Szombat előfizetés 2017

Mazsihisz: a kivonulások ülése

Írta: Archívum - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Mazsihisz: a kivonulások ülése

A Magyarországi Zsidó Hitközsé­gek Szövetsége 1999. május 2-i képviselő-testületi ülésén Tordai Péter levezető elnök, a Mazsihisz két héttel korábban megválasztott el­nöke megállapította, hogy 65 küldött van jelen, miáltal a küldöttség szavazó­képes, majd Dr. Schweitzer József országos főrabbi emelkedett szólásra, aki az utóbbi években kialakult szokásnak megfelelően napirend előtt szólt a gyűlés tagjaihoz. Schweitzer professzor ezúttal reményét fejezte ki, hogy az újonnan választott vezetők jól végzik majd munkájukat, amelyben a rabbikar támogatásáról biztosította őket. Ezután a közösség előnyösen megváltozott demográfiai viszonyairól beszélt röviden az országos főrabbi, melyek szükségessé teszik egy ifjúsági rabbi pozíciójának létrehozását. Ehhez az új vezetőség támogatását kérte. A javarészt ötven év feletti küldöttek a hozzászóló iránti tiszteletből tapssal fogadták az előterjesztést, mivel azon­ban Schweitzer professzor nem fejtet­te ki bővebben, kitől milyen segítséget kér az új tisztség létrehozásához, napi­rendre tértek az ügy felett.

Ezután Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató expozéja következett, amely­ből a lelkiismeretes munka és az örven­detes gyarapodás képe tárult a hallga­tóság elé. A teljesség igénye nélkül né­hány példát emelünk ki a több mint fél­órás, és a közösségi élet minden terüle­tét érintő beszédéből. 1998-ban 323 vidéki temető gondozásáról kötöttek szerződést. A szertartási osztály idén is minden vidéki szociális otthonba kül­dött pászkát, ahol hittestvéreink élnek. Az Országos Rabbiképző Intézetben ta­valy 106 hallgatóval tanult több, mint egy évvel korábban. Az akkreditációs bizottság látogatása a következő tanév­ben várható. Az akkreditáción nyolcfős bizottság dolgozik. 34 fő részvételével megindult a művelődéstörténeti szak. 12 tanuló vesz részt a kántorképzés­ben, a rabbiképző bevezető évfolya­mán pedig 7 hallgató tanul. Az Új Élet példányszáma évről évre emelke­dik; ma ez a legnagyobb példányszámú zsidó újság Magyarországon (konkrét számot nem mondott). A Zsidó Múze­umnak több mint 100 ezer látogatója volt. A múzeum idén meghívottként részt vesz a frankfurti könyvvásáron, ahol Magyarország lesz a díszvendég. További örvendetes fejlemények ismer­tetése után végül az ügyvezető igazgató javaslatot terjesztett a közgyűlés elé Schönberger András rabbi főrabbivá történő kinevezéséről. A javaslatot taps és egyhangú igenlő szavazás fogadta.

Hajabács Júlia gazdasági főtanácsa­dó részletes számszaki beszámolóval szolgált a közgyűlésnek. A különböző költségnemek különböző statisztikai bontásokban történő ismertetése ehe­lyütt nem lehetséges, érdeklődő olva­sóinknak alább bemutatunk néhány adatot.

Zoltai Gusztáv ezután egy észrevételt ismertetett, mely szerint a főrabbivá történő kinevezést nyolc nappal koráb­ban kellett volna a küldöttek elé ter­jeszteni. E technikai hiba ellensúlyozá­sára fölolvasta Schweitzer professzor Schönberger Andrást méltató meleg hangú ajánlását. – „Remélem, ez meggyőzi a hozzászólót” – tért napi­rendre az ügy fölött Tordai Péter elnök, aki ezek után vázlatosan ismertette programjának főbb pontjait. Az új el­nök a hitközség életének gyakorlatilag minden területét átvilágítani javasolta, méghozzá az elkövetkező néhány el­nökségi ülés alkalmával.

