Megnyílt az ausztráliai zsidók múzeuma Sydneyben

1992. november 18-án nagy nemzetközi érdeklődés közepette, az ausztráliai városokból, az Egyesült Államokból, Kanadából és Európából érkezett vendégek jelenlétében nyílt meg Sydneyben a világméretekben is párját ritkító intézmény. Alapítója az 1922-ben Sátoraljaújhelyen született John Saunders (korábban SchwarczJenő) építési vállalkozó, a nemzetközileg ismert üzletember, aki hatmillió dolláros költséggel hozta létre a múzeumot. Nem ez az első létesítmény, amelyet több évtizedes sikeres munkálkodása eredményeként teremtett. Mint a társával, Frank Löwy-vel alapított Westfield-cég egyik tulajdonosa, tucatnyi városrész méretű üzletközpontot, Shoppingtown-t épített Ausztráliában és az USA-ban. Jövedelmének jelentékeny részét önzetlen áldozatkészséggel a közjavára fordítja. 1987 tavaszán az ő jóvoltából kezdte meg működését Sydney közelében, Wiongban a Hope Town School, a Remény Városa, ahol az ausztrál társadalom bármely rétegéből származó mozgáskorlátozott vagy mentálisan károsult fiatalok neveléséről, tanításáról, szakmához juttatásáról és teljes ellátásáról gondoskodnak. Az otthonhoz juttatott 11-16 éves korú gyerekekkel felkészült tanárok, pszichológusok és orvosok eredményesen foglalkoznak immár fél évtizede. A Remény Városának költségeit John Saunders viseli. A hetvenévesen is fáradhatatlanul dolgozó férfi az utóbbi években mint az ugyancsak sikeres Terrace Tower Group of Companies elnöke az ország javára kifejtett sokirányú tevékenysége elismeréséül több állami kitüntetésben részesült.

Öt éve ünnepelték Ausztráliában az angliai büntető intézetekből ideszállított első rabok és a kísérő személyzet letelepedésének kétszázadik évfordulóját. A két és félszáz fogoly neve, kora, bűne és büntetése fel van sorolva azon a múzeumban látható nagy táblán, amelynek adatait hiteles dokumentumokból állítottak össze. Ott találhatják a látogatók annak a londoni East End-ről érkezett tizenhat zsidó fegyencnek a nevét is, akik ily módon az első hon­alapítók közé tartoztak. Egyikükre, a félig gyereklány Esther Abrahamsra valamilyen apróság, csipke vagy színes szalag elcsenéséért több évi büntetést szabtak ki. A fegyenctelepről másokkal együtt munkába járt. Gazdája George Johnson megszerette és egy idő múlva feleségül vette. Nyolc gyermeket neveltek és amikor Johnsont Ausztrália kormányzójává választották, Esther lett a kolónia „first lady”-je.

Más érdekességek is találhatók az első, fegyencként érkezett zsidók történetében. Az ugyancsak sok évre elítélt Israel Chapman viselkedésével és munkájával kiérdemelte, hogy a kormányzó kegyelmet eszközöljön ki részére. A nyolcszázas évek elején mint Sydney rendőrségének egyik vezetője vált ismertté. A bűnözök rettegtek tőle, sokat tett a közbiztonság megszilárdításáért.

A tizenkilencedik század első felében mind gyorsabb lett Sydney és egész Új Dél-Wales fejlődése. Tömegesen érkeztek bevándorlók, akik az őslakosok területeiből leszakított földeken farmokat szerveztek. Megindult a közlekedés, a kereskedelmi forgalom. A század közepére kitört az aranyláz, amely újabb és újabb bevándorlási hullámot vonzott a

kontinensre, ahol ekkortájt mintegy ezerre volt tehető a zsidók lélekszáma.

Az első zsinagóga már 1838-ban felépült. A múzeumban most felállították a zsidó városrész egy jellegzetes utcájának mását, ahol sokan műhelyeket, üzemeket építettek, üzleteket nyitottak, bankot, iskolát, kórházat létesítettek.

