Még harminchat Igaz

A jeruzsálemi Jad Vasem Intézet feladata, hogy napjainkban is felkutassa azokat a keresztényeket, akik a vészkorszak idején a nácik megszállta orszá­gokban – legtöbbször saját életük kockáztatásával – zsidókat mentettek meg a haláltól. Ezek a nők és férfiak kapják a talmudi mondat szellemében a Vi­lág Igaza címet, mert „aki egyetlen embert megment, a világot menti meg”…

Magyarországon már hosszabb ideje száztíznél több volt a kitüntetésben részesültek száma, a közelmúltban pedig további 36 személy életmentését ismerték el. A társadalom legkülönbözőbb helyzetű tagjai mindegyikének tet­te regény témája lehet. Voltak, akik szerelmüket, későbbi házastársukat mentették meg, voltak, akiket a gyerekkori barátság kötött az üldözöttekhez. Akadt azonban olyan házaspár, Bitter Károly és felesége, akik megláttak az utcán egy otthontalanul kóborló anyát és apát csecsemőjükkel, s befogadták otthonukba. Tettüket tetézve felkutatták a Klein család további tagjait is, összesen tizenhárom embert bújtattak a felszabadulásig.

Több egyházi személy is volt a védelmezők között. Fekete Sándor segéd­lelkész a Frangepán utcai Református Egyházközségben „alkalmazott” bujkálókat. És „nem vette észre”, hogy egyikük a lebukás elkerülésére papként né­met katonákat temetett. Klinda Pál atya, Horthy Miklósné gyóntatópapja a Boldog Katalin Nagyleányotthon varrodájában az általa adott hamis papírok­kal több tucat zsidó nőt alkalmazott.

Kelenhegyi Emil százados, hadosztály-híradóparancsnok két munkaszol­gálatost katonaruhába öltöztetett, ezzel biztosította életben maradásukat.

1945 elején négy szökött munkaszolgálatos a Fehér megyei Isztimérre ve­tődött, ahol a sváb falu egyik gazdája, Stolcz Károly és felesége tanyájukra menekítette őket. A rejtőzőket élelemmel segítette kocsisa, Csík József és annak családja. Stolcz Károlyt a németek agyonlőtték.