Megérkeztem Izraelbe

Olvasónk és egyben le­velezőnk, Rác Gábor írja: Ahogy kilépünk a repü­lőtér épületéből, a tel-avivi éjszaka forróságánál csak a bennünket várók öröme és izgalma nagyobb. Sógorom és családja, valamint anyósom vár ben­nünket már órák óta. A gép már negyed tizenegy­kor leszállt, és éjjel egy óra is elmúlt, mire hullafáradtan kitolhatjuk poggyászainkat a repülőtéri csarnok ajtaján. Az itteni bürokratizmus alighanem messze az első a világrang­listán, ráadásul ha adva van egy előírás, azt hárman négyféleképp értelme­zik, elvitatkoznak rajta. Közben a szegény ólénak (új bevándorlónak) van ideje eltöprengeni azon, hogy ugyan miért is épp ezt a szegletét választotta a világnak ahhoz, hogy új életet kezdjen. A várako­zás azonban nem hiábava­ló, és így körülbelül két­órás procedúra után ke­zünkben van az, ami az olénak éppoly fontos Izra­elben, akár a víz: a „teudath olé”. Ez az ideiglenes bevándorló-igazolvány köl­dökzsinór és póráz is egy­ben.

Az olé erre kap minden kedvezményt és mindent ebbe jegyeznek be. Ha nincs nála, gyakorlatilag életképtelenné válik, mert ez az egyetlen bizonyítéka annak, hogy ő bevándorló, és más elbírálás alá esik (például vásárlásnál), mint a szabre vagy a tosavim. Az előbbi az Izraelben született zsidó megjelölése, tosavimnak pedig azokat nevezik, akik bevándorló létükre már hosszabb ide­je az országban élnek.

Kezünkben tehát a kin­cset érő teudath oléval és a csomagokkal, kitámolygunk a repülőtéri épület­ből, hogy végre megölel­hessük egymást. Ideiglenes szállásunk a sógoroméknál lesz Kfar Szabán.

Kfar Szaba neve annyit jelent: „Nagypapa faluja”. Nevével ellentétben igen tekintélyes város Izrael központi részén.

Kfar Szabán intimebb a környezet, könnyű meg­szokni. A kockaházakat itt helyenként „kotedzsek” (villák) váltják föl, és dús a növényzet. A szupermar­ketek bő áruválasztéka költekezésre ingerli a vevőt. Sógornőmék mint ta­pasztalt izraeliek, nem es­nek csapdába: amit a szu­permarket öt sékelért kínál, azt pár lépéssel arrébb három és félért is megve­hetik egy kisebb boltban. Sok kicsi sokra megy, és az olé első számú segítőtársa a takarékosság, hiszen a pénzbeli juttatások nem túl bőségesek és nem túl gyor­san érkeznek.

A pihenés napjai azért nem csak pihenéssel tel­nek, szakítani kell időt a hivatalos ügyekre is, mert nem szabad megfeledkezni a beilleszkedés tennivalói­ról. A legfontosabb, hogy végre ulpánra (nyelviskolára) kerüljünk. És ha le­het, merkaz klitába, vagy­is befogadóközpontba. Aki­nek ez sikerül, az megfogta az isten lábát. Mi – só­gornőm segítségével -, úgy látszik, megfogtuk, mert lakhelyünk rövidesen a merkaz klita lesz Raana- nán. Előbb azonban kis időt anyósoméknál vendé­geskedünk Herzlián, abban a városban, amelyet az iz­raeli állam megálmodójá­ról, a magyarországi szüle­tésű Herzl Tivadarról neveztek el…