A főbb pontok:

  • a Mazsihisz „kebelébe kívánja von­ni az identitászavarral küszködő, seho­va sem tartozó zsidó fiatalokat”;

  • módosítani kívánják a korszerűtlen alapszabályt;

  • felülvizsgálják a zsidó oktatás rend­szerét;

  • felülvizsgálják a Mazsihisz vagyon­kezelését, különös tekintettel a hagya­tékokra;

  • áttekintik a nemzetközi kapcsolat- rendszert, a kapcsolatot a rabbikarral, az ortodoxiával és a többi zsidó szerve­zettel;

  • nagyobb gondot fordítanak a Mazsi­hisz arculatépítésére, belső és külső kommunikációs rendszerére.

Heisler László, a számvizsgáló bi­zottság elnöke tízperces hozzászólásá­ban meleg szavakkal méltatta a benyúj­tott zárszámadást és az 1999. évi ter­vet. Optimista felszólalása végén mindkettőt elfogadásra javasolta.

Pollák László szegedi küldött a vidé­ki hitközségeknek nyújtott támogatás részleteit hiányolta a költségvetésből. Kaufmann Pál, a pécsi hitközség elnö­ke városuk zsinagógáját említette, amely a rekonstrukciókra szánt összeg bői nem kapott támogatást. Nattán László Kaposvárról hasonló igényeket fogalmazott meg. Ledniczky András, a szegedi hitközség elnöke az előbbiek­nél távolabbra tekintő, a sérelmi politi­kán túllépő hozzászólásában egyebek közt az alábbiakat kérdezte:

  • Mire költötte a Mazsihisz az adófize­tői 1 százalékokból befolyt összeget, miért nem hozták ezt nyilvánosságra?

  • Világítsák át a Mazsihisz gazdálko­dó intézményeit, hiszen önálló bevéte­leik folytán ezek akár nullszaldósak is lehetnek.

  • A vidéki hitközségek, amelyeket az alapszabály nem kötelez mérlegük köz­zétételére, tegyék ezt meg, mert ennek hiányában nehezen léphetnek föl számonkérőleg a Mazsihisszel vagy a Bzsh-val szemben.

Végül megjegyezte, hogy Schönberger And­rás főrabbivá történő ki­nevezését két évvel ez­előtt a szegedi közösség már javasolta, ám akkor a megkeresett fórumtól erre nem érkezett vá­lasz.

Engländer Tibor el­nökségi tag, a Cionista Szövetség elnöke a tőle megszokott emelkedett hangon kezdte hozzá­szólását, keményen meg­bélyegezve az antiszemi­tizmust. Baljóslatú fejleményként értékelte, hogy egyes antiszemita körök a „zsidó” szó he­lyett ezentúl a „cionista” szó használatát javasolták*. A súlyos veszélyek ecsetelé­sét itt Tordai Péter félbeszakította, udva­rias hangon kérvén a szónokot: e napi­rendi pontnál csak a zárszámadás és a költségvetés témájához szóljon hozzá. A mélyen sértett Engländer Tibor megje­gyezte, hogy mások hozzászólása is túl­terjedt a szűkén vett napirendi témán. Hozzátéve, hogy személyében nem el­őször érte diszkrimináció a Cionista Szö­vetséget, ezután csupán annyit kért a közgyűléstől: a szövetsége számára a költségvetésben előirányzott 0.75 száza­léknyi támogatást emeljék föl 1.5 száza­lékra. Ezután a marasztalás ellenére tá­vozott a gyűlésről.

Dávid Jenő Debrecenből a temető-fe­lújításra kiutalt pénzt kevesellte, majd azt kérte, hogy a Mazsihisz küldöttei a Bzsh költségvetésével is részletesebben ismerkedhessenek meg. Lancz Tibor, a Bzsh újonnan megválasztott elnöke úgy válaszolt, hogy amennyiben a vidéki kül­döttek szeretnének betekinteni a Bzsh jobb zsebébe”, akkor tegyék nyilvános­sá a maguk büdzséjét is.

