Szombat előfizetés 2017

Memoár a Kasztner–SS tárgyalásokról

Írta: Novák Attila - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Memoár a Kasztner-SS tárgyalásokról

A Szombat olvasói már egy tavalyi számból (2004. május) tájékozódhattak Szilágyi Ernő megjelenés előtt álló memoárjáról, s korábban rendkívüli személyéről is. Szilágyi a Kasztner-stáb tagjaként részt vett az SS-szel folytatott tárgya­lásokban, hogy aztán – már a háború után – örök időkre otthagyja a cionis­ta mozgalmat.

Az a gondolat, hogy a zsidók ügyé­ben a németekkel, sőt az SS-szel kell tárgyalni, nem volt új 1944 tavaszán. Másrészt a német megszállás (1944. március 19.) utáni első időszakban a magyar hatóságok mindennemű, álta­luk kezdeményezett tárgyalási kísér­letre azt mondták, hogy a „zsidókér­dés” a németekhez tartozik. Nem vé­letlen, hogy a németekkel a cionista Kasztner Rezső és csoportja lépett kapcsolatba. Kasztner Rezsővel és tár­saival egy új generáció és főleg új gondolkodásmód jelent meg a ma­gyarországi zsidóságban. Munkácsi Ernő, a Pesti Izraelita Hitközség, majd a Központi Zsidó Tanács főtitkára későbbi visszaemlékezése szerint: Közülük többen (korábban – a szerk.) a román országgyűlés tagjai voltak, tehát megszokták, hogy zsidó érdekeket politikai síkon, politikai esz­közökkel érvényesítsenek, ami nálunk majdnem ismeretlen volt. Ezért nem­egyszer fordult elő, hogy olyan javas­latokkal álltak elő, amelyek bámulat­ba ejtették a régieket és az. ún. ’ancien régime-ben’ elképzelhetetlenek voltak.1 Az is fontos volt, hogy ők tapasztalatból tudták, hogy zsidó ér­dekeket lehet nemzetközi úton érvé­nyesíteni, és a zsidó kérdéseket ilyen szemüvegen keresztül nézték”.2 Most eljött az idejük.

Nem meglepő tehát, hogy a tárgya­lások Kasztnerék inspirációjára in­dultak el.3 Minden bizonnyal dr. Gá­bor János, a Központi Zsidó Tanács „külföldiekkel érintkező csoportújá­nak vezetője mutatta be őket Her­máim Krumey SS-Obersturmbann- führernek (alezredes), majd a szintén ezt a rangot viselő Eichmann-nak, az­az a Sondereinsatzkommando ve­zetőinek (Krumey Eichmann helyet­tese volt), akik azért érkeztek Ma­gyarországra, hogy a deportálásokat minél „gördülékenyebben” lebonyo­lítsák. Eichmann a Birodalmi Bizton­sági Főhivatal (RSHA) deportálási ügyekben egész Európára kiterjedő érvényű zsidóügyi részlegét (RSHA- IV/B/4) vezette.

Kasztnerék pozícióját megkönnyí­tette az, hogy 1944. március 16-án Chaim Barlas, a Szochnut (Jewish Agency) isztambuli főmegbízottja ér­tesítést küldött Krausz Miklósnak arról, hogy 600 kivándorlási engedély (certifikát) áll rendelkezésre a ma­gyarországi cionista „veteránlista” tagjai részére. A romániai Konstanzában várakozott az a hajó, amely Tö­rökországon át Palesztinába vitte vol­na az embereket. A németek bevonu­lásával az addig hetenként küldött 40­50 tagú csoport távozásának lehetősé­ge megszűnt. Krausz, a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti főmegbízott­ján. Jean de Bavier-en keresztül meg­szerezte a Sztójay-kormány hozzájá­rulását a 600-as kvóta felhasználásá­hoz. A hivatalos tapogatózások nem vezettek eredményre, de erre a hatszáz főre alapozta később Kasztner cso­portjának, a később híressé-hírhedtté vált „Kasztner-vonat” utaslistájának az összeállítását.

