Megválás, szétválás, kiválás
December 16-án a Budapesti Zsidó Hitközség, majd 19-én a Mazsihisz is megtartotta az elmúlt év munkáját értékelő közgyűlését. Mindkét szervezet vezetőségében személyi változás történt, Hajabács Júlia gazdasági főtanácsadó feladatkörét ugyanis – aki november elsejétől, közös megegyezéssel távozott e tisztségről – Pintér Istvánné főkönyvelő látja el.
Az elhunyt tagokról és az izraeli terrortámadások áldozatairól való megemlékezés után Zoltai Gusztáv beszámolója következett, amelyben méltatta az ünnepek méltó megtartását, a körzetek teljesítményét és a rabbik áldozatos munkáját, akik a vidéki szórványoknak is sokat segítenek. Idén kiegyensúlyozottabban, de még mindig veszteségesen működött a Chevra Kadisa (sic!), így a bedőlt temetőkerítés felújítására és egyéb teendők elvégzésére még várni kell. Kielégítően működik az újpesti szociális otthon, felépült a Benjámin óvoda, az immár önállóan gazdálkodó Scheiber Sándor iskola azonban, csakúgy, mint a Szeretetkórház, nagy anyagi gondokkal küszködik. Mivel a támogatások késnek, illetve az árfolyam-ingadozások következtében megapadtak, jövőre nem lehet semmiféle nagyobb beruházásra számítani – mondta Zoltai. Mindkét közgyűlésen részletesen foglalkozott a kórház helyzetével, hiszen az adakozásra felkért tehetősebb személyek még csak nem is válaszoltak. Hasonlóan sürgető problémaként vetődött fel a tagok csökkenő és a rabbik stagnáló száma. Előbbi esetben az egyre erősödő, jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező Chabad, a reformmozgalom és az egyéb, hitközségen kívüli szervezetek jelentenek kihívást. Heisler András úgy vélte, nem a „vetélytársaktól”, hanem kizárólag a színvonaltalan, hiteltelen munkától kell tartani – egyébként a UJS és a Hasomér Hacair képviselői, élve az új alapszabály adta lehetőséggel, szavazati jog nélkül ugyan, de már részt vesznek a közgyűlés munkájában. Nehezebb ügy, hogy rengeteg feladat hárul a rabbikra. Deutsch Róbert főrabbi nehezményezte, hogy az ünnepek alatt korábban szívességből, felkérésre elvégzett munkákat, melyekért fizetést sem kapnak, ma már kötelességként állítják eléjük. Zoltai nyárra ígérte a probléma orvoslását, a mielőbbi „rabbiutánpótláshoz” pedig az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem rektorának segítségét kérte. A BZSH közgyűlése megválasztotta az eddig csonkán működő számvizsgáló bizottság három új tagját Gervai László, Szinai József és Singer Andrásné személyében. A küldöttek elismerték az újonnan alakult lágymányosi templomkörzetet, ami megerősödvén, az eleddig egy körzetnek számító Buda-Óbuda-Lágymányos körzetből vált ki. A küldöttek létszámáról és a rabbi személyéről a későbbiekben születik végleges határozat, hiszen Verő Tamásnak a jövőben le kell mondania az egyik rabbiszékről. Elvi hozzájárulást adtak még három ingatlan értékesítéséhez és egynek a megvásárlásához, amit a Frankel-körzet tagjai saját adományaikból kívánnak megvenni a BZSH számára, hogy ott egy kóser pizzériát vagy kávézót nyissanak a fiataloknak.
A leglényegesebb fejlemény, amit mindkét gyűlés résztvevői ellenkezés nélkül fogadtak, a Mazsihisz és a BZSH formális szétválasztása, mivel az utóbbi amúgy is önálló egyházként van bejegyezve. Heisler András hangsúlyozta, hogy nem szakításról van szó, csupán arról, hogy a BZSH is ugyanolyan taghitközség, mint az országban bármely másik. A cél az áttekinthetőbb, nyitottabb működés, a hitéleti és az állami szervekkel kapcsolatot tartó szövetségi, „ernyőszervezeti” funkció pontos elkülönítése. Az első lépés a két szervezet önálló könyvelése, amely január elsejétől veszi kezdetét, az előreláthatóan 2005-ben véget érő folyamat további szakaszairól pedig az Új Élet hasábjain és a közgyűléseken tájékoztatják a tagságot. A támogatások szétosztásánál a jövőben figyelembe fogják venni, hogy mely taghitközségekben van folyamatos hitélet, mert mint Zoltai fogalmazott, a Mazsihisz vallási, és nem szociális intézmény. (Az állandó minjant és az istentiszteletek számát egyébként a BZSH körzetei közti járadékelosztásnál is mérlegelni fogják.) Minden bizonnyal kemény tárgyalások következnek még a vagyonfelosztás (hagyatékok, székház stb.) tekintetében, illetve a templomkörzetekben és rabbitestületben egyaránt tevékenykedő rabbik helyzetének tisztázása körül.
A Mazsihisz elnöke röviden vázolta jövőképét is, ami konzekvensebb. kevésbé indulatos nyilatkozatokat, stratégiai gondolkodást, markánsabb közéleti arculatot, erősebb elnöki irányítást és pontos öndefiníciót takar. Heisler ezen kívül fontosnak tartja a pártpolitika teljes kizárását a zsinagógából – az antifasiszta tüntetések kapcsán több párt is megkereste a Mazsihiszt, „természetesen balliberális oldalról” – és az intézményi kontrollt, vagyis az anyagi elszámolásokon túl a szakmaiság és racionalitás számonkérését is. Hallhattunk arról is, hogy uniós tagságunkkal a magyarországi zsidóság nemzetközi reputációja igencsak megnőtt, és arról, hogy a nyitás jegyében a Mazsihisz tizenhat másik hazai zsidó szervezet képviselőivel fog havonta konzultálni. Tervbe vették továbbá egy Magyarországon megrendezendő regionális konferencia életre hívását, amelyre a térség közösségeinek vezetőit kívánják meghívni.
A Mazsihisz egyik – Fixler Hermann halálával megüresedett – alelnöki tisztjére Herczog Lászlót, az ortodoxia új elnökét választották meg, az ugyancsak hiányos vezetőségbe pedig Streit Sándort, a BZSH elnökét.
December 13-án, válaszul az Egységes Magyar Izraelita Hitközség megalakulására (melyet Köves Slomó, a Chabad Lubavics nemrég felavatott rabbija jelentett be tavaly nyáron, s amely az egykori Status Quo Ante hitközség utódaként definiálta önmagát), a debreceni taghitközség visszavette a Status Quo Ante címet, amelytől Weisz Péter küldött szerint csak a politika fosztotta meg őket. Egykor valóban a debreceni hitközség volt a legjelentősebb Status Quo hitközség, sok ingatlanja még ma is így van bejegyezve. Weisz reményei szerint ezzel a lépéssel ismét egy szervezet alá kerül a három legjelentősebb, a Sulhán Áruch elveit valló vallási irányzat. Célja – saját szavaival élve – az volt, hogy bebizonyítsa, jogi és morális alapjuk kizárólag nekik van e név használatára, és azt, hogy a „Mazsihiszen kívül nincs szervezet”. Nyilván az annyit emlegetett nyitás jegyében.
cs. m.
Címkék:2005-01