Szombat előfizetés 2017

Mégis, kinek az érdeke? – Múzeum helyett zsinagóga

Írta: Gadó János - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

HOGYAN TÖRTÉNHETETT MEG, HOGY A PÁVA UTCAI ZSINAGÓGA ÉPÜLETÉT, AMELYET A HITKÖZ­SÉG A HOLOKAUSZT MÚZEUM CÉLJAIRA AJÁNLOTT FEL, ERE­DETI ÁLLAPOTÁBAN REKONST­RUÁLTÁK, ÍGY AZ KIÁLLÍTÁSI CÉ­LOKRA ALKALMATLANNÁ VÁLT?

„…Az eredeti falfestészet és üvegabla­kok helyreállításán túl visszakerül a helyére a restaurált tóraszekrény, bí­rna és padsorok, valamint a rekonst­ruált lámpák együttese. Így egy gazda­gon díszített, az eredeti intenciónak megfelelő tér-együttes jött létre, egy pompázatos, aprólékosan restaurált templom. Terei az eredeti funkciónak megfelelően tagoltak, ablakokkal át­törtek – ami azt jelenti, hogy nincse­nek összefüggő falfelületei -, kevéssé vagy kicsit szigorúbban fogalmazva, egyáltalán nem alkalmas pillanatnyi állapotában kiállítások befogadására. Ezt az igényt csak igen komoly instal­láció segítségével, az eredeti architek­túrába való jelentős beleszólással le­het elérni.

Az állandó kiállítás fő helyszíne a föld alá süllyesztett, két részből álló, rámpával határolt kiállítóterem. A tér lejtése, oszlopokkal, folyosókkal tör­delt területe, padlózata, kommuniká­ciója a zsinagógával, komoly fejtörést okoz majd a kiállításrendezésnek, mi­vel ezek az adottságok jelentősen be­folyásolják, jelen esetben pedig leszű­kítik az amúgy is szerény mozgáste­ret… Mindezeket összevetve, az ere­deti dokumentációban szereplő hasz­nálható 1800 m2 750 m2-re szűkült. Ebből a hasznos terület 640 m2. ” (Részlet Jerger Krisztina, a HDKEK1 kiállítási iroda vezetőjének a HKDEK kuratóriumához írott leveléből. 2003. december 1.)

INFORMÁCIÓÁRAMLÁS

„…A kiállítás épületének kialakítása nem tartozik a kiállítás rendezőjének hatáskörébe. Ez abszurd feltételezés lenne. A Műcsarnokot sem bontják szét egy kiállítás kedvéért. Az már a beruházási program indulásakor vilá­gos volt, hogy a zsinagógát eredeti ál­lapotában fogják restaurálni…” (Ács Tamás államtitkár-helyettes, 2004 már­ciusáig a kiállítás kormánybiztosa)

„…Hogy a zsinagógát meg kell óvni, az eredetileg Verő Gábor ötlete volt. A zsinagógát azért újítottuk föl, mert az építésznek kötelessége egy ilyen épületet megmenteni. Hiszen az egész együttes elsősorban emlékhely, nem pedig múzeum. Ám a hatósági építési engedélynek és a Hitközség hozzájá­rulásának is az volt a feltétele, hogy az épületet restauráljuk.* Ez már a pályázatunkban is világos volt. A terv­dokumentációból ezt mindenki láthat­ta, aki hozzáértő. Beszéltem Vámos Tibor professzorral is, aki támogatta az épület multikulturális célú felhasz­nálását…” (Mányi István, a terveket kidolgozó Mányi Stúdió vezetője)

…A kuratóriumot kész helyzet elé állították az elkészült rekonstrukció­val. Az elképzelés mindig az volt, hogy az épület belseje semleges tér lesz. Hogy a tóraszekrényt, a bimát, az üvegablakot felújítják, az ellen nem volt kifogásunk, ez belefért az elkép­zeléseinkbe. De teljes rekonstrukció­ról nem volt szó a kuratórium ülésein. Erről csak nem sokkal a munka befejezése előtt szereztünk tudomást. Mi­kor megtudtuk, én felszólaltam, mond­ván: nem erről volt szó. De sok je­lentősége nem volt, mert ez akkor már befejezett tény volt…” (Verő Gábor, az Auschwitz Alapítvány2 volt igazga­tója, a kuratórium alelnöke)