Ölti Ferenc, a tisztújító közgyűlésen megválasztott, oktatási ügyekért felelős alelnök a stratégiai koncepciót hiányol­ta a költségvetésből. A változatlan cé­lok nincsenek arányban a megnöveke­dett lehetőségekkel. Így például a jánoshalmai zsinagóga felújítására elő­irányzott összeg feléből el lehetne indí­tani egy zsidó rádiót. Egyben megje­gyezte, hogy a beterjesztett dokumen­tumokat még a vezetőség is csak itt lát­ja első ízben.

Ezután Hajabács Júlia és Dávid Jenő között alakult ki polémia: a főtanács­ adó asszony elmagyarázta, miért nem tudnak több pénzt adni a temetőkre, majd minden hitközségnek azt ajánlot­ta, hogy az országszerte meghirdetett milleneumi pályázaton próbálkozzanak pénzt szerezni. (Később valaki közölte, hogy a pályázat határideje már lejárt.) Ő a maga részéről eddig két ilyen pályá­zatot látott – jegyezte meg a vidéki kül­döttek felé. (Az elnök eközben dr. Pollák Jenő nagyfuvaros utcai küldöttet próbálta maradásra bírni, aki azonban „Reménytelen!” felkiáltással távozott.) Ledniczky István a Sansz című, pályá­zatokat tartalmazó folyóiratot ajánlotta a jelenlevők figyelmébe, a keszthelyi Goldschmied István pedig saját pél­dáját idézve mondta el vidéki elnöktár­sainak: a zsinagóga-felújításra a hitközségin kívül más forrásból is lehet pénzt szerezni, ha megfelelően összeállított pályázattal próbálkoznak. Zoltai Gusz­táv a több pénzt reklamáló vidéki kül­dötteknek türelmesen magyarázta az elosztás korlátait, majd Tordai Péter megszavaztatta a küldöttgyűlést, amely a 1998. évi zárszámadást 1 tartózko­dással, az 1999. évi költségvetést pe­dig 2 ellenszavazattal és 3 tartózkodás­sal elfogadta. Tordai Péter mindehhez hozzátette, hogy az ülés közben emlí­tett módosításokat majd írásban meg­küldik a küldötteknek. Ezek közül leg­lényegesebb az volt, hogy a tervszámo­kat rugalmasan kezelik, és évközben szükség szerint módosításokat hajta­nak végre.

Ezután került sor a negyedik napiren­di pontra, négy ingatlan eladására. (Az alapszabály szerint ez csak közgyűlési határozattal lehetséges.) Hajabács Júlia részletesen ismertette a négy ingatlan adatait, azt, hogy miért kívánják eladni őket és mennyit kémek értük. Az 1.8 millió forintos tapolcai ingatlan és a fél­milliós értékű makói ingatlan meghir­detésére a közgyűlés minden további nélkül megadta a felhatalmazást, a két mohácsi ingatlanra, amelyek 5.2 illetve 9.9 milliót érnek, csak némi vita után. Mivel csupán az eladást pártoló hitköz­ségi vezetés volt az információk birto­kában, a küldöttek nem tudtak érdemi vitát folytatni, így a jóváhagyás nem le­hetett kétséges.

Az egyéb ügyek napirendi pontnál el­sőként Deutsch László újpesti főrabbi szólt hozzá. „A hitélet egyáltalán nem olyan rózsás, amint azt Zoltai úr lefes­tette” – kezdte észrevételét. Elvették az újpesti körzet telefonját, amely a hívek­kel való kapcsolattartást szolgálta. Ezek után rátért mondandója súlyosabbik részére: a Jugoszláviából Magyaror­szágra érkezett zsidó menekültek ruhá­it szombaton mosatta ki a hitközségi vezetés. Keresztény húsvét idején nem volt szabad mosni, a zsidó húsvét ide­jén bezzeg igen – közölte felháborodot­tan a főrabbi, aki halachikus szigora miatt ez elmúlt közgyűlések alkalmával már több ízben keveredett vitába a ve­zetéssel. – „A hitélet föllendítése első­sorban a rabbik feladata ugyebár?” – válaszolta szintén emelt hangon Zoltai Gusztáv az első vádpontra. A halachi­kus vádakra válaszul megjegyezte, hogy a jugoszláviai zsidók 42 órás út után érkeztek Budapestre, közülük több gyereket a László Kórházba utal­tak – ez indokolta, hogy ruháikat hala­déktalanul kimossák. Az ügyben előző­leg Schweitzer főrabbi véleményét is ki­ kérték. – „Félrevezették!” – replikázott Deutsch László, aki szerint szó sem volt az állítólagos járványveszélyről. Zoltai Gusztáv válaszolt, Deutsch Lász­ló ismét a mikrofonhoz lépett, az elnök azonban kérte, hogy a vitát fejezzék be. A főrabbi erre elhagyta a termet. Már távozása után mondta el Schweit­zer József, hogy akik átélték a holoca­ustot, a munkaszolgálatot, a menekü­lést, és ismerik, milyen körülmények között kényszerülnek élni ilyenkor az emberek, azok a sürgős mosással szemben nem emelnek halachikus ki­fogásokat.