A múzeum építésének előzményeiről, létrejöttének körülményeiről, az intézmény céljáról John Saunders tájékoztatta e sorok íróját. Edmund Burke-nek, a nagy angol politikai gondolkodónak és írónak szavait idézte, aki azt mondta, hogy a gonosz győzelméhez a jó emberek tétlensége nyitja meg az utat. Ő azt vallja, hogy kétszáz évvel az író halála után e megállapítása változatlanul időszerű: történelmi tragédiák, köztük a hatmillió áldozatot követelő holocaust bizonyítják ezt. „Ami itt látható, az nem szánalmat és sajnálatot kíván ébreszteni a szemlélőben mondta -, sokkal inkább az a szándék vezetett, hogy mindez mementó legyen a ma és a következő évszázad emberei számára. Az ausztrál társadalom toleráns. Sok nemzetből származó és különböző felekezetekhez tartozó emberek összefogása és egymás iránti megbecsülése, a jogok kölcsönös tiszteletben tartása teremtett itt jólétet. Nyolcvan-kilencvenezerre tehető az országban élő zsidók száma. Sydneyben mintegy harmincezren vagyunk. Az eltelt két évszázadban élt elődeinknek, a holocaustot követő évben érkezetteknek és a mai nemzedékeknek keze nyomát is őrzi mindaz, amire napjainkban Ausztrália joggal büszke.”

Sydneyben ismert, nevezetes épület volt az a hitéleti, kulturális-művelődési központ, melyet a lakosság a Makkabeusok Háza néven emlegetett. A zsidóság egyik centruma volt, öröm és bánat színhelye, ahol ünnepi találkozásokra, mulatságokra, esküvőkre, évfordulókra, megemlékezésekre jöttek össze az emberek. Előcsarnokában 1923-ban fekete márvány emléktáblára vésték azoknak a zsidó katonáknak nevét, akik az első világháború európai frontjain hősiesen küzdöttek és életüket áldozták hazájukért.

Az ausztráliai zsidók történetét és az európai holocaust tragédiáját ismertető múzeum gazdag és túlnyomórészt eredeti anyagát az egykori négyemeletes, elöregedett Makkabeus-háznak a legmodernebb formában történt átépítése után nyolc szinten helyezték el. Előterében újra ott látható a zsidó Sir John Monasch tábornoknak, Ausztrália egyik hő­sének domborműve és katonáinak emléktáblája. A belső tér alapja Dávid csillag alakú fehér márvány padozat, fölötte az alapzat irányával egyező lépcsőzetét és folyosókat megtöltik az ausztráliai zsidók életének, munkálkodásának eredményeit bemutató dokumentumok, képek, tárgyi emlékek, gettókból, táborokból. Az üldözöttek életét mentő bátrak érdemeit megörökítő objektumok is láthatók, köztük Raoul Wallenberg életnagyságú szobra. A vetítőterem és a monitorok filmjei, az európai fasizmus, Hitler hatalomra jutását megelőző és az azt követő eseményekről szólnak. A múzeum létesítőjének koncepcióját követi a látogató, amikor az ausztráliai zsidóélet emlékeinek megtekintése után a holocaustot felidéző adatokat, korabeli újságok híradásait olvashatja. Fényképeket bemutató tablók, tárlók között vezet útja a felső szintre, ahol az Ausztráliába került túlélők családjával, jelenével ismerkedhet meg.

Ezekről szólt az elismerés és a megrendültség hangján avató beszédében Peter Sinclair admirális, Új Dél-Wales kormányzója, csakúgy, mint Bob Hawke volt miniszterelnök, Sir Zelman Cowen, az állam korábbi zsidó vallású kormányzója, Marcus Einfeld főbíró és mások. A vendégek sorában ott volt Melvyn Sembler, az USA ausztráliai követe, a kormány, az egyházak és a társadalmi szervezetek sok magas rangú képviselője.

Napjainkban Izrael után Ausztráliában él a legtöbb holocaust túlélő. Közülük negyvenen Sydneyben arra vállalkoztak, hogy felváltva önkéntes szolgálatot látnak el a múzeumban, ahol egymást követően szólalnak meg négy és fél órán át videó-felvételekről az ausztráliai túlélők, köztük jó néhány magyarajkú. Egyikük, a pozsonyi Weinberger Marika, aki szülővárosa hitközségének ajándékaként százharminc éves tórát hozott és adott át a múzeumnak.

Jómagam abban a szerencsében részesültem, hogy John Saundersen kívül együtt lehettem Sydneyben Paszternák Alfréd Los Angeles-i orvosprofesszor barátommal. Hármunk emlékezését, akiknek sorsa annak idején Auschwitzban és az alsó-sziléziai Dörnhau koncentrációs táborában fonódott össze, a megnyitás napján közvetítették az egyik televíziós csatornán.

Melegen ajánlom azoknak, akik eljutnak Ausztráliába, hogy keressék fel ezt a gazdag könyvtárral és tudományos irattárral rendelkező múzeumot Sydney-ben, a Darlinghust Roadon.