A német megszállás napján – vasár­nap – Kasztnerék a Café Parisette-ben jöttek össze rögtönzött ülésre. Josef Winninger Abwehr-ügynök (a Canaris által vezetett hírszerző szolgálat em­bere) – aki a cionisták számára futár­szolgálatot is végzett – segítségével sikerült biztonságba helyezni a Kaszt­ner, Komoly Ottó, Joel Brand, Szilá­gyi Ernő és mások által is vezetett ci­onista Va adat Ezra Ve-Hacala (az alapvetően a zsidó menekültek bújta­tására és a határon történő átszöktetésére létrejött szervezet), a Munka- és Mentőbizottság pénz- és valutakészle­tét, valamint az a bőröndöt, amelyben a különféle dokumentumokat, ill. a levelezést tartották.4

Április 5-én (tehát nem a Szilágyi által írt 8-án) zajlott le az első talál­kozó a cionisták és az SS között. A Mentőbizottságot Brand és Kasztner képviselte, a németeket Dieter Wisliczeny (SS Haupsturmführer – szá­zados), míg az Abwehr részéről dr. Schmidt és Josef Winninger volt jelen (az utóbbi lakásán zajlott a talál­kozó). A cionisták azt követelték, hogy a zsidókat ne gettósítsák vagy deportálják, és azok, akik kivándorlá­si papírokkal rendelkeznek, elhagyhassák az országot. Cserébe Wisliczeny kétmillió dollárt kért, a tizedét azonnal. Wisliczeny nem avatta be tárgyalópartnereit, hogy a magyar belügyminisztériumi szervek már előző nap utasították a helyi rendőri és csendőri egységeket, hogy vegyék nyilvántartásba a zsidókat, hogy get­tókba gyűjtsék össze őket. Az első hárommillió pengőt – a Szilágyi által is említett kétszázezer dollár egy ré­szét – Eichmann munkatársainak, Hermann Krumeynek és Otto Huntschénak (SS-Haupsturmführer) adták oda, azzal együtt, hogy Kasztner arra kérte Wisliczenyt, tartsa be a megáll­apodásukat. Wisliczeny ekkor már Kárpátalján volt. A tárgyalásokba be­lefolyó Abwehr-embereket. azaz Schmidtet és Winningert kihagyták a megbeszélésekből, mondván, hogy túl sok „províziót” számoltak fel ma­guknak. Ugyanis a kétszázezer dollá­ron felül még huszonnégyezret kértek „jutalékként”.

A Mentőbizottság és a Központi Zsidó Tanács vezetői is védettségi igazolványt (Immunitätsausweise) kaptak. A védettségi papírokat Stern Samu, a pesti neológ hitközség és a Központi Zsidó Tanács elnöke „esz­közölte” ki, kb. kétszázötvenet. Ápri­lis 21-én Kasztner harmadszor talál­kozott az SS embereivel, hogy a 2,5 millió pengős második részletet át­nyújtsa nekik. De bizonyos számú zsidó kivándorlásáról is szó esett.

Április 25-én a megbeszélések ér­dekes fordulatot vettek. Adolf Eichmann magához kérette Joel Brandot, Kasztner közvetlen munkatársát, és a következő ajánlatot tette: egymillió zsidóért cserébe 10 ezer, mindenféle áruval megrakott teherautót szerez­zenek, amelyeket – s erre ígéretet ten­nekizárólag a Szovjetunió és nem a Nyugat ellen használna fel a náci Németország. A megbeszélések kereté­ben Eichmann engedélyezte, hogy a szövetségesekkel és a világ zsidósága vezetőivel való kapcsolatfelvétel cél­jából Brand elhagyja az országot. Felesége és gyermekei Budapesten ma­radtak, túszként. De ez már egy má­sik történet. A zsidósággal történtek viszont – Szilágyi véleménye szerint – már régóta egy és ugyanazon törté­net részét képezik. E történet 1944-es periódusának légkörét jól érzékelte­tik Szilágyi sorai.

Novák Attila

Jegyzetek

  1. In: Munkácsi Ernő: Hogyan történt? Ada­tok és okmányok a magyar zsidóság tragédiájához. Budapest, Renaissance kiadás, 1947, p. 55.

  2. In: uo.

  3. Lásd Lévai Jenő munkáját, Szürke könyv a magyar zsidók megmentéséről. Officina. Budapest, 1946.

4 Kasztner Rezső, Dér Bericht des jüdischen Rettungskomitees aus Budapest 1942-1945. Bp., Verfasser, 1945. Ezt az információt említi Nagy Sz. Péter A Kasztner-akció 1944 c. füzete is. Budapest, 1995, Rejtjel kiadó.

Címkék:2005-05

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Egy Ismeretlen történetéből

Szilágyi Ernő Egy Ismeretlen történetéből (részlet)1 SZERZŐDÉS „…s minden bűnünket, melyeket előtted adásvétellel elkövettünk...” (A Jom Kippurkor elmondott bűnvallomásból2) Április...

Valami ősi időben élt

„Valami ősi időben élt” Részlet Kapiller Ferenc: A Mester, Szilágyi Ernő és tanítványai. Salföldi beszélgetés Somogyi Győző grafikus­sal, festőművésszel című...

Close