A több mint háromórányi ülésezés után felére fogyatkozott gyűlés előtt ez­után egy hozzászóló Korn József, ko­rábbi Bzsh-elnökről szólt. Az ingatlanü­gyekkel foglalkozó Kornt a Vasárnapi Újság című jobboldali rádióműsor egyik riportalanya azzal vádolta meg, hogy egy lakóház „gójtalanítását” emle­gette valakinek. Zoltai Gusztáv válaszul közölte, hogy minden lehetséges fóru­mon tudatták: Korn József már nem a Bzsh elnöke. A Kornnak tulajdonított szavakat Zoltai nem cáfolta.

Néhány további hozzászólás után Schönberger András lépett a mikrofon­hoz, és – miután elhatárolta magát rab­bi kollégájától, Deutsch Lászlótól – ne­gyedórás beszédben reagált főrabbivá történő kinevezésére. Helyenként ne­hezen követhető mondandójában szá­mos sérelmet sorolt fel, barátságos hangú vitába keveredett az igazgatóval.

A záró imát – miután Deutsch László­tól ő is elhatárolta magát – Markovics Zsolt rabbi mondta el.

A Mazsihisz elnöke, Tordai Péter újonnan kinevezett tanácsadó tes­tületének tagjai:

Bán György ügyvéd, Deák And­rea pénzügyi szakember, Kárpáti Fái orvosprofesszor, Kárpáti Ta­más gazdasági szakértő, Lichtmann Tamás irodalomtörténész, egyetemi tanár, Szeszlér Tibor ügyvéd, Ungvári Tamás irodalomtörténész, egyetemi tanár

* A nyilas mozgalom felélesztésével kísérlete­ző marginális Szabó Albertról van szó, aki legutóbb március 15-én félszáz hívével tüntetett a Blaha Lujza téren, (a szerk.)

Adatok a Mazsihisz 1998 é Állami támogatás vi zárszámádásból 355.619 millió forint
Joint-támogatás 1.053 millió forint
Egyéb támogatás 127.774 millió forint
Adomány, hagyaték 24.980 millió forint
Működési bevételek 57.801 millió forint
Rituális költség-hozzájárulás* 0.376 millió forint
Pénzügyi Műveletek 13.774 millió forint
Ingatlanrendezés 1.558 millió forint
Járadék 161.851 millió forint
Összes bevétel 744.786 millió forint
Összes kiadás

* Ez feltehetőleg a hitközségi,

743.417 millió forint adót jelenti (a szerk.).

* A nyilas mozgalom felélesztésével kísérlete­ző marginális Szabó Albertról van szó, aki leg­utóbb március 15-én félszáz hívével tüntetett a Blaha Lujza téren, (a szerk.)

Címkék:1999-06

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Kárpótlási fejlemények

Kárpótlási fejlemények Április 29-én tartott sajtótájékoztatót a hitközség Síp utcai dísztermében Ed Fagan amerikai és Michael Witti német ügyvéd, akik...

Koszovó, és a jugoszláv zsidók

Koszovó és a jugoszláv zsidók Két héttel a jugoszláviai légitámadások megkezdését követően az ország 3500 zsidó lakosa határozottan ellenezte a...

Close