„…2002. december 16-án, az ün­nepélyes alapkőletétel idején sem én, sem a kuratórium aktív tagjai nem ér­zékeltük, hogy a zsinagógát eredeti ál­lapotában fogják rekonstruálni. Az építési terveket ennek előtte elfogadta a bírálóbizottság, melyben az Ausch­witz Alapítványt Vámos Tibor képvi­selte (ekkor még nem létezett a közala­pítvány), s ezután az építkezéssel kapcsolatban sem az Auschwitz Alapít­ványnak, sem a jogutód közalapít­ványnak nem voltak jogosultságai. Az ügy teljes egészében a minisztérium hatáskörébe tartozott, amely az építke­zést finanszírozta. Amikor azonban lát­tam, milyen irányba mennek a dolgok, többször írásban interveniáltam, majd összeállítottam egy anyagot Vámos Ti­bor részére, a szükségesnek tartott vál­toztatásokkal. Próbáltunk számos vál­toztatást kieszközölni, köztük azt, hogy legalább a bimát ne restaurálják teljességében az épület közepén, de nem si­került…” (Darányi András, a HKDEK ügyvezető igazgatója)

„…Én negyedévenként tájékoztat­tam a kuratóriumot a fejleményekről, s amikor a tervek elkészültek, külön tájékoztatót tartottam…” (Ács Tamás)

„…A tájékoztatón nem derült ki, hogy a zsinagógát teljes egészében restaurálják, csupán az, hogy a belső teret felújítják. Teljes restaurációról nem is mertek volna beszélni, mert a kuratórium ezt nem fogadta volna el. Ennek ténye számomra csak akkor vált világossá, amikor az elkészült munkát a helyszínen megtekintettem…” (Vámos Tibor, 2003. október 8-ig a kuratórium elnöke)

„…Az építkezés részleteit nem kísér­tem figyelemmel, mivel feladatom az ál­landó kiállítás forgatókönyvének meg­írása volt. Erre 2003 nyarán kaptunk megbízást. Ekkor még nem volt tudomá­som arról, hogy a zsinagógát a régi álla­potában restaurálják…” (Vági Zoltán, történész, az állandó kiállítás forgatókönyvét kidolgozó munkacsoport tagja)

„…A Budapesti Zsidó Hitközség, az épület tulajdonosa nem szólt bele a részletkérdésekbe, azonban az soha föl sem merült, hogy a zsinagógát át­építenék. Nekünk csupán az volt a kikötésünk, hogy a bimát és a tóraszek­rényt hagyják a helyén és maradjon meg az épület templomi jellege. Két­ségtelen, hogy szépen felújították a zsinagógát, ez a mi hasznunk, de erről a döntést nem mi hoztuk…” (Streit Sándor, a BZSH elnöke)

„…A kritikusok tájékozottságára jel­lemző, hogy már rég folyt az építke­zés, amikor még mindig arról vitat­koztak: talán mégis a Rumbachban kéne megépíteni a múzeumot…” (Má­nyi István)

„…Én jóval az alapkőletétel után let­tem a kiállítási iroda vezetője, amikor a terveket már rég elfogadták. Kitűnt belőlük a zsinagóga műemléki rekonst­rukciója és a föld alá tervezett kiállítótér minden paramétere. Javaslatainkat a változtatásra Mányi István építész úrral egyeztetve fogalmaztuk meg és juttattuk el a kuratóriumhoz. Ezt a levelet továb­bította aztán a minisztérium felé Vámos Tibor elnök úr. Több fordulóban tár­gyaltunk, de a döntés a minisztérium ke­zében volt. A kuratórium sajnos nem látta át ezt a helyzetet, a felelősség őket is terheli.” (Jerger Krisztina)

„…Hozzám ilyen levél nem jutott el. Talán azért, mert ekkor már nem én voltam az alapítvány ügyvezető igaz­gatója…” (Verő Gábor)

„…A belső rekonstrukció ügyében megvezettek bennünket. A látvány­tervre azt mondták, hogy ezt nem kell annyira komolyan venni, hiszen itt még a színek változhatnak, a bimát sem kell okvetlenül beépíteni stb.

Amikor hívatlanul elmentem az épít­kezésre és láttam, hogy a bimát beto­nozzák, írtam egy tiltakozó levelet a beruházásért felelős minisztériumi he­lyettes államtitkárnak. Ők erre írattak egy szakanyagot munkatársukkal, Or­bán Ferenccel, amely szerint egy zsi­nagógának a bima nélkülözhetetlen része. Hiába tiltakoztunk, mondván: ez nem zsinagóga, hanem – az eredeti tervek szerint is – múzeumi kiállítótér, Hiller István miniszter jóváhagyta a tervet…” (Darányi András)

KOOPERÁCIÓ

„…Az épület terveit úgy készítették el, hogy kiállítási programot nem kapott a tervező. Tudomásom szerint kért ilyen irányú segítséget, de nem kapott, így a saját elképzeléseit valósította meg.” (Jerger Krisztina)

