Szombat előfizetés 2017

Megtörtént!

Írta: Sz. É. - Rovat: Archívum, Esszé

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

(Vadász Ferenc: Megtörténhetett? Tizes Kft., 194 oldal, 275forint.)

A választ tudjuk, mégis, minden újabb tanúvallomás, elbeszélés, visszaemlékezés és dokumen­tum olvastán és láttán egyre jogos­abbnak érezzük a kérdőjelet. Mert ahogyan távolodunk a fasizmus korától, az Endlösungtól, annál iszonyúbbak, következésképpen annál elfogadhatatlanabbak a tények. S az emlékek nem halványulnak el, csak még könyörtele­nebbek, még jobban beássák magukat a tudatba és a tudatalattiba. S amit még viszonylag fegyelmezetten képesek voltunk elolvasni 1945-47 táján, láger­beszámolókat, háborús bűnösök peréről szóló tudósításokat, azt ma szinte friss kétségbeeséssel olvassuk, s akadnak oldalak, amelyeket átlapo­zunk, mert kibírhatatlanok mai ideg- rendszerünknek.

Vadász Ferenc könyve pedig spártaian egyszerű, tárgyilagos, sőt, képes előbányászni kitűnő memóriája tárházából még derűs pillanatokat, hősei – akik mind valós személyek – nem „üldözők” és „üldözöttek”, hanem nagyon sok színnel megelevenített egyéniségek. Csak éppen a sorsuk közös, – már ami a Nagy Közös Nevezőt illeti. Persze, varrnak egyéni szerencsék és egyéni pechek, de egyértelmű, hogy a személynevek, a rendfokozatok, a helységnevek külön­bözhetnek ugyan, mégis minden ugyanabban a történelemben játszódik: internálótáborokban, „közönséges” munkatáborokban, kibírhatatlan lágerekben és kibírhatóbb lágerekben, elindulva szelíd családi környezetből, viszonylag barátságos falvakon, kis­városokon át az elviselhetetlenig: az auschwitzi máglyákig.

Vadász mindezt riporteri egy­szerűséggel és szaktudással beszéli el. Mintha nem is akarna mást, csak „kiírni” magából, amin keresztülment, sok százezred magával. És mégis: a könyv logikája szinte ráparancsol az olvasóra, hogy feltegye a kérdést: történhetett volna ez másként? Vagy: mit lehetett volna tenni? Mit kellett volna tenni? Volt-e cselekvési le­hetőség? Volt-e alternatíva? Hiszen a történettudomány sem annak leírása, ami megtörtént, hanem annak elemzése, hogy melyek voltak – lehet­tek – az alternatívák.

A szerző nemzedékének cselekvési terrénuma elképesztően csekély volt (mint most a ruandaiaké, vagy a boszniaiaké, vagy a valószínűleg még mindig éhező etiópoké és azoké, akik­ről nem ír a sajtó, akik „csak úgy” pusztulnak el törzsi háborúk, kolera, éhínség következtében). Csak a civi­lizáció és a demokrácia ad cselekvési alternatívát az egyénnek. Vadász Fe­rencnek ez nem adatott meg. Talán a kivándorlás, titkos csatornákon eljutni Palesztinába; vagy az illegális mozga­lom révén eljutni Moszkvába, s onnan Kolimára. Vagy kiszökni Párizsba és onnan eljutni Buchenwaldba, Semprunnel. Valószínűleg a 30-as években Vadász nemzedéke nem látta a jövőt, nem tudott a szovjet lágerekről (a néme­tekről igen). Az egyetlen alternatíva a baloldaliság volt és a remény, hogy eljönnek a szabadító tankok.

Vadász Ferenc könyvében meg van írva a túlélők törvényszerű jövője is.

 

Címkék:1994-09

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Klezmer: elmúlás és feltámadás

Egy menyegző klezmer1 nélkül rosszabb volt, mint egy temetés könny nélkül” idézhetjük Yale Strom Az utolsó klezmer című, 1993 végén...

Nyár, színház, varázslat

Ahogyan minden évben, az idei színházi szezon végén is hirtelen fölélénkült az évadba belefáradt játékkedv: vendégjátékok sora érkezett a hazai...

Close