész hat eltérő identitású zsidó családdal közösen alapított Szentendrén egy Waldorf-óvódát két éve. Azért döntött az alternatív óvoda létrehozása mellett, mert Szentendrén csakúgy, mint a vidéki városok többségében, nincs zsidó szellemiségű óvoda. Bár a Waldorf-intézmények keresztény szellemiségűek és Mária-kép is lóg a falon, még mindig jobbnak tartják ezt, mint az egyáltalán nem vallásos óvodákat. Az anyuka szerint, ha a vallással nem is, de legalább a hittel megismerkedhet­nek itt a gyerekek és megtanulják, hogy vannak más vallások is az otthon rendszeresen gyakorolt – náluk orto­dox – zsidóság mellett is. Ebben az óvodában ökumenikus szempontok ér­vényesülnek: az ünnepeket az évsza­kok változásához kötik. A gyerekeknek jó, ha egy adott ritmus szerint élnek, ezért tartja az anyuka hasznosnak az otthoni reggeli imákat, vagy azt, hogy a Waldorf-oviban étkezés előtt „a kedves Földhöz és Naphoz” imádkoznak a gye­rekek. Szerinte ebben a korban még ugyanennyit fognának fel a zsidó imák­ból is. Később a Talmud Tórán majd behozzák a lemaradást.

Peresztegi Ágnes nemzetközi jo­gász is azt tapasztalta, hogy fiai – csakúgy, mint minden gyerek – születésük­től kezdve hisznek Istenben. Vélemé­nye szerint azonban ha nem megfelelő – szekuláris vagy keresztény közegbe kerülnek a gyerekek – a már egész kicsi kortól megfigyelhető csoportnyomás hatására félő, hogy elfordulnak a zsidó vallásos élettől.

A Benjámin óvodában és a Lauderben nem imádkoznak a gyerekek: csak pén­tekenként és az ünnepeken vannak zsi­dósággal kapcsolatos foglalkozások. A Lauderben elő-Sabbatot tartanak; a lá­nyok kendővel, a fiúk kipával fedik le a fejüket, ünnepi, váltóruhába bújnak. A gyerekek az óvónőkkel együtt gyújtanak gyertyát, énekelnek, és barcheszt esz­nek. A Benjáminban Verő Tamás rabbi és Fritz Zsuzsa foglalkoznak a gyere­kekkel. Rádainé Somos Éva szerint az a fontos, hogy az ünnepek örömét-bánatát, illatát, színeit a játékokon keresztül átérezhetővé tegyék számukra.

Persze mindegyik óvodában oktatják a hat kötelező alapegységet, mely torná­ból, ének-zenéből, matematikából, kör­nyezetismeretből, irodalomból és ábrá­zolásból áll, és logopédus is rendszere­sen foglalkozik a gyerekekkel. A Benjá­min óvodában elsősorban teniszezni vagy korcsolyázni járnak a gyerekek, a Lauderben úszás, népi tánc, korcsolya, balett, dzsúdó a program, a Gan Mena­chemben pedig táncóra és úszás. A leg­több helyen ezen felül van iskolai elő­készítés és számítástechnika oktatás is. A két ortodox óvodában három nyelven tanulnak a kicsik: magyarul, héberül és angolul. Ez már csak azért is fontos, mert ezekben az óvodákban gyakran ta­nulnak hosszabb-rövidebb ideig külföl­di, elsősorban amerikai és izraeli vallá­sos gyerekek is. A szülők egy részének ez nagyon tetszik, mások szerint viszont a többnyelvűség ilyen kicsi korban a magyar nyelvi fejlődés ellenében hat. Sokaknak a vallásos óvodákkal szem­ben az a fenntartásuk, hogy ezek a sze­kuláris világot üresnek ítélik, ezért pozi­tív kulturális értékeire hajlamosak ki­sebb hangsúlyt helyezni. ízlés dolga, hogy a szülőt a tudáscentrikusság, vagy inkább a világi fejlődés és a szabad já­ték lehetősége vonzza-e.

Az ortodox óvodákba csak halachikusan (a zsidó törvény szerint) zsidó gye­rekeket vesznek fel. Elmondásuk sze­rint nem kirekesztésről van szó. Úgy vé­lik, hogy nagyon rosszat tesz a keresz­tény gyerekek identitásának, ha zsidó­ként nőnek fel, de ha kimennek Izrael­be, ott nem tekintik őket zsidónak. Sok szülő egyetért abban, hogy nem kire­kesztésről van szó, csupán arról, hogy a gyerekeknek könnyebb zsidóként felnő­niük egy zsidó óvodában zsidó értékek alapján: így nem jelent gondot a kóserság, vagy a szombat megtartása. Jól szemlélteti a nehézségeket egy olyan anyuka története, aki az ortodox oviból nemrégiben egy nem vallásos zsidó óvodába vitte át a gyerekeit: itt nehéz­séget okozott megértetni a többi szülők­kel, hogy ők szombaton nem mennek születésnapi zsúrokra, és inkább vasár­nap ünnepelnek.

A Benjámin és a Lauder óvodába jár­nak nem zsidók is: itt a szülőkre bízzák a döntést és a felvételhez nem kémek papírokat. Sok nem zsidó azért választ­ja ezeket az intézményeket, mert a zsi­dó gyereknevelés jó hírű, vagy mert ba­rátai gyerekei is ide járnak. Aztán baráti beszélgetések során legtöbbször kide­rül, hogy volt legalább egy zsidó ős a családban. Konyor Sylvia szerint a keve­redésnek talán az lehet a jó oldala, hogy a különböző háttérrel rendelkező gyermekek együtt nevelkedése új érté­keket hordozhat mindenki számára. Rádainé Somos Éva szerint nem szabad elfelednünk, hogy Magyarországon élünk és itt a többség nem zsidó. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy manapság már sok a vegyes család is, ahol „hanukarácsonyt” tartanak.

Peresztegi Ágnes szerint lehetetlen­ség, s ezért igazságtalan lenne az óvo­dáktól elvárni, hogy egy az egyben leké­pezzék a magyar társadalmat. Vélemé­nye szerint, ha egy gyerek igazán tehet­séges és értelmes, mindkét zsidó óvoda­típusban megvan az esély arra, hogy jó zsidóvá váljon. A kevésbé vallásos zsidó óvodában is erős zsidó identitást kap, de emellett a szülőknek és magántan­ároknak kell a judaizmus terén való le­maradást pótolniuk. A vallásosabb óvo­da mellett pedig, ha kell, a szekuláris kultúra pozitív értékeinek megismertetését vállalhatja át a szülő nagyobb mér­tékben. Úgy tűnik, mindezt egy helyen ma még nem kaphatja meg a gyermek.

Margit Patrícia

Címkék:2003-02

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Portré, szemből – Fenákel Judit új könyve

Portré, szemből Fenákel Judit új könyve, A fénykép hátoldala a legutóbbi Könyvhéten jelent meg. Első pillantásra megtetszett nekem, a bo­rítója...

Mintazsidóság? – Londoni mintavétel

Mintazsidóság? Londoni mintavétel A londoni zsidók három­negyede a hagyományok szellemében nevelkedett, két­harmaduk ma is hagyomány­tartó. Több mint három­negyedük, valamelyik londoni...

Close