„…A tervek a mi elképzeléseinket tükrözik, hiszen amikor ezeket készí­tettük, még semmiféle kiállítási kon­cepció nem létezett. A kiállítási teret azonban olyan építészek tervezték, akik már több múzeumot építettek. Ér­tenek hozzá. A kiállítás rendezője azonban mindent át akar építeni. Pe­dig csak minimális alkalmazkodás kellene. Erezze magát megtisztelve az, aki az általunk tervezett múzeumban rendez kiállítást…” (Mányi István)

„…Amikor a terveket láttam, azon­nal megkerestem Mányi Istvánt, és el­mondtam neki, mi az, amiben változ­tatni szeretnék. Készséges és együtt­működő volt. Szót értettünk egymás­sal, de a minisztérium a javaslatoknak csak egy kis részét fogadta el. Megnö­veltük az előcsarnokot, valamint a kö­zönséget kiszolgáló technikai helyisé­gek (ruhatár, vécék, kávézó) számát il­letve méretét. Más módosítást a terve­ken nem sikerült keresztülvinnem, no­ha a közalapítvány igazgatója is támo­gatott. Szerettem volna, ha a padlóza­tot borító drága fekete kő helyett egy­szerű padlót tesznek le, de azt a választ kaptam, hogy a követ már megrendel­ték. A templom felújítása pedig eldön­tött tény volt, polémia csak a bima kö­rül alakult ki…” (Jerger Krisztina)

SZAKRÁLIS VAGY SZEKULÁRIS?

„…A kuratóriumhoz írott, 2003. decem­ber elsején kelt levelemben jeleztem: ’Felmerül itt egy kardinális kérdés… a templom szakrális illetve nem szakrális jellege. Ez számomra lényegesen több mint ‘technikai probléma’. Szembe kell néznünk számos, ezt körülvevő vallási, érzelmi, ha tetszik, filozófiai és történel­mi ténnyel, melyeket nem szabad baga­tellizálni. Ebben a halasztást nem tűrő alapvető kérdésben kérem a Tisztelt Kuratórium írásos állásfoglalását, hogy szakmai javaslataimat ennek fényében tehessem a zsinagóga tereinek felhasz­nálhatóságára, illetve átalakítására.’ Végleges választ eddig nem kaptam…” (Jerger Krisztina)

„…Zoltai Gusztáv egy korábbi kura­tóriumi ülésen azt mondta, hogy ha ki­vitték onnan a tórákat, akkor ez már nem szakrális tér…” (Vámos Tibor)

„…A hitközség, amelynek nem va­gyok tagja, ízlésemtől távol állóan igyekezett mindig is beavatkozni, most az egész kiállítási térelképzelést támadja…” (Vámos Tibor levele dr. Harsányi László miniszteri biztoshoz, 2003. augusztus 7.)

„…Az egyik kuratóriumi ülésen Zol­tai Gusztáv azt mondta, hogy ha az in­tézmény szombaton nem tart zárva, akkor nem engedi megnyitni a múzeu­mot. Aztán visszakozott…” (T., névtelenséget kérő szakértő)

„…Zoltai Gusztáv szerint ha szom­batonként szünetel a kiadványárusí­tás, zárva marad a büfé, és kikapcsol­ják az elektromos ajtókat, akkor nyit­va lehet a múzeum…” (Magyar Hír­lap, 2004. március 14.)

„…A márciusi kuratóriumi ülésen Zoltai Gusztáv azt mondta, megérti, hogy a múzeum szekuláris intéz­mény…” (Darányi András)

KIHÍVÁS

…Az épület műszaki átadásakor ti­zenkét oldalas hibajegyzék készült. A megnyitó kiállításra tervezett 60 mil­liós költségből harmincat visszavettek. Mindehhez csak ez év márciusának elején kaptuk meg a zöld jelzést. De a kiállítás kész lesz a megnyitóra…” (T.)

A megnyitó kiállítás rendezését megelőző nehézségek ellenére, remé­nyeim szerint időben és az alkalomhoz illő módon elkészülünk. ” (Jerger Krisztina)

Az összeállítást Gadó János készítette

1 Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány.

2 A magánkezdeményezésre létrejött Auschwitz Alapítvány a közalapítvány jog­elődje volt.

*A kiemeléseket a szerkesztő végezte.

Címkék:2004-04

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A pernye beleég a bőrünkbe

A pernye beleég a bőrünkbe Négy évvel ezelőtt ezzel az alcímmel jelent meg Komoróczy Géza professzor könyve (Holocaust - A...

A holokauszt-szindróma

BÉKÉS VERA ANNA A holokausztszindróma A HOLOKAUSZTSZINDRÓMA EGYIK LEGVITATOTTABB KÉRDÉSE AZ, HOGY EGYÁLTALÁN LÉTEZIK-E. PONTOSABBAN AZ, HOGY JÓL KÖRÜLHATÁROLHATÓ, EGYSÉGES,...

Close